„A tudomány kollektív műfaj” – interjú Kasza Péterrel az elBeszélőben
Kasza Péter a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Klasszika-Filológia és Neolatin tanszékének és az SZTE Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola Neolatin Programjának vezetője, és az SZTE és az OSZK közreműködésével létrejött Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport vezető kutatója. Nyolc évvel ezelőtt Vér Eszter Virág készített már vele interjút portálunkra, amelyet itt elolvashatnak, a TheHistoryGeek elBeszélő podcastjában azonban a korábbi interjú ismerői is bőven találnak újdonságot.
A beszélgetésben Csapó Fanni és Mezey Bence kérdezték Kasza Pétert szakválasztásról, doktori tanulmányokról, kutatásról, publikálásról és levéltári munkáról, de egyik témáról sem csupán száraz és tényszerű adatokat tudunk meg, hanem igazán izgalmas történeteken keresztül nyerhetünk betekintést egy szépen építkező pályaívbe. A történeti érdeklődést az egyetemen lassan felváltotta a latin iránti szenvedély, de a kettő nem kizárja, inkább erősíti egymást Kasza Péter életében.
„Nem is emlékszem arra az időre, amikor ne akartam volna valahogyan történelemmel foglalkozni. Nem volt bennem kétely. De a latin maga a fatalitás számomra – történész mindig akartam lenni, aztán nem lettem. Végül is egy olyan filosz vagyok, aki történeti témákkal foglalkozik.”
A történelem által kínált változatosság nagy motivációt jelentett Kasza számára a szakmaválasztásban, és, bár kacérkodott a gondolattal, végül nem lett belőle középkorász – ennek a története is izgalmas, érdemes meghallgatni a podcastben. A szakválasztás mellett a kutatási/szakdolgozati téma választása kulcskérdés egy hallgató életében, és, ahogyan Kasza Péter Umberto Ecot idézve fogalmaz: a jó szakdolgozat olyan, mint az első szerelem, ami véget érhet, de attól megszabadulni igazán sosem lehet. Aztán ott vannak a későbbi, komolyabb kutatási témák, amelyek a doktori képzésen át a habilitációig is nyúlhatnak; a beszélgetésben elhangzottakat sommázva egy kocsmai beszélgetéstől a monográfiáig követhetjük útjukat. Kasza Péter esetében ez a Leitmotiv Brodarics munkásságának feldolgozása – a podcastből megtudhatjuk, milyen hozadéka lehet egy ösztöndíjas kutatómunkának, és azt is, hogy a kutató hogyan tudja az újabb adatok fényében akár saját, korábbi eredményeit is megcáfolni.
A kutatói munka megkerülhetetlen eleme a publikálás, amire Kasza a szakmával való kapcsolattartás és kommunikáció egyik legfontosabb, inspiratív formájaként tekint, a beszélgetés egy fajtájaként fogalmazza meg. Ugyanakkor a tudományos alkotás kollektivitását is hangsúlyozza, tehát: írásaink és az egész munka akkor nyeri el értelmét, ha gondolatainkat, kérdéseinket megvitatjuk kollégáinkkal, nem egyszemélyes, a külvilágtól elzárt buborékban próbáljuk megfejteni a világot. És, ha már a kérdések: Kasza szerint a kérdésfeltevések mikéntje igazán lényeges összetevője a kutatómunkának, ugyanis, bár a kritikai szemlélet elengedhetetlen, fontos látni, hogy elődeink minden gondolatának, találmányának megkérdőjelezése nem célravezető, hiszen akkor az előre haladás sem képzelhető el.
Akit érdekel a beszélgetés további része; hogy mi köze az Angyalok és démonoknak a levéltári munkával kapcsolatos elképzelésekhez, és mi a kapcsolat Bonfini és a baleseti sebészet között, kattintson a felvételért:
Ezt olvastad?
További cikkek
Brit–amerikai konfliktus a polgárháború előestéjén
Az Egyesült Államok történetének legvéresebb konfliktusa volt az 1861 és 1865 közt zajlott polgárháború, azonban a testvérháború kezdete előtt nem sokkal sor került egy incidensre, amely kis híján egymásnak ugrasztotta […]
A Dunába lőtt apáca – Salkaházi Sára
Szabadelvű, önálló, modern nő volt, aki végül szociális munkát végző apácaként találta meg hivatását. Salkaházi Sára megtapasztalta a kisebbségi lét megbélyegzettségét, mellőzöttségét és kitaszítottságát, s hamar megmutatkozott, hogy érzékeny a […]
A „fáraó átkától megmenekült” egyiptológus, Howard Carter, Tutanhamon fáraó sírjának felfedezője
„Személy szerint én úgy tekintek Carterre, mint egy változásra az egyiptomi történelemben. Képesítése vitatható volt, [és] kezdetben egy régész helyszíni művészének bízták meg. Módszerei azonban rendkívül részletesek és aprólékosak voltak, […]
Előző cikk
„Ember az embertelenségben” – tematikus faliújság a holokauszt emléknapra
Cikkemben azt kívánom röviden bemutatni, miként hoztunk létre 2023 tavaszán egy 32 fős, 10. évfolyamos gimnáziumi osztállyal egy alapvetően papír alapú, de QR-kódos, online elemekkel is kiegészített faliújságot az áprilisi […]