Teljesnek tekinthető a délvidéki magyar áldozatok névsora
A második világháború végén a „még hidegebb napok” tömeggyilkosságait a legfelsőbb vezetés jóváhagyásával, előre megszervezve követték el – mondta a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság által feltárt és feldolgozott dokumentumok alapján az mta.hu-nak adott interjúban a testület elnöke. Kocsis Károly akadémikus szerint munkájuk fontos eredménye az is, hogy a téma a szerbiai közbeszéd részévé válhatott.
|
„Hideg” és „még hidegebb napok” A Délvidékre 1941 áprilisában bevonult magyar hadsereg ellen az első napoktól kezdve ellenállás bontakozott ki a nem magyar lakosság részéről. Az erős partizántevékenység miatt a megszálló magyar hadsereg drasztikusan lépett fel. Az 1941-1942 telén végrehajtott újvidéki „tisztogatások” több ezer áldozatot követeltek a polgári lakosság köréből. A razzia során összesen 3340 embert gyilkoltak meg, közülük 2250 volt szerb. A Délvidék visszafoglalása a magyaroktól 1944-ben kezdődött. A szovjet hadsereg mellett vagy mögött bevonuló szerb partizánok az újvidéki eseményekre hivatkozással tízezernél is több ártatlan magyart mészároltak le 1944-1945-ben. (Forrás: A. Sajti Enikő: Mit tudunk a „még hidegebb napokról”? História, 2010, XXXII. évf., 1-2. sz., 37-43, Fodor István keretes írásai) |
Mi volt az előzménye a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság létrejöttének? Miért éppen a szerbekkel sikerült először ilyen tudományos testületet alakítani, hiszen több szomszédunk esetében is vannak vitatott pontjai közös történelmünknek?
A vegyes bizottság megalakulásának előzménye a két államelnök, Sólyom László és Boris Tadić 2009. decemberi találkozóján létrejött elvi megállapodás volt. Második kérdésére pedig az a válasz, hogy azért a szerbekkel hoztunk létre ilyen testületet, mert egyetlen más szomszéd néppel sem volt ilyen jellegű konfliktusunk – a másik nemzet tagjainak tömeges, szervezett és kölcsönös lemészárlása a közeli múltban –, mint ami 1942-ben történt magyar, illetve 1944-1945-ben szerb/jugoszláv részről. Ezek a tragédiák mindmáig elevenen élnek a két nép emlékezetében.
Melyek voltak a bizottság legfontosabb célkitűzései? Pontosan mely időszak milyen eseményeit vizsgálták?
A legfontosabb célkitűzésként azt fogalmaztuk meg, hogy feltárjuk a magyar lakosság ellen 1944 és 1948 között a Vajdaság településein elkövetett gyilkosságok és más megtorló intézkedések levéltári forrásait, összeállítjuk az áldozatok minél teljesebb névsorát, valamint rögzítjük, feldolgozzuk és archiváljuk a múlt század negyvenes éveire vonatkozó visszaemlékezéseket, emlékeket.
Magyar honvédek a Délvidéken – 1941
(Forrás: Fortepan/Konok Tamás ID)
A testület első elnöke Glatz Ferenc történész volt. Mikor és miért vette át e posztot Ön, és mi történt addig?
Az elnökség átvételéig a bizottság a kutatásokat megtervező szakmai konferenciákat, kutatás-módszertani és a forrásokkal kapcsolatos konzultációkat szervezett. Szakmai segítséget, publikációs lehetőséget nyújtott a témával foglalkozó kutatóknak, továbbá hozzájárult a szerbiai kutatások elindításához és a szakmai/politikai háttér biztosításához. Honlapot indított magyar nyelven, ahol beszámolt a vegyes bizottság eseményeiről. Két könyvsorozat kiadását kezdte meg: az egyik a kutatással kapcsolatos segédanyagokat, a másik konkrét tanulmányokat foglalt magában. 2011 szeptemberében a bizottság megszervezte az 1945 óta első regionális konferenciát szerb, horvát, magyar, osztrák, szlovák vezető kutatókkal, amelynek anyagából 2013 áprilisára átfogó, angol-magyar nyelvű nemzetközi tanulmánykötetet szerkesztett a délvidéki konfliktusok 1920-1945 közötti történetéről. A bizottság vezetői évente két alkalommal hol Budapesten, hol Belgrádban vagy Szabadkán közös rendezvényen vettek részt, és a kutatás aktuális feladatairól tárgyaltak a szerb tagozat vezetőivel. A magyar tagozat folyamatosan tájékoztatta az MTA elnökét, állandó kapcsolatot tartott fenn a magyar kormányzati intézményekkel, valamint a Köztársasági Elnöki Hivatallal, közreműködött a szerb-magyar politikai megbékélés tudományos-kulturális rendezvényeinek szervezésében. A köztársasági elnök kérésére a bizottság vezetősége aktív szerepet vállalt a két államfő 2013. június 25-i főhajtásának előkészítésében.
Glatz Ferenc ekkor mondott le a vegyes bizottság magyar tagozatának elnöki posztjáról. Ezt követően, csaknem hét hónapon keresztül folyt az MTA és a külügyi kormányzat között az egyeztetés az új elnök személyét illetően, akinek mindkét fél elvárása szerint akadémikusnak és a témakörben járatosnak kellett lennie. Az egyeztetés és meggyőzésem eredményeként Pálinkás József, az MTA akkori elnöke 2014. január 28-án kért fel a poszt betöltésére, a – megbízás szövege szerint – a bizottság munkájának dinamizálására. A kinevezés annak ellenére történt, hogy nem történész, hanem geográfus akadémikus vagyok, azzal az indoklással, hogy a magyar-szerb együttélés legfontosabb területe, a Délvidék több mint három évtizede áll etnikai és történeti földrajzi kutatásaim középpontjában. Egyetemi diplomamunkám, egyetemi doktori és kandidátusi disszertációm is a Vajdaság mai területéhez kötődik, és jelenlegi tudománydiplomáciai tevékenységem az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnökeként is szorosan kötődik a Vajdasághoz, Szerbiához.
Ön szerint melyek a vegyes bizottság munkájának legfontosabb eredményei?
Az új adatok feltárása, de mindenekelőtt az, hogy a kérdés egyáltalán tematizálva lett. Részévé válhatott a szerbiai közbeszédnek, immár nem tabuként tekintenek rá.
Az interjú további része a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, ide kattintva olvasható.
Kapcsolódó cikk:
Hideg napok Csúrogon – Pihurik Judit előadása
Ezt olvastad?
