Világháború, társadalom, emlékezet – konferencia-beszámoló

A Politikatörténeti Intézetben idén induló, négy évre tervezett, az első világháború történetét feldolgozó projektet résztvevőként a szívügyemnek érzem. A múlt héten az Intézet falai között megrendezett műhelykonferencia ennek a programsorozatnak mintegy nyitányául szolgált. A tervezett projekt elsősorban nem a jóval közismertebb hadszíntéri eseményekre fókuszál majd, sokkal inkább a hátországban – elsősorban a magyar társadalmon belül – lezajlott változásokat veszi górcső alá.

Évente eltérő tematika szerint halad, azaz minden évnek meglesz a „saját témája”: a leendő rendezvények mindig e köré csoportosulnak majd. 2014-ben kiemelten kezeljük az Emlékezés, emlékezet problematikát, a konferencián elhangzott előadások is ezt a kérdést járták körbe, több szempontból közelítve meg a száz évvel ezelőtti eseménysor történeti feldolgozását.

 

Forrás: Politikatörténeti Intézet

Bevezető előadásában Pók Attila az elmúlt száz év első világháborúval foglalkozó történészgenerációinak három nemzedékét mutatta be, akik generációnként más-más aspektusból vizsgálták a háború történéseit. A kutatások eleinte a had- és diplomáciatörténetre, majd az ok-okozati viszonyok keresésére és az emberi történetekre, 1990 után pedig a mentalitás és identitáskutatásra fókuszáltak. Pók Attila hangsúlyozta, hogy a háború centenáriumára való emlékezés korántsem jelenti az egységes emlékezetkép megformálásának lehetőségét, hiszen az utódnemzetek történészei között még mindig éles a vita többek között a háború kirobbantásáért viselt felelősség kérdésében is. A konferencia délelőtti paneljének (A világháború emlékezete és a háborús tapasztalat hatása) előadói hagyományosabb történeti aspektust képviseltek. Dénes Iván Zoltán Szekfű Gyula Három nemzedékén keresztül magának a szerzőnek a háborúhoz való viszonyát boncolgatta. Pollmann Ferenc hadtörténész az előadásokban többször is visszaköszönő három nemzedéket ezúttal a hadtörténetírás szemszögéből értelmezte, az egyes korszakok szerzői felől közelítve meg a tudományterületet. Előadásában azt a kérdést feszegette: a többnemzetiségű Monarchiában lehet-e egyáltalán külön magyar (vagy nemzeti) hadtörténetről beszélni? Ifj. Bertényi Iván az utolsó magyar király, IV. Károly rövid uralkodásának (különösen magának a koronázási ceremóniának) két háború közötti emlékezetéről beszélt. A szekció utolsó előadója, Konok Péter a szociáldemokratáknak a háborúhoz és a trianoni békéhez való viszonyát ismertette, kitérve a baloldal revíziós elképzeléseire.

Forrás: Politikatörténeti Intézet

A konferencia délutáni panelje (Társadalomtörténeti fordulat? Emlékeztetési gyakorlatok és lehetőségek) főként a személyes és a kisközösségi emlékezést járta körül. Pintér Tamás mint a Nagy Háború blog főszerkesztője elsőként azt elemezte, hogy a blog olvasói milyen arányban és korcsoportban képviselik a nemeket – ezzel voltaképpen a háború iránt elsősorban érdeklődök csoportját is meghatározta. E blog különösen nagy hangsúlyt fektet az olvasóközönségével való kapcsolattartásra, ezért a posztokra érkező reakciók az előadás tanúsága szerint egészen különös történeteket indíthatnak el. Ilyen katalizátor volt például egy szegedi önkéntesnek, Kókay Lászlónak folytatásokban közölt doberdói naplója, és a naplóírónak matematikatanárától való hajdani féleleme – ami némi helytörténeti nyomozást és a helytörténész személyében egy állandó szerzőt hozott a blog számára. A „felhasználókkal” való kapcsolat fontosságát következő előadónk, Megyaszai Szilvia is kiemelte, aki Püspökladány történetének minden apró mozzanatát (nem csupán a háborús történeteket!) feldogozza virtuális helytörténeti gyűjteményében. Mindkét beszámoló arra világított rá, hogy az első világháború személyes történeteinek feldolgozását illetően az utolsó órában vagyunk. A padláson felejtett családi levelek, a kisközösségi emlékek összegyűjtése és lehetőség szerint való közzététele közelebb visz eleink jobb megértéséhez és ezáltal az események mind teljesebb megjelenítéséhez. Szubjektív konferenciaismertetőm utolsó stációja Bognár Katalin előadása. A Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárának munkatársa a háborúban már használt sztereoképekről beszélt, előadásában a – főként – lövészárkokban készült képek sajtóban való megjelenését, értelmezési lehetőségeit ismertette. Képekkel illusztrálta prezentációját, amit a közönség kék-piros lencséjű szemüvegen át láthatott a maga teljességében. Az előadó hozzáfűzte: októberben a múzeum kiállítást tervez a képekből, amelyeket bárki megnézhet. Akár szemüveg nélkül is.

Ezt olvastad?

Csernobilről sokat és sokan írtak már. Ismerjük a tragédiához vezető események kronológiáját, ismerünk visszaemlékezéseket, természettudományos és történelmi megközelítésű tanulmányokat. De