Kell-e mindent folytatni? – Az 1670 című sorozatról

A „Kell-e minden filmet / sorozatot folytatni?” kérdés bizonyos szempontból naivnak hathat, hiszen, ha az adott produkció sikeres, akkor a válasz egyértelműen IGEN! Persze ahhoz, hogy a folytatás is sikeres legyen, nem árt, ha az alapkoncepció magába foglalja a tovább mesélés lehetőségét. Ez alól természetesen a történelmi (vagy annak mondott) filmek, sorozatok sem kivételek. Példának okáért a HBO Rómája [Rome] már a címében magában hordozta ezt, míg a Vikingek [Vikings] évadjai fokozatosan nyitnak Európa újabb és újabb régiói felé. Magyar példa is hozható erre: a Hunyadi – a Holló felemelkedése. (Nem hiába rebesgetik a folytatás lehetőségét.) Mindhárom felhozott példa esetében a cselekmény és a tér léptéke kellően nagy ahhoz, hogy megteremtse az alapot egy sok évadon át húzódó cselekménynek!

Meddig folytatható azonban egy olyan történet, aminek a középpontjában egy mikrorégió és annak közössége van? Kell-e egyáltalán nyújtani egy ilyen történetet? Jelen cikkünkben erre keressük a választ egy sikeres Netflix-sorozat második évada segítségével.  

Az 1670 című minisorozat nyolc epizódja 2023-ban került fel a fent említett streaming-platformra. A helyszín egy kelet-mazóviai kis falu, Adamczycha, a szereplők pedig két helyi lengyel nemesi család és jobbágyaik. A kiindulópont szerint Jan Paweł, a falu kisebbik részének ura azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ő legyen a leghíresebb Jan Paweł.

A sorozat különleges tónusát az áldokumentarista megközelítés adja. A főhős rendszeresen kiszól a nézőkhöz folyamatosan kommentálva az eseményeket, és nem ő az egyetlen, aki áttöri a negyedik falat: valamennyi főszereplő, sőt néhány mellékkarakter is megszólítja a közönséget – olykor szándékoltan modern nyelvezetet használva. Maczej, a litván kovácsinas például elmeséli, hogy „a lengyel-litván Erasmus jobbágycsere-program keretében” került Adamczychába.

A történelmi tárgyú sorozatoknál szokatlan stílus ellenére (vagy tán épp azért) rendszeres reflexió mellett jelen van a 17. század végi lengyel történelem jellegzetes motívumvilága. A néző betekintést kap a vidéki lengyel nemesség életmódjába, szarmata tudatába, részvételébe a kisszejmben, kiderül, hogy a szablyaviselés nem feltétlenül jár együtt vívó-tudással, és az is, mit csinál a szárnyas huszár, ha éppen nincs háború. Lépten-nyomon kiderül továbbá, hogyan tekintettek akkoriban a Lengyel–Litván Unióra.

Az epizódokat végigkíséri a szatirikus hangulat, aminek segítségével a sorozat egyszerre tart görbe tükröt a 17. századnak és a modern kornak. Az alkotók mindenen élcelődnek: a valláson („Jöjjön atyám, rakjuk sorba Luther 95 tételét a hülyétől a leghülyébbig!”), vélt vagy valós társadalmi ellentéteken (Mi az? Irányítja Lengyelországot és van benne ’zs’?), illetve: „Nekem mindegy ki kihez imádkozik, de tegye azt otthon a négy fal között, és ne az utcán, ahol gyerekek is láthatják!”) férfi–női egyenjogúságon, a klímaváltozáson, a szelektív hulladékgyűjtésen és még sok egyéb jelenségen.

A rendhagyó stílust kiválóan erősíti az egyébként meglepően korhű díszlet. A nemesi viseletek, az eszközök, a járművek ráadásul jó minőségűek és maga a cselekmény is egy épített díszletben, a Kolbuszowai Néprajzi Múzeum (Muzeum Kultury Ludowej w Kolbuszowej) területén játszódik.

(Forrás: Netflix)

Bár az első évad rendelkezett nyolc epizódot összefogó fő történetszállal, az egyes részek epizodikus jellegűek maradtak. A néző láthatta, hogyan zajlik egy lakodalom, mi történik, ha a tatárok elrabolnak valakit, vagy milyen, amikor egy egyházi nyomozással megbízott félszemű pap érkezik a faluba.

A történelmi háttér itt lényegében csak a díszlet: a cselekmény csak ritkán hagyja el a falu határát, és alig reflektál a történelmi eseményekre. Jellemzően nem a szereplők látogatnak ki a nagyvilágba vagy a városba, hanem éppen fordítva: néha a város „jön el” Adamczewskiékhez.

Jan Paweł és családja (Forrás: Netflix)

Amikor bejelentették, hogy 2025 őszén érkezik a folytatás, joggal merülhetett fel sokakban – így bennem is – a kérdés: vajon mit lehet még itt elmesélni? Az első évad ugyanis kerek lezárást kapott. A készítők és/vagy a Netflix mégis úgy gondolta, maradt még mesélni való.  

A díszlet minősége változatlanul magas színvonalú, a motívumkészlet pedig nemcsak megmaradt, de bővült is. Nagyobb hangsúlyt kapott a lengyel népi kultúra: megelevenedik a dożynki nevű aratóünnep, Szent Iván-éj helyi megfelelője, a Kupala–éj, de Jan Paweł még egy tündér-szerű mágikus erdei lénnyel, egy rusałkával is találkozik. A motívumok sora kortárs utalásokkal is gazdagodott: Jan Paweł ugyanis nem csak egy rusałkával, de Rumiai Gerarddal is összefut a rengetegben.

A történelmi háttér továbbra is főként háttér marad; ez akkor sem változik, ha maga az elem egy legendás történelmi alak. A cselekmény ugyan szakít a korábbi epizodikussággal, és bár minden résznek megvan a maga kerettörténete, több szál az egész évadon átível – ám ez már nem működik olyan jól. A jelenség fő oka a kidolgozatlanság. Amíg az első nyolc részben érezhetően egy kijelölt irányba tartott a történet és annak mellékszálai, addig a második évadról ez már nem mondható el. A történetvezetés sokszor ötletszerű, és sok esetben fölöslegesen szerteágazó. Némelyik történetszál ráadásul kidolgozatlannak hat (például Maciej és a szervezett bűnözés), mások pedig kifejezetten erőltetettnek tűnnek (Bogdan átváltozása).

(Forrás: Netflix)

Ami viszont a leginkább megváltozott – és nem előnyére –, az a stílus és a hangvétel. A szereplők sokkal kevesebbet kommunikálnak a nézővel, és a görbe tükör is jóval haloványabb. Eltűntek a politikailag egyáltalán nem korrekt, de jól beágyazott poénok, az áthallások; igencsak megkopott a sorozat eredeti humora.

Nehéz eldönteni, mi lehet ennek az oka. Elképzelhető, hogy a poénfaktort az angolszász közönség igényeihez próbálták igazítani – lásd a Palanta című epizódot, amelyet angolra The Ball Game, magyarra pedig Tuskólabda néven fordítottak. A palanta egy valóban létező, a kora újkorig visszavezethető ütős labdajáték, amelyet a sorozat afféle „lengyel baseballként” interpretált a nézőknek. Hasonló lehet Bogdan menyasszony-keresésének epizódja, amely kvázi korabeli Nagy Ő-ként jelenik meg.

(Forrás: Netflix)

A sorozat keretei tehát megmaradtak: a történet és Adamczycha lakóinak élete pontosan ott folytatódik, ahol az előző évad véget ért. Hiába bővült azonban az 1670 kulturális utalásokkal, új helyszínekkel és átívelő történetszálakkal, a második évad mégis könnyen hiányérzetet kelt a nézőben. Ennek egyik fő oka, hogy a humor jóval gyengébb, mint korábban.

Akármi is áll a változások hátterében, a cikk elején feltett kérdésre az 1670 esetében véleményem szerint a válasz: NEM. Persze ez csak személyes megítélés, és aligha van ékesebb bizonyítéka a szubjektivitásnak, mint az a tény, hogy a Netflix már be is jelentette a harmadik évadot…

Tóth Dominik

Ezt olvastad?

10 film a kora újkori történelemről, amit újranézhetünk a nyáron

Ajánlósorozatunk aktuális részében 10 olyan alkotást kínálunk, amelyek cselekménye a 16-18. századi egyetemes vagy magyar történelem eseményeihez kapcsolódik, és amelyekről

X