Magyarok a Francia Idegenlégió kötelékében az első világháborúban

Amikor meghalljuk a szót – Idegenlégió – mindenkinek eszébe jut valami, amit ezzel a világszerte ismert alakulattal kapcsolatban olvasott, például Rejtő egyik légiós története vagy valaki, aki annak soraiban teljesített szolgálatot. A Francia Idegenlégió kétévszázados története során több százezer külföldi zsoldoskatonát alkalmazott, akik a világ minden tájáról érkeztek. Az utóbbiak közül több ezren magyarok voltak. A gyarmati terjeszkedéshez és a világháborúk megvívásához is szükség volt a katonai szolgálatot önként vállaló külföldiekre, akik Franciaországért és a zsoldért küzdöttek.

A Francia Idegenlégióban nem csupán a 20. század elején szolgáltak magyarok. Az 1956-ban emigrált magyar fiatalok szolgálatáról lásd korábbi cikkünket: ’56-os magyar fiatalok a Francia Idegenlégióban

 

A francia állam már a Francia Idegenlégió megalakulása előtt is évszázadokon keresztül különböző származású zsoldoskatonákat fogadott szolgálatába. Ilyenek voltak például a svájci gárdisták, amelyek több korabeli uralkodó hadseregében is szolgáltak, amiért busásan megfizették őket. A Vatikán és a pápa jelenleg is támaszkodik a segítségükre. Franciaországot egészen 1792-ig szolgálták, amikor a forradalmi események következtében feloszlatták őket. Amikor a Bourbon királyi család visszatért a trónra, a gárdistákra újra igényt tartottak, ezért 1816-ban újra meghívták a svájciakat a francia királyi hadseregbe. Amikor 1830-ban Lajos Fülöp trónra lépésével új politikai vezetés került hatalomra, amelynek nem volt szüksége külföldi haderőre, véglegesen feloszlatták a svájciakból álló alakulatot.

Hamarosan azonban az új vezetés is ráébredt a külföldi zsoldoskatonákban rejlő potenciálra, ezért a király 1831. március 9-én létrehozta a Francia Idegenlégiót (la Légion étrangère). Az új alakulatra több megkötés is vonatkozott: egységei nem teljesíthettek szolgálatot Franciaország szárazföldi határain belül és francia nemzetiségű állampolgárok (a tiszti karon kívül) nem jelentkezhettek soraiba, bár hamis személyazonossággal sokan megpróbálkoztak.

A Légió megalakulása után egységei közreműködtek a francia gyarmatbirodalom kiépítésében, melynek során nem kevés vért ontottak ki, miközben gyakran maguk is jelentős veszteségeket szenvedtek. A Francia Idegenlégió 1831-ben már Algériában is jelen volt, ahol a sivatagi megpróbáltatások és a helyi erők elleni sikeres küzdelmek kezdték meghozni az alakulat számára az elismerést. 1835-től az idegenlégiósok a spanyol polgárháborúban, majd a krími háborúban és az 1859-es olaszországi hadjáratban is részt vettek. Még az amerikai kontinensen is bevetették őket, ahol Miksa császár seregében Mexikóban harcoltak. Amikor 1870-ben kitört a francia-porosz háború, eltörölték a rendeletet, amely szerint a Légió nem szolgálhat Franciaország európai határain belül. Ebből kifolyólag az Afrikában állomásozó légiósok egy részét és a frissen toborzott önkénteseket is harcba vetették Franciaországban. A háború után a francia gyarmatbirodalom számon pontján – Szenegálban, Tahitin, Új-Kaledóniában stb. – vetették be az Idegenlégiót.

Amikor kitört az első világháború, önkéntesek tömege csatlakozott a Francia Idegenlégióhoz, hogy a francia zászló alatt ragadjon fegyvert és Franciaországért harcoljon. A háború végéig körülbelül 44.000 önkéntest – 51 nemzet fiait – találták alkalmasnak, hogy a Légió soraiban harcoljanak. Az Idegenlégió nem csak az európai harcolt és tüntette ki magát, hanem rendfenntartó egységei is maradtak a már meglévő gyarmati területeken. A központi hatalmak állampolgárait főképp az utóbbi régiókba helyezték annak érdekében, hogy lehetőség szerint ne kelljen a saját honfitársaik ellen küzdeniük az európai frontvonalakon, illetve attól is tartottak, hogy majd megpróbálnak lázadást szítani és dezertálni.

Az első világháború idején Franciaország és az Osztrák-Magyar Monarchia részeként létező Magyarország egymással szembenálló politikai és katonai táborokat erősítettek. Bár jelentős volt a két állam közti földrajzi távolság, a két ország hadereje így is több alkalommal találkozott egymással a különböző hadszíntereken. Ugyanakkor sokkal kevésbé ismert az a tény, hogy a francia hadsereg soraiban – a világméretű összecsapás alatt – magyar nemzetiségű önkéntesek is voltak.

Az osztrák-magyar állampolgárságú katonák száma 1.369 fő volt. Ezek az emberek önként csatlakoztak a francia hadsereghez valamelyik toborzóirodában. Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségileg igen sokszínű volt: németek, csehek, magyarok, szlovákok, lengyelek, ruszinok, szlovénok, szerbek, horvátok, románok, bosnyákok és olaszok is lakták. A magyar nemzetiségű katonák száma a kutatások alapján közel 300 főre tehető. A francia hadsereg iratanyaga 51 magyar származású hősi halottat és 212 magyar nemzetiségűkatonát tart nyilván, akiket az első világháború során valamelyik alakulat kötelékében bevetettek. Közülük 132 fő volt teljesített szolgálatot az Idegenlégió kötelékében. A francia levéltárak dokumentumai közül a Mémoire des Hommes és a Service Historique de la Défense keresőfelületein megtalálhatók ezeknek a katonáknak a csatlakozásakor kitöltött kartonjai. Mivel az első világháború lezárultának centenáriuma a tavalyi év folyamán volt, ezért a francia katonai levéltár és a megyei levéltárak feltöltötték ezeket az iratokat a fenti internetes felületekre, ahol így mindenki számára elérhetővé vált ez az információ. Ezeknek a katonai dokumentumoknak köszönhetően rengeteg információ vált megismerhetővé: a jelentkezők neve, születési helye, születési ideje, lakhelye, továbbá azok az alakulatok, amelyekben szolgáltak, rangjuk, valamint számos légiós katonai pályafutásának főbb állomásai.

Az alábbiakban a fenti adattárakban végzett kutatások néhány eredményét adjuk közre röviden.  A magyarországi születésű légiósok neve már önmagában is számos következtetés levonását teszi lehetővé. Mivel az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi palettája igen sokszínű volt, így a magyarországi származású katonák családnevei is hűen tükrözték ezt. Példaként vehetjük a nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű Lukacs Jean-t avagy Lukács Jánost, Takacs Louis-t avagy Takács Lajost. Viszont akadtak olyanok is, akiknek szláv hangzású nevük volt: ilyen volt például Rajitz Rado, Novak Eduard vagy Lupas Aloman. Számos személy neve teljes egészében francia hangzású, amely nyilvánvaló módon nem magyarázható azzal, hogy Magyarországon született francia nemzetiségű személyek lettek volna. Tekintettel arra, hogy az Idegenlégió szabályzata engedélyezte a jelentkezőknek, hogy új nevet vegyenek fel, feltételezhetjük, hogy az utóbbiak olyan személyek voltak, akik új életet szerettek volna kezdeni a múltjukat hátrahagyva, és ebből az okból kifolyólag változtattak nevet.

Az önkéntesek Magyarország eltérő részein születtek. Több mint negyedük a fővárosban született, míg a többiek, nagyjából hasonló eloszlásban a Dunántúlon, a Tiszántúlon, a Felvidéken a Délvidéken és Erdélyben. Egyes magyar nemzetiségű önkéntesek külföldön születtek, például Olaszországban, Csehországban és Oroszországban. Az Idegenlégióhoz való csatlakozásuk idején viszont többségük már Franciaországban vagy az észak-afrikai francia területeken, Algériában vagy Tunéziában élt. Csupán néhány százalékuk érkezett közvetlenül az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területéről az alakulat kötelékébe.

Az olasz menetezred tisztjei (Wikipedia)

Olyan érdekességekre is fény derült a kartonok olvasása során, hogy milyen szakmájuk volt az önkénteseknek, mikor az Idegenlégióba jelentkeztek. Vannak olyan szakmák, amelyek meglehetősen gyakoriak voltak a korszakban, de napjainkra már szinte teljesen eltűntek, például a másoló, a napszámos és a téglakészítő. Ugyanakkor voltak olyan önkéntesek is, akik jelentkezésükkor viszonylag nagy presztízsű szakmával rendelkeztek, mint például a kereskedők, a gyárigazgatók, a bankárok, a hivatalnokok, a fényképészek vagy az újságírók. Mellettük akadtak olyanok is, akiknek a szakmája teljesen hétköznapi volt, mint például szűcs, szerelő, lakatos, varga, kőműves, szabó, cukrász vagy éppen bányász. Néhányan pedig diákként kerültek a légiósok köreibe.

A jelentkezési papírokat az iratok tanúsága szerint általában Marseille városában, Dél-Franciaországban töltötték ki a Légió kötelékébe jelentkező önkéntesek, viszont az első világháború idején nem ez volt a helyzet. A nagyobb francia városokban volt toborzóiroda, ahol jelentkezhettek a harcolni vágyó katonák – illetve voltak olyanok is, akiket az ellenséges országból származó külföldiekre váró internálás fenyegető ígéretével vettek rá arra, hogy „önként” jelentkezzenek az Idegenégióba. Következtésképpen ezeknek az embereknek nagyon eltérő indítékaik voltak arra, hogy harcoljanak annak az országnak a hadseregében, amelybe éppen csak megérkeztek vagy már régóta otthont nyújtott számukra.

Valaki a dicsőségért csatlakozott a hadsereghez, valaki azért, hogy később francia állampolgár válhasson belőle, valaki pedig azért, mert muszáj volt neki. Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyve nagyon jól leírja azokat a körülményeket, amelyek arra késztették a magyarokat, hogy jelentkezzenek a háború időtartama alatt a Légióba.

Franciaország egy hatalmas területen elterülő ország az első világháború alatt, növekvő gyarmatbirodalommal, ami azt jelenti, hogy rengeteg különböző nemzetiségű ember lakta már ekkor. Amikor kitört a háború, a központi hatalmak nem vették figyelembe, hogy nemzeteik sok képviselője ellenséges területen ragadt (ami nem minden esetben jelentette azt, hogy mindenki haza is szeretett volna menni, mert már lehet, hogy évek óta ezt a helyet tekintette otthonának.) Noha már régóta ott éltek ezt a francia hatóságok és a hadsereg nem vette figyelembe, mivel nem rendelkeztek francia állampolgársággal, ezért internálótáborokba zárták őket. Csak két lehetőség volt számukra: az internálótábor nyomorúságos körülményei a hosszúnak ígérkező háború végéig vagy szolgálat az Idegenlégióban. A börtönökben ezeket az embereket megverték, néha még ételt sem kaptak és ilyenkor jelentek meg a légiós toborzó tisztek és elvitték azokat, akik meg szerettek volna szabadulni a láncoktól és a rácsoktól.

A franciaországi magyar internáltak sorsáról lásd korábbi cikkünket: Magyar állampolgárok francia internálótáborokban az első világháború alatt

Ugyanez történt a még a háború kirobbanása előtt börtönbe került külföldiekkel, akiknek szintén felajánlották, hogy „önként” jelentkezhetnek a Légióba, ezzel elnyerve büntetésük elengedését. A nagy többséget mégis az vette rá a csatlakozásra, hogy szegénységben éltek, munkanélküliek voltak és a zsold biztos megélhetést kínált nekik. Akadtak köztük hivatásos katonák is, akik már hosszú ideje a Francia Idegenlégióban szolgáltak, így a háború során csupán korábbi munkájukat folytatták. Voltak kalandorok is, akik valamiféle romantikát tulajdonítottak a Légiónak, majd a későbbiekben sokan közülük dezertáltak. Azok pedig, akik maradtak, harcoltak Franciaországért, az ország pedig hálás volt szolgálataikért. A hosszabb időn keresztül szolgáló légiósok szívósak, edzettek, kemények, jó fizikummal rendelkezők és vakmerők voltak, akik csak a kitartásukkal és bátorságukkal tűnhettek ki, amiért sokukat kitüntetésekkel és előléptetésekkel jutalmaztak.

A rendelkezésre álló – esetenként hiányos – adatok alapján a magyar származású légiósok közül hozzávetőlegesen száz fő lehetett közlegény. Mellettük 17 őrvezető és szakaszvezető, 12 tiszthelyettes és 3 altiszt, valamint egyetlen tiszt – egy hadnagy – volt, aki az első világháború ideje alatt magyar állampolgárként a Francia Idegenlégióban szolgált.

A magyar önkéntesek katonai kartonjai számos rendkívül különböző légiós életutat adnak közre. Vannak olyanok, amelyek hiányosak, viszont olyanok is akadnak, amelyek teljes részletességgel mesélnek nekünk hadműveletekről, kitüntetésekről, esetleges sebesülésekről, a francia állampolgárság elnyeréséről, házasságról stb. (Katonai kartonok megtekintése, lásd: http://www.culture.fr/Genealogie/Grand-Memorial, Recherche avancée és Pays: Hongrie keresőszó.) Bár azt gondolnánk, hogy az első világháború egy teljesen feltárt és jól kutatott területe a történelemnek, melyről szinte mindent tudunk, így száz éve elteltével is joggal tehetünk fel olyan kérdéseket, melyek még mindig megválaszolásra várnak. Az Idegenlégióban napjainkban is szolgálnak magyar önkéntesek, viszont arról eddig csupán felületes információk álltak rendelkezésünkre, hogy az első világégés idején a francia trikolór alatt is harcoltak honfitársaink. Bízunk benne, hogy jelen írás hozzájárul ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, a további kutatások pedig lehetővé teszik majd ennek a speciális csoportnak az alaposabb megismerését.

Irodalomjegyzék:

Bene Krisztián: A francia gyarmati csapatok az első világháborúban. In: „Mire lehullanak a levelek…” 90 esztendeje ért véget a Nagy Háború. Szerk.: Ravasz István, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2009.  76-81.

Bene Krisztián: A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban. In: A nagy háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború. Szerk.: Bősz Attila, Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára, 2017. 30-52.

Bergot, Erwan: La Légion. Balland, 1972

Blond, Georges, Histoire de la Légion étrangère. Perrin, 2008.

Clayton, Anthony: Histoire de l’armée française en Afrique 1830-1962. Albin Michel, Paris, 1994.

Comor, André-Paul (szerk.): La Légion étrangère. Histoire et dictionnaire. Robert Laffont, Paris, 2013.

Comor, André-Paul: Le volontaire étranger dans l’armée française au cours des deux guerres mondiales. In Le soldat volontaire eu Europe au XXe siècle. Szerk: Heyriès, Hubert – Muracciole, Jean-François, Presses universitaires de la Méditerranée, 2007.

De Gmeline, Patrick: Nouvelle histoire de la légion étrangère. Perrin, 2016.

Jordan, David: Francia idegenlégió 1831-től napjainkig. Ventus libro, 2006.

Mahuault, Jean-Paul, Engagés volontaires à la Légion étrangère pour la durée de la guerre 1870-81, 1914-18, 1939-45. Grancher, 2013.

Montagnon, Pierre: La légion étrangère, De 1831 à nos jours. Pygmalion, 1999.

Parker, John: Idegenlégió A világ legdurvább haderejének szenzációs története. JLX, 2000.

Porch, Douglas: La légion étrangère 1831 – 1962. Fayard, 1994.

 

Levéltári források:

Mémoire des Hommes

URL: http://www.memoiredeshommes.sga.defense.gouv.fr/fr/article.php?larub=3

Conflits et opérations. Première Guerre mondiale. Mots pour la France de la Première Guerre mondiale. Hongrie.

Grande Mémorial

URL: http://www.culture.fr/Genealogie/Grand-Memorial

Palócz Márk

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket