Az Osztrák–Magyar Monarchia sarki expedíciójának fogadtatása 1874-ben

Ulrike Spring a Közép-Európai Egyetem nyári egyetemén Ausztria-Magyarország Északi-sarki expedíciójának bécsi és budapesti fogadtatásáról tartott nyilvános előadást.

A Norvégiában oktató osztrák előadónő felvezetésében ismertette, miként élénkült meg a tudományos érdeklődés az Északi-sark iránt a 19. század közepétől kezdődően. Ebből a tudásvágyból táplálkozva szerveződött meg és indult útjára a Tegetthoff gőzössel 1872 júliusában Karl Weyprecht és Payer Gyula vezetésével az Osztrák–Magyar Monarchia 24 főből álló északi-sarki expedíciós csapata. Az expedícióra a tudós társaságok támogatásának és a magánadományoknak köszönhetően kerülhetett sor.

A 24 fős legénység (Forrás: austria-forum.org)

Felső sor balról jobbra: Gustav Brosch, Dr. Kepes Gyula, Schiffsleutnant Karl Weyprecht, Sr. Ex. Graf Hans Wilczek, Protektor der Expedition, Oberleutnant Payer Gyula, Otto Krisch, Eduard Orel; Második sor balról jobbra: Pietro Lusina, Hans Höfer, Baron Max Freiherr von Sterneck, Wilhelm Burger, Eismeister Elling Carlsen; Harmadik sor balról jobbra: Antonio Catarinich, Antonio Lukinovich, Giorgio Stiglich, Pietro Fallesich, Alexander Klotz, Antonio Vecerina, Josef Pospischill, Giuseppe Latkovich; Alsó sor balról jobbra: Giacomo Sussich, Vincenzo Palmich, Francesco Lettis, Antonio Zaninovich, Johann Haller, Lorenzo Marola, Antonio Scarpa, Johann Orasch. Handkoloriertes Glasdiapositiva

A Vasárnapi Újság (1874. 43. szám) által közölt térkép

Az 1873-as európai gazdasági válságot követően a Monarchia expedíciós sikere bizakodással töltötte el az állampolgárokat a birodalom jövőjével kapcsolatban. Az Észak-sark kapcsán fennálló tudáshiányt a sarki fény jelenségével töltötték be, amely a haladás és a jövő jelképévé vált. A bécsi liberális sajtó a Ferenc József-föld felfedezését nemzeti köntösben tálalva tett kísérletet az osztrák-német identitás erősítésére, hatalmas hangsúlyt fektetve a túlélés narratívájára és arra, hogy a tudományos sikert az osztrák középosztály sikereként tüntesse fel. A felfedezés és a szerencsés, bár viszontagságos küldetés bizonyította, hogy a Habsburg Birodalomnak helye van az újkori modern Európában.

A német nemzetiségűek vezetésével lezajlott expedícióban a Habsburg Birodalom haladó, modern állami mivoltát vélte felfedezni az osztrák sajtó. A tudomány ünneplésével a bécsi sajtó kihangsúlyozta, hogy – hasonlóan a sarki küldetéshez – csak osztrák-német vezetéssel lehetséges sikerre vezetni a többnemzetiségű Monarchiát, az osztrákokat, délszlávokat, olaszokat, magyarokat és cseheket tömörítő kutatócsapat együttes erővel képes volt leküzdeni a nehézségeket. A sajtó gyakorlatilag társadalmi hierarchiába rendezte a Birodalom nemzetiségeit. A trialista kísérlet kudarca[1] után a prágai Politik újság ezzel szemben értelmetlennek nevezte az ünneplést, az egész expedíciót pedig bohózatnak, tudománytalannak, eredménytelennek és mesterségesen túlértékeltnek titulálta. A bécsi katolikus-konzervatív sajtó is bírálta a felhajtást, mivel véleményük szerint az alulművelt tömeg a szenzáció és a szórakozás okán, és nem a szomjazó tudásvágy miatt parádézott az utcán.

A budapesti ünneplésre a következő hónapban, októberben került sor, ezen már csak a legénység két magyarországi tagja, Payer Gyula és Kepes Gyula hajóorvos vett részt. A bécsivel ellentétben a magyar fővárosban az esemény középpontjában a természettudomány állt elsősorban. A két meghívott a Magyar Földrajzi Társaság által szervezett eseményen mondott beszédet válogatott közönség előtt. Az északi expedíciót a magyar sajtó az osztrák–magyar egység tudatosítására és megerősítésére használta fel, hitet téve afelől, hogy immáron a küzdelem az osztrákokkal végetért, és a „tudás közös meghódításával” a két országrész is közös hangnemre talál majd.

Payer Gyula: Medvevadászat Ferenc József-földön

Az előadó összefoglalójában kiemelte, hogy míg Bécsben a tudományt az osztrák vezetésű, haladó szellemű állam és a nemzetiségek közötti különbség kifejezésére használták fel, addig Budapesten valóban a tudományra helyeződött a hangsúly. A Ferenc József-föld 1874-ben viszont olyan utópisztikus hellyé nőtte ki magát, amely nemcsak a Birodalom első gyarmata volt, de a többnemzetiségű, számos problémával küzdő dunai kettős monarchia jövőbe vetett hitének jelképévé is vált. Bár a kutatócsapat tagjai közül foglalkozás szerint senki sem volt természettudós, de egyes megfigyelések segítséggel voltak a későbbi Északi-sark-kutatók számára. Payer és Weyprecht a kisebb turnéba torkolló felhajtásban kimerültségük ellenére is részt vállaltak, a hírverésnek köszönhetően igyekeztek ugyanis támogatókat szerezni egy következő utazáshoz. Az 1880-as években megismételt expedíciónak azonban volt sajtóvisszhangja, ami jól mutatja, hogy az 1870-es évek belpolitikai állapotához igazítva miként használta fel a politikai sajtó a Payer-Weyprecht expedíciót politikai üzenetek közvetítésére.

Ezt olvastad?

Mire jó az embernek a művészettörténet – A PTE Személyes történelem kurzusának előadása

Mire jó az embernek a művészettörténet? E kérdésfelvetés mentén tartott előadást a PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti

X