Középkori királyaink nyomában – Kiállításajánló

A múlt hétvégén, augusztus 29-én volt a magyar hadtörténelem gyásznapjának évfordulója. Nem csak Mohács (1526), de Nándorfehérvár (1521) és Buda (1541) is ezen a napon esett el. Egyik hivatalosan is, de több szempontból a másik két esemény is a magyar középkor végét jelenti. Mai cikkünkben a középkori magyar királyok emlékének állított két vidéki kiállítást ajánlunk olvasóink figyelmébe.

II. András aranybullája

„Magyarország nagy és dicső királyai” címmel nyílik kiállítás a miskolci Herman Ottó Múzeumban 2015. szeptember 4-én. A kiállítás a „Gyűjtők és gyűjtemények” sorozat részeként valósult meg Mecser Norbert magángyűjteményének legszebb darabjaiból. A kiállítás nem először kerül a nagyérdemű elé, 2014 augusztusában a gyűjteményt Esztergomban tekinthették meg az érdeklődők. Az ottani kiállítás megnyitójáról készült videó felvételt kedvcsinálóként érdemes megtekinteni.

A kiállításnak nevet adó, és nagy részét kitevő alapanyagot az a kötet szolgáltatta, melyet 1664-ben Nürnbergben adtak ki, Nádasdy Ferenc gróf (1625–1671) saját költségén és ajánlásával. Nádasdy 1633-tól Vas, majd Zala és Sopron vármegyék főispánja, 1644-től királyi tanácsos, 1664-től pedig országbíró, majd királyi helytartó volt. Az ország egyik legműveltebb és leggazdagabb főuraként pártfogolta a tudományt és a művészeteket. Tudatos mecénási, irodalompártoló szerepet vállalt, pottendorfi birtokán nyomdát is alapított. Mivel részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, I. Lipót lefejeztette és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Életének és családjának története a legújabb kutatások fényében a legfrissebb Rubicon folyóiratban olvasható.

„A Mausoleum a hun és magyar vezérektől egészen I. Lipót trónra lépéséig, vagyis 1657-ig követi királyaink történelmét. 59 rézmetszet alkotja az uralkodók egészalakos portrésorozatát. A mű a magyar barokkművészet legnagyobb összefüggő arcképsorozata, mely később számos uralkodó ábrázolásához szolgált ihletként.A kiadvány vezéreinket természeti környezetben, álló helyzetben ábrázolja. Öltözetük részletesen kidolgozott, s bár nem korhű, de a korra jellemző elemeket tartalmaz, fegyverzetük főleg a XVII. századra jellemző. Királyainkat előkelő pózban, döntően a trónon ülve, királyi palástban, környezetükben a királyi jelképekkel (korona, jogar, országalma) láthatjuk. A kiállításon megtekinthető a kiadvány egy teljes példánya, valamint a könyvből kiemelt színezett képsorozat.”

Hereditas Hungarica

A portrésorozatot a régi Magyarországot megjelenítő térképek és a korszak történelmi és teológiai témájú könyvészeti ritkaságai egészítik ki. A tárlat megnyitásában Gyulai Éva, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történettudományi Intézetének vezetője közreműködik majd. Rendhagyó tárlatvezetésre szeptember 16-án kerül sor, maga a kiállítás pedig október 11-ig marad Miskolcon.

2015. augusztus 15-én nyitották meg Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumban a „Dicső évszázadok nyomában. A királyi koronázó bazilika” címre keresztelt kiállítás.

„Az Árpád-dinasztia székvárosában, Fehérvárott épült fel a középkori Magyar Királyság legfontosabb temploma, a Szűz Máriának szentelt prépostági templom. Alapítója maga Szent István király volt, halála után Fehérvár török általi elfoglalásáig (1543) minden magyar királyt ebben az épületben koronáztak meg. A templom őrizte Szent István király és Szent Imre herceg sírját, valamint rajtuk kívül még 14 uralkodó és számos uralkodói családtag temetkezett ide. Az 1601-ben bekövetkezett robbanást követően az épület pusztulásnak indult, maradványait ma a Nemzeti Emlékhely őrzi.”

Szent István Király Múzeum

Az időszaki kiállítás a királyi bazilika történetével ismerteti meg a látogatót egykorú történeti források, a bazilikából származó kőfaragványok és rekonstrukciós rajzok bemutatásával.

„A kiállítást Siklósi Gyula régészprofesszor, Székesfehérvár Díszpolgára nyitotta meg, előadásában a város és a bazilika történetével, a feltárásokkal ismertette meg az érdeklődőket személyes élményeire alapozva. Hangsúlyozta: Székesfehérvár egykoron az ország élő központja volt, itt őrizték a koronázási jelvényeket, az országzászlókat, a csatákban zsákmányolt zászlókat, itt volt továbbá a kincstár és az oklevéltár is. A koronázó bazilikára tehát nem tekinthetünk sírkertként, és szükséges lenne az erre vonatkozó nézeteket eloszlatni a történelemkutatók számára. Az egykori prépostsági templom európai szinten is kiemelkedő nagyságú épület volt, amely uralkodóink nyughelyéül szolgált, de itt tartották a koronázásokat, a királyi esküvőket, az uralkodói gyermekek keresztelőit is.”

Az utóbbi idézet a Szekesfehérvár.hu beszámolójából származik, a portál galériájából néhány kiállítási tárgy szemrevételezhető. Mint ahogy a portál néhány olvasójának eszmecseréje is a hozzászólásokban. A kiállítás november 15-ig tekinthető meg.

Ide kívánkozik még egy esemény, mely szombaton zajlott az Országos Széchényi Könyvtárban, és a „Nekünk mégis Mohács kell…” címet viselte. A történész szimpózium fő témája II. Lajos király halálának körülményeinek kiderítése volt. Utolsó Jagelló királyunk hamvait ugyanis Székesfehérváron, több elődje mellé temették. Vagy nem őt, hanem valaki mást? A HVG cikke tudósított a rendezvényről, reményeink szerint hamarosan az egyik részt vevő kutatót portálunk is meg tudja szólaltatni az elhangzottakról.

 

Ezt olvastad?

Lelkes gyűjtők és helytörténészek, tartalékos honvédek, civilek és hivatásos szakemberek példaértékű összefogásával valósult meg Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és