Történelemnek tekinthető ma már 1989?

1989 – Ma már történelem címmel rendezték meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Történetek a XX. századból című közös programsorozatának harmadik eseményét 2023. június 8-án. A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának olvasótermében tartott, kamarakiállítással egybekötött pódiumbeszélgetésen Gál Vilmos, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa és Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese válaszolt Contantinovits Milán (Mandiner) kérdéseire.

Szóhasználat

Rendszerváltás, rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, módszerváltás, gengszterváltás – különböző szavak, amelyek ugyanazt az eseményt jelölik. Használatukban nincs társadalmi konszenzus, ahogyan 1989 megítélésében sem. A beszélgetőfelek egyetértettek abban, hogy 1989 politikai értelemben vitathatatlan korszakhatár, viszont a rendszerváltozás (e terminológia hangzott el leggyakrabban a rendezvényen) jóval hosszabb folyamat volt, akár előzményeit, akár utóéletét nézve.

1989 előzményei

Gál Vilmos szerint a közvetlen magyarországi előzményeket a Duna Kör 1984-es megalakulása jelentette, Máthé Áron szerint pedig az 1985-ös monori találkozó, azonban a különböző belföldi kezdeményezések nem érhettek volna célt a nemzetközi helyzet Gorbacsov hatalomra kerülését követő megváltozása nélkül. Máthé Áron felhívta a figyelmet, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc végét nem a szovjet tankok és a megtorlás hozták el, hanem egy felismerés. A társadalom ráeszmélt, hogy a nyugat azért nem avatkozott be, mert tiszteletben tartotta a szovjet érdekszférát, amelybe Magyarország is belekerült a második világháborút követően.

1989-ben azért alakulhatott másképp, mert reális esély nyílt arra, hogy a régió – s ezen belül Magyarország – kitörhessen a szovjet fennhatóság alól, és csatlakozhasson Nyugat-Európához. Gál Vilmos hangsúlyozta, hogy a rendszer fokozatosan puhult. Kádár nem mert megszorító intézkedéseket tenni, mivel ezzel veszélybe került volna jóléti modellje. Ezzel viszont aláaknázta a gazdasági stabilitást, ami nélkül nem lehetett fenntartani az addig megszokott életszínvonalat. A magyarországi értelmiség minderről jó képet kaphatott a szamizdat irodalmon keresztül.

1989 utóélete

A rendszerváltozás nem ért véget 1989-ben. 1990-ben lezajlottak a szabad választások, amelynek eredményeképpen az Antall József vezette Magyar Demokrata Fórum kormányt alapíthatott. Politikai értelemben tehát valóban változás történt. Gál Vilmos felidézte Borvendég Zsuzsanna és Mező Gábor kutatásait, amikre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet szereplői megőrizték vagyonukat, s ezen keresztül átmentették befolyásukat. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rendszerváltozás csak részleges eredménnyel járt. Máthé Áron ezzel kapcsolatban rámutatott a folyamatban levő elitkutatásokra, amelyek segíthetnek a struktúra pontosabb átlátásában.

Kisiklott események?

A rossz kádári gazdaságpolitika nagyarányú munkanélküliséget hozott, amit megfejelt az 1989–1990-es kapitalista átalakulás. A kisemberek tömegével veszítették el állásukat. Mindennapi életüket így nemcsak a politikai, hanem a gazdasági bizonytalanság is áthatotta. Felbomlottak az addigi élet keretei. A szocialista vállalati és termelőszövetkezeti rendszer ugyanis nemcsak kötelezően munkát biztosított mindenkinek, de megszervezte ennek hátterét is a „céges” sportélettől kezdve a vállalati óvodáig. A szocializmus felbomlása így sokak életében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez vezethetett ahhoz, hogy az MSZMP utódpártjaként az MSZP 1994-ben választási győzelmet arathatott. Kormányalapítása, s koalícióra lépése a korábbi szamizdat-körből kinőtt SZDSZ-szel további kérdéseket vethet fel.

Kutatási lehetőségek

Máthé Áron nemcsak a már említett társadalmi elitkutatást tartotta fontosnak a jövőre nézve, hanem azt is, hogy ki kell terjeszteni a vidékre vonatkozó iratok feltárását. Rámutatott, hogy született ugyan már egy-egy tanulmány, amely megyeszékhelyi dokumentumokra támaszkodva tárja fel az 1989 körüli eseményeket, de a szisztematikus kutatás még várat magára ezen a téren. Gál Vilmos a privatizáció feltárásában és a hálózatkutatásban látott komoly lehetőségeket a közeljövő történészei számára.

Történelem vagy nem történelem?

Constantinovits Milán keretbe foglalta a beszélgetést azzal, hogy az elején a rendezvény címére utalva megkérdezte, hogy mennyiben lehet történelemként tekinteni 1989-re, majd a végén megválaszolta saját kérdését. Lehet is rá történelemként tekinteni, meg nem is. Lehet, hiszen vannak dokumentumok, amiket fel lehet tárni, lehet belőlük következtetéseket levonni. Hatása ugyanakkor mind a mai napig velünk él, folyamatai hatnak a mindennapokra, s nem lehet kijelenteni azt sem, hogy lezáródott volna – ilyen szempontból viszont még nem tekinthető történelemnek.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

A hajdúnánási Vidék és város konferenciasorozat legfrissebb tanulmánykötete

A Történeti emlékezet és rendszerváltások. Hatalmi és politizálási alternatívák a 20. századi Magyarországon címet viselő, 2020-ban megjelent kötet a 2012

X