Zalai honvédek Erdélyben – Recenzió

Molnár András és Szabó Péter Zalai honvédek Erdélyben című kötetét 2015 őszén mutatták be a Magyar Országos Levéltár Lovagtermében. A második világháború hadtörténetét árnyaló, a mikroperspektívát is előszeretettel érvényesítő kötetet Cseh Valentin ismerteti Olvasóinkkal. A szerzőpáros eddigi munkásságán alapuló összefoglalókkal és gazdag képgyűjteménnyel várja leendő látogatóit a Zala Megyei Levéltár kapcsolódó virtuális kiállítása.

Molnár András, az MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatója és Szabó Péter, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténésze által jegyzett, a közelmúltban megjelent Zalai honvédek Erdélyben című könyv jól illeszkedik a szerzőpáros elmúlt években közösen közreadott köteteinek sorába. A közelmúltban ugyanis elkezdték szisztematikusan feldolgozni a zalai honvédek második világháborús katonai szerepvállalását. A Don-kanyarbeli harcokkal kapcsolatos köteteik (Zalai honvédek a Donnál. A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály története fényképeken, 1942-1943., Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942–1943. I-II. kötet) után a második bécsi döntés 75. évfordulójához kapcsolódva jelentette meg az MNL Zala Megyei Levéltára újabb könyvüket, amelyben a nagykanizsai magyar királyi 9. honvéd önálló gyalogdandár 1940-es tevékenységét és az észak-erdélyi bevonulás eseményeit foglalták össze igen változatosan.

A szerzők kötetükkel a könyv fővárosi bemutatóján (Forrás: MNL)

A kötet tulajdonképpen egyszerre tudományos mű, valamint írott szövegeket és fényképeket közlő forráskiadvány. További kiemelt jelentőségét mutatja, hogy 2015-ben a második bécsi döntés 75. évfordulója kapcsán csak visszafogott megemlékezések voltak a magyar revíziós politika legnagyobb sikeréről.

A szerzők a bevezetésben lényegre törően mutatják be a történelmi hátteret, megismertetve az olvasókat azzal a katonai és politikai helyzettel, amely elvezetett a második bécsi döntéshez, ezáltal Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolásához. Tömören vázolják azt a sajátos politikai konstellációt, amely 1939-től kezdve kialakult, s hol elősegítette, hol nehezítette Magyarország politikai és katonai vezetésének azon törekvését, hogy hazánk orvosolja Erdély tekintetében a trianoni döntést. Kitűnően ismertetik azokat a politikai és katonai lépéseket, amelyeket a magyar és román fél tett ebben az időszakban. Szemléletesen mutatják be Németország szerepét és célját a magyar-román konfliktusban, hiszen mégiscsak a németeknek volt elemi érdekük, hogy politikai, katonai és gazdasági megfontolások miatt nyugalom legyen Délkelet-Európában. További háborús céljaikat veszélyeztette volna a magyar-román háború, ami megakadályozta volna a román olaj és a magyar gabona Németországba jutását. A német fél számára viszont az olajon, a román olajon volt a fő hangsúly…

Horthy Miklós kormányzó és kísérete a kolozsvári díszbevonulás alkalmával
a város pályaudvarára érkezik, 1940. szeptember 15-én
(Szőke Gyula fényképalbuma, MNL)

A kötet pontosan ismerteti a magyar honvédség és a román haderő helyzetét, és az 1940-ben a magyar–román határon mozgósított alakulatok erejét. Ennek alapján az olvasó számára is egyértelmű lehet, hogy mekkora kockázatot vállalt volna Magyarország egy Románia elleni háborúval. Ilyen értelemben hazánk számára kapóra jött, hogy a román kormány döntőbíráskodást kért a német és olasz vezetéstől, amire 1940. augusztus 30-án sor is került. Ahogy akkoriban fogalmaztak, Erdély „szebbik, de sokkal szegényebbik része” visszakerült Magyarországhoz.

A bevezető tanulmány további részében az erdélyi bevonulás eseményeit foglalták össze a szerzők, majd egy önálló alfejezetet kapott a 9. önálló gyalogdandár részvételének ismertetése az 1940-es eseményekben, külön kiemelve, hogy 1940. szeptember 15-én a zalai honvédek tevékeny résztvevői voltak Horthy Miklós kormányzó, Teleki Pál miniszterelnök, valamint több katonai és politikai vezető jelenlétében megtartott katonai parádénak. A zalai alakulatok részét képező 17. és 47. gyalogezredek nyitották meg a magyar honvédség díszfelvonulását. Itt kell megjegyeznünk, hogy nemcsak a földön, hanem a levegőben is voltak e napon zalaiak, ugyanis az akkor még Zala vármegyéhez tartozó Tapolcán állomásozó 4/I. bombázórepülő-osztály egy három repülőgépből álló kötelékkel részt vehetett a kolozsvári díszszemlén.

Kozderka László ezredes, a 17. gyalogezred parancsnoka és segédtisztjei a kolozsvári díszvonuláson,
1940. szeptember 15-én. Mögöttük az ezredzenekar menetel
(Péchy György fényképalbuma, MNL)

A kötet első részét egy rövid életrajzi lexikon zárja. Ebben az adattárban azok az egykori katonák szerepelnek, akiknek a naplóiból és visszaemlékezéseiből került be egy válogatás a kötetbe. A könyv második része tulajdonképpen egy forráskiadvány, amelyben a 9. önálló gyalogdandár mozgósításával és észak-erdélyi bevonulásával kapcsolatos iratok, sajtótudósítások és visszaemlékezések, illetve naplórészletek szerepelnek. A kötet e részének érdekessége az egykori zalai honvédek visszaemlékezéseinek és naplórészleteinek a sora, amelyből személyes képek rajzolódnak ki arról, hogy katonáink miként élték meg a haderő mozgósítása után a gyakorlatozásokkal és a közelgő harcokra való felkészüléssel eltelő heteket, milyen euforikus hangulat lett mindenkin úrrá a második bécsi döntés és az erdélyi bevonulás következtében.

A szerzőpáros nagyon jól válogatta össze azokat a dokumentumokat, amelyek bekerültek a könyv e fejezetébe. Az olvasót most is magával ragadják a katonáink által írt visszaemlékezések és naplórészletek. Bizonyos szempontból nézve emberközelibbé vált e történelmi esemény, még akkor is, ha számos helyen pontosítani kellett a leközölt visszaemlékezésekben és naplókban szereplő adatokat.

Kása Sándor, őrvezető
Az észak-erdélyi bevonuláson a III. hadtest híradó zászlóaljának katonájaként vett részt
(Kása Sándor fényképei, MNL)

E recenzió keretei nem volnának elegendőek arra, hogy a dokumentumokban szereplő érdekességek akár csak egy része is megismertethető legyen. Ugyanakkor a katonák hangulatának bemutatására álljon itt Kemendy Géza hadapród őrmesternek, a 47/II. zászlóalj géppuskás százada szakaszparancsnokának feleségéhez és fiához írt rövid levele:

„A visszatért Kolozsvárból írom e pár sort, és csókollak Benneteket. A tomboló lelkesedés csodás volt. A népnek, testvéreinknek magyar megnyilvánulása megható volt. Boldog vagyok, látva mindezt, és nagy öröm ez, hogy ily történelmi dolgokban részt vehetek. Nagyon szerettem volna, ha itt lehettél volna. Számtalanszor csókollak benneteket a megnagyobbodott Magyarországból, Kincses Kolozsvárról.”

A kötet harmadik része, ami terjedelmét tekintve egyben a legnagyobb is, egy fényképalbum, amely 246 db fényképet tartalmaz attól kezdve, hogy a zalai honvéd alakulatok megkezdték előkészületeiket Erdély birtokba vételére, majd megelevenednek a bevonulás, az ünnepségek, díszszemlék, stb. képei a hazatéréssel bezárólag. E fotódokumentáció minden bizonnyal legértékesebb része a könyvnek, ugyanis egy fénykép néha többet mond minden szónál. Esetünkben pedig komoly fotóanyagot sikerült a szerzőknek összegyűjteni és publikálni, ami mindenképp elismerést érdemel. Annál is inkább, mert a fényképek datálása és leírása rendkívül pontos. Ennek köszönhetően a saját szemünkkel is megismerhetjük, milyen lehetett a zalai honvédek erdélyi bevonulása 1940-ben.

A 17/I. zászlóalj hazaérkezett tisztjei Nagykanizsán, 1940 szeptemberének végén.
Középen (a hölgytől balra) a zászlóaljparancsnok, Tóth Imre alezredes
(Ozorai Károly fényképalbuma, MNL)

Molnár András és Szabó Péter könyve jelentős feltáró munkát követően készült el és igen hasznos olvasmány. E sorok szerzőjének talán csak egy apró kritikai/esztétikai észrevétele van: talán jobb lett volna az egész kötetet egységesen műnyomó papírra nyomtatni, amint az a fényképeknél történt. Mindettől függetlenül nyugodt szívvel ajánlhatjuk az olvasóközönség figyelmébe ezt a nagyszerű könyvet.

Cseh Valentin

A kötet megjelenési adatai:

Molnár András – Szabó Péter: Zalai honvédek Erdélyben. Dokumentumok a magyar királyi 9. honvéd önálló gyalogdandár mozgósításáról és észak-erdélyi bevonulásáról, 19410. Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Zalaegerszeg, 2015. 192. p.

Ezt olvastad?

Bánffy Dénes nota-pere

Az Erdélyi Fejedelemségnek fennállása utolsó évtizedeiben erőt kellett volna gyűjtenie ahhoz, hogy a későbbi változások idején pozitívan kerüljön ki az

X