„Nem volt ember, aki hibákban és erényekben felülmúlhatta volna”

Az ókori görög történelem menetét nagy mértékben meghatározta, a történelemkönyvek és a köztudat mégis csak minimális figyelemben részesíti. Alkibiadész kalandos életútjáról Németh György rántotta le a leplet.

Az ELTE BTK Történeti Intézetében működő I. Tóth Zoltán Kör a 2018/2019. évi őszi félévben A történelem elfeledett szereplői címmel indított korszakokon átívelő előadássorozatot, melynek alkalmai során egy-egy feledésbe merült vagy kevés figyelemre méltatott történelmi személyre vetül a rivaldafény.

A sorozat első előadását Németh György egyetemi tanár, az Ókortörténeti Tanszék vezetője tartotta Alkibiadész athéni politikusról, akiről Cornelius Nepos a következő figyelemfelkeltő jellemzést adta: „nem volt ember, aki hibákban és erényekben felülmúlhatta volna”. Az ifjú a Kr. e. 5 század derekán született a korban igen nagy befolyással járó Alkmeonida nemzetségbe. Apja korai halála után a demokrácia atyjaként ismert Periklész lett a gyámja, nevelésében pedig komoly szerep jutott a filozófus Szókratésznek. A források tanúsága szerint Alkibiadész – korának megfelelően – minden férfi és asszony kedvence volt. Platón Lakoma című munkája alapján talán mestere iránt is táplált gyengébb érzelmeket. A történet szerint Szókratész és baráti köre az ifjú Agatónnál találkozott, ahol is – hogy az összejövetel érdekesebb legyen – mindenkinek a szerelem dicséretéről kellett szónokolnia. A már kissé kapatos Alkibiadész az esemény legvégére érkezett meg, ám teljesen váratlanul ő is a szerelemről kezdett el beszélni, méghozzá Szókratészhoz. Utóbbi azonban ekkor nem viszonozta közeledését.

Az előadó ezután egy újabb érdekességre, az aulosra irányította a figyelmet. Az ókorban az arisztokrata ifjak és lányok is részesültek zenei nevelésben, így természetesen Alkibiadész is. A rendkívül vonzónak számító fiatal ember azonban ezen az egyetlen hangszeren nem volt hajlandó játszani. De vajon miért? A kérdés megválaszolása során Németh György arra hívta fel a figyelmet, hogy az aulost gyakran helytelenül, fuvolának fordítják, holott valódi hasonlóság nincs közöttük. E fordítási hiba abból is nyilvánvaló, hogy a spártaiak több történetíró is aulosszal kísérték hadseregüket, illetve ezt a hangszert használták a csapatok irányításához is. Erre azonban egy fuvola aligha lett volna alkalmas, hiszen hangját könnyedén elnyomhatta a katonák menetelése, a csatazajról már nem is beszélve.

Alkibiadész aulos iránti fenntartásaira visszatérve, megállapítható, hogy azok hiúságára vezethetők vissza: a hangszer megszólaltatásához ugyanis komoly erőre volt szükség, mely az arc eltorzulásával járt.

Hősünk politikai pályafutása a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431–404) második szakaszában vette kezdetét. A Kr. e. 421-ben megkötött Nikiász-féle békét előkészíteni Athénba látogató a spártai követ, Alkibiadész spártai vendégbarátságának ellenére, nem kereste fel az ifjú Alkmeonidát (mivel ekkor még nem volt súlya a politikában). Alkibiadész Kr. e. 418-ban bosszúból összekovácsolta az Argos-Mantinea-Élis koalíciót Spárta ellen, amivel tulajdonképpen lezárta a lakedaimónok elől a Peloponnészoszt. A szövetség és Spárta összecsapásából végül az utóbbi került ki győztesen, Alkibiadész azonban az ismertség küszöbére került.

A teljes görög világra kiterjedő hírnévre 416-ban tett szert, amikor lovai az első, második és negyedik helyet is megszerezték számára az olimpiai kocsiversenyen. Ezt követően, a tettvágytól fűtve, egy Spárta elleni hadjáratért szállt síkra, amelynek szónoklatainak köszönhetően a népgyűlést is meg tudta nyerni. Terve szerint Athén elfoglalta volna Szicíliát, majd onnan kiindulva Karthágót, így nyugatról, valamint a Déloszi szövetség segítségével keletről is harapófogóba tudták volna fogni Spártát. A terv megszavaztatása előtt azonban még sor került az ókori görög történelem utolsó cserépszavazására. A cserépszavazás intézményét eredetileg a zsarnokság megakadályozására hozták létre: a népgyűlés résztvevői annak a személynek a nevét írták a cserépre, akiről úgy vélték, hogy egyeduralomra tör. Amennyiben 6000 szavazat összegyűlt, akkor a legtöbb szavazatot kapó személyt 10 évre száműzték a városból. 417/16-ban a szavazás tétje Nikiász vagy Alkibiadész száműzése volt, ennek ellenére egy a mai napig rejtélyes eredmény született, hiszen a legtöbb szavazatot nem a békepárt vezére, Nikiász, de nem is a háborút sürgető Alkibiadész, hanem a politikailag jelentéktelen demagóg, Hüperbolosz kapta.

Az ezt követően meginduló szicíliai hadjárat 20 ezres athéni polgár életébe került, méghozzá Alkibiadész jóvoltából. Hősünket ugyanis a hadjárat kezdetén vád alá helyezték Athénban maradt ellenfelei, így nem lévén más választása, Spártába menekült, ahol az athéniak haditervét és hadseregük gyengeségeit ajánlotta a menedékért cserébe.

Alkibiadész ezen árulása nem az utolsó volt. Spártában sem volt sokáig maradása, mivel elcsábította Agis király kedvesét, Timaiát, amely légyott gyümölcse egy gyermek lett. A fiú publikus neve Leotüchidész volt, édesanyja azonban Alkibiadésznek szólította, ami nem maradhatott sokáig titokban. Miután Alkibiadész hírét vette, hogy Agis király úton volt hazafelé – tekintve, hogy a továbbra is érvényben lévő bírósági ítélet miatt Athénba nem mehetett, a Perzsa Birodalomban talált magának menedéket, ahonnan aztán sikerrel avatkozott bele az athéni politikába. Munkálkodásának eredménye a demokrácia arisztokraták általi megdöntése és a négyszázak uralma lett. Ezt követően újra a demokraták színében tetszelegve, sikerült elérnie, hogy sztartégosszá, azaz a város egyik katonai vezetőjévé válasszák. A következő években több sikeres tengeri csatát vívott a spártaiak ellen, ami általános elismerést szerzett számára, a korábbi bírói ítélet érvényességét pedig feloldották.

Bukása Kr. e. 405-ben következett be, amikor távollétében az általa irányított flotta vereséget szenvedett Spártától. Élete hátra lévő részét szeretőjével elvonultan töltötte, személye azonban továbbra is fenyegetést jelentett, ezért Kr. e. 404-ben sikeres merényletet hajtottak végre ellene. A korabeli beszámolók szerint Alkibiadész hősiesen védekezett, támadói pedig nem vállalták a szemtől szembeni küzdelmet vele. Személyének különleges voltát mi sem bizonyítja jobban, minthogy megöletését a korábbi ellenségek – Athén, Spárta és a Perzsa Birodalom – csak együttesen merte elrendelni.

Molnár Attila

A cikk az I. Tóth Zoltán Körrel való együttműködés keretében született.

Ezt olvastad?

A szabadság gyermekei – A VII. Regionális Honismereti és Helytörténeti Tanári Műhely

2023. március 31-én A szabadság gyermekei címmel immár hetedik alkalommal rendezték meg Szegeden a nagy hagyományokkal bíró Regionális Honismereti –

X