A Felvidék – Horná zem című dokumentumfilm és szlovákiai fogadtatása
Vladislava Plančíková, a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola Filmművészeti Karának egykori hallgatója nagy fába vágta fejszéjét, mikor úgy döntött: mesterszakos vizsgafilmjéhez (Felvidék – Horná zem) a szlovák-magyar történelem még ma is az egyik legtöbb indulatot kiváltó időszakát választja témájául. Karrierje szempontjából nagy volt a tét, ennek megfelelően a learatható babérok ugyancsak.
A dél-szlovákiai születésű fiatal filmrendezőt munkája során részben személyes indíttatás vezérelte. Kétnyelvű környezetben nőtt fel, szlovákiai magyar és magyarországi szlovák nagyszülőkkel. Közép-Európában nem egyedülálló eset az ilyen. Ahogyan a dokumentumfilm elején elmondja, szülőfalujában, Hidaskürtön a magyarok számára szlovák volt, a szlovákok közt magyarnak számított. Ahogy teltek az évek, a családi titkok egyre inkább megmozgatták fantáziáját. Kiderült, dédszülei a magyarországi Tótkomlósról települtek át Csehszlovákiába, és noha ezt önként tették, halálukig honvággyal küzdöttek. Lányukat – a rendező nagymamáját – megkérték, hogy sírjukhoz egyszer egy marék földet vigyen az egykori szülőföldről.
Vladislava Plančíková
A második világháború végén járunk, a személyes történetek és interjúk váltakoznak az archív felvételekkel. Látjuk a potsdami konferencia résztvevőit, a békésen dohányzó Sztálint, a csehszlovák-magyar tárgyalásokon Vladimír Clementis és Gyöngyösi János külügyminisztereket és a hosszú emigrációból hazatérő Edvard Benešt. Közben részleteket tudunk meg egy ligetfalui gyűjtőtáborba zárt pozsonyi magyar, Samarjay Emil naplójából. A kollektív felelősség elvét hamarosan a gyakorlatba átültetik, és Csehszlovákiából több millió németet űznek el. Helyükre időnként magyarok kerülnek, akik egy része a magasabb életszínvonal reményében ott marad, mások visszatérnek a szlovák országrészbe. Az úgynevezett reszlovakizáció szintén szóba kerül, mikor az egyik visszaemlékező megemlít olyan személyeket, akik az atrocitások elkerülése végett szlováknak vallották magukat. És természetesen a lakosságcseréről sem feledkezhetünk meg, hiszen a rendező dédszülei ennek keretében próbáltak szerencsét a Felvidéken. Budapesten Csehszlovák Áttelepítési Bizottság alakult, amelynek célja minél több szlovák átcsábítása volt, mivel ezzel arányosan lehetett csak a felvidéki magyarokat kitelepíteni. A propaganda során földet, házat, anyanyelvi oktatást ajánlottak nekik, valamint azzal a hamis ígérettel kecsegtették őket, hogy tisztán szlovákajkú településekre kerülnek. Mivel ez gyakran átverésnek bizonyult, a frusztráció a helyiek és az „idegenek” közt szükségszerűen konfliktust szült. A filmben a lakosságcsere mindkét oldalról megszólított érintettjei gyökértelennek érzik magukat, s máig be nem gyógyuló sebekről beszélnek. Az egyik a jobb élet reményében kerekedett útnak, a másik kényszerűen szedte össze holmiját, a közös bennük mégis az áldozati szerep.
Képjelenet a dokumentumfilmből
A következő jelenetben a rendező a láthatóan huszonéves barátait szólaltatja meg: ki milyen identitásúnak tartja magát? A társaság ilyen szempontból vegyes, néhányan egyértelműen magyarnak/szlováknak vallják magukat, másoknál ez nem ennyire egyértelmű. A beszélgetés során felmerül a kérdés: egyáltalán milyen szemszögből vizsgálandó az egyén identitása? Hiszen ők családokra lebontott önmeghatározással is találkoztak, külföldről pedig úgy tűnik, van egy egységes közép-európai mentalitás. A vita során egy dologban mindannyian egyetértenek, az egymás iránti tolerancia elemi fontosságú. A film végén az unoka segít a nagymamának teljesíteni ígéretét, és a Tótkomlósról hozott földet elhelyezik a dédszülők sírjában.
Képjelenet a dokumentumfilmből
Nézzük a film előnyeit és hátrányait, miközben előrevetíteném, hogy az előbbiből jelentősen többet találunk. Hiányosságként említhető az olykor előforduló szakszerűtlen fogalomhasználat – például többször hallunk Csehszlovákia helyett Szlovákiáról, bár ez lehet, hogy csak a történész fülét zavarja. Kissé szájbarágósnak tűnik két közhely többszöri ismétlése: az emberek személyisége, ezzel együtt erényeik és hibáik száma nem a nemzetiségüktől függ, illetve a döntéshozók, a „nagy hatalmasok” az ártatlan civilek feje felett hozott ítéleteinek demagóg hangsúlyozása.
Képjelenet a dokumentumfilmből
A Felvidék – Horná zem az animált dokumentumfilm műfajba sorolandó. A stop-motion animáció használata (az állóképek összeillesztésével kialakított mozgókép módszere) nem csupán látványos megoldásnak bizonyult, de gyakran a tárgyakba is ezáltal lehel a rendező életet, a száraz adatokat megfelelően színesíti. A szudétanémetek – mai szóhasználattal élve – etnikai tisztogatásáról szóló rövid jelenetet is ezzel az eszközzel eleveníti fel. Az állóképek használatát azonban olykor indokolatlanul gyakorinak tarthatjuk, akárcsak a rendező által megjelenített meseszerű narráció sem mindenkinek nyeri el a tetszését. A történészek étvágyát a korabeli fotók, filmfelvételek, írott források és a szemtanúkkal készített interjúk hivatottak csillapítani. A zene – amely Jana Kirchner munkáját dicséri – mindenképp piros pontot érdemel, és a kreativitás szempontjából kiemelendő a térképen különböző színű babszemekkel szemléltetett etnikai keveredés.
Képjelenetek a dokumentumfilmből
Akárcsak a dokumentumfilm jelenetei, a forgalmazás is újszerű megoldásokat igényelt. 2014 tavaszán a film készítői gyűjtést szerveztek annak érdekében, hogy minden olyan kisebb településre eljussanak, amelyek esetleg érintettek a filmben szereplő eseményeket illetően. A projekt sikeresnek bizonyult, ugyanis a célként kitűzött 2500 eurót meghaladva összesen 2940 euró gyűlt össze. A beinduló Vándormozi olyan települések jelentkezését is várta, ahol működő mozitermek már nem léteznek, az egykori községi mozizás hangulatát felelevenítő lakosok azonban igen.
Képjelenetek a dokumentumfilmből
A dokumentumfilm egy évvel ezelőtti bemutatóját követően több komoly díjat is elnyert, többek közt a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, vagy a Tatra bank Alapítvány különböző kategóriáinak győztese lett. A rendező, Vladislava Plančíková szakmájában ismertté vált. A szlovák és szlovákiai magyar sajtó visszhangja általában pozitívnak tekinthető. Természetesen ez alól is vannak kivételek. A szlovák szélsőjobboldal bizonyos orgánumaiban „gyalázatosnak” nevezett film ezen szerzők szerint aránytalanul sokat foglalkozik az állítólagos magyar sérelmekkel, miközben a szlovákokat ellenségesen mutatja be. Félrevezetőnek találják, hogy a magyar kitelepítettek szenvedéseit (melyet néhányan elismernek) felnagyítja, míg az első bécsi döntést követően a Horthy-rendszerben sínylődő szlovákok elleni atrocitásokról mélyen hallgat. A szlovákiai magyar bloggerek a trianoni békediktátum bemutatását hiányolják, amely érv ellen szlovák kollégáik valószínűleg a Lex Apponyival reagálnának. Innen eljutnánk Ľudovít Štúrhoz, majd az „ezeréves magyar elnyomás” toposzához, így ismételten a tyúk és a tojás példájánál kötünk ki. Remélhetőleg a film a szlovák-magyar lakosságcserében közvetlenül vagy közvetett módon érintett lakosokon kívül a szélesebb közönséget is eléri, és amennyiben a következő évek során a második világháború utáni vészterhes évekről (legalább) kisebb konstruktív vitákat generál, a rendező büszke lehet e merész vállalkozására.
A meghurcoltak emlékműve Révkomáromban
Ezt olvastad?
További cikkek
Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film
Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az ún. népi demokrácia éveinek (1945–1948) és egy embertípusnak, a kisvállalkozó […]
Most vagy soha! – Alkotói szabadság vs. történelmi hitelesség
Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet helyén kezelni. Mindenki a saját szemszögéből vizsgálja az alkotást, jelen […]
Tom Hanks repülő cirkusza – A levegő urairól történészszemmel
2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját. A kilenc részes háborús dráma utolsó epizódjának premierjét március 15-re […]
Előző cikk
Diákok emlékeztek meg az első világháborúról
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Budavári Önkormányzat az I. világháború kitörésének centenáriumán történelmi vetélkedőt hirdetett a kerületi iskolák számára, „Magyarország az első világháborúban” címmel. A verseny eredményhirdetésére […]