Minden egész eltörött… – Ismertetés

A tavalyi év folyamán a Balatonfüred Városért Közalapítvány által és a Tempevölgy könyvek sorozatában kiadott Minden egész eltörött… A Nagy Háború emlékei című tanulmánykötetet végiglapozván arra jöttem rá, hogy ez az a könyv, mely tökéletesen képes reprezentálni a Nagy Háború mindennapi nehézségeit. Továbbá olyan, a témában jártas történészek járultak hozzá e kötet létrejöttéhez, mint a szerkesztő Katona Csaba vagy rajta kívül Hornyák Árpád, Demeter Gábor, Czeferner Dóra, Ábrahám Barna, Szarka László, Szőts Zoltán Oszkár, Bóna László, Molnár Tibor és Kulcsár Beáta. A könyv tartalmilag legalább annyira sokszínű, mint maga a kutatott téma.

A kötet előszavában – amelyet Katona Csaba, az MTA tudományos munkatársa jegyez – olvashatjuk, hogy ideje objektívan és érzelmektől mentesen foglalkozni az amúgy is többrétegű első világháborúval. A centenárium éve nem is lehetett volna ideálisabb alkalom ahhoz, hogy e témát átfogóan kutassa a történészszakma. A kötet leginkább a mindennapi emberek háborús sorsával foglalkozik. Habár a személyes érintettség már csak a Jan Assmann német történész által meghatározott „hideg” emlékezetté vált, ez nem feltétlenül jelenthet negatívumot. Ugyanis száz év távlatából ezúttal a Nagy Háború különböző szegmenseire vonatkozó kutatások immáron nemzeti színezések, indulatok nélkül folyhatnak. A kötet összeállításának célja, hogy az eltérő témákat kutató történészek prezentálják a háborús kutatás sokszínűségét. A főszerkesztő röviden megjelöli a szerkesztett kötet lényegét:

„Nem poros iratok, hanem élő, eleven emberek e kötet szereplői […]” (8. oldal)

A tanulmánykötet rögtön a „mélyvízbe” dobja az olvasót, ugyanis a legelső fejezet már Erdély kérdésével foglalkozik, magyar és román szempontból. Ábrahám Barna rövid tanulmányával hangsúlyozza, hogy nemcsak fegyverrel, de tollal, tehát irodalommal, újságírással is lehet harcolni. A fejezet címe (Tollal és fegyverrel) arra utal, hogy az irodalom is állást foglalt a háború idején. Erdély kérdése kapcsán olyan nevezetes publicisták vették ki a részüket a diskurzusból, mint Ady Endre, Jókai Mór, román oldalon pedig George Bariț és Ioan Slavici képviselte a nemzeti érdekeket. A magyar és a román irodalom egyetért abban, hogy Erdély különálló, önálló országként viselkedik, ha nem is politikailag, de társadalmilag, gazdaságilag igen. 

A következő tanulmány Bóna László nevéhez köthető, amely a besztercebányai állapotokat dolgozta fel. A kutató a helyi sajtóból merített információt, ilyen források voltak például a Hírlap vagy a Figyelő. A cikk röviden tárgyalja a Zólyom vármegyei település nehézkes mindennapjait, miután a 16. gyalogezred bevonult a településre. A szerző szót ejt a település ellátási problémáiról, a munkanélküliségről s ezek megoldási kísérleteiről. Besztercebánya esete kiválóan szemlélteti a korabeli hátország helyzetét.

Czeferner Dóra tanulmányában a magyar nők „háborús részvételének” egy releváns aspektusát vizsgálja. A fejezet egyből sokatmondó kérdésekkel indít: Kiléphetnek-e a nők a hagyományos körökből? Milyen következményei lesznek ennek a munkaerőpiacon? A munka leginkább a budapesti, de a vidéki nőkkel is foglalkozik, valamint táblázatokkal szemlélteti a kialakult helyzetet. Továbbá az író felteszi a kérdést: Miként változott a női munkásokról alkotott vélemény? Milyen munkakörök fogadták a nőket? A tanulmány megerősíti azt a tényt, hogy egyes munkakörök „elnőiesedtek”.

Demeter Gábor és Hornyák Árpád közös írása újra „nemzetközi vizekre” kalauzolja az érdeklődőt, nevezetesen Magyarország és Szerbia diplomáciai kérdéseit vizsgálja a korabeli magyarországi konzervatívok szempontjából. Egyesek ugyanis a Szerbia elleni hadiállapotot hódító, mások azonban védekező expanziónak ítélték meg. Elsősorban Burián István, Thallóczy Lajos és Tisza István véleményét fejtegeti az értekezés. A cikk említést tesz a korfui nyilatkozat keletkezésének körülményeiről, feltételeiről, és fogadtatásáról, amely révén mélyebb betekintést nyerhetünk a horvát és szerb nemzeti ambíciókba.

Katona Csaba szerkesztő írásában felhívja az olvasó figyelmét, hogy manapság a társadalomtörténeti aspektus egyre fontosabb szerepet tölt be a történetkutatásban, mind hazai, mind nemzetközi porondon. Cikkét Gabriela Dudeková szlovák történész munkájának idézetével kezdi, mely hangsúlyozza a naplók, levelek, emlékiratok jelentőségét, mint primer történelmi forrást.

Kerényi Éva tanulmánya betekintést biztosít számunkra egy hadifogoly mindennapjaiba, nevezetesen Haynik Géza naplóját ismerhetjük meg, aki Nizsnij-Novgorodban volt orosz hadifogságban. A napló szerzője önmagát Csősz Gézának nevezi, de egyértelműen Haynik Géza a szerző.. A napló három különálló füzetből áll. Az I. füzet az 1916 szeptembere és decembere közötti időszakot, tehát közel három hónapnyi háborús élményt dolgoz fel. Érdekesség, hogy Haynik Géza abban a bizonyos 16. gyalogezredben szolgált, amely a Bóna László tanulmányában említett Besztercebányát szállta meg..

Kulcsár Beáta írásában Foris Géza személyét és annak változását ismerhetjük meg, aki nemcsak retrospektív visszaemlékezést, hanem verseket is írt. Rendhagyó módon Foris Géza sokszor többes szám első személyben írta emlékiratait, amely a háborús közösségi tudatot hivatott reprezentálni. Individuális élete azonosul a közösséggel. Azonban feltehető a kérdés: A szöveg a “MI” vagy az “ÉN” emlékét tükrözi? Választ Jan Assmann és Maurice Halbwachs elmélete adhat az olvasónak, miszerint

„Az emlékezést egy olyan önálló rendszerként fogja fel, melyben tudati elemek, motívumok kapcsolódnak egymáshoz. Ezek az elemek társadalmi eredetűek, azonban az elemek kiválasztása, adaptálása egyéni jelleget (is) kölcsönöz a műnek”.  (133. oldal)

A fent említett versgyűjtemény egy része közlésre is kerül a tanulmány végén. Számomra ez és az előbbi munka ragadta meg a legjobban a kötet lényegét, mondanivalóját: „a kis ember háborúját”, amelyben a mikró- és a makrótörténelem „egy nagy egésszé válik”.

A katolikus egyház sem maradhatott ki a történetből: a Veszprémi Egyházmegye történetéről Markovits Kálmán biztosított számunkra kellő betekintést. Molnár Tibor igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy más források mellett a hadigondozási iratok szintén létfontosságúak lehetnek egy átfogóbb jellegű kutatás esetében, mivel a hadigondozási iratok tartalmazzák a katona személyes adatait, családi állapotát, vagyoni helyzetét, fény derül arra is, hogy ki, mikor és hol teljesített katonai szolgálatot. Magyarán e dokumentumok birtokában rekonstruálhatóvá válik egy-egy katona személyes története. Szarka László és Szőts Zoltán Oszkár tanulmányai a hadigondozottak helyzetét fejtik ki és részletezik az Osztrák–Magyar Monarchiában. Kitérnek a hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak – gyűjtőnevén hadigondozottak – napi szinten felmerülő problémáira, nehézségeire, azok orvoslására, valamint Magyarország háborús emlékezetére.

Összegezvén elmondható, hogy a tanulmánykötet tartalmilag legalább annyira sokrétű és sokszínű, mint maga a tárgyalt esemény. A könyvben mellékelt képek, táblázatok, forrásrészletek segítenek megérteni a kialakult kontextust, a tanulmányok nyelvezete pedig könnyed, értelmezhető. Ez különösen igaz Kerényi Éva és Molnár Tibor írására. A kötet címe is figyelemre méltó, amivel Ady Endre egyik híres versére utalnak. A borítón Vaszary János: Frontra utazó katonák munkájából jelenik meg egy részlet. A kötetet nem csak történészeknek, hanem minden érdeklődő számára ajánlom.

Huang Chen

Az ismertetett kötet adatai: Minden egész eltörött… A Nagy Háború emlékei. Szerk. Katona Csaba. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány 2018. 208 oldal. (Tempevölgy könyvek sorozat 28.)

Ezt olvastad?

Öt év az első világháború alatti kelet-közép-európai nacionalizmusok nyomában

A 2014-ben indult Kelet-közép-európai nacionalizmusok az első világháború éveiben nevű, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működő NKFIH–OTKA

X