Törvénysértő perek 1945 után – a kutatás új útjai

Kutatástervezési és módszertani szempontból egyaránt fontos rendezvény zajlott le a Kúria épületében 2019. szeptember 17-én. A Törvénysértő perek 1945 után – a kutatás lehetőségei című konferencián Darák Péter, a Kúria elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész és Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke ismertették a 2014-ben indult Emlékezés és emlékeztetés kutatási program eredményeit, majd szándéknyilatkozatot írtak alá, hogy együttes erővel feltárják az 1945 és 1956 közötti törvénysértő pereket. A jelenlevők ezen felül hat tudományos előadást hallgathattak meg, amelyek során Zinner Tibor, Szekér Nóra, Horváth Zsolt, Kiss Dávid és Rácz János, Soós Viktor Attila és Galambos István ismertette korszakra vonatkozó kutatásaik egy-egy szeletét, felvázolva az adott területben rejlő további lehetőségeket, fehér foltokat is.

Kép forrása: NEB fotó

Darák Péter köszöntőjében kiemelte, hogy mennyire nehéz a korabeli peranyagokból a tényállás rekonstruálása, hiszen a tudományos alaposságú kutatás sokszor nem lehetséges az iratok hiányosságai miatt. Polt Péter szerint már a rendszerváltáskor megszületett az igény a törvénytelenségek feltárására, azonban a munka nehezen haladt. A megszülető semmisségi törvények nyomán indult felülvizsgálati ügyek amellett, hogy az érintettek számára erkölcsi kárpótlást jelentettek, tudományos tapasztalatot is hoztak. A perek felülvizsgálata során arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az ügyek a jog legalapvetőbb követelményeit sértették meg. Az eljárások kitalált tényállásra, koholt bizonyítékokra épültek, a döntések politikai megrendelésre születtek, a büntetések pedig embertelenek és aránytalanul nagyok voltak. Az igazságszolgáltatás tehát a megtorló gépezet részévé vált.

Földváryné Kiss Réka elmondta, hogy a Kúria, a Legfőbb Ügyészség és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2014 végén indította el „Emlékezés és emlékeztetés” címmel közös kutatási programját, amelynek az volt a célja, hogy teljeskörűen feltárja az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő, kivégzéssel végződött pereket. A kutatási program során mind a 126 kivégzéssel végződő pert feldolgozták. Negyven kutató tizenkét levéltárban és törvényszékek irattáraiban mintegy 110 ezer oldalnyi peranyagot tekintett át. A kutatás eredményei nyomán született meg a Perek ’56 adatbázis, amely 2018 óta nyilvános, és jelenleg 865 vádlott, köztük a 231 kivégzett, valamint 750 nyomozó, 166 ügyész, 60 tanácsvezető bíró és 207 népbíró adatait tartalmazza. Földváryné Kiss Réka azt is hangsúlyozta, hogy az egykori kárvallottak és családtagjaik mind a mai napig igényt tartanak a morális és információs kárpótlásra. E kutatási programok végigvitele miattuk legalább annyira fontos, mint tudományos szempontból. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke örömét fejezte ki, hogy a Kúriával és a Legfőbb Ügyészséggel közös kutatási program folytatódhat, és célba veheti az 1945 és 1956 közötti pereket. Reményét fejezte ki, hogy a Perek ’56-hoz hasonló, nyilvános adatbázis épülhet fel a kutatás eredményeként.

Földváryné Kiss Réka, Polt Péter, Darák Péter. Kép forrása: NEB fotó

Zinner Tibor a nemrég elhunyt Gál Attila emlékének is szentelte 1235 kivégzés Magyarországon: 1945. február 4. – 1988. július 14. című előadását, akinek fontos szerepe volt a törvénytelenségek feltárásában. Az előadó történész szakértőként maga is fontos szerepet játszott a rendszerváltás utáni semmisségi törvények kidolgozásában. Zinner véleménye szerint a semmisségi törvények egyik fő problémája az, hogy az érintetteknek vagy családtagjaiknak kellett kérvényezni az eljárást, így azokat, akiknek nem volt családja (példának okáért a katolikus papok), nem rehabilitálhatták. Az újratárgyalásnál az iratok hiánya okozza a legnagyobb problémát: a rögtönítélő bíróságok dokumentumait hivatalból semmisítették meg, más iratok a szakszerűtlen tárolás miatt pusztultak el. Az iratok hiányában a korabeli sajtót lehet segítségül hívni, azonban kontrollforrás nélkül ez nem jelent igazi megoldást. Mindez azt eredményezi, hogy számos ügy ma is függőben van. Zinner rámutatott, hogy az egykori peres eljárások során a minimális jogbiztonság sem érvényesült, ezért az esetek egy részében a kivégzéseket ad absurdum nem bírósági ítélet végrehajtásának, sokkal inkább politikai gyilkosságnak kellene tekinteni.

Zinner Tibor. Kép forrása: NEB fotó

Szekér Nóra Donáth György és társainak pere, valamint a kapcsolódó perek és eljárások című előadásában kiemelte, hogy a kutatásának tárgyát képező eljárás talán kevésbé ismert a Mindszenty- vagy a Rajk-perhez képest, de jelentősége mégis hasonló azokéhoz. A persorozat folyamán a Magyar Testvéri Közösség nevű szervezet tagjait vádolták meg azzal, hogy fegyveres összeesküvést szőttek a „fiatal magyar demokrácia” megdöntésére. A nagypolitikai cél a Független Kisgazdapárt kompromittálása volt. Hét kisgazda képviselőt és egy minisztert tartóztattak le, a megszálló szovjet hatóságok a párt főtitkárát, Kovács Bélát is elhurcolták. Az „összeesküvés” szervezettörténetileg is fontos cezúra, az 1970-es évek állambiztonsági tankönyveiben külön kezelték az előtte és az utána folytatott állambiztonsági munkát. Már 1945 nyarán megkezdték az ügynökök beépítését, majd 1946 őszén a letartóztatásokat. Az eljárások során Donáth Györgyöt és Pünkösti Lászlót kivégezték, 349 évnyi börtönbüntetést osztottak ki az 527 letartóztatott között, és összesen 2450 ember került az államvédelem nyilvántartásába. A közösségi ügyekhez kapcsolódó bűnlajstrom további koncepciós perek alapja lett 1947 és 1953 között. A nyilvántartásba vetteket egészen az 1970-es évek elejéig megfigyelték, s külön csoportként kezelték.

Szekér Nóra. Kép forrása: NEB fotó

Horváth Zsolt nyugalmazott tanácsvezető bíró A Nitrokémia-ügy s az 1946. évi VII. tc. különtanácsi „gyakorlata” című előadásában az 1948-ban hűtlenség miatt indított eljárás részleteibe vezette be a hallgatóságot. Az 1920-as években alapított Nitrokémia Rt. kapcsán indított perben a vád a második világháború alatti, külföldön befagyott követelésekig nyúlt vissza. A háború után Makay Miklós kapta feladatként ezek rendezését. Kiutazását Szabó Kornél miniszteri biztos (később vezérigazgató), valamint a felügyeletet gyakorló Kelemen Gyula iparügyi és Sárkány József honvédelmi államtitkár engedélyezte. Makay magával vitte egy korábban, Brazíliában már felhasznált gyártási eljárás terveit is, amelyet Svájcban akart újra kivitelezni. A vád ezt úgy értelmezte, hogy hadititkokat adott ki az ellenséges hatalmaknak, amire az engedélyezők biztatták fel. Szabó Kornélt a per végén kivégezték. A per valódi célja a kommunista és a szociáldemokrata párt együlését ellenző politikusok (Kelemen Gyula közéjük tartozott) eltávolítása, illetve megfélemlítése volt.

Horváth Zsolt. Kép forrása: NEB fotó

A délutáni szekció Rácz János és Kiss Dávid közös, A Budapesti Népbíróság végrehajtott halálos ítéletei 1945-ben – kutatási tapasztalatok című prezentációjával indult. A kutatók azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megtalálják, kik azok, akik népbíróként vagy népügyészként részt vettek a halálos ítélettel végződő peres eljárásokban. A népbírósági perek iratanyaga önmagában nem elegendő a személyi állomány feltárásához. A nevek sokszor hiányoznak, olvashatatlanok, vagy maga a dokumentáció hiányos. A tárgyalási naplók, iktatókönyvek segíthetnek, de nem lehet eltekinteni a már megjelent vagy kéziratban maradt visszaemlékezésektől, a különböző szakszervezetek, valamint az MKP és az MDP személyi anyagaitól, valamint az állambiztonsági iratoktól. A két történész a budapesti népbírák adatait már táblázatba vitte, ez jelenti majd az alapját további kutatásaiknak.

Soós Viktor Attila A Grősz József és társai büntetőügy és holdudvara című előadásában az egyházak megtörésére irányuló perek kutatását foglalta össze. Elmondta, hogy több perben születtek már komoly eredmények, így a Grősz- vagy a Mindszenty-ügyben is, azonban a különböző perek egymással való összefüggéseinek teljes feltárása még várat magára. Grősz József peréről például jelent már meg kötet Balogh Margit és Szabó Csaba szerkesztésében, de legalább húsz olyan per van, amelyik valamilyen szinten kapcsolódik ehhez. A feltáráshoz elengedhetetlen a levéltári alapkutatás, majd a feldolgozás után a szisztematikus összehasonlítás. A kiindulásnál nehézséget okoz, hogy nincs korabeli leírás vagy mindenre kiterjedő kutatás (a legteljesebb talán az 1989-es tényfeltáró bizottsági anyag), ami bemutatná, hogy melyik perek jöhetnek szóba.

Kép forrása: NEB fotó

Galambos István A „kulákok” üldözése címmel tartott előadást. A kuláküldözés olyan eleme a magyar paraszti társadalom felszámolásának, amelyet sokszor emlegetnek, tudományos szempontból mégis kevesebb figyelmet kapott eddig, mint megérdemelte volna. A kulákminősítés alapja a közhiedelemmel szemben nem a földtulajdon volt, hanem a helyi tanácsok eseti döntésén múlt, hogy kit kezelnek így. A sors különösen gonosz fintora, hogy sok gazda éppen az 1945-ös földosztás hatására került olyan helyzetbe, hogy kuláknak minősíthessék később. A kulákellenes perek csak a jéghegy csúcsainak tekinthetők. A rendőrség és a tanács gyakran vegzálta, ok nélkül bírságolta a parasztokat. A beszolgáltatási és termelési kényszer háború után fenntartása eleinte még indokolt volt, később azonban a megfélemlítés alapját jelentették. Gyakoriak voltak a közellátás veszélyeztetésére vagy a szabotázsra vonatkozó vádak is. Ami a kutatás lehetőségeit illeti, itt is egészen hasonló a helyzet, mint a korszak más peres ügyeinél: a rendelkezésre álló bírósági iratok hiányosak, alapvetően csak a vád szempontját tükrözik, így megfelelő kritikával kezelendők, lehetőség szerint más forrásokat is bevonva.

A hat előadás tartalmi és módszertani szempontból egyaránt kiválóan egészítette ki a rendezvény első szakaszában elhangzottakat. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Kúria és a Legfőbb Ügyészség új közös kutatási programja számos területet érint majd, és lezárulása után remélhetőleg jóval tisztábban fogunk látni az 1945 és 1956 közötti korszak történetét illetően. Addig azonban számos kutatásra lesz szükség, hiszen ahogy az elhangzott előadások is rámutattak, számtalan fehér foltot kell még eltüntetnie a történészeknek.

Szőts Zoltán Oszkár

A címlapképen Zinner Tibor látható. A fénykép forrása: NEB fotó.

Ezt olvastad?

Heti tudományos ajánlónk igazán színes programokat kínál a történettudomány iránt érdeklődőknek. Különcök az egyik konferencia fókuszában, a szociáldemokraták kényszerpályája, Horthy-korszak