Tom Hanks repülő cirkusza – A levegő urairól történészszemmel

2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját. A kilenc részes háborús dráma utolsó epizódjának premierjét március 15-re időzítették, épp a Monte Cassino-i apátság romjai ellen intézett egyik jelentős támadás 80. évfordulójára. A sorozat kitűzött célja, hogy Az elit alakulat (Band of Brothers) és A hős alakulat (The Pacific) nyomdokain járva a légi háború történetébe is mély betekintést nyújtson a közönség számára, azonban minden igyekezetük ellenére a sorozat csak részben teljesíti az elvárásokat.

 

2001-ben Az elit alakulat képében megszületett a valaha volt talán legjobb valós történelmi eseményeken alapuló háborús drámasorozata, amit 2010-ben követett a folytatás. A két sorozat közös pontja – a téma mellett – a producerek személye: a Tom Hanks–Steven Spielberg–Gary Goetzman trió. A hármas ismét összefogott, hogy az ejtőernyősök európai harcai és a tengerészgyalogság csendes-óceáni küzdelme után a tévé képernyőjére vigyék az Európa feletti légi háborút.

A Levegő urainak elkészítése 2012-ben merült fel először, akkor még a másik két sorozatot is támogató HBO berkein belül. A társaság 2013 januárjában el is ismerte, hogy készül a Donald L. Miller Masters of the Air: America’s Bomber Boys Who Fought the Air War Against Nazi Germany című könyvén alapuló sorozat forgatókönyve, melyet Az elit alakulatot is jegyző John Orloff ír. Végül hosszas csönd után 2019 októberében a gyártás és a forgalmazás átkerült az Apple-höz, és a készülő sorozat – melyre 250 millió dollárt költöttek – az Apple TV+ exkluzív kínálatába került. A szereposztás 2021-re lett teljes, s megkezdődtek a munkálatok, amit a COVID-19 világjárvány miatti intézkedések hátráltattak – a forgatásokat is le kellett egy időre állítani.

A producerek (Forrás: imdb.com)

A sorozat története a 100. Bombázó Group, illetve annak néhány kiemelt tagja körül forog. A főszereplők John ’Bucky’ Egan őrnagy (Callum Turner), Gale ’Buck’ Cleven őrnagy (Austin Butler) és Robert ’Rosie’ Rosenthal őrnagy (Nate Mann) pilóták, valamint Harry Crosby hadnagy (Anthony Boyle) navigátor. A Bombázó Groupot az tette híressé, hogy az európai hadszíntér egyik legkomolyabb veszteségeket szenvedő csoportja volt, rájuk is ragasztották a „Véres Százas” becenevet – a bevetések során összesen 177 repülőgépet vesztettek el.

 Az első epizódok azt mutatják be, hogy repülnek át a pilóták és a legénységek a B-17 Flying Fortress bombázókkal az Egyesült Államokból – Grönlandot érintve – Nagy-Britanniába. Ezt követően bemutatja a sorozat a nappali bombázó-bevetéseket Európa partvidéke, majd a mélyebb területek ellen. Ezekben az epizódokban főként a pilóták és a legénységek tapasztalataira, a légvédelmi tűz és az ellenséges vadászok okozta veszteségekre és hatásukra koncentrál a sorozat. A fordulópont a sorozat szemszögéből a 4. epizód vége, illetve az 5. epizód: ezekben Cleven és Egan gépét is lelövik, ők pedig hadifogolytáborba – a hírhedt Stalag Luft III-ba – kerülnek. A sztori innentől kevésbé fókuszál a bombázó-bevetésekre és azok hatásaira a legénységekre, ugyanakkor egyre többet a hadifogolytáborokra, illetve a háborús klisék, közismert története bemutatására. Sajnos ez a kettősség az, ami a sorozatot jellemzi, s ami miatt a nézőben hiányérzet marad a végén.

(Forrás: imdb.com)

A sorozatnak vannak kimondottan előnyös részei: mindenekelőtt, a világháború egy olyan részébe enged bepillantást, amit eddig korábban nem dolgoztak fel. Az epizódok során betekintést kaphatunk abba, milyen egy bombázóval repülni a légvédelmi zárótűzben, és milyen veszteségek érték a legénységeket gyakran még akkor is, ha a gép képes volt visszatérni az angliai légibázisokra. Szintén betekintést kapunk abba, hogy hogyan – illetve hogyan nem – dolgozzák fel a veszteségeket a legénységek. Rögtön az első epizód végén láthatjuk a film egyik legerősebb jelenetét, amikor Cleven őrnagy megkérdezi Egant, hogy miért nem mondta el neki, milyenek a bevetések, s a bajtársa csak annyival válaszol, hogy hogyan is lehetne ezt valakinek elmondani, aki nem éli át?

Ez a motívum többször visszaköszön. A pilóták és a legénységek tagjai érzik, hogy amit átéltek, azt az otthon maradt családtagoknak nem tudják elmondani és nem fogják megérteni. Eközben egymás között is nehezen tudják ezeket az élményeket megbeszélni, miközben a veszteségek pótlására érkező újoncok nem értik, miért távolságtartóak a veteránok. Szintén megjelennek a britek és amerikaiak közti személyes konfliktusok.

(Forrás: imdb.com)

A történet során egy-egy ismertebb bevetést is bemutatnak, ami szintén egy jó gondolat a készítőktől. Ezek közül a legizgalmasabb a Schweinfurt–Regensburg elleni bombázóbevetés, ami során a megmaradt gépek nem Angliába tértek vissza, hanem Afrikába repültek, hogy feltöltés és a szükséges javítások elvégzése után kerülőúton térjenek vissza a szigetországi támaszpontokra. Szintén érdekes a bevetés, amiről ’Rosie’ gépe az egyetlen, ami visszatér, illetve a Berlin elleni, háború végi bombatámadás, hiszen addigra a szovjet csapatok már megközelítették a várost.

Nagyon érdekes az is, hogy a sorozatban jól bemutatják a kor repülőtechnikáját, illetve azt, mekkora legénység is kellett egy-egy nehézbombázó működtetéséhez. Egyrészt betekinthetünk a repülőgépek korhű belsejébe, és láthatjuk azt bevetés közben, legyen szó akár a pilótafülke kezelőszerveiről, a legénység oxigénpalackjairól, a bombatérről vagy az amerikaiak által használt Norden bombacélzó berendezésről. Másrészt az egyenruhákat és egyéb felszereléseket is láthatjuk, illetve azt, miért is volt szüksége a bombázók legénységének réteges, bélelt egyenruhára. Emellett külön érdekes látni, hogy a navigátorok milyen komoly felelősséget viseltek a vállukon, mivel csak térképre, órára és a látható tereptárgyakra támaszkodhattak.

(Forrás: imdb.com)

Az epizódok azt is jól bemutatják, hogy az ellenséges terület fölött lelőtt gépek legénységével mi történt. Két katona sorsán keresztül láthatjuk, milyen nehéz helyzetben voltak az ellenállási mozgalmak, és hogy segítettek a lelőtt gépek legénységének visszajutni a La Manche túlpartjára. A másik út a hadifogság. Itt az is bemutatásra kerül, hogy a Luftwaffe kihallgatói mennyire máshogy álltak a pilótákhoz, mint az SS és Gestapo vallatói. Emellett remekül bemutatja a hadifogolytáborok világát – a kilátástalanság és kiszolgáltatottság, illetve a tehetetlen elkeseredettség állapotát, amit a katonák megéltek ezekben a táborokban. Az is ábrázolásra kerül ezeken a színtereken, hogy milyen nehéz volt megszökni, még akkor is, amikor a katonákat egyik táborból a másikba masíroztatták át a front közeledtével.

(Forrás: imdb.com)

A pozitívumokra azonban árnyékot vetnek a készítők történelmi eseményekkel való helyenkénti szabad bánásmódja és a történetvezetés logikátlanságai. Elsőre az egyik legerősebb példa, hogy amikor Egan őrnagy gépét lelövik és őt elfogják, más elfogott amerikaiakkal együtt egy településen vezetik át, ahol a feldühödött tömeg rájuk támad, s Egan kivételével mindenkit megölnek. A település nevét is tudjuk: Rüsselsheim. Sajnos hasonló esetekre többször is sor került a háború során és alapvetően jó gondolat a készítőktől, hogy szerették volna bemutatni ezeket az eseteket is, azonban nem a legszerencsésebb egy valós történelmi eseményt beépíteni egy fiktív környezetbe. Egan gépét 1943 őszén lövik ki, míg a valódi rüsselsheimi mészárlásra 1944 augusztusában került sor. Amellett, hogy az időpont nem stimmel, az is nehezen magyarázható, hogyan került az őrnagy a településre: ugyanis Egan gépe egy Münster elleni támadás során veszik oda, azonban a település jóval északabbra van Rüsselsheimtől.

(Forrás: imdb.com)

A másik hasonló pont a kísérő vadászok hiánya. Azt a háború korai szakaszában is felismerték már a Szövetségesek, hogy a bombázócsoportok védtelenek az ellenséges vadászgépek támadásaival szemben – hiába szerelnek rengeteg géppuskát a bombázókra, és repülnek szoros formációban, hogy így megvédjék egymást – ezért igyekeztek kíséretet biztosítani, azonban a legtöbb szövetséges repülőgép hatósugara meg sem közelítette a nehézbombázókét, így nem tudták azokat végig kísérni a bevetések során. A történetbe a kísérővadászok a P-51 Mustang repülőgépek tömeges bevetésével kerülnek be, azonban a történet teljesen ignorálja a más típusokat vagy a korábbi kísérő bevetéseket – arról nem is beszélve, hogy más típust nem is nagyon láthatunk Szövetséges oldalról. Emellett egy másik hiba, hogy a harcba bocsátkozó Mustangok sziluettjein rendszerint kirajzolódnak a ledobható pót-üzemanyagtartályok, amiket azonban a harc kezdete előtt a pilóták minden esetben leoldottak, mivel jelentős mértékben rontották a vadászgépek repülési képességeit és teljesítményét.

Ezen felül vannak történetvezetés szempontjából érthetetlen dolgok. Az nem vitatható el, hogy a második világháború során az afroamerikaiak is hősiesen harcoltak az országukért, ahogy az sem, hogy a különböző területeken szolgáló nők is kivették részüket a háború erőfeszítésekből. Ugyanakkor a sorozat mindkét témát úgy hozza be, mintha utólag kellett volna a történethez hozzáilleszteni.

A nők helyzete ilyen szempontból különösen érdekes, mivel az ellenállást bemutató részekben egyértelműen kirajzolódik, hogyha a lányok és nők legnagyobb része nem is harcol fegyverrel a németek ellen, de elengedhetetlen szerepük van abban, hogy a pilóták és a gépek legénysége vissza jusson élve az Egyesült Királyságba. Ennek ellenére a készítők szükségét érezték, hogy Crosby hadnagy karaktere egy brit női katonával kerüljön szerelmi afférba, majd a nőt egy afféle női James Bondként elküldik Franciaországba, hogy ott az ellenállást támogassa. Erről is kapunk jelenetet, de az ő sztorija lezáratlan marad, s a sorozat végi szövegben sem kerül elő, hogy minek szerettek volna így emléket állítani.

(Forrás: imdb.com)

A másik eset az afroamerikai pilóták helyzete. A semmiből kerülnek be a történetbe, ráadásul nem is a nyugat-európai hadszíntéren, hanem az Itáliában harcoló repülőszázadok egyikének tagjai. Erre a magyarázat a sorozat végi visszatekintés, amiből megtudhatjuk, hogy a lehető legismertebb fekete pilótákat választották ki, hogy reprezentálják az egész Tuskegee Airman közösséget. Itt megjegyzéseket is kapunk arra vonatkozólag, mennyire másként kezelik a afroamerikaiakat – kevesebb kitüntetést és előléptetést kapnak – illetve a helyzetükre vonatkozólag is több megjegyzés elhangzik. Ezek azonban a néző számára nehezen érthetők háttérismeret nélkül, arról nem is beszélve, hogy a sorozat eredeti célkitűzése a 100. Bombázó Group bemutatása lenne. A kapcsolódási pont akkor következik, amikor a fekete pilóták egy része szintén a Stalag Luft III-ba kerül, s Cleven őrnaggyal összefogva tervezik a szökésüket – azonban ez a történet is hasonlóan elvarratlan marad, mint Crosby szeretőjének kémsztorija.

A sorozat emellett komoly történelmi ferdítést is tartalmaz, ami egyértelműen a dramaturgiát szolgálja. Az utolsó epizódban Cleven meg tud szökni két bajtársával, és visszakerül Angliába a Thorpe Abbotts támaszpontra, s megengedik számára, hogy részt vegyen a 100-asok utolsó, nem harci bombázó bevetésén – élelmiszert dobnak a holland civileknek. Cleven szökése közben Egant és társait kiszabadítják a szövetséges erők, s a visszatérő Cleven gépét barátja köszönti a rádión. Ez a jelenet kimondottan giccsessé teszi a sorozat végét, arról nem is beszélve, hogy Clevent a fogolytábor és a szökés után, már csak a megromlott egészségi állapota miatt sem valószínű, visszaengedték volna a századához, főleg nem engedték volna repülni. Szintén egyfajta giccs, amikor ’Rosie’ gépét kilövik, s a szovjet terület fölött ér földet, s miközben igyekeznek visszajuttatni a saját erőkhöz, egy koncentrációs tábor mellett állnak meg, amit az amúgy zsidó származású pilóta hosszasan szemlél.

A fentiekből is látható, hogy vegyes érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. A fényképezés, a látványvilág gyönyörű és igen hatásos. A készítők remekül mutatják be a légi háború bizonyos aspektusait. Ugyanakkor borzasztó zavaró történelmi ferdítések és hibák, valamint a random történetszálak rontják az amúgy magas színvonalat. Emiatt nem tudom egyértelműen ajánlani a sorozatot egészében, ugyanakkor érdekes lehet azok számára, akiket érdekel az Európa feletti légi háború története és az, hogyan élték meg a bombázók legénységei a háborút – de azt a színvonalat, amit Az elit alakulat ütött meg úgy tűnik nem sikerül megismételni.

Lengyel Ádám

Ezt olvastad?

Az egyetemi tanulmányok kezdetén mindenkinek fontos megismerkednie az általa választott szakma alapvető fogalmaival és működésével, ami a kulcs ahhoz, hogy
Támogasson minket