„A tudomány kollektív műfaj” – interjú Kasza Péterrel az elBeszélőben

Kasza Péter a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Klasszika-Filológia és Neolatin tanszékének és az SZTE Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola Neolatin Programjának vezetője, és az SZTE és az OSZK közreműködésével létrejött Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport vezető kutatója. Nyolc évvel ezelőtt Vér Eszter Virág készített már vele interjút portálunkra, amelyet itt elolvashatnak, a TheHistoryGeek elBeszélő podcastjában azonban a korábbi interjú ismerői is bőven találnak újdonságot.

A beszélgetésben Csapó Fanni és Mezey Bence kérdezték Kasza Pétert szakválasztásról, doktori tanulmányokról, kutatásról, publikálásról és levéltári munkáról, de egyik témáról sem csupán száraz és tényszerű adatokat tudunk meg, hanem igazán izgalmas történeteken keresztül nyerhetünk betekintést egy szépen építkező pályaívbe. A történeti érdeklődést az egyetemen lassan felváltotta a latin iránti szenvedély, de a kettő nem kizárja, inkább erősíti egymást Kasza Péter életében.

„Nem is emlékszem arra az időre, amikor ne akartam volna valahogyan történelemmel foglalkozni. Nem volt bennem kétely. De a latin maga a fatalitás számomra – történész mindig akartam lenni, aztán nem lettem. Végül is egy olyan filosz vagyok, aki történeti témákkal foglalkozik.”

A történelem által kínált változatosság nagy motivációt jelentett Kasza számára a szakmaválasztásban, és, bár kacérkodott a gondolattal, végül nem lett belőle középkorász – ennek a története is izgalmas, érdemes meghallgatni a podcastben. A szakválasztás mellett a kutatási/szakdolgozati téma választása kulcskérdés egy hallgató életében, és, ahogyan Kasza Péter Umberto Ecot idézve fogalmaz: a jó szakdolgozat olyan, mint az első szerelem, ami véget érhet, de attól megszabadulni igazán sosem lehet. Aztán ott vannak a későbbi, komolyabb kutatási témák, amelyek a doktori képzésen át a habilitációig is nyúlhatnak; a beszélgetésben elhangzottakat sommázva egy kocsmai beszélgetéstől a monográfiáig követhetjük útjukat. Kasza Péter esetében ez a Leitmotiv Brodarics munkásságának feldolgozása – a podcastből megtudhatjuk, milyen hozadéka lehet egy ösztöndíjas kutatómunkának, és azt is, hogy a kutató hogyan tudja az újabb adatok fényében akár saját, korábbi eredményeit is megcáfolni.

A kutatói munka megkerülhetetlen eleme a publikálás, amire Kasza a szakmával való kapcsolattartás és kommunikáció egyik legfontosabb, inspiratív formájaként tekint, a beszélgetés egy fajtájaként fogalmazza meg. Ugyanakkor a tudományos alkotás kollektivitását is hangsúlyozza, tehát: írásaink és az egész munka akkor nyeri el értelmét, ha gondolatainkat, kérdéseinket megvitatjuk kollégáinkkal, nem egyszemélyes, a külvilágtól elzárt buborékban próbáljuk megfejteni a világot. És, ha már a kérdések: Kasza szerint a kérdésfeltevések mikéntje igazán lényeges összetevője a kutatómunkának, ugyanis, bár a kritikai szemlélet elengedhetetlen, fontos látni, hogy elődeink minden gondolatának, találmányának megkérdőjelezése nem célravezető, hiszen akkor az előre haladás sem képzelhető el.

Akit érdekel a beszélgetés további része; hogy mi köze az Angyalok és démonoknak a levéltári munkával kapcsolatos elképzelésekhez, és mi a kapcsolat Bonfini és a baleseti sebészet között, kattintson a felvételért:

Ezt olvastad?

A szöveg romlandósága – A honi neolatin kutatások múltjáról és jelenéről egy konferencia kapcsán

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet (BTK ITI) Reneszánsz osztálya 2023. február 22-én műhelykonferenciát rendezett a hazai neolatin kutatások kihívásairól és

X