Kreatív tanítás a jogtörténetben

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának Állam- és Jogtörténeti Tanszéke 2023. december 6-án tartotta a Kreatív tanítás a jogtörténetben című konferenciáját. A tanácskozás fókuszában a jogtörténet oktatásának kreatív lehetőségei, a hagyományos oktatási keretek és az új módszertan összevetése állt.

A rendezvényen Horváth Attila, egyetemi tanár (NKE ÁNTK)[1] köszöntötte az érdeklődőket. Megnyitója során reflektált a jogtörténet oktatásának módszertani nehézségeire az elmúlt években, a hallgatók elvárásainak és képességeinek megváltozására, ezzel összefüggésben pedig kiemelte az oktatói munka jelentőségét. Köszöntőjében kiemelte, hogy az oktatók egyéni képességeik elhivatottságuk és kisugárzásuk segítségével tudnak maradandót alkotni a hallgatók életében, ezért is fontosak az olyan jellegű módszertani események, mint ez a konferencia.

A megnyitót követően Pókecz-Kovács Attila egyetemi tanár (NKE ÁNTK)[2] előadása következett, Összhangban állnak-e a jogász diplomások munkáltatói elvárásai a kreatívnak nevezett oktatási módszerekkel?címmel. Előadásában 30 éves oktatói tapasztalatát osztotta meg, illetve a munkaerő-piac elvárásait hasonlította össze az oktatás módszertanával, az egyetem jogászi szakmára felkészítő szerepét hangsúlyozva. Ezzel összefüggésben azt emelte ki, hogy a jogászok munkájában a monotóniatűrés, az egyéni munkavégzés és a felelősségérzet a legfontosabbak, így az egyetemi oktatásban is ezeknek a képességeknek a fejlesztésére kell koncentrálni. A kreativitás helye az egyetemi oktatásban nem a módszerekben keresendő, hanem a tartalmi elemekben, azaz a tudományos kutatásban, alkotásban.

Kelemen Miklós egyetemi docens (NKE ÁNTK)[3] előadásában a „válságstáb”, azaz a történelmi krízishelyzetekre fókuszáló oktatási gyakorlatot jellemezte, A második világháború magyar krízispontjai – Történelmi témák feldolgozása team-munka formájában szervezett jó gyakorlat keretében címmel. Ez a módszertan a kontrafaktuális, azaz mi-lett-volna-ha érvelési technikára épít, amelynek keretei között a döntési alternatívák megismerését, majd a döntés képességét gyakorolhatják a hallgatók. Előadásában kitért egy konkrét példa ismertetésére is, a doni katasztrófa döntéshelyzeteit modellezve. Ennek során a csapatokra osztott hallgatók három magyar tábornok stratégiáját ismerik meg, és érvelnek mellettük. A vitát kutatómunka előzi meg, így a módszertan ötvözi a hagyományos, olvasásra alapuló megismerési módszereket a kreatív módszerekkel és képességekkel (pl. csapatmunka, érveléstechnika, életközeliség).

Rigó Balázs adjunktus (ELTE ÁJK)[4] Nőrablástól a migrációs válságig – Quo vadis Europa? című előadásában egy összehasonlító jogtörténeti, Európa fogalmának kialakulásáról szóló mintaórát ismertetett. Ennek során a kurzus céljaira reflektált, azaz a történelmi szemléletmód kialakítására, a jelenségek absztrahálásának képességére, valamint arra, hogy a gondolkodó értelmiségi képzés szükségszerű eleme a hallgatók felkészítése a tudomány és a politika összefüggéseinek kritikai értékelésére. Előadásában bemutatta az Európa-fogalom alakulását a történelem folyamán, a hallgatók lehetséges bevonásával együtt, így például felhívta a figyelmet arra, hogy a modern technológia használatával (pl. videók, térképek keresése) az óra hivatalos keretein belül hatékony mederbe terelhető a hallgatók kurzus alatti mobiltelefonhasználata is.

Csehes András PhD-hallgató (NKE ÁNTK)[5] Az élethez való jog határterületeinek megjelenítése az oktatásban című előadásában egy nehéz, jogi oktatásban keveset érintett témával kapcsolatban mutatta be a jogtörténet oktatásának céljait és lehetséges nehézségeit. Kiemelte, hogy az élethez való jog tanítása nehéz kérdés, hiszen társadalmi, politikai, regulatív jellegű viták tárgya, amely, bár a hallgatók számára érdekes, az oktató számára kihívást jelenthet az óra megfelelő keretek között tartása. Ezzel összefüggésben reflektált arra, hogy a kurzusok keretében lehetőség nyílik a szemléletformálásra, és annak felismerésére, hogy a történelem során azonos kérdésekre különböző válaszok születtek, illetve azt is kiemelte, hogy a jogtörténet oktatása nem önmagában fontos, hanem azért, mert ez a jelenbe vezető utat világítja meg a hallgatóknak.

A Portfólióalapú oktatás – A történeti tárgyak portfólióba illesztésének nehézségei címmel megtartott előadásában Izmindi Richárd egyetemi docens (METU)[6] a Budapesti Metropolitan Egyetem gyakorlatát, a portfólióalapú oktatást és ennek a gyakorlati megvalósulását ismertette. A portfólióalapú oktatás a hallgatók erős aktivitását várja el, azt, hogy a kurzus megindításában, kialakításában, lefolyásában és lezárásában is részt vegyenek. Ez lehetővé teszi az élményszerű oktatást, a hallgatói önreflexió megjelenését és az olyan készségek kialakítását, amelyek hosszú távon nyújtanak hasznot. Az órák keretei között lehetőség van például a szerepjátékokra, szimulációkra és a modern eszközök bevonására is. Az előadó kitért arra is, hogy a történeti tárgyak oktatásában egyedi kihívásokkal kell megküzdeni a portfólióalapú módszertanban, így például a hallgatók gyakran hiányos ismeretekkel érkeznek a közoktatásból, vagy generációs különbségek tapasztalhatók a hallgatók és az oktatók között.

Nagyernyei-Szabó Ádám kutatóprofesszor (NKE ÁNTK)[7] A dáko-román kontinuitás-elmélet oktatásügyi kérdései című előadásában egy konkrét jogtörténeti téma oktatásmódszertani nehézségeit mutatta be. Előadásában ismertette a dáko-román kontinuitás-elméletet, a történészek rendelkezésére álló forrásokat és a terület különböző kutatásait, elméleteit. Kiemelte, hogy ebben a témakörben egy nép eredetére vonatkozó kérdéseket vizsgálnak a történészek, amelyek gyakran világnézeti megfontolásokat tükröznek, így ennek oktatása során körültekintően és kreatívan kell eljárni. Előadásában kitért a megfelelő technikákra is, például arra, hogy a források objektív ismertetése és a minősítés nélküli, passzivált megfogalmazások jó eszközök lehetnek a témakör oktatása során.

Képessy Imre adjunktus (ELTE ÁJK)[8] a  Hallgatók bevonásának eszközei a jogtörténet oktatásába napjainkban, avagy Ríviai Geralt esete a középkori büntetőjoggal című előadásában egy magyar jogtörténeti, a büntetőjog fejlődéséről szóló mintaórán keresztül reflektált a történeti tárgyak oktatási lehetőségeire és módszertanára. Kitért arra is, hogy a tantárgy első éves, azaz oktatási célja sok szempontból eltér más tantárgyaktól, feladata az alapfogalmak érthető módon való tisztázása. Ennek során nagyon fontos a hallgatók bevonása, a fogalmak életszerű példákkal illusztrálása, a kommunikáció, a kérdések-feleletek elősegítése. A mintaóra során a középkortól egészen a modern büntetőjogig tartó fejlődési ívet vázolta fel, olyan kérdések köré csoportosítva, amelyek a hallgatók számára érdekesek és megfoghatók (pl. boszorkányság, szervezett bűnözés). Kiemelte emellett az esetismertetés és -feldolgozás jelentőségét is, hiszen így a hallgatók a saját munkájukon keresztül kerülhetnek közelebb a kötelező anyagrészekhez.

A konferenciát Bathó Gábor adjunktus (NKE ÁNTK)[9] előadása zárta,  A kényszerű kreativitás – a beugró oktató címmel. Ebben azokat az eseteket ismertette, saját tapasztalatai alapján, amikor az oktató helyettesít, adott esetben úgy is, hogy erről nem tudhatott előre, nem ismerte korábban az anyagot, vagy más módon nehezített körülmények között. Kiemelte, hogy tapasztalatai szerint a helyettesített órán gyakran elsikkad a kreativitás, hiszen a kreatív módszertanhoz idő és energia kell, ami ilyen esetekben nem mindig tud megvalósulni. Előadásában a helyettesítés négy csoportját különböztette meg, a hallgatói, illetve az oktatói felkészültség alapján. Véleménye szerint az ideális eset a rendezett, felkészült hallgató és oktató találkozása, amikor mind a két fél időben tudja, hogy helyettesítésre kell készülni. Ezt követi a rendezett oktató és rendezetlen hallgató találkozása, amelyben vannak lehetőségek. A többi eset azonban már nagyon nehéz, gyakran fejetlenséghez vezet. Előadásában ismertette a témával kapcsolatos, hozzá beérkezett hallgatói véleményeket is. Ilyen például a kényelmetlenség, megszokottól eltávolodás érzése, adott esetben a kellemes várakozás vagy éppen az elhagyatottság benyomásai, illetve az is, hogy a helyettesítő személye igazából nem döntő, a hallgatók számára az eredeti oktató személyisége és oktatási módszere határozza meg az óra kimenetelét.  

Horváth Eszter Kata 

[1]Az előadótól továbbá lásd: Horváth, Attila: Jogtörténetírás és a jogtörténet oktatása. In: Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 417 p. pp. 52-62.

[2]Az előadó oktatásmódszertanhoz kapcsolódó gondolatairól lásd: Pókecz Kovács Attila: A római jog oktatása a Pécsi Jogakadémián. In: Kajtár István – Pohánka Éva (szerk.): A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833-1923. A 2009. október 16-án Pécsett tartott tudományos konferencia tanulmányai. Pécs, Publikon Kiadó, 2009, 313 p. pp. 149-167.

[3]Az előadótól a történelem válságszemléletű megközelítéséhez lásd: Kelemen Miklós: A megmentett válság: Adalékok a késő római kormányzás és igazgatásfinanszírozás történetéhez. Budapest, Menedzser Praxis Kiadó, 2021, 191 p.

[4]Az előadótól az egyetemes-összehasonlító jogtörténet oktatásának szerepéhez lásd továbbá: Rigó Balázs: Az ELTE ÁJK Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszék története a második világháborútól napjainkig. In: Boóc Ádám – Sándor István (szerk.): Studia in honorem Gábor Hamza. Ünnepi tanulmányok Hamza Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2019, 477 p. pp. 225-230.

[5]Az előadótól lásd továbbá: Csehes András: Állam, jog, abortusz – adalékok az abortuszvitához. Jogtudományi Közlöny, 2023/12. sz. pp. 561-568.

[6]Az előadótól lásd továbbá: Izmindi Richárd – Vass Vilmos: V4 Summer School as a new brand – Guide for learning and teaching V4 Studies (curriculumplanning, teaching and learning methodology and assessment). Kommunikáció Média Gazdaság, 2021/1. sz. pp. 1-14.

[7]Az előadótól a témában lásd továbbá: Szabó Ádám: 1. Jogélet Erdély területén az ókorban 1.2. Ókori jogrendszerek 1.2.4. A késő-császárkori terving törvénymondók kora. In: Veress Emőd (szerk.): Erdély jogtörténete: 2. bővített és javított kiadás. Kolozsvár–Budapest, Forum Iuris – HVG-ORAC, 2020, 704 p. pp. 88-103.

[8]Az előadótól a témában lásd továbbá: Képessy Imre: Az osztrák büntetőjog hatása a magyar büntetőjogi kodifikációra. Jogi Tanulmányok, 2018/1. sz. pp. 260-271.

[9]Az előadótól lásd továbbá: Bathó Gábor: A magyar történeti alkotmány érvényessége és hatályossága. Kommunikáció Média Gazdaság, 2017/2. sz. pp. 1-8.

Ezt olvastad?

A Kerényi Károly Szakkollégium, a Pécsi Tudományegyetem legrégebb óta működő szakkollégiuma egész napos programsorozattal emlékezett meg névadója, Kerényi Károly halálának
Támogasson minket