Az esztergomi érseki szék megüresedése Mindszenty bíboros és VI. Pál pápa 1973–1974. évi levelezése alapján

Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek fölmentése, avagy az esztergomi szék megüresedésének dátuma a vonatkozó irodalomban nem egységes. Bizonyos szerzők azt 1973. december 18-ra datálják, míg mások 1974. február 5-re. Az események hátterében élénk üzenetváltás folyt a Szentszék és a prímás között, s a következőkben Szent VI. Pál és Mindszenty József erre vonatkozó levelezését ismertetjük.

Az első dátumot Mindszenty bíboros Emlékirataim című önéletrajzi munkájából ismerjük. A mű 1974 októberében jelent meg ebből következően az egy évvel korábbi levelezés részleteit a bíboros nem volt felhatalmazva közölni, az ugyanis pápai titoknak minősült. A pápai levél teljes szövege a későbbiekben sem jelent meg másutt, az Emlékirataim csak részleteket közölt belőle és 1997-ig kellett várni, míg a sorrendben harmadik Mindszenty-levél, 2000-ig, míg VI. Pál első vonatkozó levele, és 2003-ig, míg a pápa harmadik vonatkozó levele megjelent.

VI. Pál pápa lemondást kérő chirográf levele Mindszenty bíborosnak (Vatikán, 1973. november 1.)

Mindszenty bíboros emlékirataiban közzétette a 2018-ban Ferenc pápa által szentté avatott VI. Pál hozzá írt, 1973. november 1-jén (Mindenszentek napján) kelt levelének egyes részleteit. Ebben a pápa arról ír, hogy „érsekségét megüresedettnek nyilvánítja” az utódlásáról pedig később történik intézkedés. (Mint ismeretes, Mindszenty utódja egykori veszprémi szertartója, Lékai László lett, apostoli kormányzói rangban.) A pápa leveléről Mindszenty már emlékirataiban is értekezett:

„November 1-én arra szólított fel, hogy mondjak le érseki székemről. Ezt ‘keserű ellenérzéssel megterhelve’ kéri tőlem. Tudja azt is, hogy új áldozatot kíván tőlem és ‘további fájdalmakkal járul hozzá ahhoz a sok szenvedéshez, amely már eddig is osztályrészemül jutott.’ Azonban tekintettel kell lennie a 25 év óta árva esztergomi főegyházmegye ‘lelkipásztori szükségleteire,’ mert ha az tovább is ‘közvetlen és személyes főpásztori irányítás nélkül maradna,’ súlyos kárára lenne ‘a lelkeknek és a magyar Egyháznak.’ A levél azzal zárult, hogy lemondásom után szabadabban határozhatok emlékirataim kiadásáról.”

Az első ismertetett levél egy chirográf (a pápa által saját kezűleg írt) dokumentum olasz nyelven. Az olasz használata aligha véletlen, hiszen a pápai levelezés alapesetben latin nyelven zajlott. Ezért úgy véljük VI. Pál az ügyben való személyes részvételét és érintettségét akarta kifejezésre juttatni azzal, hogy anyanyelvén és saját kézzel írta a dokumentumot. A pápa az alábbiakat közli levelében:

„A fölfeszített Krisztus előtt írunk Önnek, és lelkünkben jelen van az Ön szent, nemes és szenvedő alakja, Kedves és Tisztelendő Kardinális Úr, aki előtt mi tisztelettel és testvérileg meghajtjuk magunkat, emlékezetben tartva mindenkor a hűségben, az állhatatosságban és a szenvedésben tanúsított szeretetét a magyar és a világegyház iránt.” […]  „Kérnünk kell […] Önt arra, hogy adja kezünkbe lemondását az esztergomi érseki székről.” […] „Bíboros Úr, elérkezett számunkra a pillanat, amikor azt kell tennünk, amit lehet a dicső és elbágyadt esztergomi főegyházmegye lelkipásztori szükségleteinek az ellátására, amely most már 25 év óta meg van fosztva a személyes és közvetlen lelkipásztori irányítástól.”

Mert a pápa indoklása szerint: „Így Ön szabadon és jobban határozhat afelől, vajon alkalmas-e most közreadni emlékiratait az igazság feltárására és saját jó hírnevének a védelmére.”

Megjegyzés: Az eredeti olasz nyelvű szövegben a pápa Önözi Mindszentyt. Későbbi idézeteinkben viszont tegező formát használunk, ezeknek a szövege ugyanis latinból lett fordítva, amely pedig nem ismeri a magázódást.

Mindszenty bíboros levele VI. Pál pápának (Bécs, 1973. december 8.)

Mindszenty bíboros 1973 decemberének elején érkezett vissza dél-afrikai útjáról. Bécsbe érkezését követően hosszú levélben reagált a lemondásra való felszólításra.

„Bár már 18 éve távol vagyok kötelességeimtől, és olyan szolga vagyok, aki nem hajt hasznot, de ezt a helyzetet az erőszak idézte elő; […] „Nem saját érdekemben, hanem a magyar egyház és haza érdekében kérem, hogy érseki és prímási minőségemet megtartva továbbra is szolgálhassam a közjót.”

Érvelésében hivatkozik a számos hős sírjára, a kivégzettekre, a Szibériába hurcoltakra és az emigráltakra. Kijelenti, hogy a forradalom tizedik évfordulóján folytatni akarja tiltakozását Miután pedig az amerikai elnök újból biztosította afelől, hogy továbbra is kész menedéket nyújtani számára, újfent kéri, hogy megmaradhasson tisztségében. Ezeken túl pedig kifejtette:

„Ha a vatikáni diplomácia megbízott is ez idáig a kommunisták  ígéreteiben, én sohasem hittem nekik”[…] „A Vatikán és a Magyar Kommunista Kormány kapcsolatából az elmúlt tíz esztendőben semmilyen haszon sem származott […]”

A következőkben pedig részletezi, milyen káros következményekkel járna ha elhagyja az érseki széket:

„Ha lemondanék, tettestárssá válnék és beleegyezésemet adnám ennek a káros [értsd: békepapi] szervezetnek új megerősödéséhez;” […] „Lemondásom a külföldi magyar híveknek is nagy kárára volna; […] sokat ártana lemondásom, mert sokan ‘letettnek’ tartanának.”

Levelének végén megjegyzi, hogy Kádár János, aki még 1948. december 26-án belügyminiszterként börtönbe vetette, 1956-ban (a Nagy Imre-kormány tagjaként) többekkel együtt ártatlannak és jogilag rehabilitáltnak nyilvánította. 1971-ben pedig a vatikáni diplomácia elfogadta Kádár követelését, hogy a legitim és rehabilitált érsek az esztergomi egyházmegyét üresen hagyja.

VI. Pál pápa levele Mindszenty bíborosnak (Vatikán, 1973. december 18.)

VI. Pál a december 18-i válaszlevelében így érvelt:

„Minket e kérésünkre a legkevésbé sem emberi megfontolás bírt, nem akartunk megfelelni bizonyos emberek vagy politikai hatalmak óhajainak sem, egyes-egyedül az Egyház iránti szeretet vezérelt.” […] „Nincs szándékunkban kényszeríteni téged, hogy meggyőződésed ellenében olyan nagy terhet végy magadra, amely ellen lelkiismereted tiltakozik.” […]„Ezt a terhet, amelyet apostoli hivatalunk a lelkek javára ránk rótt, magunkra vállaljuk.” […]„Elhatároztuk, hogy az esztergomi érseki széket megüresedetté nyilvánítjuk, amint azt ténylegesen deklaráljuk is [Eredetiben:„Archiepiscopalem Strigoniensem Sedem declarare decrevimus”], hogy ezentúl megüresedett. Ez a megüresedés minden kánoni következményével együtt akkor lesz közzétéve, amikor ugyanazon szék érsekének vagy „sede vacante” apostoli kormányzónak a kinevezését nyilvánosan kihirdetjük.”

Mindszenty bíboros levele VI. Pál pápának (Bécs, 1974. január 6.)

Mindszenty 1974. január 6-án kelt levelét másodtitkára, Mészáros Tibor repülőn vitte Rómába és az általános kihallgatás után, személyesen adta át VI. Pálnak. Ebben a hercegprímás így érvelt:

„Azok után, amik kijövetelem körül történtek és azon írásbeli és szóbeli biztosítékok után semmiképpen sem várhattam.”[…] „Elmozdításom politikai vonatkozásai közé tartozik még többek közt az is, hogy a rendszer nemzetgyilkos.”[…] „A döntés keserű emberi vonatkozása pedig az, hogy 82. évemben ér… Stepinac, Beran bíborosok érseki állásukban haltak meg. Én vagyok egyedül azzal büntetve, hogy állásomtól, hazámtól megfosztva, ország-világ előtt megbélyegezve fejezzem be életemet.”

Utóiratát Mindszenty a következőkkel zárja: „Jól ismerem a magyar egyház helyzetét, tátongó halálos sebeit és igényeit, talán jobban, mint az Apostoli Széket informáló ateista kiküldöttek. Azok a sebek nem 1973-ban, hanem már 1948. december 26-án kezdtek tátongani.”

VI. Pál pápa levele Mindszenty bíborosnak (Vatikán, 1974. január 14.)

VI. Pál 1974. január 14-én kelt levelét, csakúgy, mint a december 18-i írását, König bíboros adta át Mindszentynek. Ebben a pápa így érvelt:

„Óhajunk az lett volna, amint neked is írtuk, hogy megszerezzük beleegyezésed e helyzetbe és megosszuk veled, amint a fájdalmat is, az általunk hozott súlyos elhatározás terhét.” […] „Nem akartunk azonban semmilyen módon kényszeríteni, hogy elnyerjük beleegyezésed, ha az nem fakad meggyőződésből, s amelyet ezért úgy tekinthettél volna, mint saját felfogásoddal ellentétes felelősség vállalását.” […] „Ezért Mi vállaltuk magunkra, ha fájdalommal és aggódó félelemmel is ezt a terhet, remélve a Péternek és Utódainak biztosított isteni segítségben – még ha méltatlanok vagyunk is rá –, mely előfeltétele az apostoli küldetés gyakorlásának.”

VI. Pál pápa levele Mindszenty bíborosnak (Vatikán, 1974. január 30.)

VI. Pál, 1974. január 30-án kelt levelében, amelyet hat nyelven tett közzé, a február 5-én közzétett döntés kíséretében, így írt:

„Mélyen lelkünkbe vésődött annak a még elevenen élő fájdalmas emléke, hogy éppen huszonöt évvel ezelőtt pert indítottak ellened és elítéltek. Ebben érték el tetőpontjukat azok az egyre növekvő támadások, amelyeket személyed ellen intéztek. Pered és elítélésed magára vonta az egész világ figyelmét és mindenkiben döbbenetet keltett. Ilyen súlyos szenvedésekből készült az a fejedre tett töviskorona, amely nem kevésbé értékes, mint a Krisztus egyháza iránt tanúsított hűséged.”

Mindszenty bécsi környezete kifogásolta, hogy a pápa nem az „egyház ellenében”, hanem “az ő személye ellenében” kifejezéseket használta. Látszólag nem észlelték és értékelték, hogy a következő mondatban a pápa a „fejére tett töviskoronával” Krisztus sorsához hasonlítja Mindszentyét, valamint dicsérte a Krisztus egyháza iránt tanúsított hűségét.

Az esztergomi érseki szék megüresedésének hírét a közvélemény tudomására hozták. Ennek vételét követően a hercegprímás és környezete Bécsben sajtókonferenciát tartott, amelyben tisztázta, hogy nem mondott le, ám a helyzetet tudomásul veszi. Megjegyzendő, hogy a hazai közvélemény a lemondatásról ugyan értesült, viszont arról nem, hogy a pápai döntés ellen világszerte számos egyházi méltóság tiltakozott, a német püspöki kar például testületileg és nyilvánosan.

Az el nem küldött levél

Ekkor Bécsben a hercegprímás és környezete magyar, latin, német és angol nyelven fogalmazott egy levelet, amelynek a legkidolgozottabb változata az az angol nyelvű irat, amely címeres papíron készült és a hercegprímás alá is írta,de végül nem küldte el. A dokumentum első lapján  a „Prímácia ügye, nem ment el” megjegyzés szerepel, valószínűleg Mindszenty első titkára, Mons. Vecsey József keze által. Az iratot a Magyarországi Mindszenty Alapítvány Levéltára őrzi.

Ebben Mindszenty történeti kitekintéssel igyekszik bizonyítani Magyarország prímásának alkotmányos és közjogi szerepét:

„A nemzet le van igázva, az alkotmány alapján ma a Prímás az egyetlen, aki Magyarországot képviseli. Az ő feladata, hogy kinevezze az új kormányt, megnyissa és bezárja a parlamenti ülést.” […] „A pápák mindig tudomásul vették Magyarország Prímásának alkotmányos szerepét.”  […] „Letették az esztergomi érseki székből. Ezt tudomásul kell vennie anélkül, hogy elfogadná az indokokat.” […] „A prímás az egyetlen olyan alkotmányos méltóság, aki felelősséget viselhet a Nemzet iránt.” […] „Elérkezik majd az a nap, amikor a nemzetgyűlés napirendre tűzi^[1] az 1974. évi döntést, azt alkotmányellenesnek, törvényen kívülinek és a hagyomány megerőszakolásának ítéli, mert a Nemzetet egyáltalán nem kérdezték meg egy olyan kérdésben, amely pedig őrá tartozik.”

Bár ez a fogalmazvány, csakúgy, mint a másik három, a levéltárban maradt, történeti szempontból mégis van jelentőségük, mert karakteresen megjelenítik Mindszenty saját közéleti jogállásával kapcsolatos nézeteit, s eloszlathatják az ezzel kapcsolatos kétségeket. Az előbbieken túl Mindszenty további javaslatokat tesz az Apostoli Szentszék felé. A főpap úgy véli, hogy nem szabad elismerni az illegitim kormányt, de el kell ismerni a prímás alkotmányos szerepét. Szorgalmazza, hogy a VI. Pál az előző pápák példája szerint álljon ki a magyar nemzet szabadsága és függetlensége mellett, ennek érdekében hagyja meg őt prímási hivatalában. Szükségesnek tartja, hogy két új püspök legyen kinevezve a diaszpórában élő magyarság lelkipásztori ellátására.

Konkrétan a közép- és kelet-európai egyházzal kapcsolatban is javaslatokat fogalmaz meg VI. Pál pápa számára. Úgy gondolja nem szabad beletörődni „120 millió ember elnyomásába” és meg kell szüntetni a kompromittált papok püspökké való kinevezését. Határozott fellépést javasol a pápának az abortusz terjedő gyakorlatával és a különböző kormányok egyházüldöző intézkedéseivel szemben. Emellett fontosnak tartja, hogy nagyobb figyelmet kapjanak a hitoktatás problémái is. A hercegprímás nem észlelte, hogy a körülmények és a nemzetközi erőviszonyok megváltoztak, már nincs olyan erős pozícióban, amely feljogosítaná arra, hogy feltételeket szabjon és javaslatokkal éljen az Apostoli Szentszék diplomáciája számára.

Összegzés

Az érseki székről való lemondás kérdésében úgy gondoljuk, a nyilvánossággal való közlés szorosan hozzátartozik egy ilyen horderejű eseményhez, ezért a korábban említett 1973 decemberi és 1974 februári dátumok közül, a levelek figyelembevételével, a későbbi dátumot tartjuk helyesnek.

Mindszenty József az idézett levelekben, mint korábban, nemzeti elkötelezettségét első helyre tette, ehhez igazította prímási, főpásztori, részegyházi vezetői feladatait. Arra lehet gondolni, hogy a 15 évnyi követségi lét is megszilárdította benne azt az alapállást, hogy közjogi méltóságára hivatkozva politikai szempontokat előnyben részesítsen.

Véleményünk szerint, ha szorosan vett egyházi feladataihoz ragaszkodott volna, több eredményt érhetett volna el, már nemzeti elkötelezettsége szempontjából is, ahogy például a lengyel prímás, Stefan Wyszyński. Ezzel kapcsolatosan gyakori ellenérv, hogy a két ország a terület és a lakosságszám nagy eltérése miatt nem hasonlítható össze. Ennek kapcsán azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Lengyelország lakossága a második világháborút követően alig haladta meg a húszmillió főt. A lengyel népesség csak az 1980-as évek végére közelítette meg a negyvenmillió főt, a magyarországi statisztika azonban nem mutat ilyen növekedést. Ebben az eltérő prímási stratégia is szerepet játszhatott, mert Mindszenty fegyházbeli, háziőrizeti rabsága, amerikai követségi félrabsága hosszú évei alatt nem hangoztathatta az egyház álláspontját és nem szervezhette a karitatív munkát úgy, mint a lengyel egyház.

^[1] take up – A „take up” angol kifejezést korábban  „visszavonja” kifejezéssel fordítottuk. A helyes fordítás alighanem: napirendre tűzi. A többi kéziratban maradt nyelvi változat nem érvel ennyire kristálytisztán.

Somorjai Ádám OSB

Az 1973–1974. évi levelek első közzétételének éve:

• 1973. november 1. VI. Pál – 2000
• 1973. november 15 – 2008
• 1973. november 21 – 2008
• 1973. december 8. – 2008
• 1973. december 18. VI. Pál (1974: részletek) – 2008
• 1974. január 6. – 1997
• 1974. január 14. VI. Pál – 2003/2008
• 1974. január 30. VI. Pál hat világnyelven (Katolikus Szemle) – 1974

Irodalomjegyzék

A hivatkozott szövegeket lásd Somorjai Ádám OSB: Ami az emlékiratokból kimaradt. VI. Pál és Mindszenty József, 1971–1975. Bencés Kiadó, Pannonhalma 2008. (Historia pro futuro 1.), 19–32.

Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak. Mindszenty bíboros titkárának visszaemlékezései. S. a. r. Hetényi Varga Károly, Pécs 1997. 

Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972–1975). S. a. r. Hetényi Varga Károly, Abaliget 2000.

Adriányi, Gabriel: Die Ostpolitik des Vatikans 1958–1978 gegenüber Ungarn. Der Fall Kardinal Mindszenty Herne 2003. 168–171. (Studien zur Geschichte Ost- und Ostmitteleuropas, 3.) 

Adriányi, Gabriel: A Vatikán keleti politikája és Magyarország 1939–1978. A Mindszenty-ügy. Kairosz, Budapest 2004.

Ezt olvastad?

„Ejtőernyősök vagyunk, hadnagy. Mi mindig be vagyunk kerítve.” – Az elit alakulat történészszemmel

A valaha készült talán leghitelesebb történelmi sorozat. Ezzel az egy mondattal jellemezhető legjobban a 2001-ben az HBO által bemutatott Az

X