Világháború, társadalom, emlékezet – konferencia-beszámoló
A Politikatörténeti Intézetben idén induló, négy évre tervezett, az első világháború történetét feldolgozó projektet résztvevőként a szívügyemnek érzem. A múlt héten az Intézet falai között megrendezett műhelykonferencia ennek a programsorozatnak mintegy nyitányául szolgált. A tervezett projekt elsősorban nem a jóval közismertebb hadszíntéri eseményekre fókuszál majd, sokkal inkább a hátországban – elsősorban a magyar társadalmon belül – lezajlott változásokat veszi górcső alá.
Évente eltérő tematika szerint halad, azaz minden évnek meglesz a „saját témája”: a leendő rendezvények mindig e köré csoportosulnak majd. 2014-ben kiemelten kezeljük az Emlékezés, emlékezet problematikát, a konferencián elhangzott előadások is ezt a kérdést járták körbe, több szempontból közelítve meg a száz évvel ezelőtti eseménysor történeti feldolgozását.
Forrás: Politikatörténeti Intézet
Bevezető előadásában Pók Attila az elmúlt száz év első világháborúval foglalkozó történészgenerációinak három nemzedékét mutatta be, akik generációnként más-más aspektusból vizsgálták a háború történéseit. A kutatások eleinte a had- és diplomáciatörténetre, majd az ok-okozati viszonyok keresésére és az emberi történetekre, 1990 után pedig a mentalitás és identitáskutatásra fókuszáltak. Pók Attila hangsúlyozta, hogy a háború centenáriumára való emlékezés korántsem jelenti az egységes emlékezetkép megformálásának lehetőségét, hiszen az utódnemzetek történészei között még mindig éles a vita többek között a háború kirobbantásáért viselt felelősség kérdésében is. A konferencia délelőtti paneljének (A világháború emlékezete és a háborús tapasztalat hatása) előadói hagyományosabb történeti aspektust képviseltek. Dénes Iván Zoltán Szekfű Gyula Három nemzedékén keresztül magának a szerzőnek a háborúhoz való viszonyát boncolgatta. Pollmann Ferenc hadtörténész az előadásokban többször is visszaköszönő három nemzedéket ezúttal a hadtörténetírás szemszögéből értelmezte, az egyes korszakok szerzői felől közelítve meg a tudományterületet. Előadásában azt a kérdést feszegette: a többnemzetiségű Monarchiában lehet-e egyáltalán külön magyar (vagy nemzeti) hadtörténetről beszélni? Ifj. Bertényi Iván az utolsó magyar király, IV. Károly rövid uralkodásának (különösen magának a koronázási ceremóniának) két háború közötti emlékezetéről beszélt. A szekció utolsó előadója, Konok Péter a szociáldemokratáknak a háborúhoz és a trianoni békéhez való viszonyát ismertette, kitérve a baloldal revíziós elképzeléseire.
Forrás: Politikatörténeti Intézet
A konferencia délutáni panelje (Társadalomtörténeti fordulat? Emlékeztetési gyakorlatok és lehetőségek) főként a személyes és a kisközösségi emlékezést járta körül. Pintér Tamás mint a Nagy Háború blog főszerkesztője elsőként azt elemezte, hogy a blog olvasói milyen arányban és korcsoportban képviselik a nemeket – ezzel voltaképpen a háború iránt elsősorban érdeklődök csoportját is meghatározta. E blog különösen nagy hangsúlyt fektet az olvasóközönségével való kapcsolattartásra, ezért a posztokra érkező reakciók az előadás tanúsága szerint egészen különös történeteket indíthatnak el. Ilyen katalizátor volt például egy szegedi önkéntesnek, Kókay Lászlónak folytatásokban közölt doberdói naplója, és a naplóírónak matematikatanárától való hajdani féleleme – ami némi helytörténeti nyomozást és a helytörténész személyében egy állandó szerzőt hozott a blog számára. A „felhasználókkal” való kapcsolat fontosságát következő előadónk, Megyaszai Szilvia is kiemelte, aki Püspökladány történetének minden apró mozzanatát (nem csupán a háborús történeteket!) feldogozza virtuális helytörténeti gyűjteményében. Mindkét beszámoló arra világított rá, hogy az első világháború személyes történeteinek feldolgozását illetően az utolsó órában vagyunk. A padláson felejtett családi levelek, a kisközösségi emlékek összegyűjtése és lehetőség szerint való közzététele közelebb visz eleink jobb megértéséhez és ezáltal az események mind teljesebb megjelenítéséhez. Szubjektív konferenciaismertetőm utolsó stációja Bognár Katalin előadása. A Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárának munkatársa a háborúban már használt sztereoképekről beszélt, előadásában a – főként – lövészárkokban készült képek sajtóban való megjelenését, értelmezési lehetőségeit ismertette. Képekkel illusztrálta prezentációját, amit a közönség kék-piros lencséjű szemüvegen át láthatott a maga teljességében. Az előadó hozzáfűzte: októberben a múzeum kiállítást tervez a képekből, amelyeket bárki megnézhet. Akár szemüveg nélkül is.
Ezt olvastad?
További cikkek
Helyszíni beszámoló a brigetiói katonai fürdő régészeti feltárásáról
2024. augusztus 14-én a Komáromban, brigetiói legiotábor ásatásán lezajlott a 2001 óta minden évben megrendezett nyíltnap, amely során a látogatók szakmai vezetés mellett megtekinthetik az adott ásatási szezonban feltárt lelőhelyeket […]
„Vallás és háborúk” – Hagyományteremtő műhelykonferencia a Bálnában
2024. május 9-én első alkalommal zajlott le a HM Hadtörténeti Intézet, valamint a PPKE-BTK Történelemtudományi Doktori Iskola és a PPKE “Felekezet és Identitás” kutatócsoportja által közösen szervezett “Ő tanította a […]
A célpont a mai napra: Szeged – Oláh András könyvének bemutatója
1944 nyarától a szövetséges légierő csapatainak bombázása Magyarországot is elérte. Többek között bombatámadás érte Budapest, Szolnok, Győr és Szeged városát is. Szeged második világháborús bombázásának 80. évfordulójára emlékezve jelent meg […]
Előző cikk
„A saját kezünkkel, a saját országunkban, a saját pénzünkből”: Skócia I. világháborús emlékezete
1914. augusztus 4-én Nagy-Britannia (s részeként Skócia), valamint Belgium hadat üzent Németországnak, ezzel az antant oldalán beléptek az I. világháborúba. A küzdelmek során több mint 900 ezer brit katona vesztette […]