Washington és az eke szarva – Cincinnatus és az amerikai Society of Cincinnati
A Macskafogó rajongóinak minden bizonnyal, de biztosan másoknak is ismerősen csenghet Cincinnatus római patrícius neve. Kiről van is szó valójában? Vajon milyen legendák övezik? Mi köze lehet Cincinnati városához és egy amerikai közéleti társasághoz?
Lucius Quinctius Cincinnatus Kr. e. 519-ben, római arisztokrata család sarjaként, nem sokkal a Római Királyság bukása előtt születhetett. Mint patrícius közéleti szerepet vállalt, s erősen ellenezte, hogy a plebejusok, a nép nagyját adó szegény rétegek jogait kiterjesszék. Ez egész családjára jellemző volt. Fia, Caeso, részt is vett egy plebejusok jogait támogató csoportosulás szétverésében, melyért később meggyilkolták.
Maga Cincinnatus rövid ideig töltött be consuli tisztséget – az életét vesztő Publius Valerius Poplicola helyét vette át az év hátrelévő részére – majd visszavonult Rómától nem messze található gazdaságába, és földművelésbe kezdett. A legendárium szerint, amikor Kr. e. 458-ban aequi törzs harcosai a római haderőt egy csatában bekerítették, s így a városnak vezetőre lett szüksége, a Szenátus Cincinnatust választotta diktátorrá, hogy a helyzetet megoldja. Az ekkor elvonultan élő patríciust szó szerint az eke szarva mellől hívták vissza, s ő örömmel vállalta kötelességet: tógát öltött, Rómába ment, legyőzte az aequi törzs harcosait, megmentette a bekerített rómaiakat, majd lemondott hatalmáról, mindössze 13 nap diktátorság után. Ezt követően még egy alkalommal, Kr. e. 439-ben visszahívták Rómába: ekkor a plebejusok lázadását kellett szétvernie.
Tevékenysége a 18. században újfent érdeklődés tárgyává tette: a köz szolgálatában végzett önzetlen munka példaértékű alakjaként tekintettek rá. Az Egyesült Államokban George Washingtont hasonlították hozzá sokan, mint az embert, aki önként mondott le a Kontinentális Hadsereg vezetéséről a függetlenségi háború végeztével, ráadásul még azzal is önmegtartóztatást gyakorolt, hogy két elnöki ciklust követően nem indult újra a választáson – később ez szolgált példaként a 22. alkotmánykiegészítés számára, amikor két terminusban limitálták az elnök maximális hivatali idejét.
Azonban nemcsak Washingtont „ihlette” meg Cincinnatus önzetlen szolgálata. A függetlenségi háború utolsó hónapjaiban 1783. május 13-án tisztek egy csoportja Henry Knox és Friedrich Wilhelm von Steuben tábornokok vezetésével létrehozta a Cincinnatus Társaságot (Society of the Cincinnati). A név onnan eredt, hogy a legenda szerint Cincinnatus is a köz érdekeit az egyéné elé helyezte. A társaság zászlajára tűzte, hogy megőrizze és támogassa megmaradásában az amerikai függetlenségi háború történetét és eredményeit. Ennek megfelelően a társaság tagjai csak a Kontinentális Hadsereg tisztjei, vagy azok közvetlen, férfi leszármazottjai lehettek – ez a mai napig így van. A társaság tevékenységének köszönhetően alapították 1788-ben Cincinnati városát, a város nevét is Cincinnatus után kapta, annak angolos átírásával. A társaság egyébként a mai napig működik, saját, a függetlenségi háborút feldolgozó műveket gyűjtő könyvtárral és kutatói támogató rendszerrel rendelkezik, s 1989 óta a függetlenségi háború történetét feldolgozó, annak jobb megértését segítő műveket is díjazza.
*
A témát kiegészítő videó megtekinthető az alábbi linkre kattintva:
Ezt olvastad?
További cikkek
Darryl Cooper „tévedései” a második világháborúról
A történelmi ismeretterjesztés a történettudományt művelők egyik, ha nem legfontosabb feladata, hiszen nem elég a kutatásokat elvégezni, eredményüket kommunikálni is kell az érdeklődők felé. Ez részint azért szükséges, hogy a […]
De jó lett volna, ha nekünk is elmagyarázzák ezeket annak idején! – az elBeszélő vendége Kerepeszki Róbert
Hamarosan az egyetemeken is becsengetnek, s az új történészhallgatók elődjeik nyomdokait követve megkezdik tanulmányaikat az alapozótárgyakkal. Ezek egyike a minden egyetemen kötelező „Bevezetés a történettudományba”, amely nem a legkönnyebb tárgy […]
Prostitúció a 19. századi Budapesten – Völgyi Réka az elBeszélő vendége
Völgyi Réka írja a Budapesti Levéltári Mozaikokban: „Milyen volt az élet a századfordulón egy budapesti bordélyban? Sajnos a levéltári iratanyagokban nem maradt fenn olyan forrás, amin keresztül egy konkrét bordélyház […]
Előző cikk
"A tudomány kollektív műfaj" - interjú Kasza Péterrel az elBeszélőben
Kasza Péter a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Klasszika-Filológia és Neolatin tanszékének és az SZTE Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola Neolatin Programjának vezetője, és az SZTE és az OSZK […]