Szerelem és ÁVH – Franciska vasárnapjai

Olykor a filmek rossz időben készülnek el – túl korán, vagy túl későn. Simó Sándor 1996-ben készült Franciska vasárnapjai című filmje az első kategóriába tartozik. Egy romantikusan szerelmes ávósról filmet készíteni meglehetősen kockázatos vállalkozásnak tűnik ma is, még inkább az lehetett a rendszerváltás után néhány évvel, amikor a közönség – érthetően – nem az ávósok lelkivilágára volt kíváncsi.

(Forrás: imdb.com)

Ugyanakkor ahogyan a történelem szenvedő alanyainak, úgy a bűnelkövetőknek és/vagy a passzív szemlélőknek is van történetük, nekik is vannak érzelmeik, magánéletük. S a történelmi korokkal foglalkozó filmalkotások elsősorban drámák, nem direkt módon ismeretterjesztő művek. A drámaiságot növeli, ha a néző egyszerre érezhet szimpátiát és haragot a főszereplő iránt. Így a Franciska vasárnapjai mindenképpen bátor alkotásnak tekinthető, ha az elkészítés korára gondolunk. Nem annyira a politikai rendőrség története, vagy a Rákosi-korszak politikai berendezkedésének bemutatása szempontjából érdekes a film. Az alkotás bemutatja azokat a lelki mechanizmusokat, amelyek révén egy tanulatlan, naiv egyén lepaktál a zsarnoki hatalommal.

Lírai zene, archív fotók – így kezdődik a Franciska vasárnapjai. A hősnővel, Gaál Franciskával a II. világháború előtti években találkozunk, kamaszkorú cselédlányként, és 1953-ban búcsúzunk el tőle, mint az ÁVH tagjától. Cselédként, majdnem gyermekként szerelmi viszonyba kerül a szomszéddal, a jóval idősebb, zsidó vallású, kikapós Groh Lajossal – aki ráadásul házasember. Lajos motorral viszi kirándulni Francit, majd kéri a lányt, hogy jöjjön ki este a kertbe. Ezzel kezdődik másfél évtizedet átfogó szerelmük. Ez a kapcsolat bizony nem kicsit kényes felállás a „keresztény-nemzeti” erkölcsre hivatkozó Horthy-korszakban! Lajos és Franci egy faluban, de még egy kisvárosban sem úszhatták volna meg, hogy az emberek a nyelvükre vegyék őket. Talán előbb-utóbb ez be is következik, ha nem szól közbe a történelem: jönnek a zsidótörvények, kitör a háború. A férfit elviszik munkaszolgálatra, és Franciska kitartóan várja. Lajos visszatér a háború végén.

(Forrás: mafab.hu)

Kapcsolatuk a háború után is megmarad. Új világ épül a romokon – ami másnak megszállás, az mindkettőjük számára esély a szabadságra: Lajosnak az antiszemitizmustól, Francinak a cselédsorból. Lajos némileg megdöbben, amikor Franciska belép a rendőrségbe, majd onnan átigazoltatják az ÁVH-ba. 1945-től ugyanis a nők számára is lehetővé tették a belépést a fegyveres testületekhez, a 145 703/1945. sz. BM rendelet értelmében. A négy feltételnek – 18. életév betöltése, magyar állampolgárság, orvosi alkalmasság és büntetlen előélet – Franciska megfelelt.

Bár az új életpálya nem tetszik Lajosnak, nem szól semmit ellene. Tudja, hogy a lányt nem vezérli rosszindulat. Miközben Franciska a munkanapjain egy börtönben dolgozik, a vasárnapokat Lajossal tölti. Franciska jellemzője a végtelen naivitás, a világra való rácsodálkozás, ugyanakkor a maga helyzetére és másokéra való teljes reflektálatlanság, aminek oka valószínűleg az iskolázatlanságban gyökerezik. A film hűen mutatta a szegényparaszti sorból jött, igen alacsony iskolázottságú (gyakran alig 1-2 elemi osztályt végzett) ávósok egyszerű lelkivilágát.

Hogy miért lép be Franciska az ÁVH-ba? Ha ideológiai magyarázatot várnánk, csalódunk. Sokkal egyszerűbb gondolkodású ennél Franci. A lány azt mondja Lajosnak: „kell, hogy az ember legyen valaki.” Azzal is érvel, hogy kell a pénz otthonra, az anyjának. A karriervágy és az anyagi, valamint társadalmi előrelépés vágya a fő motiváció. Nincsenek személyes indokai, ellentétben például A napfény íze harmadik generációját képviselő Sors Ivánnal.

(Forrás: videa.hu)

Franciska, társadalmi helyzete és az iskolázottság hiánya alapján, tükrözi az ÁVH-ban szolgáló nők szociológiai összetételét. Lakatos Dorina történész, a Terror Háza Múzeum munkatársa Női szerepek az ÁVH-ban című tanulmánya szerint a munkásság és az agrárproletariátus lányai tették ki az ávós női állomány nagy részét. Franciska egyik réteghez sem tartozik igazán. Egy köztes társadalmi helyzetben volt a háború előtt: szegényparaszt családban született, de háztartási cselédként elindult a proletariátus irányába, amely az ő perspektívájából felemelkedésnek tűnt. Mint „mindenes” cseléd, beleszokik a gazdagabb paraszti és polgári miliőbe. A felemás polgárosulást érzékelteti a film, amikor a háború idején elhagyott házban Franciska vidáman, a városi slágereket dúdolva használja elmenekült gazdái fürdőszobáját, ezzel kiváltva megérkező anyja rosszallását. A meztelenül fürdő Franciska bátorítja anyját, hogy fürödjön meg. A parasztasszony nehezen bár, de rááll, azonban csak törülközőt maga köré csavarva hajlandó megfürdeni. A két embert, anyát és lányát egy világ választja el, de Lajoson kívül Franciska csak az anyja iránt érez erős ragaszkodást.

A munkás és szegényparaszti rétegek mellett az ávós nők másik nagy csoportját azok alkotják, akik valamilyen módon köztes vagy átmeneti helyzetben vannak a társadalomban. Így találunk olyat, aki félig munkás, félig kispolgár volt, és nem tartozott se ide, se oda. Más szempontból voltak átmeneti helyzetben a deklasszáltak: azok, akik egy magasabb társadalmi pozícióból buktak le, akár családi, akár gazdasági vagy politikai okból, és a proletariátus életmódbeli szintjén, vagy kicsit afölött tudtak megkapaszkodni. Jellemzően nem a születési és gazdasági elitből buktak alá (hiszen az egyértelműen ellenség volt a kommunista párt számára), hanem az amúgy is bizonytalan pozíciójú középrétegekből. Így könyvelő, tanító és rabbi lánya is akadt az ávós nők között. Utóbbi apját koncentrációs táborban gyilkolták meg. Sok különböző élethelyzet, de mindegyikükben közös, hogy már elszakadóban voltak a rétegüktől, addigi életviláguktól, és bizonytalan, lebegő helyzetben voltak egy, a háború után amúgy is szétbomlott társadalomban.

(Forrás: port.hu)

A Magyar Kommunista Párt, mint a világtörténelemben minden olyan, magát forradalminak nevező párt és mozgalom, amely nem érzi biztosnak a pozícióját, igyekezett megnyerni és magához láncolni azokat, akik átmeneti helyzetben voltak, mert őket alig vagy éppen semmi nem kötötte a megelőző hatalomhoz, formálhatók és manipulálhatók voltak. Tanulságos egy 1950. augusztus 12-i jelentés, amely 60 női beosztottat javasolt előléptetésre: 40 fő munkás, 11 deklasszált polgár, 6 paraszt és 4 értelmiségi származású volt. Vagyis a felfelé törekvő munkások és parasztok, valamint a lefelé bukott polgári sarjak tették ki az előléptetésre javasoltak túlnyomó részét.

A film nem él az amerikai filmek bevett dramaturgiai fordulatával, hogy egy adott ponton a főszereplő eljut a nagy felismerésig, hogy őt becsapták, kihasználták és manipulálták, és szembefordul a megbízóival, a fennálló hatalommal, az erőszakos közösséggel, a terroristákkal, a Ku-Klux-Klánnal stb. Simó alkotása realisztikusabb ennél, mondhatni, jobban illeszkedik a közép-európai életérzéshez, miszerint az egyén minden erőfeszítése hiábavaló a hatalommal és az erőszakkal szemben. Az amerikai individualista, de közösségért tevő hős szembefordul egykori erőszakos közösségével. De a hirtelen, gyors felismerések a valóságban ritkábbak, mint a mozivásznon. Franciska túlságosan tudatlan, és túlságosan hálás az új rendszernek, hogysem elgondolkozzon a hatalom bűnein. Csak akkor zavarodik össze néha, amikor olykor – a kommunista párt fordulatait és a belső ellenségképzést követve – egy-egy kolléganője vagy ismerőse kerül őrizetesként elé.

(Forrás: videa.hu)

Eleinte Franciska idegenként reagál a helyzetre, hogy őriznie kell a rabokat. Naivitását mutatja, hogy azt mondja Lajosnak, hogy „ott van benn az a csomó nő, és nem csinál semmit.” Ahogyan telnek az évek, mindinkább beleszokik a környezetébe és a munkájába. Franciska tökéletesen példázza az 1970-es stanfordi börtönkísérlet eredményét. A Philipp Zimbardo szociológus nevéhez köthető kísérlet során a Stanford Egyetem alagsorában berendezett, cellákra osztott, rosszul szellőző ún. „börtönben” a kísérleti alanyokat (egytől egyig büntetlen előéletű, minden tekintetben átlagos amerikai állampolgárokat) két csoportba osztották: a „rabok” és az „őrök” csoportjába. Az első napon az őrök még mutattak együttérzést a rabok iránt, ám a második naptól kezdve, amikor a „rabok” lázadoztak, a kísérlet egyre jobban eldurvult. A „rabokat” érő kínzások és inzultusok egyre fokozódtak: zsákszerű ruhába öltöztették őket, értelmetlen munkákat végeztettek velük, napestig kellett ismételniük az azonosításukra szolgáló számokat stb. A kísérletet a hatodik nap után abba kellett hagyni, annyira eldurvult az „őrök” bánásmódja a „rabokkal” szemben.

Bár utóbb sokan kritizálták a kísérletet, mondván, Zimbardo manipulálta az „őröket”, utasítva őket, hogy legyenek keményebbek. Mindazonáltal azóta is gyakran idézik a kísérlet kimenetelét, igazolandó, hogy teljesen normális, törvénytisztelő átlagemberek is zsarnokok lehetnek, ha hatalmat kapnak a kezükbe egy közösségben. Bár Franciska nem válik olyan őrré, aki üti-veri a foglyokat, mert tiszta jelleme ettől megóvja, de idővel ő is átmegy egy változáson: kiabál velük, ha valamit vétenek a szabályok ellen, és ugyanolyan arrogánsan oktatja ki az új rabokat, mint a régi őrök. Közben értetlenül szemléli a polgári származású nők ügyetlenkedését bizonyos szituációkban. Mikor dolgoztatják a rabokat, méltatlankodik: „Magukat az édesanyjuk nem tanította meg dolgozni. Vagy maguknak nem is kellett soha dolgozniuk?”

Franciska számára a felismerés halványan akkor jelentkezik, amikor Sztálin meghal, és a lány számára hirtelenjében „kiderül” sok elítéltről, hogy ártatlan volt. Parancsnoka elbizonytalanodik, és azt mondja, hogy végig kell gondolni, miben „hibáztak”. Groh Lajos, bár szereti Franciskát, úgy dönt, hogy disszidál. A lány számára hagyott üzenetben elmondja, hogy még mindig szereti, de van oka, hogy elhagyja a hazáját: a Kanadában élő lánya, a munkája. Bár a filmben Lajosnak nem esik bántódása az új rendszer részéről, ám utalnak arra, hogy egykori polgáremberként nem érzi jól magát a Rákosi-rendszerben, ráadásul nyugaton élő lányával sem tarthatja a kapcsolatot.

A filmekben gyakori a pozitív végkifejlet. Ám hihetőbb, hogy az egyén lojális marad végig, ha már annyi időt, energiát, boldogságot feláldozott egy eszme oltárán. Életszerűbb, hogy a legtöbb ember inkább meggyőzi magát arról, hogy ő jót akart, helyesen tette, amit tett, és az eszme is jó volt, legfeljebb pár „fejes” elrontott valamit odafent. Idő kell a felelősség belátásához, és a felismerés hosszabb, mint ami belefér egy másfél órás film idejébe. Franciska története azért életszerű, mert nem tudjuk meg, hogy elbizonytalanodik-e az eszmében. Bár szerelme disszidál, és ezt hűtlenségként éli meg (mi tagadás, emberi szempontból teljes joggal, főleg, hogy Groh volt a csábító fél), de ebből nem von le konzekvenciát a rendszer működésére vonatkozóan. Nem látja át, hogy szerelme kispolgárként, aranyművesként fuldoklott az új rendszerben. Franciska nem búslakodik amiatt, hogy esetleg tett-e korábban cellaparancsnokként valami megengedhetetlent a börtönben.

(Forrás: port.hu)

A film végén megtudjuk, hogy Franciska nyugdíjazásáig szolgált a rendvédelem terén. Érdekes lenne tudni, mi történt vele 1956-ban. Nyugdíjazása után meglátogatta Groh Lajos lányát Kanadában. Lajosnak, élete egyetlen igazi szerelmének azonban már csak a sírját találta meg. A film a képi világával is kifejezi az érzések és a külvilág változását. Az első jelenetekben, amikor még a háború előtt járunk, a színes képek dominálnak. Ahogyan halad előre a film, minden megfakul: a házak, a ruhák. Jellemző, ahogyan a háború előtti élénk, forgalmas utcáról 1945-re eltűnnek az emberek. Majd az ötvenes években a villamosok közönsége is egyforma szürke ruhákban öltözködik. Maga Franciska is egyre fakóbb ruhákban mutatkozik: eleinte fehér pamutharisnyában, színes blúzokban jelenik meg, majd a rendőrök, végül, az ÁVH-hoz csatlakozás után, a kékparolis ávósok egyenruhájában. A filmben a meztelenség jelenti a szabadság és boldogság érzetét. Franciska mindig akkor a legboldogabb, amikor szó szerint „kivetkőzik”, amikor megszabadul akár a paraszti szegénységet és cselédsorsot jelképező színes ruhától, akár a zsarnokság által rákényszerített, gúzsba kötő uniformistól. Így a legboldogabb akkor, amikor Lajossal szerelmeskedik a réten, elfeledkezve a politikáról, azaz a vasárnapokon.

A Franciska vasárnapjai nem bonyolódik bele a magas politika történéseibe. Éppen annyit mutat meg a rendszerből, amennyit Franciska és Lajos érzékelnek a külvilágból. Ez az egyszerű történetvezetés lehetővé teszi, hogy a néző a két főszereplőre figyeljen, és az ő sorsukon keresztül próbálja megérteni a rendszer működését.

Paár Ádám

Felhasznált irodalom

Csepeli György: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Bp., 2003.
Lakatos Dorina: Női szerepek az ÁVH-ban. Kommentár, 2023/3. 34–41.
Müller Rolf: Az erőszak neve: Péter Gábor – Az ÁVH vezetőjének élete. Jaffa Kiadó, Bp., 2017.
Kommunista terrorszervezet – Az államvédelem a diktatúra szolgálatában. (Utolsó megtekintés: 2023. november 20.)

Ezt olvastad?

Filmen a kommunista terrorszervezet

„Milyen minta alapján jött létre a kommunista terror szolgálatába állított államvédelmi szervezet? Mik voltak a módszerei? Hogyan nevezték az egyes

X