Miért fontos az idő számításával foglalkozni Mohács kapcsán?

Oszd meg másokkal is:

Aktuális

A késő délelőtt portálunkon megjelent, a mohácsi csata dátumának számításával kapcsolatos szakmai állásfoglalásra válasz érkezett. A szöveget ezúttal is változatlan formában közöljük.

A 2020. július elején megjelent tanulmányunk a Gergely-féle naptárreform apropóján és az augusztus 20-ai hosszú hétvégén a mohácsi csata emléknapjáról megjelent MTI-interjú elég nagy feltűnést keltett. A sajtóban helyenként kattintásvadász címekkel jelent meg a felvetés, azt a hamis látszatot keltve, hogy a mohácsi csata napját illetően tévúton járt volna eddig a történetírás, és mi azt fedeztük volna fel (!), hogy a csata nem is 1526. augusztus 29-én, hanem 10 nappal később, szeptember 8-án volt. Aki azonban elolvasta, hogy miről szól az interjú, az láthatta, hogy egyáltalán nem erről volt szó.

A magyarországi történészszakmában voltak, akik megütköztek, és úgy tűnik, olyanok is akadtak, akik félreértették a céljainkat és mondanivalónkat. Többekben felmerült, hogy a Julianus-naptáron alapuló, 1582 előtti történeti kronológiát mi meg szeretnénk változtatni, amivel zavart okozunk a történeti gondolkodásban. Szeretnénk itt röviden összefoglalni, hogy miről is van szó, így eloszlathatjuk a félreértéseket.

Az évfordulók kérdése

A történeti események évfordulóinak, emléknapjainak hagyományosan nagy közéleti jelentősége van, és számos esetben politikai aktusok is kapcsolódnak hozzájuk. Az emlékezet szerepe a történeti kutatásokban az utóbbi évtizedekben fel is értékelődött. Pierre Nora és Jan Assmann hatására egyre többen kezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni. Miért érdekes ez a mi szempontunkból? Egyáltalán nem evidens, hogy egy történeti eseményre, például egy csata napjára mikor emlékezzünk. Három példával szeretnénk a kérdést megvilágítani.

Elsőként vizsgáljuk meg a szerb „Mohácsot”, azaz az 1389. évi rigómezei csatát. A források szerint Szent Vitus napján volt, a Julianus-naptár szerint június 15-én. A szerbek mégis a Gergely-naptár szerinti június 28-i évfordulóval emlékeznek meg róla. A kérdés, hogy van-e ennek bármilyen jelentősége? A csata 600. évfordulós ünnepsége alkalmából (1989. június 28.) óriási tömeg előtt hangzott el Slobodan Milosevicsnek az a hírhedt beszéde Koszovó Poljén, amit a történetírás fontos szimbolikus lépésnek tekint az 1990-es évek pusztító polgárháborúihoz vezető úton. Tehát a szerb „Mohács” emléknapja manapság nem június 15., hanem június 28., és úgy tűnik, hogy a dátum a naptárkorrekció ellenére elég komoly mozgósító erővel is bír a szerb társadalomban.

Másodiknak vizsgáljunk meg egy nyugati példát. Ez legyen az ír nemzeti tragédia, az 1690-ben a Boyne-folyónál vívott csata, ahol az Orániai Vilmos vezette protestáns csapatok véres vereséget mértek a II. Jakab vezette ír katolikusokra. Ugyan 1582 után vagyunk, de a britek a Gergely-naptárat csak 1752-ben vezették be. Így a csata napja a korabeli brit forrásokban július elsejével szerepel. A csata emléknapjának utóbb elég fontos politikai szerepe lett: az Orániai Rend nevű lojalista protestáns szervezet ilyenkor provokatív felvonulásokat szervez Belfastban a katolikus írek lakónegyedein keresztül, ezzel nemcsak emlékezve, de provokálva is a katolikus lakosságot. Az emlékezés a Gergely-naptár szerint átszámolva, július 11-én kezdődik, tehát a szekuláris évfordulóján, és nem a történeti forrásokban említett dátumokon. Másnap zajlanak aztán az említett felvonulások.

A példákat még lehetne tovább sorolni. A legismertebb eset nálunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, aminek az évfordulója november 7-én volt. Az, hogy a történeti forrásokban szereplő dátum bír-e nagyobb társadalmi, politikai mozgósító erővel, vagy esetleg a szekuláris évforduló, az minden esetben sajátos, egyedi körülmények függvénye.

Térjünk vissza Mohácsra! Nálunk az augusztus 29. vált a kanonizált évfordulóvá, és nem az átszámított szeptember 8. Mivel a csata 1582 előtt zajlott, ezért a történeti források dátumai a Julianus-naptár szerinti rendben kerültek rögzítésre, mert hát mi más szerint is tették volna ezt? Ugyanakkor a nyár végi nap gyásznap jellegét nem egyszerűen a történeti források dátum megjelölése határozta meg, hanem többféle tényező együttállása. Nándorfehérvár, amit Hunyadi János és Kapisztrán 1456-ban még hősiesen megvédett, 1521-ben ezen a napon esett el. Ekkor volt Mohács, és ezen a napon veszett el Buda is. Így vált a nap az egyszerű dátumbejegyzésen túlmutató módon magyar gyásznappá.

Az 1526. augusztus 29-i dátumot Brodarics a beszámolójában akként említi, hogy Keresztelő János fejevételének napja, ahogy az ma is szerepel a katolikus naptárban. Ez szimbolikusan jól fejezte ki a nap jelentőségét, a királyát, vezetőit vesztő nemzet gyásznapjává vált. Így kanonizálódott, és a legfontosabb emlékhelye, a Csatatéri Emlékkápolna ezért Keresztelő Jánosnak lett felszentelve. Nem vitatható tény ugyanakkor, hogy a Gergely-naptár alapján számolt szekuláris évforduló: szeptember 8. Más népek más megfontolások alapján a szekuláris évfordulót tartják fontosabbnak, de nálunk az augusztus 29. maradt a naptárreform ellenére az emléknap és ez – ahogy fentebb (és az MTI-közleményben is!) szóltunk róla – nagyon is indokolt.

Miért fontosak számunkra tudományos szempontból a történelmi események szekuláris évfordulói?

Az elmúlt télen dolgoztunk egy tanulmányon, a most szeptember 12-én bemutatásra kerülő Turbék kötetünk egy írásán, aminek „A sejk álma – Turbék oszmán zarándokváros története” a címe. Ebben többek között azzal is foglalkoztunk, hogy rekonstruáljuk, milyen események történtek Szulejmán szultán halála idején 1566. szeptember 6-án és 7-én. Egy napi kronológia felállítására tettünk kísérletet. A feljegyzett események egymáshoz való időbeli viszonya, a szultán testével foglalkozó orvosok feladatainak időigénye, a nagyvezíri döntések között eltelt idő mérlegelése kapcsán szerettünk volna minél precízebb időbeli kapaszkodókhoz jutni. Ekkor döbbentünk rá, hogy a mostani szeptember 7. csillagászati eseményei nem jelenthetnek számunkra viszonyítási pontot, mert ahhoz a szekuláris évforduló, azaz szeptember 17-e napkeltéjét, napnyugtáját, delelését kell figyelembe vennünk, ráadásul az akkori időmérési lehetőségek figyelembevételével.

A fentebbiek alapján indult el a gondolat, hogy a naptár kérdésével foglalkozni kell. A konkrét mohácsi eset kronológiája azért is érdekes, mert – mint az közismert – a mohácsi síkság történeti földrajzi rekonstrukciójával foglalkozunk. (Erről szól a „Mordortól Mohácsig” kötetünk.) Ha tudjuk rekonstruálni a földrajzi környezet fő vonásait, a tájat, a korabeli vízrendszert, az utakat, a településrendszert, akkor olyan mérések és becslések végzésére is mód nyílik, amelyekre eddig nem volt lehetőség. Például arra, hogy a vizsgált területen a megismert távolságok leküzdésére mennyi időre volt szükség. Ennek ma is vannak normái, például a modern GPS-ek tudnak számolni gyalogos, lovas, és más menetidőt is, figyelembe véve a terepadottságokat. Ennek az a haszna, hogy egy ilyen vizsgálat nyomán egy kicsit finomabb lehet a történelmi események mintázata, pontosabb a fogalmazás, legalább ezekben a kérdésekben nem kell a sötétben tapogatózni. Látni fogjuk tehát, hogy a közlekedési normák alapján ki, milyen módon és mennyi idő alatt juthatott el egyik pontból a másikba, hol vannak ennek a fizikai korlátai.

Ugyanakkor ahhoz, hogy ezt megtehessük, számunkra a lehető legpontosabb csillagászati adatokra (napkelte, napnyugta, delelés) van szükség. Ezért fontos nekünk, hogy a kutatásainkban szeptember 8-cal és ne augusztus 29-cel számoljunk! Egy-két perc talán nem tűnik soknak, de ha a különbség több mint negyedóra, akkor azt már nagyon is figyelembe kell venni egy ilyen számításnál. Ezt mindenki leellenőrizheti a saját GPS-applikációján!

Van még egy módszertani, technikai probléma, amit meg kell említenünk. A szoftvereink nem tudnak mit kezdeni a hozzávetőleges helyekkel és időpontokkal, ami egy történész-publikációban teljesen bevett. Azonban azt nem írhatom be a szoftverbe, hogy „valahol Mohács környékén”, és hogy „valamikor késő délután, nem tudom, hogy mikor”, mert ezt a GIS nem tudja értelmezni. Ezeknek a technikai eszközöknek sok előnye van, eredményeket is tudnak produkálni, de az adatigényüknek az a természete, hogy a lehető legpontosabban kell őket megadni: csak akkor adnak értékelhető eredményt, akkor hasznosak.

Végül pedig azt is szeretnénk leszögezni, hogy általában is az a véleményünk, ha megkutatunk egy témát, akkor csináljuk rendesen: ha a csata szekuláris évfordulója szeptember 8-a, akkor kutatási szempontból ne tegyünk úgy, mintha nem az lenne. Ezzel még nem sértjük meg augusztus 29-e emlékét, ugyanakkor kicsivel jobb, precízebb elemző munkát tudunk végezni!

A naptárreform okai és jelentősége

A július elején közölt tanulmányunkban magyar nyelvű fordításban jelentettük meg XIII. Gergely pápa vonatkozó bulláját, és elmagyaráztuk azt is, hogy milyen körülmények vezettek az 1582. évi naptárreform véghezviteléhez. Bemutattuk a naptári rendszereket, azok alapjait, beleértve az oszmánok által is használt muszlim naptárét. A gondolkodásunkban nem árt, ha tudatosul, hogy miért került sor a reformra, melyek azok a körülmények, amelyek hatottak a kérdéssel foglalkozó katolikus főpapokra. Ezek a tényezők abban az időben mindenki másra is hatottak: elsősorban a Julianus-naptárban akkorra már kialakult 10 napos „elcsúszás” a tavaszponthoz, azaz a tavaszi napéjegyenlőséghez képest. Egyharmad hónapról beszélünk! Ez egy jelentős időtartam, aminek a vegetációs ciklusra, az időjárásra és a mezőgazdasági munkák szervezésére gyakorolt hatását célszerű beszámolni a vizsgálatok szempontrendszerébe. A mohácsi csata kapcsán ez annyit jelent: késő nyári, vagy kora őszi időben volt-e, ahogyan azt a Gergely naptár alapján megéljük?

Nem gondoljuk, hogy ezek a szempontok alapvetően felforgatják a Mohácsról, vagy bármely, a korszakról szerzett eddigi ismereteinket. Ugyanakkor egy kicsivel finomabb szövetű lehet tőle a tudásunk, több szempontú a vizsgálat, a korabeli társadalom, a gazdaság és a hadsereg életére, működésére vonatkozó természeti körülményeket jobban megérthetjük a naptárak problémáinak belátása révén.

Pécs, 2020. 08. 28.

Pap Norbert, Gyenizse Péter, Kitanics Máté, Szalai Gábor

A címlapon: Orlai Petrich Soma: A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása. Forrás: Wikipedia

 

Ezt olvastad?

2500 évvel ezelőtt, Kr. e. 480-ban Xerxész perzsa nagykirály hatalmas sereggel vonult a görög poliszok ellenállásának megtörésére és a görög
Támogasson minket