1956 – A hidegháború legforróbb éve

Peter Unwin brit diplomata 2006-ban írt könyve az évről, amely megrengette a háború után kialakult világpolitikai rendszert. Magyar fordítása 1956 ötvenedik évfordulóján, 2016-ban a Kossuth Kiadó gondozásában került a magyar olvasók elé. A könyv középpontjában Magyarország és a forradalom van, de közben feltárulnak előttünk az év legfontosabb nemzetközi eseményei, és az hogy hogyan látta ezt egy pályáját kezdő 24 éves diplomata. Így az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján egy olyan kötetet tarthatott az olvasó a kezében, amelyben az események nemzetközi kontextusának alaposabb megismerésével jobban megértheti egyes politikusok döntéseit, események összefüggéseit. A szerző szavaival élve ez a könyv tájképet fest 1956-ról, mindezt közérthető, olvasmányos stílusban. A tájképben fellelhető a hétköznapi ember életérzésétől kezdve a közéletet befolyásoló hírességek történetein át a világpolitikát irányító politikusok döntései és dilemmái is. A kötet tizenhárom fejezetből áll, amelyeket külön-külön is el lehet olvasni, de mégis koherens műről beszélhetünk, amely széles spektrumban mutatja be 1956-ot és annak hatásait.

Az előszóban megismerhetjük az író a diplomáciához és Magyarországhoz fűződő viszonyát. Peter Unwin 1956-ban két év katonai szolgálat után kezdte meg munkáját a brit Külügyminisztériumban, és ez év októberében kitört magyar forradalom terelte figyelmét hazánkra. Nemsokára közelebbről is megismerkedhetett a vasfüggöny mögé szorult, és egy levert forradalom utáni Magyarországgal, amikor is 1958-ban a budapesti brit nagykövetségre helyezték át, és öt éven keresztül szolgálhatott itt, amíg át nem helyezték Tokióba. Elbeszélése szerint sok információt gyűjtött ez idő alatt az országról, a forradalomról, Nagy Imréről, továbbá megismerkedhetett több rendszerkritikus értelmiségivel is, többek között Ottlik Gézával és Nemes Nagy Ágnessel. 1983 és 1986 között még egyszer visszatérhetett Magyarországra, ekkor már, mint nagykövet. A köztes időben sem felejtkezett el az országról, ahol első külföldi szolgálatát teljesítette. Nagykövetsége alatt látogatott hazánkba többek között Margaret Thatcher és Margit hercegnő is. A szolgálati ideje után is többször járt Magyarországon, részt vett 1989 júniusában Nagy Imre újratemetésén. 1991-ben jelent meg Nagy Imre monográfiája A pusztákból kiáltott szó címmel. Nem sokkal később az országért tett szolgálataiért az akkori köztársasági elnök Göncz Árpád a Magyar Köztársasági Érdeméremmel tüntette ki Unwin-t.  E kötetet 2003-ban kezdte el írni. Célja volt, hogy bemutassa a magyarok vezető szerepét az 1956-os sorsdöntő évben.

Az első fejezetet Unwin 2016-ban a magyar nyelvű kiadáshoz írta, és toldotta a kötetéhez. Ebben megismerhetjük pályakezdését, annak minden hátrányával és előnyével együtt. Diplomácia karrierjének ismertetése közben kirajzolódik az olvasó előtt, az akkor brit külügyminisztérium felépítése is. Unwin szerint 1956 egyszerű évnek indult, amely semmi különöset nem tartogatott, de mégis azzá vált, mint amilyen 1914, 1929, 1939 vagy 1945 bizonyult, majd későbbiekben az 1968 és az 1989-es esztendők. A fejezet sok hasonlóságot mutat az előszóval, de érdekes hogy az azóta eltelt 10 évről, hogyan vélekedik a szerző. „Talán egy újfajta magabiztosság megszületésének vagyunk most a tanúi, egy olyan harmadik világ létrejöttének, amely nem jótékonykodást, hanem megértést és helyet követel magának abban a globális jövőben, amelyet csak most kezdünk még megérteni.”

A második fejezetből megismerhetjük az ötvenes évek világát. ahogy Unwin átélte és értelmezte azt. A légkört a második világháborúban szerzett tapasztalatok határozták meg, amelyek Unwin szerint befagyasztották a generációs ellentéteket, amelyek csak a hatvanas években jelentkeztek határozottan a beatnemzedék lázadásával. Továbbá kiváló képet fest a szerző ebben a fejezetben az egyes országok és vezetők hangulatáról, hogy milyen állapotban találta őket az 1956-os év. Hogyan hatott az USA optimizmusa és hogyan az Egyesült Királyság térvesztésének tudatosulása a közel-keleti eseményekre? Mi jellemezte a keleti blokkot és azok prominens politikusait, és milyen hatással volt rájuk a desztalinizáció? A szerző ezt követően rávilágít a kialakulófélben lévő harmadik pólusra az úgynevezett „el nem kötelezett országok” közhangulatára is. Mindenre kielégítő választ ad a fejezet, és segítséget nyújt abban, hogy megértsük milyen tényezők befolyásolták 1956 tragikus eseményeit.

A harmadik fejezetben, amely a Sztárok, firkászok, egyszerű lelkek címet viseli, megismerhetjük azokat a közéletet formáló, és a közhangulatra hatást gyakorló embereket, sztárokat, művészeket, akiknek életében szintén jelentős fordulót hozott 1956. Az egyes történetek valamilyen társadalmi, külpolitikai folyamatra is rávilágítanak, amellett hogy színes és érdekes olvasmányélményt nyújtanak a régmúlt hírességeiről. Így Grace Kelly és III. Rainer házasságának története mögött meghúzódik Monaco és Franciaország közti feszültség, és Grimaldi-ház több évszázados története is. John Osborne színdarabja – amely az év egyik kiugró színházi teljesítménye volt Nagy Britanniában –, valójában egy látlelet a korabeli brit társadalomról. Ugyan ilyen indulatokat váltott ki Franciaországban Jean Dutourd könyve, amelyben hasonlóan ostorozta a negyedik köztársaságot, mint Osborne a brit Establismentet.

A negyedik fejezettől dupla fejezetenként kronologikus sorrendben tárgyalja a közel-keleti és a magyar eseményeket a szerző. Unwin végigveszi a Szuezi-válságban résztvevő államok helyzetét, amely 1956-ban jellemezte őket, az egymáshoz fűződő viszonyukat valamint azt a viszonyt, amely második világháborúban megerősödött Amerikai Egyesült Államokhoz fűzte őket.  A válság mögötti ismertebb és kevésbé ismertebb politikus mélyreható ábrázolása is tágítja az ismereteink spektrumát. Megtudhatjuk az is, hogy Unwin hogyan vélekedik arról, hogy egyes politikusok személyiségükkel, politikai tehetségükkel, hogyan befolyásolták az események menetét. Így megismerhetjük Anthony Edent, aki belebukott 1956 eseményeibe, továbbá az egészsége is megsínylette azt. Izrael egyik alapítóját David Ben-Gúriont, a francia szocialista miniszterelnököt Guy Moletett, és a tábornokból lett köztiszteletben álló elnököt Dwight D. Eisenhowert. Az arab nacionalizmus egyik legjelentősebb képviselőjéről Gamal-Abden Nasszerről is beható képet kapunk a szerző tollából. Nasszer Egyiptom második köztársasági elnöke volt, személyében brit és francia politikusok egy újabb Mussolini megjelenését látták, és ezzel indokolták akciójukat a csatornánál.

A fejezetekből, de a könyv egészéből kiolvasható a gyarmati rendszer felbomlása, és az ebből adódó társadalmi-gazdasági problémák, amelyek egyaránt jellemezték az egykori gyarmattartó birodalmakat, és az újonnan létrejövő államalakulatokat, és máig meghatározóak a világpolitikai erőtér alakulásában. Sőt ma jogosan érezhetjük a fokozódó kihívást, amelyek az egykori gyarmati térségből érkezik a nyugati demokráciák irányába.

Ezt követően a magyar fejezetekben Unwin felvázolja a keleti blokk történetet abban az időben, amikor desztalinizáció úgymond a kommunizmus erjedését eredményezte egyes szatelit országokban, így például Lengyelországban, és Magyarországon. Szintén kronologikus sorrendben követhetjük végig 1956 eseményeit, melyek a dicsőséges októberi pillanatokig vezettek. Nagy Imre politikai karanténból való fokozatos kijutását is bemutatja a könyv. Az év elején még a brit diplomácia által leírt politikus, az enyhülés hatására ősszel már az események fősodrásába került, ezzel párhuzamosan pedig a keményvonalas Gerő és Rákosi elszigetelődött. Mindezt egy szubjektivitással kevéssé vádolható szerző tollából tudhatjuk meg,annak ellenére Unwin mindig is nagy érdeklődéssel és megbecsüléssel tekintett Nagy Imrére – akiről a rendszerváltáskor monográfiája is megjelent. Továbbá ezekben az írásokban érezhető az egykori fiatal diplomata életérzése a történésekkel kapcsolatban, hasonlóan az egykori pesti fiatalokéhoz, akik közül sokaknak nem adatott meg, hogy ötven év távlatából elmesélje történeteit 1956-al kapcsolatban. Itt is mint az előző fejezetekben, fontos szerepet játszanak a történetet alakító politikusok, közéleti személyiségek, így Nagy Imre, Hruscsov, Bulganyin, Gerő Ernő, Wladislaw Gomulka, és végig követhetjük a kommunista író Bertolt Brecht történetet, akit kiábrándult emberként ért a halál.

A dicsőséges pillanatok után sem hagyja abba a történetvezetést Unwin. Bemutatja a magyar menekültek sorsát, akik a forradalom leverése után elhagyni kényszerültek hazájukat. Szól Nagy Imre és társai kicsalogatásáról a jugoszláv nagykövetségről, és Romániába való internálásukról. A magyar eseményeket nemzetközi mátrixba helyezve mutatja be, hogyan halványította el az ENSZ-ben Szuez a magyar forradalmat. A forradalom dicstelen végéhez, hozzátartozik az is, hogy kemény amerikai fellépés a Szuezi válság nélkül is valószínűleg elmaradt volna, mivel az Eisenhower kormányzat felismerte azt, hogy háborús konfliktus nélkül érdemben nem tud változtatni Magyarország helyzetén, és ez a háború valószínűsíthetően egy világméretű háborút indított volna, amit az USA és nyugati szövetségesei nem vállaltak fel. Főleg annak tükrében, hogy 1949-re Szovjetunió is atomhatalom lett.

Az utolsó fejezetben Unwin 1956 eseményeit alakító országok további rövid történetét vázolja fel. Ismerteti 1956 következményeit is, amelyek az egyes országokra, illetve a nemzetközi kapcsolatokra is hatással voltak. Több fontos eseményt említ meg tágabb kontextusba helyezve, így Amerika belesüllyedését a vietnami háborúba, a Szovjetunió széthullását és csatlós államainak demokratikus átmenetét, amely 1956-ot és 1968-at is átértékelte a térségben, Nelson Mandela kiszabadulását és az apartheid rendszer összeomlását, Jugoszlávia tragikus felbomlását, illetve az Európai Unió befolyásának növekedését Közép-Európában.  Ezeken kívül még végig követhetjük Izrael és arab szomszédjainak viharos kapcsolatát, amely kapcsolat napjainkra sem tisztázódott, illetve a remény a megbékülésre is egyre távolabb került.

Peter Unwin Sheffieldben született 1932. május 20-án. 1956 ősze óta áll a brit diplomácia szolgálatában. Magyarországra először 1958-ban került harmadtitkárként, majd 1983–1986 között, mint brit nagykövet szolgált Budapesten. Ezt követő két évben Dániában teljesített nagyköveti szolgálatot. 1990–1993 között pedig a Nemzetközösség egyik főtitkár-helyettese volt. Több sikeres könyv és cikk szerzője.

Leveles László

A kötet adatai: Peter Unwin: Nagyhatalmi ​játszmák – 1956. Budapest, Kossuth Kiadó, 2016. 334 pp.

Ezt olvastad?

1953. november 25-én került sor az angol és a magyar válogatott összecsapására a londoni Wembley stadionba. Európa két ekkoriban talán
Támogasson minket