A „fáraó átkától megmenekült” egyiptológus, Howard Carter, Tutanhamon fáraó sírjának felfedezője

Személy szerint én úgy tekintek Carterre, mint egy változásra az egyiptomi történelemben. Képesítése vitatható volt, [és] kezdetben egy régész helyszíni művészének bízták meg. Módszerei azonban rendkívül részletesek és aprólékosak voltak, folyóirat-dokumentációiban rendkívüli volt. Még mindig hasznosak a mai régészek számára.” (Nora Shawki, régész – National Geographic 2022.)

howard carter
Howard Carter (Forrás: Wikipedia_Public domain)

Jelen írásban Howard Carter brit származású egyiptológus életébe és munkássága teszünk betekintést. Olyan kérdéseket járunk körbe, mint például: ki is volt ez a régész, és milyen leletek megtalálását köszönheti neki a tudomány? Ki volt Tutanhamon fáraó, akinek sírboltja megtalálása híressé tette Cartert? Mit hittek a korabeli emberek a Tutanhamon fáraó „sírját övező átokról”? A mai vizsgálatok fényében mi állapítható meg a fáraó szarkofágjának felnyitása utáni halálesetekkel kapcsolatban? Mivel Howard Cartert elsősorban Tutanhamon fáraó sírjának megtalálása tette ismertté, ezért az alábbi írásban elsősorban a fiatalon elhunyt egyiptomi uralkodó sírboltjának ásatási körülményeire térünk ki részletesebben. A kontextusba helyezés érdekében pedig a Carter által feltárt épületek és sírboltok készíttetőjének háttértörténetébe is rövid kitekintést teszünk.

A kezdetek

Howard Carter 1874. (egyes írások szerint 1873.) május 9-én látta meg a napvilágot egy 11 gyermekes művészcsaládban Kensingtonban. Rossz egészségi állapota miatt magántanuló volt, és a norfolki Swaffhamben nőtt fel nagynénjéinél. Jó művészi érzékkel áldotta meg őt a sors, amely már fiatal korában kibontakozott az őt Swaffhamben gyakran meglátogató édesapja, Samuel John festőművésznek köszönhetően, akinek tanításai által szert tett a rajzolás és a festés alapjaira.

Cartert már fiatal korában vonzotta Egyiptom. A 19. század végén, amikor a britek elfoglalták Egyiptomot, megnőtt az európai érdeklődés az ókori Egyiptom és az egyiptológia iránt, így számos tudós kelt útra, hogy Egyiptomban feltárja a sírokat, templomokat, és különféle kincseket, tárgyakat gyűjtsenek maguknak.

Elvileg egy alkalommal Howard Carter elkísérte édesapját, amikor az megfestette egy pártfogója, William Amhurst Tyssen-Amherst portréját. Ám a fiút hamar elfogta az unalom, így elkezdte megcsodálni a férfi egyiptomi gyűjteményét.

Ez annyira felkeltette az érdeklődését, hogy feltehetően ekkor döntötte el, hogy idővel ő is az egyiptológiának szenteli majd az életét.

Howard Carter tudását azonban nem egyetemi képzés keretében, hanem a terepen szerezte. Archeológus pályája 1891-ben, 17 éves korában vette kezdetét, amikor megismerkedett egy Percy Newberry nevű egyiptológussal, illetve az 1882-ben alapított, Egyiptomban és Szudánban ásatásokat lebonyolító (például Nefertiti mellszobrát Amarnában megtaláló) Egypt Exploration Fund-dal. Eljutott a Beni Hasszán környéki ásatásokra, ahol az lett a feladata, hogy a sírköveken lévő rajzokat és feliratokat lemásolja. A következő néhány évben különböző régészek irányítása alatt dolgozott különféle ásatásokon, köztük Thébában, Abu Szimbelben.

howard carter
Abu Szimbel templomai (Forrás: Wikimedia Commons_Public domain)

Flinders Petrie-vel együtt dolgozott Tell el-Amarnában, ahol a XVIII. dinasztiabeli (Kr.e. ~1550 – ~1292) IV. Amenhotep, azaz Ehnaton (Kr.e. 1353–1336 vagy 1351–1334) fáraó által Kr.e. 1348 körül alapított Ahet-Aton (El-Amarna) város feltárásában működött közre. A közel 15 év alatt elkészült település Kairótól több mint 300 km-re délre terült el, ahol körülbelül 50.000 ember, főleg hivatalnokok, katonák, kétkezi munkások és az Ehnaton udvartartásával érkező szolgák laktak. Flinders Petrie elvileg a Tell el-Amarnában folyó munkák idején nem hitt abban, hogy Carterből valaha is nagy régész válhat, ám erre a fiatalember idővel rácáfolt.

Hatsepszut fáraó(nő) nyomában

Howard Carter 1893 és 1899 között Deir el-Bahariban Naville professzornak segített Hatsepszut fáraónő (Kr.e. 1478/1479–1458) nagy temploma feltárásánál. A templom jelentőségét részben az adja, hogy építője Szenenmut miközben kiaknázta a környezeti adottságokat, konceptuális újításokat alkalmazott, hatalmas teraszokat emelt, és nem használt sziklába mélyesztett építőelemeket. Carter az ásatás során rajzokat készített a templom szobrairól és feliratairól. A lerajzolt óegyiptomi állatábrázolások mellé illusztrációt készített az állatok aktuális kinézetéről is.

Hatsepszut egyébként I. Thotmesz (Kr.e. 1520–1492) fáraó lánya volt, aki a XVIII. dinasztia 5. uralkodója volt. II. Thotmesz vette feleségül, akitől egy lánya, Nofruré született. Thotmesznek azonban született egy fia, III. Thotmesz, akinek szülőanyja Iszet mellékfeleség vagy ágyas volt. Feltételezések szerint Hatsepszut már férje idején a háttérből irányította a birodalmat, ám annak halála után III. Thotmesz kiskorúsága miatt végül régens lett. Hatsepszut idővel magához ragadta a teljes hatalmat, ám mivel nő volt, lépéseket tett, hogy legitimálja uralkodását. Azt állította, hogy Ámon I. Thotmesz alakjában megjelent édesanyjának, akit aztán teherbe ejtett – így Hatsepszut félistennek vallotta magát. Általában hagyományos díszruhában, koronával, hamis szakállal és férfitesttel ábrázolták, a hivatalos ünnepségeken is viselte a rituális szakállt, ám mindezt nem azért, mert el akarta hitetni az emberekkel, hogy ő férfi, nem tagadta nőiességét, azt akarta hirdetni, mutatni, hogy ő is fáraó. Betsy M. Bryan egyiptológus szerint Hatsepszut idején olyan építkezési projektek zajlottak, amelyek felülmúlták a fáraónő elődjeiét (például: Deir el-Bahariban építtetett halotti temploma, Beni Hasszáni sziklatemplom, Ámon tiszteletére emelt „Szentek szentje”). Emellett az uralkodónő ki tudta aknázni Egyiptom természeti gazdagságát, kereskedelmet folytatott Núbiával, Levantéval és a titokzatos Punttal.

Howard Carter 1903-ban feltárta a KV60-at (KV = egyiptológusok által használt rövidítés a Théba mellett kialakított temetkezési helyen, a Királyok Völgyében található sírokra). Hatsepszut múmiáját ott találta meg Szitre-In nevű dajkájának szarkofágja mellett. Testét feltehetően akkor átszállították a kairói Egyiptomi Múzeumba, ahol évtizedeken keresztül senki sem foglalkozott vele. Ennek az volt az oka, hogy akkor nem tartották olyan jelentős „leletnek”, hiszen nem egy gazdagon díszített sírkamrában találtak rá, és ráadásul nem is szarkofágban leltek rá múmiájára, hanem mellette. Később az amerikai Elizabeth Thomas volt az első olyan egyiptológus, aki a múmia jobb karjának fáraókra jellemző tartásából arra a következtetésre jutott, hogy a holttest maga Hatsepszut lehet. Thomas azonban már nem élte meg, hogy bizonyíthassa feltevését. Zahi Hawass volt végül az, aki állítása szerint 2006-ban a kairói Egyiptomi Múzeumban rátalált a fáraónő múmiájára, akiről egy DNS- és csontvizsgálat, valamint a fáraónő nevét viselő kanópusz edényben 1881-ben talált őrlőfogszilánk elemzése alapján 100%-os bizonyossággal kijelentette, hogy a múmia Hatsepszuté.

A vizsgálatok alapján egyébként kiderült, hogy a fáraónő számtalan betegséggel küszködött, például bőrbetegséggel, csontritkulással, diabétesszel, ízületi gyulladással. Bőrbetegségét egy olyan „gyógyszerrel” kezelte, amelyet Puntból szereztek be, a megtalált gyógyszeres üvegcsében pálma- és szerecsendió-olaj, illetve benzopirén, rákkeltő hatású aromás szénhidrogén volt. Feltehetően ez az „üveges orvosság” is hozzájárulhatott halálához, mivel az orvosi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy még rákban is szenvedett.

howard carter
Hatsepszut (Forrás: Wikimedia Commons_Public domain)

Fel a csúcsra”, majd vissza

Carter feltárta IV. Thotmesz fáraó (Kr.e. 1401–1390) sírját is, körülbelül 26 évesen pedig a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelőjévé nevezték ki, mely magában foglalta a Nílus folyó menti régészeti ásatások felügyeletét. Majd Theodore Davis megbízásából szemmel tartotta a Királyok Völgyében zajló feltárásokat. Ekkoriban segített hat sír megtalálásában. 1903-ban Alsó-Egyiptom régészeti felügyelője lett, így „székhelye” Szakkarába került át. Ekkoriban tovább csiszolta rajzi, ásatási és restaurátori tudását, képességeit.

1905-ben azonban egy törés következett be karrierjében. Az 1904-es memphiszi ásatás során az egyiptomi őrök és francia turisták között összetűzés alakult ki, amikor a turisták jegyvásárlás nélkül akarták megnézni a műemléket. Carter a vitában az őrök mellé állt, és megengedte nekik, hogy védekezzenek a részeg francia turistákkal szemben. Felettese el akarta kerülni a diplomáciai komplikációkat, és arra kérte Cartert, hogy kérjen elnézést. Ezt nem tette meg, és a turisták még panaszt is tettek ellene. Ez az ügy „Szakkarai-ügyként” lett ismert. Carter 1905-ben végül elvesztette állását. Ezt követően Luxorba költözött, ahol abból élt, hogy turistáknak adta el festményeit, emellett alkalmi régészeti megbízásokat vállalt. 1907-ben azonban szerencsés fordulat következett be életében, amikor megismerkedett az egyiptológia iránt rajongó George Edward Stanhope Molyneux Herberttel, Carnarvon 5. grófjával (1866–1923), aki felkérte őt, hogy segítsen neki a thébai nekropolisz sírkamráinak feltárásában.

Tutanhamon sírjának felfedezője

Howard Carter régész az 1910-es évek közepén határozta el, hogy megtalálja a XVIII. dinasztia legfeljebb 19 éves korában elhunyt fáraójának, Tutanhamonnak (Kr.e. ~1342–1324) a sírját a Királyok Völgyében. Bár Theodore M. Davis (1837–1915) amerikai üzletember 1907-ben azt állította, hogy az általa finanszírozott ásatás során megtalálták Tutanhamon fáraó sírját, hiszen nevével ellátott tárgyakra leltek, Carter nem fogadta el Davis eredményét, és miután 1914-ben sikerült megszereznie a kocessziót, új ásatásba akart fogni VI. Ramszesz sírja közelében. Az első világháború miatt azonban el kellett halasztani a feltárás megkezdését. Carnarvon ekkor katonai kórházzá alakította át a Highclere Castle-t (amely a Downton Abbey sorozat színhelyeként lehet ismert sokak számára), Carter pedig a diplomáciai szolgálatban, illetve futárként és fordítóként töltötte a háborús éveket. Az ásatások 1917 novemberében végül megkezdődhettek. Az expedíció résztvevői között volt Harry Burton fotográfus (1879–1940), Lindsley F. Hall művész (1883–1969), Walter Hauser építész (1893–1959), Arthur C. Mace egyiptológus (1874–1928) is. Ugyanakkor a munkálatok elindítása nem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen első körben sok homokot és kavicsot, illetve – a korábbi ásatásokról ott maradt – törmeléket és szemetet kellett eltakarítani.

Mindezek érdekében vasúti síneket béreltek, hogy azokon keresztül tolhassák el a szemetet – és majd a leleteket. Több száz m2-nyi területet tisztítottak meg a munkásokkal, és egyes becslések szerint közel 70.000 t homokot és kavicsot hordtak el.

howard carter
A Királyok Völgye 1922-ben (Forrás: Wikimedia Commons_Public domain)

Carter és csapata, bárhogy is igyekezett, 6 évig nem járt komoly sikerrel, ezért a mecénás lord türelmetlenné vált, és azt az ultimátumot adta Carternek, hogy ha 1922-ben sem tud valamilyen eredményt felmutatni, akkor nem finanszírozza tovább az ásatásokat. Carter ekkor visszatért a munkások kunyhóihoz, amelyeket néhány évvel korábban találtak és vizsgált meg. Arra kérte ekkor a munkásokat, hogy a területet tisztítsák meg.

1922. november 4. jelentett fordulópontot az expedíció során egy vízhordó fiú észlelésének köszönhetően. Egyes források szerint a fiú megbotlott, mások szerint pedig egy bottal piszkálta a homokot és úgy talált rá egy faragott kőre, pontosabban egy lépcsőfokra. Mindenesetre, ami a mi szempontunkból fontosabb, Carter és csapata elkezdtek ott ásni, ahol a fiú a lépcsőfokra bukkant, és ráleltek egy – 16 fokból álló – lépcsősorra. A lépcsőket megtisztították, majd meglátták a pecsétekkel ellátott folyosót. Howard Carter részletes feljegyzéseket vezetett naplójában az ásatás részleteiről.

E pecsétek bizonyítékaival és azzal a ténnyel, hogy a munkáskunyhókat, amelyek minden valószínűség szerint VI. Ramszesz sírja építésének idejéből származtak, az újonnan felfedezett sír bejáratának szája fölé építették anélkül, hogy láthatóan megzavarták volna, egyértelmű volt, hogy tartalma legalább a XX. dinasztia óta háborítatlan volt.” (Howard Carter naplója, 1922. nov. 5.)

Mivel Carter rögtön tudta, hogy valami jelentős leletre bukkant, rögtön telegrammot küldött támogatójának, Lord Carnarvonnak. Ideiglenesen lezárták a helyet, hatalmas köveket gördítettek a lépcsőhöz, hogy megóvják az ásatás helyszínét Carnarvon megérkezéséig. A lord 1922. november 22/23-i napon jutott el Luxorba. Ezután Carterék feltárták és megtisztították a folyosót, ahol olyan olvasható pecséteket is találtak, amelyeken Tutanhamon koronázási neve, Nebheperure volt olvasható. Eltávolították az ajtót, amelyen Anubisz, a halál, mumifikálás és balzsamozás sakálfejű istene szerepelt kilenc megkötözött fogoly felett. Mögötte törmelékes, lejtős járatra leltek. Ezután még két napig ástak.

Az igazi áttörés végül 26-án következett be:

„Az ereszkedő folyosó 9 méteres megtisztítása után, körülbelül a délután közepén egy második lezárt ajtónyílásra bukkantunk, amely szinte az első pontos mása volt. […] Lázasan eltakarítottuk az ajtó előtti folyosó padlójáról a maradék szemétdarabokat, amíg csak a tiszta, lezárt ajtónyílás állt előttünk. Benne előzetes feljegyzések készítése után a bal felső sarokban egy apró áttörést hajtottunk végre, hogy lássuk, mi van mögötte. […] ahogy a szemem hozzászokott a fényviszonyokhoz, a szoba részletei lassan kiemelkedtek a homályból. Furcsa állatok, szobrok és arany – mindenhol az arany csillogása. Ebben a pillanatban – ami a többiek számára bizonyára végtelen hosszúnak tűnt – elállt a szavam a csodálkozástól, és amikor Lord Carnarvon már nem bírta tovább a várakozást, és kérdezősködni kezdett, hogy látok-e odabenn valamit, csak ennyit tudtam mondani: »Igen, csodálatos dolgokat.«” (Howard Carter naplója, 1922. nov. 26.)

howard carter
Harry Burton fotográfus fotója az ásatásról (Forrás: Wikimedia Commons_Public domain)

Az ajtót ezután lebontották, és a kamrába belépett Carter, Carnarvon, valamint annak lánya. Ám ez még nem a fáraó sírkamrája volt. A Carter által „előkamrának” nevezett helyiségben körülbelül 5000 – egyes becslések szerint ma körülbelül 2 millió font értékű – leletet találtak, köztük a híres aranyberakású trónszéket (mely az uralkodópárt ábrázolja), két ébenfekete királyszobrot, de rábukkantak hat darab gazdagon díszített szekérre, zsámolyokra, hangszerekre, ékszerekre és amulettekre, ruhadarabokra, kötszerekre, íróeszközökre, usébtikre (halotti szobrokra), illetve elefántcsontból, alabástromból és ébenfából készült tárgyakra, Anubiszt ábrázoló kultikus tárgyakra stb. A megtalált kincsek akkora mennyiséget jelentettek, hogy csak maga a dokumentálás, katalogizálás több évbe telt. Ugyanakkor Carter először még nem tudta, hogy Tutanhamon sírboltjára talált rá, vagy „csupán” fenséges műtárgyak rejtekhelyére. Ám amikor meglátott egy másik lezárt ajtót, amelynek két oldalán két szobor állt – mintha őriznék a bejáratot –, felcsillant számára a remény.

Ezidőtájt Harry Burton fotográfus az egyik szomszédos üres sírban kialakított egy sötétkamrát, Arthur „Pecky” Callender mérnök csigasort fundált ki a nehéz tárgyak megemeléséhez, Alfred Lucas vegyész és igazságügyi szakértő bűnügyi – betörési – szempontból elemezte a sírt. 27-én, miután sikerült megoldaniuk a világítás problémáját, a fényben észrevették korábbi betörések nyomait. Az „előkamra” ennek ellenére is a legjobb állapotban megőrződött sírhelyiségei közé tartozott, a sírrablók csak kisebb tárgyakat tudtak eltulajdonítani. Ahogy Carter is írja naplójában,

„A zárt ajtó mögött ott volt a sírkamra, és Tut.anh.Amen valószínűleg ott feküdt a halál teljes pompájában – az uralkodó temetkezési helyét sértetlenül találtuk […].” (Howard Carter naplója, 1922. nov. 27.)

Ahogy a munkálatok során kiderült, a fáraó sírját négy helyiség alkotta, mai nevükön előtér, mellék-, kincses- és sírkamra. Noha másokhoz képest kis méretűnek mondható Tutanhamon fáraó sírja – ami bonyodalmakat is okozott az ásatás során –, ahogy a korábban leírtakból és a képekből is kitűnik, így is minden szükséges tárgyat oda tudtak gyűjteni, amire – a korabeliek véleménye szerint – a fáraónak a túlvilágon szüksége lehetett.

A következő – többéves – időszak először az addig megtalált kincsek katalogizálásával telt el. Végül 1923. február 16-án Carter kinyitotta a legbelső kamra ajtaját, amely valóban egy sírkamrába, a KV-62-be vezetett. Carter naplójából kiderül, hogy kíváncsiságukból eredően még az egyiptomi tisztviselők megérkezése előtt léptek be Lord Carnarvonnal és Lady Evelyn Herberttel. Ott rábukkantak a fáraó kvarcitszarkofágjára, amely az orosz matrjoska babákhoz hasonlóan egymásba illeszkedő sírládákból és múmiát „idéző” koporsóegyüttesből állt. Valamennyi koporsófedél a fiatal Tutanhamon arcát viselte és a hatalom jelképeit (a botot és a korbácsot) tartotta kezében, a pótszakáll pedig a holtak istenét, Oziriszt elevenítette fel. A régészek az utolsó, 110 kg aranyból készült koporsó fedelét felemelve a fiatal Tutanhamon fáraó mumifikálódott maradványaira bukkantak. A múmia sértetlenül hevert szarkofágjában, a sírrablók nem jutottak el hozzá. A múmia köré tekert lenvászon pólya 17 rétegű volt, amelyet üveggel és féldrágakövekkel ékesített aranyszalagok díszítettek, a rétegek között pedig száznegyvenegynéhány „varázserejű” tárgyra bukkantak. A fáraón meglátták a világhírű aranyból és lazuritból készült halotti maszkot, homlokán egy apró olajfalevélből és búzavirágból álló koszorút, karbatett kezében pedig a botot és korbácsot.

A vert aranymaszk, az ősi portré gyönyörű és egyedi példánya szomorúságot, de nyugodt kifejezést hordoz, amely a halál által idő előtt utolért fiatalságra utal.” (Carter: The Tomb of Tut Ankh Amen: Volume 1. [1923] 2003.)

howard carter
Howard Carter és az egyik munkása Tutanhamon szarkofágját vizsgálják 1925-ben

(Forrás: Wikipedia_Public domain)

Ahogy Carter naplójából kitűnik, nehézségbe ütközött a fáraó testének kiemelése, hiszen a szarkofágban nagy mennyiségben volt szurokszerű anyag, így szinte csak rétegről-rétegre tudták lebontani a vásznat a múmiáról. Cartert Douglas Derry és Szaleh Hamdi Bej orvosszakértők segítették. Tutanhamon teste az elmúlt száz évben számtalan vizsgálaton, köztük boncoláson, CT-n, röntgenen, DNS-vizsgálatokon esett át. A 2008–2010 között végzett DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy IV. Amenhotep fáraó fia volt, aki az általa választott isten, Aton tiszteletére megváltoztatta nevét Ehnatonra – „Aton szolgájára”. A fiú az új, átmeneti fővárosban, Ahet-Atonban született, és körülbelül 8 éves koráig Tutanhatonnak„Aton élő képmásának” – hívták. Akkor azonban bátyja, Szemenhkaré (kb. Kr.e. 1337–1335) is követte apjukat a halálba, a dinasztia utolsó tagjaként így Tutanhaton került Egyiptom trónjára. Nevelői hatására visszaállította Amon isten és az Amon-papság régi „uralmát”, és megváltoztatta nevét Tutanhamonra„Amon élő képmására”.

A sírban talált botok és a dongaláb-diagnózis szerint dongalábú lehetett, melynek oka a szülei rokonházasságából fakadó rendellenesség lehetett.

Feltehetőleg egy évtizedig uralkodott lány(fél)testvér-feleségével, Anheszenamonnal, aki a Carter általi sírfeltárás, vizsgálatok szerint kétszer is várandós lett, ám mind a két terhesség során elvetélt. A fiatal Tutanhamon végül örökös nélkül hunyt el. Fiatalkori halála okaként számtalan felvetés született, malária, harciszekér-baleset, vízilótámadás, de sokáig gyilkosságnak is vélték. Ám egy 2005-ös vizsgálat rávilágított arra, hogy a fiatalkori halál oka feltehetően egy csonttörésből fakadó fertőzés és üszkösödés lehetett.

A sírkamra feltárását követően idővel megkezdődtek az előkészületek a hivatalos megnyitóra és a sír látogatóira, akik körülbelül 10 napon keresztül folyamatosan érkeztek – köztük volt a belga királynő is. Ezután lezárták a sírt. Nem sokkal később szörnyű tragédia rázta meg az ásatás résztvevőit, hiszen Lord Carnarvon életét vesztette – erre majd még a későbbiekben térünk vissza. Mindenesetre a lord halálának ellenére sem értek véget az ásatások, hiszen tovább folytatódhattak a munkálatok, immár Lord Carnarvon özvegye, Almina grófné támogatásával. Egy évre azonban ideiglenesen szünetelt a feltárás. Az egyiptomi hatóságok egyre jobban vonták ellenőrzésük alá a munkálatokat, így Carter nemtetszését fejezte ki és tiltakozásképpen felfüggesztette a munkát. Ezért a hatóságok kitiltották az ásatási területről Cartert, és csupán egy év letelte után engedték őt oda vissza.

Ezután megkezdték a leendő restauráláshoz, fotózáshoz, csomagoláshoz szükséges terület kialakítását, feljegyzést készítettek a sírkamra tartalmáról. A munkálatokba restaurátorok, építészek, nyelvészek, történészek, botanikusok, textilszakértők és még sokan mások kapcsolódtak be. Az egyiptológus ekkoriban számtalan felkérést kapott előadások megtartására, így beszámolt az ásatásról a nagyérdemű előtt például az Edinburg-i Skót Királyi Földrajzi Társaságnál, az Usher Hallban, de még V. György brit király is meghívta magához a Buckingham-palotába.

1924-ben megkezdték a leletek megtisztítását és restaurálását (az erről való részletes naplófeljegyzéseket lásd: Excavation journals and diaries. 3rd Season). A munkálatok 10 évig zajlottak, számos leletet Kairóba, az ottani Múzeumba vittek. Howard Carter többször is megtekintette a kiállításra került leleteket, hogy lássa, azok nem sérültek-e meg, nem változik-e a fényük.

„Láttam Lucast. Eldöntöttük, hogy megtekintjük a Múzeumban a Tut.Ankh.Amen kiállításokat megőrzés szempontjából. Úgy hiszem, fennáll egy kicsit a trón elsötétülésének tendenciája, így eldöntöttük, hogy a következő tavasszal lekezeljük viasszal, amely nemcsak fényessé fogja tenni, de segít a tartós megőrzésben is. Megborzadtam, amikor megláttam az egyik üvegvitrinben, most síkban kiállított üvegpálcát (az aranypálca társát), hogy kettétört. Ezt […] az egyik európai tisztviselő tette, amikor megmutatta M. Capartnak, a Brüsszeli Múzeumtól. Szégyenletesnek tűnik az értékes tárgyak megőrzésével és a múzeumba való biztonságos szállításával kapcsolatos megannyi fáradozás után, hogy megengedik olyan személyeknek, hogy kézbe vegyék azokat, akik nem is tudnak régiségekkel bánni.” (Excavation journals and diaries. 4rd Season. Oct. 3.)

Mindazonáltal számtalan leletet őríznek ma a londoni British Múzeumban is, amelyet „Tut Király” kiállításnak neveztek el. Carter az ásatás dokumentálásáról három kötetes munkát adott ki. Dokumentációit unokahúga az Oxfordi Egyetem Griffith Intézetére bízta.

howard carter
Munkások hordják el a leleteket a fáraó sírkamrájából – Harry Burton fotója (Forrás: Wikipedia_Public domain)

Tutanhamon sírkamrája azonban nemcsak annak ténye és az ott talált leletek miatt fontos, hiszen a történettudományt, a régészetet is komoly adatokkal gazdagította. Így például a halotti kellékeivel információkkal szolgált az egyiptomi temetkezési szokásokról, a korabeli eseményekről, emellett Tutanhamon fáraó hadifoglyok figuráit szemléltető saruja jelképezi az ellenségekhez való viszonyulást (minden lépéssel azokon való taposást), de az előkamrában talált harci szekerek, íjak, nyilak, pajzsok és egyéb fegyverek rámutatnak arra is, hogy a fiatal fáraó maga is képzett vadász és harcos volt.

Átok vagy véletlen egybeesések? A Tutanhamon sírja körüli átok-história

Tutanhamon sírja nemcsak leletnagysága miatt vonzotta magára a világ szemét. 1923-ban a mecénás Lord Carnarvon életét vesztette. Ennek hátterében az állt, hogy egyiptomi tartózkodása idején megcsípte az arcát egy moszkitó, majd borotválkozás során a lord elvágta a csípést, és a seb így elfertőződött. 1923. április 5-én hajnali 2-kor végül vérmérgezésben elhunyt Carnarvon 5. grófja. A sajtó és az írók – köztük Arthur Conan Doyle – nem természetes okkal magyarázták a lord halálának okát. Felröppent egy legenda körükben, miszerint Tutanhamon sírkamrája falán lévő felirat szerint a fáraó átka sújtja mindazokat, akik megbolygatják a fáraó sírját. Elvileg a sírboltban felfedeztek egy kisméretű feliratot, mely szerint

„a halál sebes szárnyakon szállva eljön hozzá, ki megmeri zavarni a fáraó nyugalmát.”

Ez a hír egyfajta futótűzként terjedt a világon. Ezt a tévhitet tovább éltette, hogy Lord Carnarvon kutyája aznap éjjel halt meg Angliában, amikor gazdája, emellett a gróf kedvenc madarát megette egy kígyó. A következő 10 évben hat olyan ember halt meg, akiket kapcsolatba lehetett hozni Tutanhamon sírboltjának feltárásával. Köztük megemlíthető a Louvre régészeti osztályának vezetője, egy radiológus, aki megröntgenezte a múmiát, szintén rejtélyes betegségben halt meg, Carter csapatának egyik tagja pedig állítólag arzénmérgezésben hunyt el.

A tudósok megvizsgálták a fáraó múmiáját, hogy megállapítsák, a maradványai mérgezőek-e. Az elmélet szerint a test még mindig reakcióba lép a kenőcsökkel és a gyolccsal, így amikor a szarkofágot felnyitják, a múmiából gázok szabadulnak fel, az ammóniagáz pedig hatással van a szemre, orra, szájra, szélsőséges esetben pedig a légzésre. Ha pedig nem kezelik az ammóniagáz okozta betegsége(ke)t, az halálhoz is vezethet. Ez az elmélet azonban sántít, hiszen éppen a sírt feltáró Howard Cartert csak 16 év után, a Tutanhamon múmiáját felboncoló orvost pedig csupán 86 évesen érte utol a halál.

A szakértők a fáraó teste után alaposabban is megvizsgálták a sírkamrát, így például a vakolatot is. Fekete penészt találtak, amely talán a gyors építkezés oka lehetett, feltehető, hogy a vakolat még nem száradt meg, amikor ráfestettek. Az ajtókat a munka elkészülte után lezárták, és talán ez lehet az oka annak, hogy a falak bepenészesedtek. Felmerült, hogy esetleg a penész okozta a haláleseteket, de a tesztek szerint az ártalmatlan.

Az egyiptológusok a vizsgálatokat követően végül arra a következtetésre jutottak, hogy Tutanhamon fáraó sírkamrájában semmi sincs, amely halált, főleg tömeges halált okozhatott volna. Ezért felmerült a kérdés, hogy van-e bármi igazságalapja az átok-elméletnek. Mivel a többi fáraó sírkamrájában lévő átkok szövegétől – például „Faljon fel egy krokodil, amikor a Nílusban fürdőzöl” stb. – meglehetősen eltérőnek vélték a „talált átok szövegét”, egy nyelvészeti kutatás során átvizsgálták a feliratokat, és kiderült, hogy egy olyan felirat sincs Tutanhamon sírkamrájában, amely kifejezetten azt jósolta volna meg, hogy halál éri az oda betolakodókat. Az átok tehát csupán álhír volt, egy 20. századi újságírói kitaláció. A kutatók azzal magyarázzák az „átok” fikció kitalálását, hogy akkoriban mindenki írni akart a sír feltárásáról, és ezért feltehetően volt olyan, aki úgy gondolta, hogy érdekes téma lenne, ha arról írna, hogy a fáraó átka ül a síron. Tehát csupán pénzről szólt az egész.

howard carter
Tutanhamon fáraó 1926-ban (Forrás: Wikipedia_Public domain)

Howard Carter utolsó évei

Carter az 1930-as években visszatért Londonba, régiséggyűjtő lett. Bejárta az Egyesült Államokat, előadásokat tartott Egyiptomról és Tutanhamon fáraóról. Idővel azonban Hodgkin-limfómája alakult ki, amely ágyhoz kötötte őt. Carter sohasem állapodott meg, gyermeke nem született. Bár közel állt Lord Carnarvon lányához, Lady Evelyn Herberthez, nincs bizonyíték arra, hogy romantikus kapcsolat is fűzte volna hozzá.

Howard Carter, bár megkapta a Yale Egyetem tiszteletbeli doktori fokozatát, és a spanyol Rel Academia de la Historia tiszteletbeli tagjává fogadta, az Egyesült Királyságban nem kapott sem királyi, sem tudományos kitüntetést. Életében a többi egyiptológus is sokszor elkerülte, ennek oka lehetett a Tutanhamon fáraó sírja megtalálása okából fakadó féltékenység, az egyetemi képzettség hiányához való kritikus hozzáállás és a férfi elvileg kellemetlen viselkedése.

1939. március 2-án végül rákban vesztette életét. Holttestét a londoni Putney Vale temetőben helyezték örök nyugalomra. Mivel életének nagy részét Tutanhamon fáraó sírja felfedezésének szentelte, sírkövére a következő feliratot vésték fel:

„Éljen a lelked, tölts el évmilliókat, Te, aki szereted Thébát, arcoddal ülve az északi szél felé, szemed a boldogságot bámulja.” (Tutanhamon)

Pomázi-Bárdonicsek Dominika

Válogatás a téma irodalmából

Naplók, levelek

Ámundadóttir, J. K. – Navajas Jimenez Ana I. – Jaromir Malek (ed.): Tutankhamun: Anatomy of an Excavation. Howard Carter’s diaries. The second excavation season in the tomb of Tutankhamun. October 3, 1923 to February 11, 1924. Griffith Institute. http://www.griffith.ox.ac.uk/gri/4sea2not.html (Hozzáférés: 2024. 02. 15.)

Carter, Howard: The Tomb of Tut Ankh Amen: Volume 1. Search, Discovery, and the Clearance of the Antechamber. Duckworth Publishing. [1923] 2003.

Excavation journals and diaries made by Howard Carter and Arthur Mace. Howard Carter’s excavation diaries (transcripts and scans). 3rd–9th Season. The Griffith Institute. http://www.griffith.ox.ac.uk/discoveringTut/journals-and-diaries/ (Hozzáférés: 2024. 02. 20.)

Fleming, Elizabeth – Magee, Diana – Navajas Jimenez, Ana I. – Malek, Jaromir (ed.): Tutankhamun: Anatomy of an Excavation. Howard Carter’s diaries and journals. The first excavation season in the tomb of Tutankhamun. Part 1: October 28 to December 31, 1922. Griffith Institute. http://www.griffith.ox.ac.uk/gri/4sea1not.html (Hozzáférés: 2024. 02. 15.)

Fleming, Elizabeth – Magee, Diana – Navajas Jimenez, Ana I. – Malek, Jaromir (ed.): Tutankhamun: Anatomy of an Excavation. Howard Carter’s diaries. The first excavation season in the tomb of Tutankhamun. Part 2: January 1 to May 31, 1923. Griffith Institute. http://www.griffith.ox.ac.uk/gri/4sea1no2.html (Hozzáférés: 2024. 02. 15.)

Fleming, Elizabeth – Malek, Jaromir: Howard Carter’s account of the examination of Tutankhamun’smummyby Dr D. Derry and Dr Saleh Bey Hamdi, and his drawings of items found on it, November 11–19, 1925. Griffith Institute. http://www.griffith.ox.ac.uk/gri/4mummy.html (Hozzáférés: 2024. 02. 15.)

Malek Jaromir (ed.): A. H. Gardiner’s account of the opening of the burial chamber of Tutankhamun on February 16, 1923. Griffith Institute. http://www.griffith.ox.ac.uk/discoveringTut/alt-accounts/4garope.html (Hozzáférés: 2024. 02. 15.)

Malek, Jaromir (ed.): Tutankhamun: Anatomy of an Excavation. Howard Carter’s diaries. The first excavation season in the tomb of Tutankhamun. Part 2: January 1 to May 31, 1923. Griffith Institute. http://www.griffith.ox.ac.uk/gri/4sea1no2.html (Hozzáférés: 2024. 02. 15.)

Malek, Jaromir (ed.): Two letters from Howard Carter to A. H. Gardiner. 29. April 1923., 17. Nov. 1926. http://www.griffith.ox.ac.uk/gri/4two_letters.html (Hozzáférés: 2024. 02. 15.)

Szakirodalom

Bertus-Barcza Péter: Beazonosították Hatsepszut fáraó múmiáját. National Geographic. 2007. 06. 29. https://ng.24.hu/kultura/2007/06/29/beazonositottak_hatsepszut_farao_mumiajat/ (Hozzáférés: 2024. 02. 20.)

Bongioanni, Alessandro: Luxor és a Királyok Völgye. GABO, Bp. 2004.

Brain, Jessica: Howard Carter and the Discovery of Tutankhamun’s Tomb. Historic UK. The History and Heritage Accommodation Guide. 15. Febr. 2023.

Christianson, Scott: A Look Inside Howard Carter’s Tutankhamun Diary. The famed archeologist took detailed notes of what he found inside King Tut’s tomb. Smithsonian magazine. History. 5. Nov. 2015.

Egyptologist Howard Carter dies – archive, 1939. The Guardian. Obituary. 5. Mar. 2018.

Hat évnyi eredménytelen kutatás után ütötte meg a főnyereményt Howard Carter. Múlt-kor történelmi magazin. 2023. november 22. https://mult-kor.hu/hat-evnyi-eredmenytelen-kutatas-utan-utotte-meg-a-fonyeremenyt-howard-carter-20231122 (Hozzáférés: 2024. 01. 20.)

How Howard Carter Discovered King Tut’s Golden Tomb. A hundred years after the legendary find, archival records tell the definitive story of the dig that changed the world. Smithsonian magazine. History. 3. Nov. 2022.

Hughes, John: Mérgező folyadékkal próbálta gyógyítani magát Hatsepszut királynő. Múlt-kor történelmi magazin. 2023. július 11.

Ingram, Simon: Unmasking Howard Carter – the man who found Tutankhamun. National Geographic. History. 19. Oct. 2022. https://www.nationalgeographic.co.uk/history-and-civilisation/2022/10/unmasking-howard-carter-the-man-who-found-tutankhamun (Hozzáférés: 2024. 01. 22.)

Mark, Joshua J.: Hatshepsut. World History Encyclopedia. 19. Oct. 2016. https://www.worldhistory.org/hatshepsut/ (Hozzáférés: 2024. 02. 20.)

O’Neill, John P. (Ed. in Chief): Tutankhamun’s Tomb. The Thrill of Discovery. Photographs by Harry Burton. Text by Susan J. Allen, with an Introduction by James P. Allen. The Metropolitan Museum of Art – Yale University Press, New York – New Heaven and London, 2006.

Roehrig, Catharine H. – Dreyfus, Renée – Keller, Cathleen A. (ed.): Hatshepsut from queen to pharaoh. The Metropolitan Museum of Art – Yale University Press, New York – New Heaven and London, 2006.

Tarján M. Tamás: Tutanhamon sírjának felfedezése. Rubicon online. https://rubicon.hu/kalendarium/1922-november-4-tutanhamon-sirjanak-felfedezese (Hozzáférés: 2024. 01. 21.)

Tutanhamon 100 éve – Örökifjú fáraó – A sírbolt kincsei – Kibontják a múmiát – Vulkán a szomszédban. National Geographic. 2022. november. 45–84

Woolf, Jo: Howard Carter: Striking Gold in Egyptian Sand. Royal Scottish Geographical Society. 2. Nov. 2022. https://www.rsgs.org/blog/howard-carter (Hozzáférés: 2024. 01. 21.)

Hasznos ismeretterjesztő és dokumentumfilmek a témában:

King Tutankhamen’s tomb is officially opened (1923). British Pathé Archive. https://www.youtube.com/watch?v=zTXxgpjsB4w&t=7s

Tombs and temples of the Pharoahs, 1920s. Travelfilmarchive. https://www.youtube.com/watch?v=mUyEHoFpKBE (0.23-1.45 – Abu Szimbel; 5.05-5.29 – Királyok Völgye; 5.30-5.57 – Tutanhamon fáraó sírboltja; 5.58-6.08 – Hatsepszut temploma)

Tut-ankh Amen’s Tomb (1923). BFI National Archive. https://www.youtube.com/watch?v=NIop9OwRaQA

Tutankhamun’s tomb. 1930’s. Archive film 95537. HuntleyFilmArchives. https://www.youtube.com/watch?v=8UrZ81MyUs8

Egyiptom tisztázatlan aktái. Brit dokumentumfilmsorozat. https://www.youtube.com/watch?v=IbixYB6O7_Y&list=PLie5kcBpVzxssbxi2RyewwzSsnwDBJklD

(2019) Tutankhamon – Titkok a sírból. https://www.youtube.com/watch?v=yPtlNQPxdwY

 

Ezt olvastad?

A valaha készült talán leghitelesebb történelmi sorozat. Ezzel az egy mondattal jellemezhető legjobban a 2001-ben az HBO által bemutatott Az
Támogasson minket