IV. Károly magyar király utolsó évei – I. rész

IV. Károly az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodója, 1916-tól Ausztria császára és Magyarország királya volt. Ferenc József halála után lépett trónra az első világháború közepén. Uralkodása alatt törekedett a háború befejezésére és a Monarchia reformjára, de politikai próbálkozásai, köztük a békekísérletek, nem jártak sikerrel. A háború végén lemondott az államügyekben való részvételről, de a magyar trónról nem. Kétszer is megkísérelt visszatérni Magyarországra 1921-ben, de sikertelenül. Második visszatérési kísérlete után Madeirára száműzték. 2004-ben Károlyt boldoggá avatta a katolikus egyház.

Út Madeirára

,,Kenyérrel élek, mint ti, éhezem,

Szűkölködöm, busúlok… Így tehát

Ki mondaná még, hogy király vagyok?” (Shakespeare 1955, 219.)

Pusztán elméleti kérdés, de vajon eszébe juthattak-e a fentebb idézett, Shakespeare II. Richárd királydrámájában szereplő sorok V. Károlynak, mikor száműzetését töltötte? Bár a két uralkodónak az életútja eltérő, de annak vége hasonlóan megpróbáltatásokkal teli. A Nagykövetek Tanácsa, ami az első világháború utáni békerendezésben vette át a Legfelsőbb Tanács helyét, angol és olasz nyomásra Portugáliát kérte fel, hogy fogadják be a királyi családot Madeira szigetére. Portugália eleget is tett a kérésnek egy kedvező gesztusként Anglia felé, azonban kikötötték, hogy pénzügyileg semmilyen módon nem terhelhetik a kormányt. Madeira szigete főleg a turizmus miatt közismert, kedvező, jó klímája miatt már a XIX. századtól kezdve kedvelt pihenő-gyógyulóhely volt, elsősorban a légúti megbetegedéssel küszködők számára.

Károly és felesége Zita királyné 1921. október 31-én indultak útnak a Tihanyi Bencés Apátságtól az Atlanti-óceánon található szigetcsoport felé. 1921. november elsején, Baján szálltak fel az időközben megérkező brit monitorra a HMS Glowwormra, amit direkt folyami hajónak tervezték az első világháború folyami ütközetei miatt. (Fejérdy 2022, 46.). A hajó célja, hogy elvigye az uralkodói párt a Fekete-tengerig. Kapitányuk, Arthur Snagge kérésére Károly írásban megígérte, hogy nem tesz semmiféle kísérletet a szökésre (Fejérdy, uo.). Az út igen körülményes volt, Belgrádtól alig 20 km-re meg is feneklett a hajó, a királyi párt szárazföldön, vonaton vitték tovább Szalonikibe. Azonban a hajójuk a Fekete-tengernél várta őket, ezért útjukat a romániai brit nagykövetség segítségével autóval folytatták tovább. Orsovára érve Románián keresztül végül Galac kikötővárosába értek. Itt elbúcsúzkodtak addigi kísérőiktől, gróf Esterházy Sándortól, a királyné főudvarmesterétől, Pallavicini György őrgróftól és Boroviczényi Aladárné udvarhölgytől. Csak a Hunyady házaspár tartott továbbra is a királyi családdal saját költségükön. A végső úticéljuknak kijelölt Madeirára, amit csak Gibraltárnál tudott meg a királyi pár, az HMS Cardiff brit könnyűcirkáló vitte őket.

Száműzetésben

Károly és Zita 1921. november 19-én érkeztek meg a sziget fővárosába, Funchalba. A nagykövetek konferenciája a következő pontokban határozta meg az ott tartózkodásuk.

1. Zita és a házaspár gyermekei osztozhattak Károllyal a lakhelyén anélkül, hogy őket magukat ellenőrizték, vagy a mozgásszabadságukban korlátozták volna.
2. A portugál kormánynak nem kellett fedeznie Károly madeirai internálásának költségeit.
3. Károly felügyeletét a portugál kormányra bízták, és a helyi rendőrhatóságoknak kellett azt foganatosítaniuk, ez azonban csak arra korlátozódott, hogy meggátolják Károly menekülését a szigetről. (David Schriffl 2022, 113.) A visszaemlékezések szerint a helyi hatóságok nem voltak olyan szigorúak, szívélyesen bántak Károllyal és családjával. ,,A hatóságokkal való érintkezés során kiemelt tisztelettel kell bánni, és felségét csak úgy, mint őt, császári és királyi felségnek kell szólítani.” (Fejérdy 2022, 46.) Kényes kérdés volt, hogy továbbá ki viselje a felmerülő költségeket. A fentebb említett pont értelmében Portugáliát nem terhelhették. London fel is kéri a bécsi kormányt, hogy készítsen lajstromot, összeírást a megmaradt, el nem kobozott császári vagyonról. Miután kiderült, hogy alig maradt valamilye a királyi családnak, a leglogikusabbnak az tűnt, ha az utódállamok biztosítanak valamennyi összeget. Azonban ezt a felkérést az összes ország elutasította, köztük Magyarország is. Érdekes módon az angolok felajánlották, hogy Károlynak készek pénzjáradékot fizetni amennyiben lemond koronájáról, amit Károly visszautasított, mondván, hogy koronája nem megvásárolható.

Az antant szövetségesek komolyan féltek, tartottak egy esetleges harmadik visszatérési kísérlettől. ,,A nagyköveti konferenciákon folytatott viták anyagában már-már hisztérikus aggodalomról tanúskodó írások találhatók, miszerint valamelyik utódállamban elegendő legitimista lehet ahhoz, hogy előmozdíthassák a monarchia visszaállítását.” (David Schriffl 2022, 113) A legismertebb esemény, amely kiváltotta a csehszlovák pánikot az volt, mikor Zita Svájcba utazott, hogy ott legyen Róbert fia mellett, akire egy fontos műtét várt. Véleményük szerint ezt Zita arra használta volna fel, hogy Ottót, a trónörököst Magyarországon megkoronázhassa. Az irreális elképzelést Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter dühödten írt levele követte, amelyben a szövetséges hatalmak beavatkozását követelte, s kilátásba helyezte, amennyiben ez nem történik meg, Csehszlovákia katonai beavatkozáshoz fog folyamodni. Olyan híresztelések is fent maradtak miszerint, ha Zita túllépi hatáskörét és segítené Károly újbóli visszatérését, az azt vonná maga után, hogy a császárt az Ördög-szigetre (Francia-Guyana hírhedt börtöne, többek között, Alfred Dreyfust is itt tartották fogva) száműzik.

Ennek függvényében a család megfigyelését és a róluk való jelentést komolyan vették a hatóságok mindvégig, ám diszkrécióra, titokban történő megfigyelésre nem törekedtek. Zita királyné kiutazását a hatóságok később engedélyezték, többszöri egyeztetések után. Lisszabon például visszavonta 1921 végén kiadott útlevelet és fontolóra vették Zita komolyabb megfigyeltetését, illetve, hogy őt is utazási tilalom alá vonják. Azonban később 1921. december 28-án újabb távirat érkezett Lisszabonból, hogy a Nagyköveti Tanács engedélyével elhagyhatja Madeirát, hogy fia, Róbert mellett lehessen, Svájcban, az operáció idejéig. De az ott tartózkodást két hétben korlátozzák.

A gyermekek Svájcból csak 1922. február másodikán érkeztek a szigetre, ahol édesapjuk Károly fogadta őket. Már három hónapja nem látta gyermekeit, ami igen érzékenyen érintette a családcentrikus uralkodót. Károly sok időt töltött gyermekeivel, sokat tanította őket, játszott velük és délutánonként mindig nagy sétákra mvitte őket, általában kettesével, minden nap másokkal.

Amíg csak Zita és Károly tartózkodtak a szigeten viszonylag egyhangúan teltek a mindennapok. Meghatározó eleme volt a napoknak a szentmiséken való részvétel, sokszor a város fő templomában, a Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Emellett persze próbálták elfoglalni magukat más tevékenységekkel is: vendégek fogadása, a helyiekkel való kapcsolatépítés céljából, levelezések, újságok olvasása és nagy séták, kirándulások néha egy-egy vadászat jellemezték a mindennapokat. Természetesen ez az életmód nem összehasonlítható a korábbival. Nemcsak anyagi tekintetben, hanem a felelősség és feladatok terén sem. A gyerekek megérkezéséig  nem volt szinte semmilyen társasága, csak Hunyady József és felesége volt mellette saját költségükön, hogy segítsék a száműzött király párt. A kint tartózkodás nagyon költséges volt, főleg az akkori gyenge valutaértékű koronát figyelembe véve. Szűkös anyagi helyzetük miatt Károlyban egyre jobban érlelődött a döntés, hogy el kell hagyniuk akkori lakóhelyüket a Villa Victoriát.

Új házukat, Luis Rocha Machado vagyonos portugál bankár ajánlotta fel. A királyi pár a száműzetés alatt alakított ki jó kapcsolatot a velük szimpatizáló bankárral. Machado a nyári villáját ajánlotta fel a házaspárnak, ami a Quinta do Montén feküdt közel 800 méter magasan. Bár Madeirát az ,,örök tavasz szigete” jelzővel illetik, kellemes, állandóan egyenletes, nem túl meleg hőmérsékletének köszönhetően, de 1000 méter magasan már jelentősen változik a klíma és inkább hegyvidéki az éghajlat, mint mediterrán. Ráadásul Károly király és családja pont januárban költöztek fel, amikor ködös, hidegebb, párás levegő jellemző fent a hegyekben. Károly későbbi tragikus halála miatt ez a tény nem elhanyagolható. Sokan jelezték a száműzött uralkodónak, hogy várja meg a tavaszt a költözésig, de a helyszűke, gyerekek megérkezése és a magánélet hiánya, a sok bámészkodó turista miatt Károly gyorsan akart cselekedni. Fontos megemlíteni, hogy az anyagi okok kezdetben lehet, hogy okot adtak a költözés miatt, de végső soron nem emiatt hagyták ott a Villa Victoriát. Ugyanis Hunyady gróf úgy hagyta el a szigetet, hogy elintézte, hogy a családnak legyen meg minden költségére a hitelfedezete.

A fő ok sokkal inkább a gyermekek magánéletének a védelme volt, ahogy az Károlyi József visszaemlékezésében is olvashatjuk. Károly és családja a munkálatok, átalakítások miatt, hogy megfelelő lakhely legyen a család számára csak február 18-án költöztek be végül.

Naplótöredékek:

A következő naplórészletek magától Károly királytól származnak,  száműzetése idejéből. Ezek az érdekes, Károly személyét és akkori helyzetét jobban bemutató írások a Habsburg Ottó Alapítvány 2022-ben kiadott, Száműzöttként Madeirán kiadványában jelentek meg.

1922.január 5.

,,Kora reggeli szentmise és szentáldozás a szokott módon, délelőtt vásárlás a városban. Hőmérő, kanóc az örökmécseshez, egy tollkés nekem és egy naptár. Délután munka, az Echo de Paris (konzervatív és nacionalista lap 1884 és 1944 között, olyan politikusok írtak benne, mint Octave Mirbeau vagy Georges Clemenceau) -cikk korrektúrája, rövid séta a kertben, majd naplóírás. Az újságban olvasom, hogy Johann Orth egykori főherceget állítólag megölték a legutóbbi egyiptomi zavargások során! (A rejtélyes körülmények között eltűnt Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg, a családból való kiválás során vette fel a Johann Orth nevet) Monte egész nap ködmentes. Castro-Pamplona azt tanácsolja, hogy ne vegyünk quintát, (Portugáliában jellemző udvarház) hanem minél hamarabb menjünk a Montéra. A többletköltségek bőven számítva, még saját autóval és sofőrrel (felesleges) is 100 escudo havonta, azaz 1200 évente, így az ember mindenképp spórol évente 800-at( a Villa Viktoria bérleti díja 2000). De biztosan még többet is meg lehet takarítani. Szombaton, 7-én délután megyek fel Almeidával és Castro-Pamplonával, és ott többet fogok látni.” (Fejérdy—Szűcs—Vasbányai 2022, 105.)

Itt az egyik érdekesség az a szerkesztői munka, amit a konzervatív beállítottságú lapnak végez Károly. Nem tudni, hogy ezért kapott-e honoráriumot vagy milyen okokból kifolyólag segédkezett benne. A másik érdekesség amire jó lenne választ kapni, hogy ki pontosan az említett Orth János, minden bizonnyal nem lehet az 1890-ben a Horn Foknál rejtélyesen eltűnt Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg, hacsak nem valami bulvár jellegű cikket olvasott Károly:

1922.január 10.

,, …Szörnyen meglepődtem, hogy a hülye antant szóba áll a Szovjetekkel. A királyokat elűzik, de a bolsevikokkal tárgyalnak. A vég kezdete!” (Fejérdy—Szűcs—Vasbányai 2022, 108) Károly itt minden valószínűség szerint a Rapallói (1920) egyezmény előzetes tárgyalásaira gondolt.

1922.január 18.

,,Ma Monte egész nap ködmentes. Ma Almeida találkozott Lethbridge-dzsel(angol újságíró) és megmondta neki, hogy nem akarok könyvet írni, és nem akarok a politikáról nyilatkozni, mert aki még aktívan részt fog venni a politikában, annak ma nem szabad megnyilatkoznia. A találkozót pénteken 3 órára beszélték meg. Természetesen adtam Almeidának ötleteket a találkozóhoz. Lehet, hogy a találkozó után egy másik napon egy rövid időre, valójában csak egy kézfogással találkozom Lethbridge-dzsel. Annyira nehezemre esett most nem azt írni, hogy ,,kutyaszar”. (Károly naplója,114.o)

1922.január 26.

,, …Szép kis állapotok! Magyarországról is beszélt (Almeida grófné, aki éppen akkor tért vissza hajóútjáról), azt mondta, hogy az ottani köztársaságok semmit sem érnek, azt kívánta, hogy térjünk vissza és megkérdezte, hogy miért nem tettük még meg. A grófnő hozott magával Lysoformot(fertőtlenítőszer), melyre régóta vágytunk, és ó, micsoda öröm, egy új Sherlock Holmes-t és két történelmi könyvet. Azt hiszem, az utóbbi idők sok szellemi munkája után, amit elvégeztem, megérdemlek egy Sherlockot.”  (U.o)

Egy személyesebb dolgot is kiderül Károlyról, miszerint lelkes Sherlock Holmes olvasó. Itt vagy az 1921-ben megjelent A Mazarin gyémánt esetéről van szó vagy az 1922-es A Thor-híd rejtélye novelláról.

1922.január 28.

,, …Most már megértem a testvéreket, akik mindig boldogtalanok, ha nem együtt vannak egy kupacban. A magány, különösen, ha az ember nincs hozzászokva, valami borzasztó dolog.” (Károly naplója, 127.o)

Ebből a két sorból is érezhető Károly gondterhes élete. Miután a gyerekek megérkeztek Madeirára a közérzete is jobbra fordult. Ettől kezdve a naplóírás gyakorlata háttérbe szorult Károly életében.

A következő sorok nem Károly naplójából vannak, hanem Zsámboky Pál, IV. Károly udvari papja és a trónörökös Habsburg Ottó nevelőjének tollából. Végig Károly mellett volt az utolsó időszakban, ezért értékes források visszaemlékezései, melyek ránk maradtak.

,,Gyakran gondolkoztam azon, amikor őt fel és alá sétálva láttam, amint elborult arccal nézte a messze látóhatárt, hogy mennyire temérdek szenvedést és mardosó vágyat és keserű önmegtartóztatást kell annak kiállni, aki sohasem panaszkodott. Ha valaki megkérdezte ilyenkor, hogy bántja-e valami, hogy szenved-e, a király mindig jóságosan és derülten válaszolt. Viselte a mártírok sorsát, de mártírnak nem akart látszani. Egyetlen-egyszer sem hallottam, hogy említette volna azoknak a nevét, akik szerencsétlenségének okozói voltak, soha nem mondott azokról ítéletet, akiket ellenségeivé tett az elvakult gyűlölet. Mindenre volt egy mentő jó szava és ellenségeinek minden álnokságára tudott valami könyörületes magyarázatot.” (Zsámboki Pál visszaemlékezései, 1922, Száműzöttként Madeirán, Habsburg Ottó Alapítvány, 2022, 147.o)

A szellemi megtörtségnek és kimerülésnek voltak látható jelei, ahogy arra Károlyi József is visszaemlékezik: ,,Nekem feltűnt, hogy mennyire megöregedett a 35 esztendős király, a bajusza s a haja a halántéka fölött erősen megőszült, arca beesett. Lelkileg azonban semmi letörtséget nem mutatott, a kétségbeesés egy pillanatra sem tudta elfogni. Az orvosok, akik a körülményekkel nem lehettek tisztában, nem tudhatták, hogy a legutóbbi események, a szörnyű utazás lelkileg, valamint a hirtelen klímaváltozás, majd itt a villában a hóolvadás gőzei testileg is mennyire igénybe vették a király fizikumát.” (Károlyi József: Madeirai emlékek, 1996, 40.o)

Végül egy 1922 február 18-án megjelent újságcikkből szeretnék bemutatni részeket, melyet a Csonkamagyarország (Kiskunfélegyházán megjelent, irredenta politikai hetilap volt 1920 és 1934 között) című irredenta beállítottságú lap hozott le egy amerikai magyar lapbó idézve. A tudósítást Grace Thompson Seton újságíró készítette mely, Hogy él IV. Károly király Madeirán? címen jelent meg.

,,Károly kedvesen fogadta az amerikai újságírónőt és elejétől végig angolul beszélgetett vele. …Nagyon egyszerűen él a volt uralkodó. Őt is, a feleségét is rendszerint ugyanabban a ruhában látják. A beszélgetés valahogyan a politikára terelődött, miután Grace Thompson Seton megemlítette, hogy legutóbb egy cikk jelent meg Magyarországról egy amerikai lapban, amelyben arról volt szó, hogy Magyarország még nem érett meg arra, hogy köztársaság legyen és a parasztok, ha köztársaságról van szó, azt kérdik: Ki lesz hát a király ebben a köztársaságban? – Csakugyan, mondotta Károly. Magyarország nem érett meg arra, hogy köztársaság legyen. Egyik ország sem érett meg arra Európában, Svájcot kivéve. Azt hiszik, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy az emberek autón járnak, nem dolgoznak, sok pénzük van és nagyon jól élnek munka nélkül. Nem értik meg a népek, hogy szükségük van egy erős kézre, amely kormányozza őket és uralkodik rajtuk. Európában lehetetlen köztársaság. De nem akarok politikáról beszélni. Nem szabad politikáról beszélnem, értse meg, mert ha egyetlen szót mondok, csak egyetlen kis szócskát, azt félreértik és félremagyarázzák. …”(Csonkamagyarország: Hogy él IV. Károly király Madeirán? 1922.02.18, 3.o)

Ez a legérdekesebb része az interjúnak, fennmaradó része a mindennapokkal, és a szabadidővel foglalkozik.

Folytatása következik…

Felhasznált irodalom:

Bánffy Miklós: Emlékeimből, Szépmíves könyvek, Budapest, 2017

Bánffy Miklós: Egy erdélyi gróf emlékiratai, Helikon Kiadó, Budapest, 2013

Beate Hammond: Mária Terézia, Erzsébet, Zita – Nagy császárnék fiatal lány korukban, Gabo Kiadó, Budapest, 2006

Bihari Péter: 1914, A nagy háború száz éve, személyes történetek, Kalligram Kiadó, Budapest, 2014

Fejérdy Gergely, Szűts István Gergely, Vasbányai Ferenc: Száműzöttként Madeirán, Dokumentumok Habsburg Károly életének utolsó hónapjairól, Habsburg Ottó Alapítvány, Helikon Kiadó, Budapest, 2022

Fiziker Róbert: A győztes igaza? IV. Károly visszatérési kísérletei-1921, Helikon Kiadó, Budapest, 2022

Fiziker Róbert: Habsburg kontra Hitler, legitimisták az anschluss ellen az önálló Ausztriáért, Gondolat kiadó, Budapest, 2010

Glässer Norbert, Zima András: A királyhűség jól bevált útján, rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 2016

Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság, Az 1918-as összeomlás és forradalom története, Jaffa Kiadó, Budapest, 2018

Jászi Oszkár: A monarchia jövője-a dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok, Budapest, 1918

Károlyi József: Madeirai emlékek, Fejér Megyei Levéltár és a Károlyi József Alapítvány, Székesfehérvár, 1996

Martyn Rady: A Habsburgok, a világ urai, Helikon kiadó, Budapest, 2022

Pápay István: Visszaemlékezések, I. Ferenc József és IV. Károly királyról, Apostol Nyomda, Budapest, 1928

Werkmann Károly: A madeirai halott, Verlag Für Kulturpolitik, München, 1923

Tudományos és népszerűsítő történeti irodalom:

Ifj. Bertényi Iván: IV. Boldog Károly, Korunk, Korunk Baráti Társaság, 2016, 8.szám

Kardos József: Horthy Miklós és a legitimizmus, História, XVI. évfolyam, 7.szám, 1994

Molnár Dániel: Az uralkodói reprezentáció utolsó felvonása: a Habsburg-dinasztia funerális ceremóniája, www.újkor.hu, letöltés ideje: 2023.08.30

Murber Ibolya: Habsburg IV. Károly restaurációs elképzelései, osztrák és magyar válságkezelés, Századok, 155. évfolyam, 5.szám, 2021

Rácz Árpád: IV. Károly, a boldoggá avatott magyar király, Rubicon, történelmi folyóirat, XV. évfolyam, 148.szám, Rubicon Kiadó, 2004

Siklós András: Adalékok az Osztrák-Magyar Monarchia belső helyzetéhez 1918 tavaszán és nyarán. Történelmi szemle, 1983/I.8

Ezt olvastad?

IV. Károly magyar király utolsó évei – II. rész

Ha feltesszük a kérdést, hogy történelmünkben kiket számítunk a nagy uralkodók közé, akkor legtöbben azokra gondolnak, akik háborúkat viseltek, és

X