Középkori királyaink nyomában – Kiállításajánló

A múlt hétvégén, augusztus 29-én volt a magyar hadtörténelem gyásznapjának évfordulója. Nem csak Mohács (1526), de Nándorfehérvár (1521) és Buda (1541) is ezen a napon esett el. Egyik hivatalosan is, de több szempontból a másik két esemény is a magyar középkor végét jelenti. Mai cikkünkben a középkori magyar királyok emlékének állított két vidéki kiállítást ajánlunk olvasóink figyelmébe.

II. András aranybullája

„Magyarország nagy és dicső királyai” címmel nyílik kiállítás a miskolci Herman Ottó Múzeumban 2015. szeptember 4-én. A kiállítás a „Gyűjtők és gyűjtemények” sorozat részeként valósult meg Mecser Norbert magángyűjteményének legszebb darabjaiból. A kiállítás nem először kerül a nagyérdemű elé, 2014 augusztusában a gyűjteményt Esztergomban tekinthették meg az érdeklődők. Az ottani kiállítás megnyitójáról készült videó felvételt kedvcsinálóként érdemes megtekinteni.

A kiállításnak nevet adó, és nagy részét kitevő alapanyagot az a kötet szolgáltatta, melyet 1664-ben Nürnbergben adtak ki, Nádasdy Ferenc gróf (1625–1671) saját költségén és ajánlásával. Nádasdy 1633-tól Vas, majd Zala és Sopron vármegyék főispánja, 1644-től királyi tanácsos, 1664-től pedig országbíró, majd királyi helytartó volt. Az ország egyik legműveltebb és leggazdagabb főuraként pártfogolta a tudományt és a művészeteket. Tudatos mecénási, irodalompártoló szerepet vállalt, pottendorfi birtokán nyomdát is alapított. Mivel részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, I. Lipót lefejeztette és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Életének és családjának története a legújabb kutatások fényében a legfrissebb Rubicon folyóiratban olvasható.

„A Mausoleum a hun és magyar vezérektől egészen I. Lipót trónra lépéséig, vagyis 1657-ig követi királyaink történelmét. 59 rézmetszet alkotja az uralkodók egészalakos portrésorozatát. A mű a magyar barokkművészet legnagyobb összefüggő arcképsorozata, mely később számos uralkodó ábrázolásához szolgált ihletként.A kiadvány vezéreinket természeti környezetben, álló helyzetben ábrázolja. Öltözetük részletesen kidolgozott, s bár nem korhű, de a korra jellemző elemeket tartalmaz, fegyverzetük főleg a XVII. századra jellemző. Királyainkat előkelő pózban, döntően a trónon ülve, királyi palástban, környezetükben a királyi jelképekkel (korona, jogar, országalma) láthatjuk. A kiállításon megtekinthető a kiadvány egy teljes példánya, valamint a könyvből kiemelt színezett képsorozat.”

Hereditas Hungarica

A portrésorozatot a régi Magyarországot megjelenítő térképek és a korszak történelmi és teológiai témájú könyvészeti ritkaságai egészítik ki. A tárlat megnyitásában Gyulai Éva, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történettudományi Intézetének vezetője közreműködik majd. Rendhagyó tárlatvezetésre szeptember 16-án kerül sor, maga a kiállítás pedig október 11-ig marad Miskolcon.

2015. augusztus 15-én nyitották meg Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumban a „Dicső évszázadok nyomában. A királyi koronázó bazilika” címre keresztelt kiállítás.

„Az Árpád-dinasztia székvárosában, Fehérvárott épült fel a középkori Magyar Királyság legfontosabb temploma, a Szűz Máriának szentelt prépostági templom. Alapítója maga Szent István király volt, halála után Fehérvár török általi elfoglalásáig (1543) minden magyar királyt ebben az épületben koronáztak meg. A templom őrizte Szent István király és Szent Imre herceg sírját, valamint rajtuk kívül még 14 uralkodó és számos uralkodói családtag temetkezett ide. Az 1601-ben bekövetkezett robbanást követően az épület pusztulásnak indult, maradványait ma a Nemzeti Emlékhely őrzi.”

Szent István Király Múzeum

Az időszaki kiállítás a királyi bazilika történetével ismerteti meg a látogatót egykorú történeti források, a bazilikából származó kőfaragványok és rekonstrukciós rajzok bemutatásával.

„A kiállítást Siklósi Gyula régészprofesszor, Székesfehérvár Díszpolgára nyitotta meg, előadásában a város és a bazilika történetével, a feltárásokkal ismertette meg az érdeklődőket személyes élményeire alapozva. Hangsúlyozta: Székesfehérvár egykoron az ország élő központja volt, itt őrizték a koronázási jelvényeket, az országzászlókat, a csatákban zsákmányolt zászlókat, itt volt továbbá a kincstár és az oklevéltár is. A koronázó bazilikára tehát nem tekinthetünk sírkertként, és szükséges lenne az erre vonatkozó nézeteket eloszlatni a történelemkutatók számára. Az egykori prépostsági templom európai szinten is kiemelkedő nagyságú épület volt, amely uralkodóink nyughelyéül szolgált, de itt tartották a koronázásokat, a királyi esküvőket, az uralkodói gyermekek keresztelőit is.”

Az utóbbi idézet a Szekesfehérvár.hu beszámolójából származik, a portál galériájából néhány kiállítási tárgy szemrevételezhető. Mint ahogy a portál néhány olvasójának eszmecseréje is a hozzászólásokban. A kiállítás november 15-ig tekinthető meg.

Ide kívánkozik még egy esemény, mely szombaton zajlott az Országos Széchényi Könyvtárban, és a „Nekünk mégis Mohács kell…” címet viselte. A történész szimpózium fő témája II. Lajos király halálának körülményeinek kiderítése volt. Utolsó Jagelló királyunk hamvait ugyanis Székesfehérváron, több elődje mellé temették. Vagy nem őt, hanem valaki mást? A HVG cikke tudósított a rendezvényről, reményeink szerint hamarosan az egyik részt vevő kutatót portálunk is meg tudja szólaltatni az elhangzottakról.

Ezt olvastad?

Erzsébet királyné és a magyarok – Tudományos konferencia Pécsen

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara (PTE BTK) és Egyetemi Levéltára, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága

X