Nőnapi filmajánló

Egy időben Oroszországban rendre csokoládéval, Olaszországban sárga mimózával, Magyarországon (mielőtt védett lett volna) hóvirággal köszöntötték március 8-án a nőket. A Nemzetközi Nőnap „mozgalom” 2026-os jelszava Give to gain. Ennek jegyében mai filmajánlókba olyan alkotásokat válogattunk, amelyekről egyrészt korábban jelent már meg írás rovatunkban, másrészt amelyek a nők emancipációjának (vagy épp korlátozott társadalmi érvényesülésük) egy-egy epizódjába, aspektusába engednek betekintést.

Mária

„A Mária című film előnye, hogy valóban újat szeretett volna mondani Jézus anyjáról, és ez részben sikerült is. Máriáról, mint történelmi személyről nagyon kevés forrással rendelkezünk. A négy evangélium (Máté, Márk, Lukács és János) viszonylag keveset beszél róla. Mátétól és Lukácstól megismerjük Jézus születésének történetét, majd az evangéliumokban később csak elvétve találkozunk Máriával (a kánai menyegző, Jézus kereszthalála stb.). A film ugyanakkor nem elsősorban az evangéliumokra támaszkodik, hanem egy apokrif forrásra: Jakab protoevangéliumára/ősevangéliumára.” – írta kritikájában Szűcs Adél. Úgy értékelte, hogy „A végeredmény valóban sem történeti, sem teológiai, de még filmesztétikai szempontból sem állja meg a helyét. A film nagyon diszharmonikus, aránytalanul keverednek benne a spirituális és történeti dimenziók, mindez a blockbuster filmekre jellemző akciójelenetekkel kiegészülve (Mária és József a lángtengeren átlovagolva mentik meg Jézust, Mária harcos amazonként megverekszik a gyermekére támadókkal).”

Az utolsó párbaj

Kovács István úgy fogalmazott: „Jóllehet a film első kétharmada során a becsület és az igazság kérlelhetetlen bajnokaiként feltűnő, a lovagkor hanyatlását a saját bőrükön érző harcosok igazságkeresését és rivalizálását szemlélhetjük. A film végére azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a történet központi alakjai nem ők, hanem Marguerite, illetve sorstársai, akik eszköztelenül, mások jóindulatára vagy szerencséjére utalva csupán az isteni igazságszolgáltatásban vagy a csodában bízhattak. Ridley Scott filmje ennyiben mindenképp formabontónak tekinthető, s szót emel azokért a történelem forrásaiban olyannyira kevésszer megjelenő nőkért, akik politikai jogok híján mások ítéletének voltak kiszolgáltatva.”

Volt egyszer egy Vadnyugat

„Jill, New Orleans egykori prostituáltja, aki újdonsült férjéhez és annak családjához érkezik egy vadnyugati kisvárosba, készen arra, hogy új életet kezdjen. Érkezése előtt nem sokkal azonban a családot meggyilkolja Frank (Henry Fonda) bandája. A magára maradt özvegy pedig az értékes, az épülő vasútvonal által érintett földterület birtokában a kegyelmet nem ismerő, üzleti érdekek által vezérelt Frank célpontja lesz. Sergio Leone korábbi filmjeiben nem voltak hasonló, kidolgozott női karakterek, Jill viszont egy erős, önmagáról gondoskodni tudó özvegy, aki valójában a történések középpontjában áll. Nála is megfigyelhető azonban a „sötét múlt”, ami oly jellemző Leone karaktereire.” – olvasható Kocsor Margit cikkében.

Vita és Virginia

„2018-ban a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált Clanya Button rendezőnő Vita és Virginia – Szerelmünk története című filmje. A film alapjául Eileen Atkins drámája szolgált, amelyhez a forrásanyagot Vita Sackville-West és Virginia Woolf írónők egy évtizedes románca során keletkezett levelek adták. A szenvedélyes szerelem jótékony hatással volt az írónők irodalmi munkásságára, Atkins drámáját London után a Broadwayn is bemutatták. A film azontúl, hogy bemutatja miként kezdett viszonyt két férjes asszony az 1920-as években Londonjában, egyúttal Sackville-West Orlando című regényének keletkezéstörténete is egyben.” – olvashatjuk a film ajánlójának felütésében.

Hősnők

Szőts Zoltán Oszkár ajánlójában kifejtette, hogy „A Hősnők című film egyik fontos dimenziója az, hogy női nézőpontból mutatja be a magyar 20. század egyik legviharosabb időszakát. Kéthly Anna dilemmája – karrier vagy család – örök érvényű kérdésnek számít. Slachta Margit alakja pedig arra mutat rá, hogy a keresztény hit nem egyenlő a passzivitással, hanem adott esetben forradalmi erővé válhat – akár a filmben barnainges pogánynak nevezett nácikkal, akár a vörösinges pogánynak hívott kommunistákkal szemben.”

Vera Drake

„A címszereplő Vera Drake (Imelda Staunton) egy középkorú, londoni asszony, aki mosolyogva suhan egyik helyről a másikra. Előkelő házakat takarít, beteg édesanyját és szomszédját ápolja, családjáról gondoskodik. Mindenkihez van egy jó szava, kedves gesztusa. Hálás a családjáért, elégedett a körülményeivel. A hétköznapjaira jellemző derűs magabiztossággal és lakonikus instrukciókkal végzi segítő tevékenységét is nagyjából két évtizede.” – írta Árvai Tünde. Az 1950-es évek Angliájában tiltott volt a művi vetélés előidézése, ami nem jelentette azt, hogy nem történtek ilyen beavatkozások.

Franciska vasárnapjai

„Hogy miért lép be Franciska az ÁVH-ba? Ha ideológiai magyarázatot várnánk, csalódunk. Sokkal egyszerűbb gondolkodású ennél Franci. A lány azt mondja Lajosnak: „kell, hogy az ember legyen valaki.” Azzal is érvel, hogy kell a pénz otthonra, az anyjának. A karriervágy és az anyagi, valamint társadalmi előrelépés vágya a fő motiváció.” – írta elemzésében Paár Ádám.

Isteni rend

„Az Isteni rend című alkotás bepillantást enged abba, hogy milyen tényezők vezették az egyszerű svájci háziasszonyokat arra, hogy nyitottá váljanak az addig már több, mint egy évszázada működő társadalmi forradalom, a feminizmus vívmányaira. Láttatja azt is, hogy milyen megrögzött elképzelésekkel kellett szembemenniük és milyen konfliktusokkal jártak önérvényesítő törekvéseik.” – fogalmazott összefoglalójában Árvai Tünde.

Vezércsel

„Bethről hamar kiderül, hogy egy sakkzseni-csodagyerek, elkezd versenyeken részt venni, melyeket sorra meg is nyer. A nagy fordulatot az jelenti az életében, amikor kiskamasz korában örökbe fogadják. Az új környezete nem ideális, de sok lehetőséget megnyit Beth előtt. A nevelőapja nem sokkal örökbefogadása után elhagyja a családot, így Beth nevelőanyjával marad, aki nem veti meg az alkoholt – „ideális” partner a gyógyszerfüggő Bethnek. Mindeközben a kamasz lány megállíthatatlanul halad előre a sakk férfias világában, rendre nyeri meg az egyre fontosabb, rangosabb versenyeket. Nevelőanyja támogatja őt, annak ellenére, hogy nem sokat ért a sakkhoz, ahhoz a világhoz, amelyben Beth otthonosan érzi magát, amelyben boldog.” – írta elemzésében Tóth Gödri Iringó

Dermedt csend Izlandon

„A dokumentumfilm egy nemzetközi visszhangot kiváltó eseményhez kapcsolódik, amely 1975. október 24-én történt Izlandon. Izland ekkorra már szépen fejlődő ország volt, amely általánosságban véve jó életformát biztosított lakóinak. Azonban a nők egyenjogúságának kérdése komoly társadalmi megmozdulást generált. A dokumentumfilmben bemutatott nők, akik az 1970-es években különböző településeken, különböző állásokban dolgoztak, úgy tapasztalták és írták le életkörülményeiket, hogy egyfajta társadalmi elvárást teljesítenek.” – foglalta össze írásában Gyönki Viktória.

Összeállította: Árvai Tünde

Ezt olvastad?

Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én

X