Vendetta, ármány és szerelem – A korzikai testvérek
A 19. században minden európai országnak voltak „nagy mesemondói”, akik regényekben, elbeszélésekben, eposzokban vagy népköltészeti gyűjtésekben megörökítették a nemzeti történelmet. Aki a skótoknak és részben az angoloknak Walter Scott, az oroszoknak Puskin és Grigorij Danyilevszkij, az ukránoknak Tarasz Sevcsenko, a lengyeleknek Adam Mickiewicz és Henryk Sienkiewicz, a magyaroknak Jósika Miklós és Jókai Mór, az volt a franciáknak Victor Hugo és Id. Alexandre Dumas (1802–1870). Jelen írás a neves francia író közelgő születésnapjának apropóján A korzikai testvérek 1985-ös filmadaptációját veszi górcső alá.
Dumas (Forrás: wikipedia)
219 éve, 1802. július 24-én született Dumas közel 300 regényt írt, a legtöbbet szellemírókkal együtt. Dumas izgalmas regényfolyamokban dolgozta fel a teljes kora újkori francia történelmet: a vallásháborúk korát (A két Diana, Margot királyné), Richelieu bíboros és XIII. Lajos, Mazarin bíboros, a Fronde és XIV. Lajos korát (a D’Artagnan-trilógia: A három testőr, Húsz év múlva, Bragelonne vicomte), a régensség időszakát (A régens lánya), a francia forradalom időszakát (Egy orvos feljegyzései, Ange Pitou, Király a vérpadon), és a napóleoni „száz nap”, valamint a restauráció történetét (Monte Cristo grófja). Mindemellett útirajzok, újságcikkek, történelmi és politikai tanulmányok (például az itáliai banditizmus okairól) és egy szakácskönyv teszik teljessé a Dumas-i életművet.
A korzikai testvérek című Dumas-kisregény a nagy művek előtt készült, 1844-ben. Dumas vonzódott a mediterrán világhoz, az itáliai kultúrához. Számos regénye játszódik Itáliában, és 1860-ban felajánlotta hajóját, az Emmát Garibaldi szicíliai expedíciójára, sőt részt vett – ötvennyolc éves fejjel – a vörösinges vezér hadjáratában.
A film plakátja (Forrás: imdb.com)
Az itáliai világból egy darabkát csatolt magához Franciaország 1768-ban: Korzikát. A sziget kultúrája, nyelve, erkölcse olyannyira különbözött Franciaország többi részétől, hogy az kínálta magát romantikus elbeszélés témájaként. A franciák különösen a vendetta, azaz a vérbosszú szokásától irtóztak, amely annak ellenére élt Korzikán íratlan becsületkódexként, hogy a korzikai köztársaság vezetője, Pasquale Paoli törvényt hozott ellene. Ám a forradalmi és napóleoni időkben Párizsnak kisebb dolga is nagyobb volt, mint hogy foglalkozzon a korzikai családok egymás közötti leszámolásaival. Korzikát kizárólag stratégiai fekvése értékelte föl a francia hadigépezet számára, mert Paoli, aki továbbra is a franciákban látta hazája ellenségét, felajánlotta a szigetet III. György angol királynak.
A sziget lakossága az 1790-es években politikailag négy irányzathoz tartozott. A függetlenségpártiak Paolit követték, és el akartak szakadni a franciáktól, akár egy önálló köztársaság, akár Angliához csatlakozás révén. Egy irányzat kivált a paolisták köréből, és egy korzikai nemes, a később orosz diplomáciai szolgálatba állt Carlo Andrea Pozzo di Borgo vezetésével csatlakozott az ellenforradalomhoz. A franciabarátok szintén két részre szakadtak: egy részük a Gironde mellé állt, amelynek föderációs programjától önállóságot reméltek, másik, kisebb része viszont támogatta a centralizáló jakobinusokat. 1814-ben az angolok megszállták rövid időre Korzikát, de később a szigetet visszaszolgáltatták Franciaországnak. A sziget belső területein a politikai pártok vajmi csekély hatással bírtak. Korzika belsejében az idő megállt, a klánok ugyanúgy élték életüket, és vívták középkorig visszanyúló vérbosszú-háborúikat, mint korábban a genovai, a lombard vagy az arab uralom alatt.
Lucien akcióban (alul) (Forrás: ebay.uk.co)
Hiába adott a sziget zseniális hadvezért és uralkodót Franciaországnak Bonaparte (eredetileg: Buonaparte) Napóleon személyében, a korzikaiak többsége számára Franciaország idegen maradt. Ahogyan Dumas írta a kisregényben: „Korzika francia megye, de Korzika még nagyon messze van attól, hogy francia legyen.”
A korzikai testvérek története egy ikerpár sorsán keresztül mutatta be a vendetta embertelenségét. Tizenkilenc alkalommal filmesítették meg a történetet, először 1898-ban. A leghíresebb alkotás azonban alighanem az 1985-ös angol kalandfilm, amelyben olyan színészek játszottak együtt, mint Trevor Eve, Geraldine Chaplin és Simon Ward. Utóbbi egy másik Dumas-adaptációban, az 1973-as A három testőrben Buckingham hercegét alakította, míg Geraldine Chaplin játszotta XIII. Lajos feleségét, Ausztriai Annát.
A rendező, Ian Sharp erősen átírta az eredeti történetet. A kisregényben érintőlegesen esik szó a két korzikai família, a De Franchi és a De Guidice család küzdelméről. A filmben a cselekmény két fő szála a két család küzdelme és Louis De Franchi párizsi tartózkodása és halála. A történet azzal indul, hogy valamikor az 1800-as évek elején a De Guidice fivérek tőrbe akarják csalni a De Franchi család fejét, Vincentét, és egyúttal meg akarják ölni annak állapotos feleségét. Az özvegy De Guidice asszony azonban elborzad a gondolattól, hogy fiai egy állapotos nő és gyermeke életének kioltásával szennyezzék be a családi nevet, ezért értesíti az ármányról Vincente De Franchit. A két De Guidice fivér meghal a harcban, De Franchi asszony pedig ikerpárt hoz világra.
Geraldine Chaplin az aggódó édesanya szerepében (Forrás: youtube.com)
A két De Franchi fiú külsőleg hasonlít egymáshoz, mint két tojás, ám jellemük merőben eltérő. Louis a francia kultúra és a felvilágosodás szerelmese, sóvárog a távoli Párizs után, és szomorú attól, hogy a franciák barbároknak tekintik a korzikaiakat. Ezzel szemben Lucien gyűlöl mindent, ami francia, és gyerekként a De Guidice fiúkkal verekszik a porban. Lassan szerelem bontakozik ki Lucien és Annamaria de Guidice között. A falu boszorkánya, Mazzere megjövendöli, hogy összeházasodnak. Ez annyira elképzelhetetlennek tűnik, hogy a De Franchi család egyik embere azt mondja: „ez a világ vége lenne.” Mazzere szerint a két De Franchi fiúnak küldetése van. Csak utóbb derül ki, a film végén, hogy mi volt ez a küldetés, amelyet Mazzere kiolvasott az álmaiból: hogy véget vessenek a két nemzetség viszályának, és békét hozzanak a falunak.
Louis el akarja töröltetni a vendettát. Nehéz dolga van, hiszen a vendetta több, mint vérbosszú: ez „Korzika törvénye”, ahogyan Lucien mondja. A központi hatalom hiányában, valamint az idegen megszállások következtében a klánok által közösen tiszteletben tartott íratlan becsületkódex fékezte az anarchiát, és mederben tartotta az erőszakot. A vendetta egy archaikus, nemzetségi viszályoktól terhelt társadalom válasza volt a politikai közösséget ért belső fenyegetésekre. A vérbosszú azonban nem csak visszatartó erőként működött, hanem ösztönzőleg is: egy rossz becsület-értelmezésből fakadóan lehetőséget adott a gyilkolásra, és bárki hivatkozhatott gaztett fedezeteként egyéni vagy családi sérelmére. Egy barátságtalan pillantás, egy szóbeli sértés, vagy egy elkóborolt tyúk elegendő okot szolgáltatott a régi családi viszályok felizzásához. 1821 és 1852 között 4300 gyilkosságot követtek el Korzikán. Bernardo de Guidice orvul leszúrja Orlandi asszony kisebbik fiát, és feltehetően korábban benne volt a keze Vincente De Franchi halálában. Az idősebb Orlandi, a bandita és Lucien rajtaütnek Bernardón, aki késpárbajt vív Luciennel, és eközben lezuhan a szikláról. A vendetta értelmében Luciennek meg kellett bosszulnia apja halálát, és így meg kellett ölnie annak a nőnek a fivérét, akit szeret.
Louis egy párizsi bálban (Forrás: ebay.uk.co)
Louis De Franchi elutazik Párizsba, hogy megvalósítsa álmait. Tagja lesz a vendetta betiltásáért tevékenykedő kormánybizottságnak, és egy korzikai arisztokrata barátja révén bekerül a párizsi jobb körökbe. Louis lassan rádöbben, hogy ő, aki annyira franciának érezte magát Korzikán, mennyire korzikai Párizsban. Idegenkedik a frivol nagyvárosi és nagyvilági szokásoktól: zavarja, amikor két grisette (könnyűvérű, kokettáló francia hölgyecske) legyeskedik körülötte, és nem tetszik neki, hogy férjes asszonyok engednek világfiak csábításának. A vidékről érkezett férfi a klasszikus kulturális sokkot éli meg a nagyvárosban.
A baj akkor kezdődik, amikor egyik újdonsült barátja, egy tengerésztiszt megkéri, hogy távollétében legyen a felesége, Emilie barátja, és tartsa szemét a naiv, életvidám asszonykán. Louis, rossz előérzete ellenére, vállalja a feladatot. A démoni kisugárzású világfi, Chateau-Renaud herceg kompromittálja Emilie-t. Chateau-Renaud egyike Dumas crossover szereplőinek: a Monte Cristo grófjában is felbukkan mellékszereplőként, szintén Don Juan-pózban. Louis, hogy mentse Emilie becsületét, kiáll párbajra a herceg ellen. A De Franchi családban van egy hátborzongató hagyomány: ha egy családtag megérzi a halálát, az előtte való éjszakán halottas menetet pillant meg. A kísértetek megjelennek Louis-nak is a sötét párizsi utcán, és ebből tudja: a sors halálra szánta. Chateau-Renaud megöli Louis-t. Lucien azonnal Párizsban terem, és elégtételt vesz: ugyanazon a helyen, ahol Louis összeesett, ugyanazzal a karddal, amivel fivére vívott, megöli Chateau-Renaud-t. Louis szelleme megjelenik Luciennek, aki ekkor döbben rá a bosszú értelmetlenségére. Vállalja Louis küldetését, és kihirdeti a vendettát tiltó törvényt Korzikán, majd, mintegy jutalmul a sorstól, oltár elé vezetheti szerelmét, Annamaria De Guidicét.
Lucien és Louis (Forrás: ebay.uk.co)
A film ügyesen, moralizálgatás nélkül, de gondolatébresztően állítja egymás mellé a korzikai és párizsi életvitelt és erkölcsöket. A vendetta kétségkívül barbár intézmény, ahogyan azt Louis mondja, de vajon barbárabb-e, mint a párbaj. Végső soron mindkettőt történelmi hagyomány és egy íratlan úriemberi becsületkódex szentesíti. Lucien nyílt sisakkal harcol, és komolyan hisz abban, amiért küzd. Egyenes jellem szerelemben, harcban. Számára a család és az otthon a legfőbb érték. Chateau-Renaud-nak a szerelem és az ölés egyformán szórakozás. Lucien becsületből öl, és ráadásul szerelme miatt rossz lelkiismerettel, Chateau-Renaud ellenben élvezetből öl, és nincs tekintettel semmire, bárkin átgázol, morálisan nihilista.
Bernardo De Guidice nem azért becstelen jellem, mert követi a vendettát (hiszen ebben nem tér el Lucientől), hanem azért, mert gyáva eszközökkel harcol: valószínűleg ő görgeti a hegyről a sziklákat a védtelen Vincentére, hátulról leszúrja az Orlandi fiút, aki nem is számít támadásra, és még a végső összecsapásnál is lesből lő Lucienre.
Louis-nak jut a legtragikusabb szerep és sors. Őbenne nincsen meg sem Lucien és Bernardo fanatizmusa, sem Chateau-Renaud hidegsége és kegyetlensége. „Békeszerető embernek” nevezi magát a filmben, és valóban, mindvégig tiszta szívű, toleráns, önzetlen jellem. Bár elutasítja az erőszakot, mégis kénytelen erőszakkal – a párbaj útján – elégtételt venni egy nő megsértéséért. Louis mindvégig két világ és két értékrend határán billeg: korzikainak túl francia, de Párizsban állandóan éreztetik vele korzikai származását.
Louis halála után megjelenik testvérének (Forrás. youtube.com)
Lucien szilárdabb lábbal áll a maga világában, ugyanakkor képes változni: amikor megérti, hogy a bosszú értelmetlen, véget vet a családi viszálynak, és békejobbot nyújt a De Guidicéknek. Mazzere elégedetten nézi, amint a két nemzetség összebékül, és Lucien kezét nyújtja Annamariának. A De Franchi fiú és De Guidice lány frigye szimbolizálja Korzika egységét. Ugyanakkor történelmileg nézve Louis szelleme győz: mert nemcsak a korzikai vendetta múlik feledésbe (bár nagy ritkán vannak róla hírek manapság is), hanem Korzika népének jelentős része mindinkább francia érzelmű lesz, és legalább az első világháború idejére tehető a korzikai-francia érzület megerősödése. Így a korzikai patrióta Lucien téziséből és a franciás szellemű Louis antitéziséből mintegy szintézisként létrejön egy regionális öntudat, amely egyszerre büszkén korzikai és francia.
Paár Ádám
Ezt olvastad?
További cikkek
Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film
Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az ún. népi demokrácia éveinek (1945–1948) és egy embertípusnak, a kisvállalkozó […]
Most vagy soha! – Alkotói szabadság vs. történelmi hitelesség
Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet helyén kezelni. Mindenki a saját szemszögéből vizsgálja az alkotást, jelen […]
Tom Hanks repülő cirkusza – A levegő urairól történészszemmel
2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját. A kilenc részes háborús dráma utolsó epizódjának premierjét március 15-re […]
Előző cikk
Félúton a régmúlt igazsága felé – Honfoglalás és államalapítás a Magyar Históriában
A Magyar história sorozat a Kossuth Kiadó gondozásában azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legújabb tudományos eredményeket olvasmányos formában, impozáns külső megjelenéssel juttassa el olvasóinak; történelemmel foglalkozó […]