Fraknói-centenárium 1924–2024 – A X. Fraknói Akadémia

A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport 2024. május 2. és 4. között immár tizedik alkalommal rendezte meg hagyományos, egyháztörténeti konferenciával egybekötött akadémiai programját. A X. Fraknói Akadémiát a szervezők sikeresen összekapcsolták a 2024. évi Fraknói-centenáriummal, megünnepelve Fraknói Vilmos (1843–1924) halálának 100. évfordulóját, az idei jubileumi programra pedig – a tavalyi kalocsai helyszín után – ezúttal a nagyváradi püspöki palotában került sor „Fraknói Vilmos püspök, nagyváradi kanonok, az MTA főtitkára és a magyar történetkutatás” címmel.

A Festum Varadinum programjába illeszkedő idei konferenciát a Fraknói Kutatócsoport a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karával (PPKE BTK), a Moravcsik Gyula Intézettel, valamint a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyével közösen szervezte meg. A tudományos konferencián túli szakmai programok a nagyváradi püspöki palota mellett a székesegyházban és a várban, továbbá a belvárosban zajlottak. Az utóbbi évek tendenciáját követve az idei akadémián is számos hazai egyetem és kutatási intézmény graduális hallgatója, doktorandusza, oktatója és kutatója vett részt. A nagyszámú közönség az előadások, továbbá az azokat követő élénk diszkusszió és gazdag kulturális program révén az egyháztörténeti kutatások legfrissebb, továbbá a Fraknói személyét és munkásságát érintő legújabb eredmények mellett a barokk Nagyvárad értékeivel is megismerkedhetett.

A Faknói Vilmost középpontjába állító idei akadémia tudományos programjának első fele a Vatikánban a püspök hathatós szervezésének köszönhetően megkezdett magyar történeti kutatásokat, továbbá azok új eredményeit és további célkitűzéseit mutatta be. A konferencia további szekciói ezt követően kifejezetten a „magyar Ranke” személyét és munkásságát vizsgálták, hiszen Fraknóinak korszakalkotó szerepe volt a magyar középkor- és kora újkor-kutatások megalapozásában.

Az akadémia első napján Böcskei László nagyváradi megyéspüspök és Fodor József püspöki helynök, a nagyváradi székeskáptalan nagyprépostja köszöntötte a nagyszámú közönséget, majd a megnyitó további részében a Fraknói Kutatócsoport alapítója és vezetője, Tusor Péter (egyetemi tanár, PPKE BTK), Kanász Viktor tolmácsolásában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja, Birher Nándor, végül pedig az MTA II. osztályának képviseletében Solymosi László akadémikus osztotta meg üdvözlő gondolatait.

A hivatalos megnyitót követően a nagyváradi püspöki palota lenyűgöző dísztermében zajló tudományos konferencia programjának első szekciójában – Kanász Viktor moderálása mellett – a 19. század végén Fraknóinak is köszönhetően szisztematikusan megkezdett szentszéki magyar történeti kutatások irányait és új szempontok szerinti, jelenlegi továbbvitelét ismerhettük meg.

Tusor Péter a konferencia tudományos programját megnyitó előadásában a Fraknói által a szentszéki gyűjtemények 1881-től kezdődő fokozatos megnyitását követően elindított vatikáni magyar történeti kutatások intézményesülésének pontos körülményeit tárta a közönség elé. Ahogy arra Tusor rámutatott, Fraknói saját római villájában 1905-ben egy magyar történetkutató magánintézetet is létesített a kutatások előmozdítására, amelyet a következő években a nagyváradi káptalan, az egyházmegye, valamint a püspöki kar közreműködésével szilárd jogi és pénzügyi alapokra kívánt helyezni. Az előadó azonban rámutatott, hogy ez számos vitával járt és végül nem tudott abban a formában megvalósulni, ahogy azt Fraknói elképzelte; a Római Magyar Történeti Intézet 1913-ban végül állami közreműködéssel jött létre.

Szovák Kornél (igazgató, Moravcsik Gyula Intézet; egyetemi docens, PPKE BTK) előadásában Fraknói vatikáni kutatásainak a magyar medievisztika szempontjából jelentős eredményeire fókuszált, kiemelve Fraknói forráskiadási tevékenysége mellett az azok feldolgozására és szintetizálására való, eredményes törekvését is. Az előadás során Fraknói tudatos témaválasztásainak hátterét, valamint történetfilozófiáját és a középkorkutatásra gyakorolt távlati hatásait is megismerhettük. Az előadó például kiemelte az úgynevezett supplicatiók (folyamodványok) kapcsán a Fraknói által végzett vatikáni forráskutatás kiterjedtségét, mindemellett nehézségeit is.

A szekció utolsó előadásában – Szirtes Zsófia tolmácsolásában – Fedeles Tamás (kutatócsoport-vezető, Fraknói Kutatócsoport; egyetemi tanár, PTE BTK) Fejérpataky Lászlónak a vatikáni magyar kutatásokra gyakorolt hatását mutatta be, aki fontos szerepet töltött be a Fraknói által alapított Monumenta Vaticana Hungariae sorozat első két kötetének megjelenésében.

Fejérpatakyt, a 19–20. század fordulójának Fraknói mellett szintén korszakalkotó magyar történészét a történeti segédtudományok egyik hazai megalapozójaként tartják számon, aki megteremtette a magyar oklevéltant mint önálló tudományágat, és akinek mindemellett jelentősek címertani, valamint a magyar késő középkort érintő kutatásai is.

Fedeles előadásában utóbbihoz kapcsolódóan kifejezetten a Magyarországon működő 14. századi pápai adószedők által fennmaradt számadásokkal foglalkozott, amelyek Fejérpataky hathatós forráskritikai és -kiadási munkájának köszönhetően 1887-ben láttak napvilágot az említett sorozat második gyűjteményes kötetének formájában.

A tudományos konferencia második, Szovák Kornél által moderált szekciójában Fraknói kortársainak vatikáni kutatásait, továbbá az ezekkel kapcsolatos, a Fraknói Kutatócsoport által feltárt új eredményeket ismerhettük meg közelebbről. A szekció első prezentációjában Kanász Viktor (tudományos munkatárs, Fraknói Kutatócsoport) Óváry Lipót Nápolyban végzett magyar vonatkozású, közép- és kora újkori egyháztörténeti kutatásait mutatta be. A gazdag képanyaggal illusztrált prezentációból megtudhattuk, hogy bár Óváry sosem folytatott kifejezetten vatikáni kutatásokat, Nápolyon túl azonban számos további itáliai gyűjteményben járt, és kiemelten a nápolyi Farnese-levéltár kora újkori forrásainak regesztázásával, majd feldolgozásával, továbbá a már korábban említett Monumenta Vaticana Hungariae sorozatban való közreműködésével nagymértékben hozzájárult a vatikáni kutatások korabeli bővítéséhez és elmélyítéséhez.

A szekció második előadója, Nemes Gábor (tudományos főmunkatárs, Fraknói Kutatócsoport; főlevéltáros–intézményvezető, Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ) Lukcsics Józsefről beszélt, aki Fraknói egyik tanítványaként, majd későbbi munkatársaként komoly szerepet vállalt a veszprémi püspökség római vonatkozású anyagainak összegyűjtésében és kiadásában, így például bevonódott a Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis okmánytár készítési, valamint a veszprémi püspöki és káptalani levéltár rendezési munkálataiba is.

Nemes ehhez kapcsolódóan arra is kitért, hogy a szóban forgó okmánytár munkálatai során milyen komoly, klasszikus értelemben vett csapatmunka zajlott a vatikáni kutatásokban jártas kutatók között, amely példaértékű lehet a szakma mai képviselői számára is.

A szekció utolsó előadásában Kruppa Tamás (tudományos főmunkatárs, Fraknói Kutatócsoport; egyetemi docens, SZTE JGYPK) jóvoltából Veress Endre vatikáni, a kora újkori Erdélyi Fejedelemséghez kapcsolódó kutatásait ismerhettük meg, többek között például az általa indított önálló, Fontes rerum Transylvanicarum, valamint Fontes Rerum Hungaricarum című sorozatokat. Kruppa Nemeshez hasonlóan rávilágított Veress kiváló tudománypolitikai érzékére, akit Trianont követően a Román Tudományos Akadémia is támogatott erdélyi vonatkozású kutatásaiban.

Az első napot záró harmadik szekció egy Abendvortrag, azaz egy úgynevezett esti előadás keretében valósult meg, melynek során Rupert Klieber, a bécsi egyetem katolikus teológiai karának professor emeritusa a 19. századi magyar püspöki kar személyi összetételéről, kapcsolati hálójáról és politikai életben betöltött szerepéről értekezett. Előadása a Püspöklexikon/Bischofslexikon-projekt részeként 2020-ban megjelent, „A dunai Habsburg Monarchia püspökei” című lexikon első kötetéhez („Die Bischöfe der Donaumonarchie 1804 bis 1918”. Band I: Die röm.-kath. Kirchenprovinzen Gran, Kalocsa, Erlau im Königreich Ungarn) kapcsolódott.

A Fraknói Kutatócsoport osztrák projektpartnerének számító Klieber professzor előadását Forgó András (egyetemi docens, PTE BTK) értő fordításában és felolvasásában követhették a résztvevők, amely a kutatócsoport honlapján ide kattintva érhető el magyarul. A konferencia mozgalmas első napját ezt követően egy püspöki köszöntő, majd szintén a püspöki palotában tartott közös ünnepi vacsora, valamint a Fraknói Akadémiák hagyományos programelemének számító izgalmas egyháztörténeti kvíz zárta.

A második nap reggelén a szakmai program a konferencia negyedik, Solymosi László által moderált szekciójával folytatódott, amely immár kizárólag az idei akadémia középpontjában álló Fraknói Vilmos kutatói munkásságát vizsgálta, kitérve az azzal kapcsolatos új historiográfiai eredmények bemutatására. Rácz György (egyetemi docens, PPKE BTK; főlevéltáros–tudományos igazgatóhelyettes, MNL OL) előadásában Fraknóiról mint a korszak egyik legfontosabb magyar középkorkutatójáról értekezett, aki a magyar vonatkozású vatikáni levéltári anyag feltárásában betöltött szerepe mellett a hazai forrásbázis növelésében is komoly részt vállalt, nem véletlen tehát, hogy a hazai medievisztika megalapozójának tekintik.

Rácz ezzel kapcsolatban kiemelte előadásában, hogy Fraknói a Nemzeti Múzeum könyvtárának (a mai Országos Széchényi Könyvtár) őreként sikeresen megalapozta a különböző magyarországi családi levéltárak múzeumi kézirattárba kerülésének lehetőségét, amely Pauler Gyula Országos Levéltárban végzett tevékenységével állítható párhuzamba.

Ezt követően Nemes Gábor a konferencián elhangzó második előadásában Fraknói nemrégiben elkészült életmű-bibliográfiájának elemzési lehetőségeire tért ki. A tudománymetrikai adatok felvázolását követően többek között a Fraknói-recenziók elemzésével Nemes kiválóan rámutatott arra, hogy a neves tudós milyen munkamódszerrel és tudományos hitvallással végezte elhivatott munkáját, ösztönözve kutatótársait is a hathatós levéltári kutatások végzésére, valamint további forráskiadványok összeállítására.

Az ötödik szekció középpontjában továbbra is a sokoldalú tudós és paptörténész állt, ezúttal azonban kiemelten munkásságának erdélyi vonatkozásaival foglalkoztak a szekció előadói. Lakatos-Balla Attila a tudós történész nagyváradi káptalani tagságáról, valamint szentjobbi apáti javadalmáról beszélt, helyi levéltári források tanúsága szerint rámutatva arra, hogy Fraknói a közhiedelemmel ellentétben Szentjobbról lényegesen kevesebb jövedelmet kapott annál, mint ami korábban ismert volt, mecenatúráját tehát jóval inkább a nagyváradi kanonoki cím és az azzal járó javadalom tartotta fenn. A szekció következő előadásában Fraknói Erdély-képével ismerkedhettünk meg Lőrincz Zita (MA-hallgató, PPKE BTK) prezentációjának köszönhetően, aki alapvetően Fraknóinak „A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig” című munkája alapján mutatta be a történész Erdélyhez kapcsolódó tudományos álláspontját.

A szekció utolsó előadásában Orsós Julianna (tudományos munkatárs, Fragmenta et Codices Kutatócsoport) rendkívül izgalmas tudománytörténeti és -politikai elemzését hallgathatta meg a közönség, aki a kortársaknak számító Thaly Kálmán, Kossuth Lajos és Marczali Henrik Fraknóiról alkotott véleményét ismertette, abból kiindulva, hogy Berzeviczy Antal Fraknói Vilmos emlékezete című, 1927-es munkájában Fraknói legjelentősebb vitapartnereiként Thalyt, Kossuthot és Marczalit nevezte meg. Az előadó által feldolgozott, az MTA Könyvtárban elérhető levelezések alapján azonban egyértelműsíthető, hogy Fraknóinak Kossuthtal és Thalyval csupán egyszeri tudományos vitája volt (sőt, Thalyval alkalomszerűen együtt is dolgozott), Marczalival pedig kifejezetten jó és rendszeres munkakapcsolatot ápolt.

A konferenciát záró hatodik, egyben utolsó szekció Tusor Péter moderálása mellett zajlott, első előadásában pedig Hőgye Attila és Cziráki Csongor (BA-hallgatók, PPKE BTK) Fraknói MTA főtitkári tevékenységét kontextualizálták levelezése és főtitkári jelentései alapján. Levelező tagságát követően Fraknói 1873-ban vált az Akadémia rendes tagjává, egyben pedig a II. osztály titkárává, majd 1879-ben választották meg főtitkárrá, amely élethosszig tartó pozíció lett volna, ha tíz évvel később nem dönt úgy a történész, hogy átadja a stafétát és másodelnökként veszi ki a részét az Akadémia vezetésének további teendőit illetően.

Fraknói főtitkári tevékenységét követően Oláh P. Róbert (tudományos segédmunkatárs, Fraknói Kutatócsoport; levéltáros, Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ) a tudós püspök és paptörténész Trianon előtti, majd azt követő publicisztikai munkásságát ismerhették meg behatóbban a konferencia résztvevői. Oláh rámutatott, hogy Fraknói alapvetően három témakör, így a katolikus autonómia kérdése, a tanügyi törvény, majd pedig az első világháború kapcsán közölt cikkeket. Fraknói érdekes módon visszatérő példaként hozta az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedését és a vallásszabadság kérdéséhez való amerikai viszonyulást a katolikus autonómia kérdésének taglalása során, világháborús értekezései pedig szinte külpolitikai elemzésekként értékelhetők, hiszen alapvetően kiadott diplomáciai források elemzésén alapultak.

A szekció, egyben pedig a konferencia utolsó előadásában Kanász Viktor – ezúttal is gazdag képanyaggal illusztrált – prezentációjából megismerhettük Fraknói utolsó éveit, továbbra is rendületlen munkamorálját és utolsó kutatásait egészen 1924. évi haláláig, majd pedig az egyháztörténész korai emlékezetébe is bepillantást nyerhettünk.

Az előadás a Fraknóiról készült korabeli, illetve közel egykorú festmények, rajzok, karikatúrák és fotók segítségével kiválóan illusztrálta a “sztártörténésszé” válás sokoldalúságát, egyben azonban annak árnyoldalait is.

Az utolsó előadást követően az idei akadémia tudományos konferenciájának programját az akadémia kurátorai, Tusor Péter és Szovák Kornél gondolatai zárták.

Az akadémia első két napjának intenzív tudományos konferenciaprogramját követően a harmadik, egyben utolsó napon a résztvevők Lakatos-Balla Attila szakértő vezetésével alaposan bejárhatták Nagyvárad barokk városrészét, így a híres Kanonoksort és az Erdély legnagyobb barokk világi épületeként számon tartott püspöki palotát annak magával ragadó gyűjteményével együtt. A jelenlévők a székesegyház megtekintése során Kristófi János orgonaművész jóvoltából egy bemutató keretében még az orgonával – amely Mária Terézia adománya – is megismerkedhettek. A vezetés a nagyváradi vár, majd pedig a belváros bejárásával zárult.

A tudományos program sokrétű előadásai és élénk diszkussziói, a még inkább kibővült résztvevői kör, továbbá a csodálatos helyszín mellett a jó hangulatban telt hagyományos egyháztörténeti vetélkedő, a közös étkezések és a gazdag kulturális program mind hozzájárult a X. Fraknói Akadémia sikeréhez, megerősítve a hazai egyháztörténeti kutatások eddig elért eredményeit és jövőbeli célkitűzéseit.

A jubileumi akadémia megrendezését a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara, a Nagyváradi Egyházmegye, valamint a Fraknói Kutatócsoport költségvetése finanszírozta és támogatta. A sikerrel megvalósult akadémia szakmai és kulturális programja kiválóan betöltötte azon célját, hogy előmozdítsa és népszerűsítse a hazai egyháztörténeti kutatásokat, egyúttal méltó emléket állítva Fraknói Vilmos személyi és történészi kvalitásainak.

Schvéd Brigitta

A cikk az Újkor.hu és a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

A Fraknói-centenárium további eseményeire vonatkozó információk elérhetők a Fraknói Kutatócsoport honlapján, ide kattintva.

A X. Fraknói Akadémián elhangzott előadások írott változatait tartalmazó kötet bemutatójára 2024. november 20-án, a budapesti Központi Szemináriumban kerül sor.

Fotók: Kanász Viktor, Oláh Róbert, Sági György. (További fotók a Kutatócsoport honlapjáról ide kattintva érhetők el.)

Ezt olvastad?

A Bánság és Szeged 1848/49-ben

2024. május 30-án került megrendezésre „A Bánság és Szeged 1848/49-ben” című konferencia a Szegedi Tudományegyetem Dísztermében. Az esemény az SZTE

X