Úton az élményszerű történelemtanítás felé

2017. október 17-én az Esterházy Magánalapítvány konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémián a történelemoktatás aktuális kihívásaival kapcsolatban. Az Innovációk és inspirációk a történelemoktatásban címet viselő rendezvény meghirdetett programja már előre jelezte, hogy az érdeklődők sokoldalú megközelítéssel találkoznak majd. A XXI. századi történelemoktatás nem csak történelemszakmai kihívásokat jelent, sőt. A „mit tanítsunk?” kérdése mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a tanítás alanyaival és a pedagógiával („kiket és hogyan tanítunk?”), a szakmódszertannal („hogyan tanítsunk történelmet?”), a pszichológiával („milyen fejlődési sajátosságok jellemzik a diákokat?”), valamint a technológiával („hogyan használjuk a modern technikát, az IKT-t?”) kapcsolatos kérdések.

A rendezvényt Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. Ő is arra hívta fel a figyelmet a köszöntőjében, hogy újra kell fogalmazni a humán tudományok tanításának szerepét és mikéntjét a jelen elvárásainak megfelelően. Megjegyezte, hogy ezeket a dilemmákat, a kérdésekre adott válaszokat a politikai döntéshozók számára is világossá kell tenni, és az új irányok mentén változást kell eszközölni a pedagógusképzésben is. Cáfolta azt a pedagógusok részéről remélhetőleg egyébként sem elfogadott, mégis gyakran elhangzó állítást, hogy a „mai” gyerekeket semmi nem érdekli, nem lehet őket tanítani. Horváth szerint az Esterházy Magányalapítvány ESTÖRI-Kreatív Történelmi Versenye olyan innováció, ami egyrészt bizonyítja, a gyerekek igenis érdeklődnek a történelem iránt, másrészt segít válaszokat találni a történelemoktatás dilemmáira.

Horváth Zita megnyitja a konferenciát. (Forrás: ESTÖRI-Kreatív Történelmi Verseny Facebook-oldal, Gosztom Gergő képe)

A köszöntő után Ottrubay István, a Magánalapítvány vezérigazgatója üdvözölte a hallgatóságot, majd néhány gondolatban összegezte a tavaly útjára indított ESTÖRI verseny tapasztalatait, amelyről részletesebben a későbbiekben többen is szót ejtettek. A kismartoni székhelyű Magánalapítványnak magyarországi projektjei, kezdeményezései is vannak, a kreatív történelmi verseny is ezek közé sorolható. Az Alapítvány őrzi az Esterházyak szellemi-kulturális és vagyoni örökségét, valamint célul tűzte ki az arisztokratacsalád (történelmi) szerepének minél szélesebb körben történő megismertetését, a múlt iránti érdeklődés felkeltését.

A felkért szakemberek közül Kádár Annamária nyitotta az előadások sorát. Kádár a mesék, történetek fontosságáról beszélt. Előadásának címe szerint a történelemoktatás előkészítésével kapcsolatban szólt mesékről, beszélgetésekről, családi történetekről, valójában az elhangzottak azt üzenik, mesélésre (narrációra) az oktatás során is nagy szükség van. Kádár saját életünk történetére, úgynevezett életmesénkre irányította a figyelmet, amelynek főszereplői, mesehősei mi magunk vagyunk. Saját családunk, saját magunk történetének ismerete segít énképünk kialakításában. Kádár idézte egy amerikai kutatás eredményét, miszerint azok a vizsgálatban résztvevők, akik tisztában voltak családjuk történeteivel, sokkal magasabb önbecsüléssel bírtak, reziliensebbek voltak történeteiket nem ismerő társaiknál. Megemlítette az „intergenerációs én” fogalmát, ami azt jelenti, hogy az ember nem egyedül van a világban, mögötte áll az ősök, a világ története, ami vagy ismert történetrészek által vagy az elhallgatás útján, de mindenképp beépül az identitásunkba.

Fontos, hogyan tekintünk egyéni múltunkra és nemzetünk történelmére. Egy másik kutatás azt mutatja, Philip Zimbardo kifejezésével élve, hogy a magyarok múlt-pozitív helyett múlt-negatív beállítottságúak. A negatív érzések erősek, ez adja az összetartozás tudatát. Kádár azt hangsúlyozta előadása végén, hogy a pedagógusok, a történelemtanárok feladata úgy mesélni, hogy a hősies események és a kudarcok egyaránt szerepet kapjanak a tanításban, de a negatív színezetű történetek mellett is jelenítsenek meg valami pozitívat. Ennek haszna az is, hogy így a diákok megtanulhatják, hogy a dolgok átkeretezhetőek.

Mérő László kooperáció és versengés viszonyáról szóló előadásában felvetette a kérdést, vajon Amerikában miért nem tud gyökeret verni az európaiak focija? A válasz szerinte a mentalitásbeli különbségben rejlik. Az amerikai fociban sokkal gyakrabban cserélik le a (fáradt) játékosokat, több lehetőség van a szereplésre, de a játékból való kiesésre is. Az amerikai focit játszó csapatban nem csak az ellenféllel küzdenek a játékosok, a csapaton belül is folyamatos a rivalizálás a játékban való részvétel lehetőségéért. Ez a csapattagok közti versengés azonban erősíti a kooperációt, mindenki a legjobb akar lenni maga miatt, és a csapata győzelme miatt is. Hogyan kapcsolódik mindez a történelemoktatáshoz? Mérő úgy fejezte be előadását, a történelemnek azt kell megtanítania, nincs egyetlen vagy egyértelmű megoldás semmilyen kérdésre. Módszertani szempontból véleményem szerint azt érdemes továbbgondolni, hogy a tanórákon hogyan használhatjuk a verseny(eztetés) módszerét úgy, hogy ne az egyéni érdekekre koncentráljon a feladat, hanem kooperációra késztesse az osztály tagjait.

Mérő László előadása. (Forrás: ESTÖRI-Kreatív Történelmi Verseny Facebook-oldal, Gosztom Gergő képe)

Gyarmathy Éva előadását (amely ígérete szerint elérhető lesz a prezentációkat megosztó honlapján) azzal kezdte, mindannyian minden nap írjuk a történelmet. A változás lehetőségében bízva, ennek szellemében bemutatta, hogy az iskola gyakran miért demotiváló környezet, miért hátráltatja a kreativitás megélését. Egyértelműen cáfolta a már említett közszájon forgó gondolatot, miszerint a gyerekeket semmi nem érdekli már a „mai világban”. Gyarmathy kiemelte, hogy az ember tanulásra született, a túlélés nem ment másként, mint tanulás útján, a gyerekek éppen ezért alapvetően motiváltak. Motivációjukat nem a technológia, a generációs különbség veszi el, hanem a kreativitást megölő környezet, ami sajnos sok esetben az iskola. (Bár az előadásban ez nem került elő, nem elhanyagolható természetesen az elsődleges szocializáció színtere, a családi élet szerepe sem a kreativitás megőrzésének kapcsán.)

Gyarmathy ezek után a motiváló környezet megteremtésére konkrét példákat hozott: ilyen lehet a kötelezőség átkának megtörése, ugyanis szerinte ha valami kötelező, akkor megszűnik az egyéni felelősségvállalás, és a kényszerítés miatt elvész a kedv. Egyszerű megoldásokkal elkerülhetőek ezek a szituációk: például ha házi feladatban, dolgozatban választási lehetőséget kínálunk, vagyis háromból egy feladatot megoldását kérjük. Kiemelte azt is, hogy érdemes lenne azonnali, pontos visszajelzéseket adni a diákoknak, hogy legyen információjuk arról, hol tartanak saját fejlődési folyamatukban. A játszva tanítás megszüntetheti a teljesítménykényszerrel kapcsolatos nyomást, a gamification erre kínál lehetőséget. (Ezen módszer képviselői Nádori Gergely és Prievara Tibor, a TanárBlog szerzői. Érdemes ezzel a szemlélettel is megismerkedni.)

Gyarmathy Éva előadása. (Forrás: ESTÖRI-Kreatív Történelmi Verseny Facebook-oldal, Gosztom Gergő képe)

Gyarmathy után Czigány Balázs következett, az Esterházy Magánalapítvány igazgatóhelyettese, aki az ESTÖRI verseny előzményeiről beszélt. A verseny megálmodóinak célja az volt, hogy új megközelítést hozzanak az egyébként nagyon erős és magas színvonalú történelmi versenyek világába. Olyan versenyt találtak ki, ahol a csapatban dolgozó tizedik évfolyamos diákok életkoruknak megfelelő digitális eszközök segítségével oldanak meg feladatokat, így amellett, hogy beszámolnak tudásukról, új ismeretekre, készségekre is szert tesznek. Az előadás (és rengeteg egyéb információ) a verseny Facebook-oldalán megnézhető, a tavalyi verseny alapján készült promóciós videó jól összefoglalja az elhangzottakat.

Czigány Foki Tamásnak, az ESTÖRI verseny szervezőjeként közreműködő Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettesének adta át a szót. Foki bemutatta a verseny előkészületei során adódó nehézségeket, a megvalósításhoz rendelkezésre álló feltételrendszert, és beszélt a gyerekeknek adott konkrét feladatokról. Kiemelte, hogy a téma nehézségétől való félelem alaptalannak bizonyult, pontosabban a modern eszközökkel történő feldolgozás bebizonyította, hogy a bonyolult, távoli XVII. század modern megközelítéssel képes közel kerülni a diákokhoz. Az említett eszközök egyébként is a gyerekek mindennapjainak részét képzik, a szervezők pedig a kor hívására reagálva megtanulták ezen alkalmazások (Instagram, Facebook, Snapchat, YouTube) használatát.

Foki Tamás előadása. (Forrás: ESTÖRI-Kreatív Történelmi Verseny Facebook-oldal, Gosztom Gergő képe)

A verseny három fordulóból áll, menete az ESTÖRI verseny honlapjának vonatkozó részén elérhető. A verseny szervezői a tavaly Instagram segítségével készített történetekből összevágtak egy online elérhető anyagot, és maga a döntő is teljes egészében megtekinthető az interneten.

Pillanatkép a konferenciáról. (Forrás: ESTÖRI-Kreatív Történelmi Verseny Facebook-oldal, Gosztom Gergő képe)

Baltavári Tamás a multimédiás eszközök oktatásban történő alkalmazását hangsúlyozta. Baltavári a Történelmi Animációs Egyesület képviseletében hívta fel a figyelmet arra, hogy a történeti ikonográfiát ki kell venni a középiskolai tankönyvekből, új helyet kell találni neki, a digitalizáció segítségével pedig új képi világ megteremtésével érdemes történelmet (és földrajzot) tanítani. Az Egyesület ezen elv mentén már több történelmi csatát is feldolgozott, ilyen például a nándorfehérvári és a szigetvári ütközet animációs videója. Baltavári bemutatott egy, az augmented reality-t, azaz a kiterjesztett valóságot kiaknázó technológiai fejlesztést is, aminek segítségével a tankönyvek képei megelevenedhetnek, egy-egy szituáció lejátszhatóvá válik. Ezt a technikát egyébként az estörisek is alkalmazzák, a konferencián tájékoztatófüzetekben lévő képre irányított telefonokon nézhettük meg, hogy válik 3D-ssé a fraknói vár.

Kádár Annamária a a 3D-t előidéző alkalmazás kipróbálása közben. (Forrás: ESTÖRI-Kreatív Történelmi Verseny Facebook-oldal, Gosztom Gergő)

Szabó Márta a prezentáció iskolai használatáról szóló, különböző alkalmazások, interaktív felületek bemutatását célzó előadását azzal kezdte, hogy nagyon jó, ha vannak „kütyüink”, amikkel színesebbé tudjuk tenni az óráinkat, de elengedhetetlen, hogy beszélgessünk a gyerekekkel, biztonságos környezetet teremtsünk nekik az iskolában, hiszen az iskolai munka nemcsak oktatásból, hanem nevelésből is áll.

Szabó bemutatta, hogyan alkalmazza történelmi témákban a következő alkalmazásokat: kahoot, socrative, mentimeter, pear deck, plickers. Ezen alkalmazások használatához internetelérésre, esetenként okostelefonra, számítógépre van szükség. Érdemes böngészni őket, és megkeresni azokat, amiket szívesen vinnénk be saját óránkra.

Szabó Márta előadása. (Forrás: ESTÖRI-Kreatív Történelmi Verseny Facebook-oldal, Gosztom Gergő)

A konferencián sok újszerű és praktikus információval gazdagodhattak a jelenlevők. A szervezésen, a konferencia dokumentálásán is látszott az a technikához való viszony (és az ezt támogató anyagi háttér), ami az ESTÖRI verseny szellemiségét is jellemzi. Nem téveszthetjük szem elől azonban azt sem, hogy a technikai újdonságok használata a feltételek biztosításával (pl.: minden diák számára elérhető iskolai Wi-Fi, pedagógus-továbbképzés) kezdődik, valamint, hogy az újszerű technikák alkalmazása mellett a különféle szakterületen dolgozók együttműködése és a gyerekközpontú pedagógusi hozzáállás továbbra is elengedhetetlen az eredményes nevelés-oktatás szempontjából.

Varga Sára

Ezt olvastad?

A mai napon kezdődik meg az ország egyik legnívósabb történelemversenye, az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV). Bár erre a nevezés