Ormos Mária emlékére

Oszd meg másokkal is:

Portré

2019. december 8-án, életének 90. évében elhunyt Ormos Mária történész, akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem rektor emeritája és professzor emeritája. Portálunk nevében Hamerli Petra búcsúzik tőle.

Ormos Mária 1930-ban született Debrecenben, itt végezte gimnáziumi tanulmányait és szerzett magyar–történelem szakos diplomát. 1952-ben előbb szülővárosában, később Szegeden volt tanársegéd, majd hosszabb kényszerű kitérő után 1963-ban az MTA Történettudományi Intézetében folytatta pályáját, ahol több mint húsz éven át dolgozott. 1984-ben a Pécsi Tudományegyetem főállású oktatója és rektora lett. Neki köszönhető, hogy az egyetemen megalakult a Bölcsészettudományi Kar és az Interdiszciplináris Doktori Iskola, amelynek „Európa és a magyarság a 18–20. században” programját egészen a közelmúltig vezette. A történelem oktatását illetően azt vallotta, hogy a magyar történelem eseményei a világtörténettel összefüggésben érthetők meg igazán. Ezt az elvet alkalmazta több száz tanulmányában és több tucatnyi monográfiájában is, amelyek közül a legismertebbek az 1983-ban napvilágot látott Padovától Trianonig, valamint az Adolf Hitler (1993, 2018) és Benito Mussolini (1987, 2000, 2019) életét bemutató biográfiák. Egyik személyes kedvencének a Merénylet Marseille-ben (1968, 1984) című munkáját tartotta, amelyet megjelenésekor krimiként vásároltak meg az olvasók. 2017-ben Remények és csalódások címmel memoárt is írt, amelyben a rá jellemző őszinteséggel mutatja be életének alakulását. Ormos Mária 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1993-ban rendes tagja lett. Munkásságát számos kitüntetéssel, többek között Széchenyi-díjjal (1995) jutalmazták, és tevékenysége külföldön is ismert és elismert. Mindezek mellett szerény és közvetlen ember maradt.

Ormos Mária (1930-2019). Kép forrása: Indafotó

Ormos Mária nemcsak a tudományos eredmények terén jeleskedett, hanem kiemelkedő tanáregyéniség is volt. Logikusan felépített előadásait mindig több százan látogatták. Az órákon végig fenntartotta a hallgatók figyelmét, amihez széles körű tájékozottsága és remek előadókészsége mellett hozzájárult az is, hogy gondolkodásra késztette a diákjait, teret adva nekik arra, hogy az elhangzott témákkal kapcsolatban megfogalmazzák véleményüket. Emellett őszinteséggel, segítőkészséggel fordult tanítványai felé, aminek köszönhetően mindmáig jelentős hatással van a hallgatókra. Olyan tanár volt, akinek ajtaja mindig nyitva állt előttünk, akihez bármilyen kérdéssel fordulhattunk, és akitől sokat tanulhattunk nemcsak a történelemről, hanem az élet dolgairól is. Értékes szakmai tanácsai mellett biztató szavakat is kaptunk tőle. Tekintélyét és az iránta érzett tiszteletet nem szigorral vívta ki, hanem azzal, hogy partnerként kezelte a diákokat, és mindenben segítette őket. Észrevételei iránymutatóak voltak, és soha nem fukarkodott a dicsérettel sem. Iskolateremtő volt, aki kutatók, oktatók tucatjait indította el a pályán, amiért mindannyian hálásak lehetünk. Sokan szerettük.

A Tanárnő nyugdíjazása után sem hagyott fel a munkával, az utolsó időkben is számos könyvet írt, és nem hagyta magukra a hallgatóit sem. Néhány éve azt mondta nekem: „Maga az utolsó tanítványom”. Sajnos igaza lett. Hiányozni fog.

Hamerli Petra

Ezt olvastad?

Hogyan jelennek meg az indiánok az amerikai mozikban? Milyen előzményei voltak Az apacs harcos című filmnek? Hogyan ábrázolják ebben a filmben az
Támogasson minket