A művészettörténet mint középiskolai tantárgy hanyatlástörténete és az érdeklődők bizonytalan lehetőségei

2023 december 20-án az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya Művészettörténeti Tudományos Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozott a művészettörténet mint középiskolai tantárgy megszüntetése ellen: a hírre a sajtó a hevesen, a szakma kritikusan, a társadalom szinte nem is reagált. Azt még nem lehet eldönteni, hogy mit jelez mindez, az viszont bizonyos, hogy a művészettörténet és műemlékvédelem siralmas hazai állapotának utolsó mentsvárai a felsőoktatás nyilvános műhelyei.

2023 decemberét a magyar művészettörténet egyetemi szintű oktatásában feltehetően turbulens időszakként jellemzik majd a mindenkori oktatók a jövő művészettörténészeinek szemináriumain. A múlt év végén ugyanis alig pár hét alatt véglegessé vált, hogy 2024. január 1-től a tantárgy középiskolai oktatása felszámolásra kerül, érettségit tenni belőle nem lehet. Decemberben a tudományterület számára három különösen tragikus, a magyar társadalom számára azonban figyelemmel alig követett esemény történik:

1. December 20-án az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya Művészettörténeti Tudományos Bizottsága nyilatkozatot ad ki, amelyben tiltakozik a művészettörténet tárgy megszüntetése ellen és elmarasztalja a NAT-ban meghatározott strukturális változtatásokat, amelyek szerint a vizuális kultúra tárgyba olvasztja be a végtelenül leegyszerűsített művészettörténeti ismereteket.
2. December 22-én Benics Márk (444.hu) észreveszi az MTA-közleményét és hírt ad az eseményről, majd azt a legfontosabb sajtóorgánumok átveszik, szintén közlik
3. December 30-án Raszler György, a ELTE Apáczai Csere János Gimnázium tanárának vezetésével egy kisebb tömeg – alig 100 fő – demonstrációt tart a Szépművészeti Múzeum előtt, annak reményében, hogy a nagy sikernek örvendő Renoir-kiállítás látogatói az ügyük mellé állnak. A helyszínen Raszler mellett György Péter esztéta is beszédet mond. A látogatók kis százaléka méltatja figyelemre az eseményt, ezt követően az eseménysor elaprózódik, az ügy elapad.

Persze nem a 2023. december 22-ei esemény volt az első alkalom, amikor a hír a nyilvánosságban megjelent. Tatai Erzsébet 2022 februárjában már publikált erről elemzést. Nagyobb reakciót a cikk nem váltott ki egészen két évvel későbbig, amikor Nagy Gergely, a Qubit újságírója vette azt észre. Az ügy lappangott annak ellenére, hogy a 2018-as, majd a később 2020-as Nemzeti Alaptanterv művészettörténetre vonatkozó terveit Dr. Kárpáti Andrea, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora azt komolyan bírálta mint az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának tagja. Ezen felül egyedül 2023 november 10-én szólalt fel a PDSZ két tagja a Klub Rádió Café Péntek című műsorában, akik azonban tehetetlenséget sugallva nyilatkoztak a dologról.

A hírek hallatán a jobb napokat is látott magyar értelmiség egy-egy oszlopa felszólalt, nagyobb volumenű kiállás azonban nem történt a művészettörténet ügye mellett. A Facebookon Nyári Krisztiánból tört ki egy gondolatmenet, a sajtó megkeresésére L. Ritók Nóra pedagógus (Igazgyöngy Alapítvány) reagált, míg a szakmabeliek közül csak páran, például Révész Emese (ELTE) és Mélyi József (MKE) szólaltak fel, igaz, ők több ízben. A szakma és a széles nyilvánosság elégedetlenkedése tehát nem hogy nem tartott ki 2018-tól az utolsó pillanatokig, szinte alig létezett: a középiskolai művészettörténet oktatásáról szóló diskurzus kezdetére már senki nem emlékszik, hattyúdala erőtlen volt, a téma feltételezett közönsége meg se hallotta a civil kiállásért hallatott segélykiáltást. Felmerül a kérdés, hogy miért nem váltott ki nagyobb ellenállást egy olyan oktatási reformcsomag, amely a korábbi hasonló oktatáspolitikai intézkedésekhez hasonlóan tovább butítja az oktatás jelenlegi állapotát. Felmerül a kérdés, hogy a civil reakciók erőtlensége min múlt, hogy csupán fáradt társadalomról vagy valódi és tartós értékválságról beszélhetünk. Ahelyett, hogy ilyen megállapításokba bocsátkoznánk lássuk, milyen lehetőségei nyílnak a művészettörténet iránt érdeklődő fiataloknak azon túl, hogy múzeumba vagy archívumba járnak.

• Február 25-én az ELTE Művészettörténeti Intézete Facebook-posztban hívta fel arra a figyelmet, hogy az Intézet előadásai bárki számára ingyenesen látogathatóak.
• Február 28-án érte el a sajtót a hír, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem meghirdette regisztrációhoz kötött, de ingyenes „Nyitott művtöri középiskolásoknak!” című előadássorozatával.

A jövő művészettörténész-generációi tehát semmi másra nem hagyatkozhatnak, mint éles szemükre és jó fülükre, hogy az esetleges hivatásukról szóló híreket lássák és hallják már gimnáziumi éveik alatt: Számíthatnak a felsőoktatás egyes műhelyeinek egyelőre létező vállalásaira, amely szervezetek intézményes keretek között próbálnak értük nyújtózkodni. Csak remélhetjük, hogy a hamarosan lezáruló egyetemi félév után sem lesz ez másképp. 

Aggasztó mindeközben, hogy e szerény lehetőségek fölé emelkedve csendben zajlik a művészettörténeti közügyek „gleichschaltolása”: például Demeter Szilárd vezetésével fontos múzeumok kerülnek egyszemélyi irányítás alá. Ráadásul a dilettantizmus egyre nagyobb mértékben sújtja a műemlékvédelmi szakmát: az egyes pályázatok győztesei sokszor eddig nem látott mértékben csorbítanák hazánk műemlékeinek szakmai-etikai rekonstrukciós elveit. Ezt jól mutatja például a zsámbéki öregtemplom felújítására kiírt pályázat győztes programja vagy a nagyvázsonyi vár elhibázott felújítása.

Rácz K. Bence

Ezt olvastad?

„…az a hivatásom, hogy hiteles képet alkossak a történelemről.” – Interjú Békés Csabával

Békés Csaba neve bizonyára nem ismeretlen a 20. század második fele iránt érdeklődők számára, hiszen olyan könyveket tett le eddig

X