21. századi vikingek – hagyományőrzés és történelmi újrajátszás
A Nordic Content februári eseményén a kísérleti régészeté és a hagyományőrzésé volt a főszerep. A 2006-óta működő, bel- és külföldön egyaránt ismert Norde Gard csapatának vezetője, Hézser Benedek a viking korról és hagyományőrzés kihívásiról beszélt az érdeklődő közönségnek. Az említett korszak életmódjának rekonstruálásában nagy kihívás, hogy kevés írott forrás áll rendelkezésre, s azok között is meglehetősen kevés a kortárs kútfő.
A vikingek Európa-szerte szétrajzottak, városokat alapítottak, kereskedtek, így sok régészeti lehet maradt fenn, amely hozzájuk kapcsolható. A régészeti feltárások során sok használati tárgy, fegyver és ruha került elő – utóbbiak nagyon rossz állapotban; formájuk, szabásuk ismeretlen, bár a rúnaköveken látható ábrázolások segíthetnek a rekonstrukcióban. Hézser Benedek szót ejtett a vikingek keleti terjeszkedéséről, és arról is, hogy a királyi udvarokban sokszor zsoldosként szolgáló fegyveresek Magyarországra is eljutottak. Kis számban ugyan, de még régészeti leletek is fennmaradtak. Szerepük és számuk (például Imre herceg testőrségében) ma is vitákat vált ki.
Az előadás második felében a hallgatóság megismerkedhetett a Norde Gard hagyományőrzőinek tevékenységével és a kísérleti régészettel. A csapat tagjai szakirodalmat és múzeumokban kiállított tárgyakat használnak saját felszerelésük elkészítéséhez, amelynek számos kihívása van. A ruházat tekintetében a források hiánya okoz gondot, ráadásul a rekonstruált ruhadarabok használhatósága sokszor akkor derül ki, mikor viselőjük már több órát töltött benne. Hogy a használhatóságról meggyőződjenek, történelmi kirándulásokat tesznek erdőkben – ez a gyakorlat Nyugat-Európában nagyon elterjedt. Egy-egy túra lehetőséget biztosít arra, hogy megtapasztalják a lábbelik használhatóságát. A vékony, sima talp korántsem biztosít olyan tapadást és kényelmet, mint egy modern lábbeli. Nem maradt fenn korabeli hátizsák, így kérdés, hogy a szükséges felszerelést, amelybe a takaró és a derékalj is beletartozott, hogyan vitték magukkal. Nem egyszerű a víz szállítása sem: erre korsókat vagy méhviasszal keményített bőrkulacsokat használhattak, amelyek már önmagukban is nehezek. Szükséges volt tehát, hogy megbízható ismereteik legyenek a víznyerőhelyekről. A csapatnak az ételtartósítás fortélyait is sikerült kitapasztalni.
Maga a rekonstrukció több kérdést vet fel. Az elkészítéshez használt módszerek és eljárások a középkorban korlátozottabbak voltak, mint ma, így felvetődik, hogy szabad-e egyáltalán modern eszközöket használni egy középkori tárgy elkészítéséhez. Hasonlóan fontos kérdés, hogy szabad-e olyan alapanyagokat használni, amelyek adott esetben tartósabbak, mint amiből régen készültek. Konkrét példa a pajzs, amelyet rétegelt lemezből készítenek a hagyományőrzők, de a középkorban egyszerű léceket használtak. A korai pajzsok tartóssága emiatt valószínűleg rosszabb volt. Az elkészítéshez használt eszközökön és az alapanyagokon túl azonban a legfontosabb, hogy a tárgyak hitelesek és használhatók legyenek. Egyúttal meg kell felelniük a modern kihívásoknak is – egy hagyományőrző tarsolyában el kell férnie egy mobiltelefonnak is.
Végezetül Hézser Benedek bemutatta a csapat készülő projektjét, a szigethalomi Emese Parkban készülő középkori ház rekonstrukcióját, amely jellemző volt a középkori Magyarországra. Ötleteket Nyíregyházán, a svéd Fotevikens múzeumban és dániai Lejrében gyűjtöttek. A modern eszközös használata ezúttal elengedhetetlen volt: a területet markológéppel tisztították meg, az épület alapanyagául pedig a helyben található akác, illetve bálványfa és nyárfa szolgált. Az épületnek nem lesz kéménye, de építenek bele kemencét. Ez követi a középkori példát és kérdés, hogyan fogják majd elvezetni a füstöt. A csapat célja, hogy a ház használható legyen, és hogy az Emese Park látogatói betekintést nyerhessenek majd a középkori mindennapokba.
Az esemény zárásaként használati tárgyakat és fegyvereket tekinthettek meg az érdeklődők, ezzel is közelebb kerülve a középkori skandináv mindennapokhoz.
Gyönki Viktória
Ezt olvastad?
További cikkek
„Mátyás mindig fiaként kedvelte” – Újlaki Lőrinc herceg pályaképe
Előzmények A PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék Személyes történelem – Kalandozások a középkor és az újkor világában című kurzusának 2021-es indulása óta minden irányban teret hódított. […]
A Kanadai Magyarságtudományi Társaság 2024-es konferenciája
A Kanadai Magyarságtudományi Társaság (Hungarian Studies Association of Canada) a legnagyobb magyarokat tömörítő humán és társadalomtudományi tudományos szervezet az országban. Minden évben rendeznek konferenciát a kanadai Humán Kongresszus keretei között. […]
Görgey-kör Délután: A napóleoni háborúk hadművészete
Nyílik már az iskola kapuja… Az új tanévvel az új évad is elkezdődött a Görgey-kör Délután programsorozatban. A Görgey-kör és az NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék közös szervezésében […]
Előző cikk
Egyháztól a rockzenéig – interjú Csatári Bencével
Csatári Bence 1972-ben született Budapesten, érettségit azonban már Sárbogárdon szerzett. Tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen folytatta, ahol történelem–földrajz szakon szerzett diplomát. Doktori disszertációja – melynek címe A Kádár-rendszer könnyűzenei […]