Kolozsvár 700 – múlt, jelen és jövő

Közhírré tétetik, mindenkinek a tudtára adatik: Kolozsvár 700 éve királyi város! Az I. Károly király által hétszáz évvel ezelőtt városi rangra való emelés évfordulója alkalmából egy átfogó nemzetközi tudományos konferenciára került sor november 10–13. között a kincses városban. A konferencia szervezésében részt vevő intézmények a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Fakultása, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, illetve a Román Akadémia Erdélyi Tanulmányok Központja voltak. A rendezvényen több mint 30 hazai és külföldi, történeti, kulturális és felsőoktatási intézmény, illetve levéltárak és múzeumok munkatársai vettek részt, az előadások a témakörbe illeszkedően, a középkortól napjainkig vették számon a városi élet kialakulását, működését, különböző aspektusait. Kolozsvár központi szerepet játszott ugyan, azonban nem csak a várossal foglalkozó előadások hangzottak el.

Károly Róbert 1336. április 3-án megerősíti az 1316-os kiváltságlevélet (Fotó: Szász Hajnal)

A város és az egyetem történelméhez és az egyetem intézeti szervezetéhez híven a konferencia elsősorban két nyelven, románul és magyarul zajlott, természetesen szinkrontolmács segített abban, hogy mindenki élvezhesse az előadásokat. A négy napos eseménysorozatot a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékánja, dr. Ovidiu Ghitta nyitotta meg, továbbá köszöntötték a jelenlévőket a román és a magyar tagozatok képviselői, dr. Ioan Bolovan és dr. Soós Anna prorektorok; dr. Kása Zoltán a Sapientia EMTE képviselője, és nem utolsósorban dr. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke szólaltak fel. A köszöntőbeszédeket plenáris előadások követték, szó esett többek között az emblematikus kolozsvári Szent Mihály templomról, illetve az erdélyi középkori városokra jellemző mesterek termékeiről is, a kolozsvári javak közül a legizgalmasabb kérdéseket úgy tűnik, a kályhacsempék kutatása eredményezi.

Csók Zsolt előadása a kolozsvári belvárosi leletmentésekről (Fotó: Szász Hajnal)

A négy napos konferencia változatos programja a város többrétegű történelmét, kulturális és etnikai szempontból egyaránt színes arculatát ünnepelte, a tudományos kutatások érdembeni érvényesítése által is. Az előadássorozatok mellett az érdeklődőknek lehetőségük volt a meghosszabbított Cluj-Kolozsvár-Klausenburg 700 című kiállítást is meglátogatni, amelyen a város több – eredeti vagy másolt – kiváltságlevelei voltak a középpontban. A konferencia előadásai többféle szempontból közelítették meg a középkori városok, ezek közül is kiemelten Kolozsvár történeti, építészettörténeti, régészeti, művészettörténeti aspektusait.

Feld István előadása a középkori magyar városerődítésekről (Fotó: Szász Hajnal)

A résztvevők megtudhatták például, hogy amellett, hogy Kolozsvár egy igen nagy múltú és változatos, rétegződő történelemmel rendelkező város, településtörténetét illetően igen kevés adat áll a rendelkezésre. Hasonlóan más középkori városokhoz, a középkori Kolozsvár is kisebb-nagyobb településegységek egybeolvadása révén alakult ki, a városfejlődés pontos képe azonban egyelőre igen hiányos marad. Kolozsvár településtörténetének kutatása régészeti szempontból elhanyagolt terület. Eddig a leginkább szakszerűen dokumentált és feldolgozott publikációk a honfoglalás-, ill. Árpád-kori temetőket érintik. Az Erdélyi Történeti Nemzeti Múzeum leltárkönyve alapján a város területén zajlott feltárások körülbelül 30 régészeti lelőhelyre utaló nyomot azonosítottak, ezek egy kora középkori településhálózat létét támasztják alá.[1]

 

Fotók: Ladó Árpád-Gellért

Építészettörténeti szempontból sem tisztázott a helyzet, a középkori városfalak építésének idejét és menetét még nem sikerült kideríteni, de a kutatás új adatokat és értelmezéseket (és újraértelmezéseket) enged napvilágra jönni. Kolozsvár látványos, sajátos topográfiai jelenségének ábrázolása már a korban is közkedvelt volt – így a város fejlődése és a város erődítésének folyamata a 14–15. századtól könnyebben megragadható.[2] Nem csak Kolozsvár esetében áll fenn ez a probléma, a középkori Magyar Királyság városerődítéseit illetően sem történeti, sem régészeti-művészettörténeti szempontból nem születtek még átfogó kutatások, feldolgozások. Egy-egy konkrét városerődítés példáin keresztül (Pest, Esztergom, Nagyszombat, Segesvár, Szeben és még sorolható) azonban új, irányadó kutatások problémafelvetései vázolhatóak fel.[3]

Gall Erwin előadása kolozsvár középkori településterülétről (Fotó: Szász Hajnal)

Bár a napjainkban zajló belvárosi régészeti kutatás valóságos kálvária tud lenni, úgy a szakember, mint a befektető nézőpontjából, mégis vannak sikertörténetek a kutatás számára is. Példának okáért a kolozsvári Kinizsi Pál utcai mentőásatás során a régészeti feltárá zökkenőmentesen zajlott le, s nemcsak, fontos várostörténeti adatokhoz sikerült jutni, de jelentős mennyiségű, az ókortól a középkoron át az újkorig terjedő leletanyag is megmenekült.[4]

Lupescu Radu előadása Kolozsvár középkori városfalairól (Fotó: Szász Hajnal)

Az első két napot inkább a középkorral, illetve a kora újkorral kapcsolatos és a régészeti előadások határozták meg, szombaton az újkorral, jelenkorral foglalkozó, illetve a művészettörténeti előadásokra esett a hangsúly. Nagyon változatos témákban szólaltak fel az előadók, a közösségi önképtől a békeidőbeli képeslapokon át az Erdélyi Pártig sok izgalmas témáról hallhattunk előadásokat, voltak politikatörténeti, a szociológia, esetleg a társadalomtörténet irányába tekintő bemutatók is, voltak olyan bemutatók, ahol a vizuális elemek domináltak. A konferencián a szakértők, a diákok vagy a nem szakmabeliek is találhattak maguknak izgalmas programpontokat.

Levélváltás Kolozsvár és Bécs között (Fotó: Szász Hajnal)

Például Ana Maria Gruia előadása a gyógyszerészeti múzeumról és annak gyűjteményéről egy nagyon színes, s a laikusok számára is nagyon élvezetes előadás volt, ismerős lehetett azoknak, akik már jártak a kolozsvári Maucksch-Hintz házban található intézményben. Előadásában tulajdonképpen egész Kolozsvár gyógyszertárainak történetét felvillantotta, beszélve a jezsuita gyógyszertárról is, illetve elkülönítve a városi és magángyógyszertárakat. Előadásába izgalmas, akár szórakoztató tényeket is beemelt, ismertette a kora újkor legdivatosabb gyógykészítményeit, például a híres ifjúsági regényben, a Harry Potterben is feltűnő bezoárt, amelyet mérgek ellenszereként használtak, vagy a Theriaca nevű csodaszert, melynek elkészítéséhez 12 évre volt szükség.

Kolozsvár első fennmaradt jegyzőkönyve (Fotó: Szász Hajnal)

Ioana Rus egy egykori cukorgyár, későbbi iskola, illetve javítóintézet történetét ismertette, míg Nagy Róbert kicsit nagyobb merítésű témához nyúlt, Kolozsvár 1900 A fejlődés gazdasági alapjai címmel tartott előadást, melyből kiderült, hogy a két fontos vasútvonal megépítésének, az iparpártoló törvényeknek és az egyetemi építkezéseknek egyaránt kiemelkedő szerepe volt a város 20. század eleji fejlődésében. Ám az is kiderült, hogy a város nem volt egy igazán ipari település, kevés gyára volt, a kisebb üzemek mellett csak a Reiner-féle gyufagyár, a Renner féle bőrgyár (a későbbi Clujana) és a dohánygyár emelkedett ki, utóbbiban tulajdonképpen nők sodortak kézzel cigarettát.

  

Fotók: Ladó Árpád-Gellért

Érdemes pár szót szólni Radu Mârza bemutatójáról is, ami nem feltétlenül illeszkedett a szigorú szakszerű előadások sorozatába, inkább egy ismeretterjesztő, szórakoztató prezentáció volt, virtuális séta a boldog békeidők Kolozsvárján. Az általa bemutatott főleg század eleji képeslapok csak betekintést engedtek a korabeli városképre, következtetések itt nem hangzottak el.

Rüsz-Fogarasi Enikő előadása (Fotó: Ladó Árpád-Gellért)

Székely Miklós Budapestről érkezett művészettörténész előadásában az I. Ferenc József iparmúzeum szerepéről, illetve az intézmény történetéről és gyűjteményeiről beszélt, felvillantva olyan izgalmas, talán még a kolozsvári szakértők számára is alig ismert tényeket, mint Vadona János japán tárgygyűjteményének létezése.

I. Nagy Lajos király megerősíti az 1316-os kiváltságlevelet (Fotó: Szász Hajnal)

A szekciók után a konferencia minden napján sok kérdés és hozzászólás elhangzott, ami mindenképp pozitív visszajelzés lehet a szervezőknek, akiknek sikerült egy változatos és igényes programot összeállítaniuk. A konferencia egy nagyszerű lehetőség volt, hogy a szakma számbavegye, amit Kolozsvárról és más erdélyi városokról, illetve úgy egyáltalán a várostörténet témakörében az elmúlt években írtak, kutattak. Nem csak összegzésre, számadásra volt ez egy jó alkalom, hanem új irányokat is mutatott, lehetőség volt kapcsolatteremtésre, ötletelésre, hiszen van még mit kutatni a témában.

Szász Hajnal és Tóth-Gödri Iringó


[1] Gáll Erwin (Bukarest, a Román Akadémia “Vasile Pârvan” Régészeti Intézete), Gergely Balázs (Kolozsvár, Kolozsvár Polgármesteri Hivatala), Nagy Szabolcs (Kolozsvár, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum): Kolozsvár születése II. Régészeti adatok Kolozsvár kora-középkori és középkori településterületéhez (11‒14/15. század).

[2]  Lupescu Radu (Kolozsvár, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem): Kolozsvár középkori városfalai.

[3]  Feld István (Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem): A Magyar Királyság középkori városerődítéseinek kérdéséhez.

[4]  Csók Zsolt (Kolozsvár, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum): Leletmentés Kolozsvár belvárosában: a Kinizsi Pál utca 5. szám alatti régészeti kutatás

Ezt olvastad?

Lev Alekszandrovics Danyilkin (1974–) ukrán származású orosz író, újságíró, irodalomkritikus és műfordító, több életrajz szerzője, az orosz Nagy Könyv Díj
Támogasson minket