Cigányzenészek harca a két világháború közötti Magyarországon

A cigányzenészek két világháború közötti helyzetét ismerhetjük meg korabeli sajtóanyagok, rendeletek, valamint jegyzőkönyvek tematikus közzététele által, Hajnáczky Tamás kisebbségpolitikai szakértő, kutató szerkesztésében, a Gondolat Kiadónál megjelent Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete. Cigányzenészek harca a két világháború közötti Magyarországon című kötetben. A forráskiadvány egy bevezető tanulmányt és hat „fejezetet” – a források témablokk szerint vannak csoportosítva – tartalmaz. A recenzió elsőkörben – követve a kiadvány felépítését – a tanulmányra koncentrál, majd a közzétett forrásokra.

Szöveges források közzététele könyvként korántsem egyszerű műfaj, éppen ezért elengedhetetlen egy alapos felvezető, melyet a szerkesztő jegyez (15–70. oldal). Említésre méltó, hogy e tanulmány pontról-pontra rögzíti a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének (MCOE) megalakulás-történetét, majd a szervezet működésének meghatározó állomásait a Cigányzenész csak cigányzenész lehet – Az MCOE létrehozása és az alapszabálynak módosítása (17–23. oldal) című alrészben. A Magyar Népzenészek Országos Egyesülete 1918-ban megszűnt, így a cigányzenészek az Országos Magyar Zenészszövetség Népzenészek tagozatához tartoztak egészen az MCOE megalakításáig. Az MCOE célja elsősorban a magyar cigányzenészek érdekképviselete volt, ide tartozott többek között az anyagi helyzet stabilizálása is. Fontos kiemelni az 1923-as tisztújító közgyűlést, mely – ahogy azt korabeli cikkekből is tudjuk – igencsak „viharosra sikeredett”. Az egyesület tagjai két pártban csoportosultak, más-más volt mindkét oldal prioritása. Az egyik legnagyobb eredménye ennek a gyűlésnek az a javaslat, melynek tárgya a cigányzenészek működési engedélye volt. A Belügyminisztérium rendelet szinten igyekezett megoldani a felmerülő problémát, így végül a cigányzenészek magyarországi engedélyét a továbbiakban az egyesületi tagsághoz kötötték, melyet a szabályzatban rögzítettek. Ezt követően a tanulmány a MCOE és a helyi csoportjainak szervezeti felépítését tekinti át, mindezt pedig két táblázat (21. és 22–23. oldal) teszi áttekinthetőbbé. A tagok természetes tagdíj ellenében tartozhattak az egyesületbe.

Cigányzenészek harca külföldiek és a kontárok ellen – A Belügyminisztérium 137.000/1926. sz. körrendelete (24–31. oldal) rész az 1925-ös januári MCOE közgyűlésen felmerülő ügyekre fókuszál. Mint megtudjuk, a cigányzenészek problémáira az előzőleg hozott rendelet, majd szabálymódosítás sem hozott megoldást. A helyzetüket némiképp nehezítette az úgynevezett kontárok – nem zenei vizsgával, végzettséggel rendelkező, valamint más munkát is végző személyek – foglalkoztatásának elterjedése országszerte. A MCOE végül amellett foglalt állást, hogy az ilyesfajta zenészeket ne lehessen felvenni szakmai csoportosulásokba. A cigányzenészekre a másik veszélyforrást a jazz, jazzt játszó külföldi zenészek térnyerése jelentette, megállítását szintén belügyminisztériumi rendelettől várták. A BM 1926-os rendeletével igyekezett orvosolni a problémát, bár ez számos más következménnyel járt, mely a magyarországi cigányzenészek és a külföldi magyar cigányzenészek helyzetét tovább nehezítette.

Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete báli meghívó (1922). Kép forrása: Darabanth

Bár jóllehet, hogy az imént említett rendelet ezt (is) hivatott rendezni, cigányzenészek és a jazz-zenét játszó zenekarok ellentéte korántsem látszott oldódni. A szerző saját szavaival szólva:

„A Belügyminisztérium rendelete korántsem vetett véget a cigányzenészek elégedetlenkedésének, a kereseti viszonyaik alig-alig javultak, ami némi magyarázattal szolgált a tagdíjak mellőzésére. Sőt a pártjukat fogó sajtó továbbra is ontotta a jazz-bandek ellen az egyre uszítóbb stílusú cikkeket” (31. oldal).

Mindezek részleteit a Cigányzenészek harca a hazai jazz zenekarok ellen – A főváros pártfogásában és a Bihari zeneiskola megalapításában (31–38. oldal) alrészben olvashatjuk. Említésre kerül, hogy jazz szembeni fellépés több szempontból is komplikált volt, hiszen a cigányzenekarok időnként – a közönség igényeinek kiszolgálása miatt is – rákényszerültek a jazz-zene játszására. Az Egyesület tervei között szerepelt a cigányzenészek szakszerű oktatása, így mindenképpen – a nehézségek ellenére – nagy érdem a Bihari zeneiskola megalapítása, annak 1929-es megnyitása.

Az 1930-ban megrendezett magyar nóta ünnepe rendezvény, majd az Ilovszky János (a rendezvény főszervezője, a zeneiskola alapítója) és a Bura Károly (MCOE elnöke) között kirobbant vita kontextusának és tartalmának ismertetésével keződik a Belső harcok, kiélesedő frakciók, ellenszervezet – Az MCOE széthullása és a helyi csoportok feloszlása (39–44.oldal) szakasz. A vita nem csendesült, így a BM beavatkozása enyhítette a Ilovszky-Bura ellentétet. „A Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete az 1930-as évek első felében már szembetűnően veszített érdekérvényesítő képességéből, a belső feszültségek, a behajthatatlan tagdíjak, a helyi csoportok mindinkább a szervezet végét jelentették” (43. oldal) – jegyzi meg Hajnáczky. Egy 1933-ban kiadott BM körrendelet pedig kimondta MCOE és helyi csoportjainak felbomlását.

Bura Károly saját kezűleg dedikált portréja, Budapest, 1929. Kép forrása: MANDA

Igencsak érdekes a Sztrájkoló és sztrájktörő prímások – Cigányzenészek harca a Magyar Rádióval (45–48. oldal) kis összegfoglaló, mely 1934-es eseményekre fókuszál. Ekkoriban a cigányzenészek a Magyar Rádiónak címzett követelésekkel szerették volna felhívni magukra a figyelmet, helyzetükben változást elérni. Fontos megjegyezni, hogy az ügy hátterében a rádió vezetőségének korábbi döntése állt, mely hátrányosan érintette őket. Bura Károly még a Budapesti Cigányzenészek Egyesületét is megalapította, majd a cigányzenészek sztrájkba kezdek, nem adtak műsort a dr. Spur Endre vezette rádiónak. Az eset végül, a nem csekély rádió általi nyomásgyakorlás mellett, megoldódott.

Az érdekképviselet „második felvonását” az 1936-ban megalapított, a Belügyminisztérium által támogatott Magyar Cigányzenészek Országos Szövetsége (MCOSZ) jelentette. A szövetség létrehozásának körülményeiről, a fogadtatásáról, az új alapszabályzat tartalmáról, valamint a szervezeti felépítéséről átfogó képet ad az Ötszáz éves jubileum – Díszelőadás, cigányzenész olimpiás, Gypsyológiai Világkongresszus (48–54. oldal) című rész.

1936 után sem javult a cigányzenészek szociális helyzete, így várható volt, hogy a BM és MCOSZ is e problémakör megoldására összpontosított. A tagok között azonban újból belső ellentét alakult ki, ennek állomásairól többet tudhatunk meg a „Kiscigányok” harca a prímásokkal – Szociális kérdés napirenden, hatósági biztos kirendelése (54–58. oldal) címmel ellátott tanulmányrészben.

Már az előszóban rögzíti a szerkesztő,

„megemlítendő, hogy olvasásuk során körültekintő forráskritikával szükséges eljárni, egyrészt az adott újságíró személyes meglátásai sokszor tetten érhetőek a cikkeken, másrészt a cigányzenészek külső és belső ellentétéiből fakadó elfogultságuk is érzékelhető nyomot hagytak a hozzájuk köthető írásokban, nyilatkozatokban.” (12. oldal)

A forrásokhoz különösen hasznos a tanulmány utolsó táblázata (60. oldal), mely az 1920-as és 1930-as években azonosítható belső, valamint külső ellentéteket újfent összegzi.

A Harc című első szakaszban 1923 és 1938 közötti forrásokkal találkozunk (71–163. oldal), összesen harminchárommal. A fejezet alcíme „…olyan a jazz-band mint a járvány, küzdeni kell ellene…” – mely idézet a fejezetben közölt IX. sajtóforrásból –, olyan források gyűjteménye, melyek a MCOE, majd a MCOSZ belső és külső harcainak írásos lenyomatai. Az anyagi helyzet stabilizálódása végett folytatott harcba, valamint a zenei konkurencia felszámolásába betekintést például Az Est vagy éppen a Vendéglátósok Lapja hasábjain megjelent beszámolók, beszélgetések, cikkek nyújtanak. A Rendeletek című második forráscsoportban kilenc rendeletet találunk (165–206. oldal). A MCOE és a későbbi MCOSZ több fejezetből álló alapszabályain túl körrendeletek és körrendelet-kiegészítések szerepelnek még a fejezetben. A legapróbb részletekbe mégis az 1926 és 1931 közötti közgyűlések, értekezletek jegyzőkönyve vagy éppen az arról szóló beszámolók adnak betekintést. A Közgyűlések fejezet tíz forrásszövegében (207–268. oldal) tehát olvashatunk a közgyűléseken elhangzott napirendi pontokról, felszólalásokról, állásfoglalásokról. A legtöbb gyűlés jegyzőkönyvét a Magyar Cigányzenészek Lapja jelentette meg. A Bihari zeneiskola alapításához, majd az ottani oktatás bemutatásához kapcsolódó forráscsoporthoz (269–288. oldal) nyolc, a Magyar Cigányzenészek Lapja által közzétett cikk tartozik. Ezentúl a nóta ünnepe köré szerveződő diskurzusokba, valamint hírekbe tizenegy változatos írás vezeti be az olvasót (289–326. oldal). A magyar cigányzenészek ötszázéves jubileumához – az 1937-es ünnepséghez – kötődő publicisztikák közül tízet tartalmaz az utolsó fejezet (327–342. oldal). A Magyar Muzsikaszó – LXXIII. forrás – a következőképpen harangozta be az ünnepi rendezvényt: „jubileumi ünnepségre készül a magyar cigányzenész társadalom. Hosszú és eredményes út aranyhatárköve ez, mely megérdemli, hogy együtt ünnepeljük a magyar nóta fáradhatatlan és tagadhatatlanul művész munkásaival” (331. oldal).

Összességében egy igényesen és jól strukturált – valamint mai helyesírással közzétett – forráskiadvány Hajnáczky Tamás szerkesztése, mely a bevezető tanulmány után a témában nem járatos olvasók figyelmét is bizonyosan felkelti. Továbbá az értékes forrásanyag tematizálása megkönnyítheti a szakértők, kutatók későbbi munkáját.

Lengyel Emese

Az ismertetett kötet adatai: Hajnáczky Tamás (szerk.): Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete. Cigányzenészek harca a két világháború közötti Magyarországon. Budapest, Gondolat Kiadó, 2019, 354 oldal.

Ezt olvastad?

2015-ben mutatták be a Londoni Filmfesztiválon Az ifjúság végrendelete című, az első világháború időszakát feldolgozó filmdrámát, amely Vera Brittain azonos