Nemzetképek: Magyarok románokról, románok magyarokról a 19. századtól napjainkig

2024. május 16-án rendezték meg a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete szervezésében a Nemzetképek: Magyarok románokról, románok magyarokról a 19. századtól napjainkig című konferenciát. Az egész napos rendezvényen 15 előadás hangzott el, az előadók egyaránt érkeztek határainkon innen és túlról, magyar és román kutatóintézetekből és egyetemekről.

A konferenciát Bárdi Nándor – a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének vezetője – nyitotta meg, aki nyitóbeszédében felvázolta, hogy a különböző konferenciák, tudományos és kulturális események miképpen építhetik a román-magyar együttélést. 

A konferencia plenáris előadását Romsics Ignác professor emeritus, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanára tartotta. Prezentációjában a magyar és román nacionalizmus történetét mutatta be a kora újkor végétől egészen a 20. századig. Előadásában bemutatta, hogy a vizsgált korszakokban milyen politikai és eszmetörténeti jelenségek alakították a magyar, illetve román nacionalizmus történeti változásait. Arra is kitért, ezek miképpen alakították a két nép identitását és együttélést.

A konferencia első szekciójában az előadók a románok magyarokról alkotott képét vizsgálták a 19. század második felében. Mádly L. Loránd az Institutul de Istorie „George Barițiu” – Academia Română – Filiala Cluj-Napoca intézet kutatója online tartott előadásában azt vizsgálta, hogy miképpen változott a románok magyarokról alkotott képe az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc viharai után egészen a kiegyezésig. Mádly bemutatta, hogy a soknemzetiségű Erdély stabilizálása miképpen járult hozzá a kiegyezés létrejöttéhez. Emellett ismertette a románok egyenjogúsításért folyó harcát is a három másik erdélyi nemzet mellett.

A szekció második előadója Hegedűs Nicoleta, szintén az Institutul de Istorie „George Barițiu” intézet kutatója volt. Hegedűs előadásában azt mutatta be, hogy a dualizmuskori román sajtó miképpen ábrázolta a magyarságot, milyen pozitív és negatív képek jelentek meg a népről a kortárs diskurzusban. Továbbá arra is kitért, hogy a sajtó miképpen járult hozzá a két nemzet elidegenedéséhez.

A szekció harmadik előadója Jérémy Floutier a Frankofón Egyetemi Központ (Szegedi Tudományegyetem) – Nyugati Katolikus Egyetem (Nantes) tanára volt, aki a román és a magyar tankönyvek összehasonlításával vizsgálta a két nép egymásról alkotott képét. Előadásában azt mutatta be, hogy az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc eseményei miként jelentek meg a magyar és a román tankönyvekben a II. világháború után, és hogy a tankönyvekben megjelenített nemzetképek miképpen járultak hozzá a román-magyar viszony alakulásához.

A második szekció első előadója ifj. Bertényi Iván a Collegium Hungaricum Wien igazgatóhelyettese volt. Bertényi levéltári források segítségével mutatta be a román-magyar együttélési vitákat a dualizmus időszakában. Az előadó a Monarchia bukaresti követségének jelentéseit vizsgálta az 1890-es években főképpen Agenor Gołuchowski gróf és Alois Lexa von Aehrenthal báró jelentéséi alapján. A prezentáció rávilágított a Monarchia a Román Királysággal kapcsolatos külpolitikai aspirációira, valamint áttételesen foglalkozott a magyarországi nemzetiségi kérdéssel is.

Bertényi Iván előadását Ábrahám Barna, az ELTE Román Filológiai Tanszék oktatójának prezentációja követte, aki a kettős román-magyar identitással rendelkező Moldován Gergely nemzetképeivel foglalkozott. Ábrahám Barna nemcsak Moldován közéleti és politikai tevékenységét vizsgálta előadásában. Ugyanakkor bemutatta azt is, hogy Moldován néprajztudományi tevékenysége miképpen járult hozzá a román identitás megerősödéséhez.

A szekció harmadik, egyben utolsó előadója Romsics Gergely volt, aki Tisza István és Jancsó Benedek 1918-as levelezését vizsgálta. Romsics Gergely bemutatta, hogy a két politikus miképpen vélekedett a magyar szupremácia kérdéséről és annak lehetőségeiről az első világháború időszakában, valamint hogy miképpen látták az erdélyi románság sorsát egy esetleges győztes háború esetén, kiváltképpen Bukarest 1916-os megszállása után.

Az ebédszünet utáni szekciót Marchut Réka, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének előadása nyitotta, aki Iuliu Maniu miniszterelnök és a magyarság kapcsolatáról beszélt. Az előadó nemcsak a miniszterelnök politikai szerepvállalását mutatta be, hanem azt is, hogy Maniu magánéleti eseményei miképpen befolyásolták a politikus viszonyát a magyar néphez. Marchut Réka emellett foglalkozott a kortárs Maniu-kép kialakulási előzményeivel.

A második előadást L. Balogh Béni HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa tartotta, aki Petru Groza román politikus erdélyi és magyarságképét vizsgálta. Az előadó bemutatta, hogy miként vált a nagyromán egység hívének számító Grozából a Duna-menti Egyesült Államok elméletének kidolgozója. Balogh Béni emellett felvázolta azt is, hogy miképpen válhatott Petru Groza a magyarok által is kedvelt Groza Péterré.

A következő előadó Főcze János levéltáros volt, aki az erdélyi MADOSZ (Magyar Dolgozók Országos Szövetsége) történetével foglalkozott. Főcze János felvázolta azt, hogy az erdélyi magyarság körében alakult kommunista mozgalom miképpen nyerhette el a korabeli társadalom egy részének szimpátiáját, és milyen volt a szerveződés kapcsolata a Magyarországi Tanácsköztársasággal. Az előadás foglalkozott továbbá a madoszosok magyarságképével is, és annak változataival a második világháború előtt és után.

Ezután Antal Róbert István leváltáros ismertette Luka László (Vasile Luca) kommunista politikus, későbbi pénzügyminiszter pályaképét, bemutatva azt, hogy a gyermekkorából fakadó székely identitás elemei miként befolyásolták közéleti pályafutását. Antal Róbert István kitért arra is, Luka László példáján keresztül, hogy miként lehetett összeegyeztethető a korszakban a marxizmus és a nemzeti identitás.

A következő előadó  Ottmar Traşcă, a „George Barițiu” Történeti Intézet tudományos munkatársa volt, aki Ion Antonescu és Mihai Antonescu magyarságképét vizsgálta a második világháború alatti Romániában. A történész a román-magyar kapcsolatok megromlását elemezte a bécsi döntések, valamint az 1944-es román katonai sikerek kontextusában. Bemutatta azt is, hogy a történeti események miként befolyásolták a dél-erdélyi magyarság sorsát az Antonescu-rezsim idején.

A román történész előadását Zahorán Csaba az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet tudományos munkatársának prezentációja követte, amit videófelvételről hallhatott a közönség. Zahorán Csaba ismertette a székelyföldi román kisebbség helyzetét, valamint helyzetük változását a fordulat évét követő kényszeres telepítések tükrében. A kutató emellett vizsgálta a székelyföldi románok öndefiniálását a kortárs diskurzusban, különös tekintettel a rendszerváltást követő évekre.

A konferencia utolsó előadását Bárdi Nándor tartotta, aki a magyarországi Románia-kép 1920 utáni historiográfiáját vizsgálta. Az előadásban Bárdi Nándor egyaránt bemutatta a magyar történetírás Romániáról alkotott képét és a magyar kisebbségről szóló történeti munkákat is. A történész törekedett arra is, hogy feltárja a román-magyar kapcsolattörténeti alapművek szemléletét.

A konferenciát Szász Zoltán a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadójának végszava zárta, aki köszönetet mondott a konferencián elhangzott előadásokért, kiegészítette a hallottakat, és felvetette a magyar-román tudományos kapcsolatok jövőbeni kutatási lehetőségeit.

Szűcs Adél

Ezt olvastad?

Nemzetképek – Konferenciaajánló

A HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete 2024. május 16-án 9 órától konferenciát szervez Nemzetképek: magyarok románokról, románok magyarokról a  19.

X