A honismereti mozgalom kerek jubileumai

A honismereti mozgalom zászlóshajójának számító Honismeret folyóirattal nagyon régóta, majdhogynem portálunk indulása óta együttműködünk. A Honismeretet kiadó Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. A Honismereti Szövetség kettős jubileumhoz érkezett: a Honismeret folyóirat a 300. számmal jelentkezett nemrég, a Honismereti Akadémiát pedig idén nyáron 50. alkalommal fogják megrendezni. E szép alkalmaknak szentelték a 2023. évi 2. szám bevezetőjét a Honismereti Szövetség elnöke, Debreczeni-Droppán Béla. Írását a jubileumokat ünnepelve mi is közöljük, méghozzá teljes terjedelmében.

A 300. Honismeret…

Nem oly régen, tavaly ünnepeltük a Honismeret 50. évfolyamát és máris egy újabb kerek számhoz értünk, hiszen az idei harmadik egyben a 300. lapszáma honismereti folyóiratunknak! Szép szám, amelyről nyilván nemcsak nekem jut eszembe a hősiesség, a tisztes, hazafias helytállás. A jó két és fél évezreddel ezelőtti nevezetes thermopülai csata, Leónidasz király és 300 spártai katonája önfeláldozó hazaszeretete példa volt a múltban, gondoljunk például „a szigeti [szigetvári] Leónidász”-ra, és példa lehet mind a mai napig.

Nem olyan erőltetett párhuzam a honismeretet összekapcsolni vagy megfeleltetni a honvédelemmel. Első hallásra, látásra is mindkettőben ott van a lényeg: a haza. Aztán pedig a védelmi képességnél az egyik legalapvetőbb dolog a terep, a táj, a megvédendő terület alapos ismerete. Ez ugye már a felhozott Thermopülai földrajzi fekvésénél is döntő dolog volt – hiszen a szűk szorosban nem érvényesülhetett az ellenség túlereje –, sajnos az árulás is ebből az ismeretből fakadt (ti. a helyi pásztor, Ephialtész megmutatta azt az ösvényt, ahol a perzsák a görögök mögé kerülhettek), de ez csak azt mutatja, hogy a tudást is lehet rossz célra használni, noha a jót, a közjót kellene szolgálnia.

A kézzel fogható kapcsolat mellett azonban megvan a szimbolikus, a lelki, a szellemi párhuzam is, amit talán még jobban hangsúlyoznunk kell. A honismeret, a haza értékeinek, múltjának megismerése a legmélyebben szolgálja a haza védelmét. Aki ugyanis ismeri a saját országának, szülőföldjének múltját, és ismeri ősei örökségét, amelyet így a magáénak is érez (és amire büszke), az ragaszkodik ahhoz, az megtesz mindent a megóvásáért, tudását és tehetségét is helyi és nemzeti közössége hasznára fordítja. Ezért minden település múltjának és értékeinek feltárása és bemutatása, vagy a hagyományátadás, azaz a sokrétű honismereti munka segít megvédeni a hazát a szellemi és lelki vonatkozású támadásokkal szemben is. Ez a globalizmus korában különösen fontos.

Szabó Zoltán (1912–1984) óta nevezhetjük ezt szellemi honvédelemnek is. (Ő találta ki, és adta egyik könyvének először (1942) a Szerelmes földrajz címet, amely néhány éve már a Honismeret kistájakat bemutató alrovatának címe is.) A kiváló író, szociográfus és falukutató volt ugyanis az, aki 1939-ben a Magyar Nemzet hasábjain meghirdette a szellemi honvédelem programját. Ezt Szabó eredetileg a nemzeti függetlenség jegyében és a nemzetiszocialista, nyilas befolyás ellenében fogalmazta meg. Bár a politikai vezetés szerepét és jelentőségét nem tagadta, mégis a civilekben látta meghirdetett mozgalma művelőit, amikor azt írta, hogy „a lelki független Magyarország nevelői csak a napi politikától független emberek lehetnek”. (Szabó Zoltán: „Jámbor szándék”. Magyar Nemzet 2. évf. 1939. jún. 18. 137. sz. 11–12.) Mivel Adyval szólva „alszik a magyar a magyarban”, ezért magyarrá kell „visszafordítani az idegenedő magyar világot…” – írta (Szabó Zoltán: „Jámbor szándék” 2. Magyar Nemzet 2. évf. 1939. jún. 25. 143. sz. 13.) és ha a magyarság egészének állapotát nézzük, a XXI. század harmadik évtizedében sem lehet más a feladatunk. Szabó cikksorozatának harmadik, befejező részében a múlt, a hagyomány ismeretével kapcsolatosan a következőket fogalmazta meg:

A múlt „azonban csak szükséges és nem elégséges eszköz. És káros eszköz abban az esetben, ha nem a jövő készítése érdekében fordulunk hozzá. A halottakat igenis fel kell vonultatni, de nem azért, hogy gyönyörködjünk régi dicsőségben. »Múlt idők árnya felé visszatekinteni mit ér?« — írja Kölcsey a Husztban, és rögtön utána ezt: »messze jövendővel komolyan vess össze jelenkort!« A múltnak csak addig van értéke e szempontból, amíg a jövő készítését szolgálja. Engem nem tölt el örömmel az olyan fa, melynek széles és izmos gyökerei vannak a múltban, de nincsenek virágai a jövő felé. Tehát, ha egy oldalon vigyáznunk kell a gyökértelen magyarkodás veszélyével szemben, más oldalon vigyáznunk kell a múlthoz nem tanításért, hanem vigasztalásért forduló magyar magatartással szemben. Nehogy az egyik kár ellen másikat keltsünk fel! Terv ellen különben sem lehet csak hagyománnyal harcolni, akkor se, ha a terv magyarság ellen való és hagyománytalan. Hanem csak másik tervvel, amely a hagyományba ereszti gyökereit, de közben magyar jövőt is készít.” (Szabó Zoltán: „Jámbor szándék” 3. Magyar Nemzet 2. évf. 1939. júl. 2. 146. sz. 9.)

Milyen igaz ez is! Nagyon fontos lenne, hogy a honismereti mozgalomban a honismertetés mellett többet foglalkozzunk a sorskérdéseinkkel és ennek folyamán megoldásokat, recepteket ajánljunk, adjunk. Megjegyzem: folyóiratunknak van Sorskérdéseink című rovata is, amelybe azonban egy idő óta kevés írás érkezik. A jövőben erre mindenképpen jó volna nagyobb hangsúlyt fektetnünk!

A szellemi honvédelemben tehát az egyik eszköz – mozgalmunk számára az egyik legfontosabb – a Honismeret folyóirat, amely kéthavonta jelenik meg, ezért is lehet ünnep a 300. szám megjelenése. És természetesen azért is, mert írásai nagyon gazdag muníciót adnak múltunk, értékeink megismeréséhez, nemzeti önazonosságunk megerősítéséhez. E „harceszközök” könnyen bevethetőek a szellemi honvédelemben, hiszen immár az Arcanum Digitális Tudománytárában online, kereshetően is elérhetővé váltak. Közösségünk feladata továbbra is az, hogy biztosítsa ezen egyedülálló honismereti sorozatunk kiadásával az állandó utánpótlást!

Amennyiben ez – azonos célú más munkáinkkal együtt – sikerül, ránk is érvényes lehet majd Szimonidész híres epigrammájának – a spártai hősök sírfeliratának – második sora: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”

…és az 50. Akadémia

A másik kerek jubileum a honismereti mozgalom legnagyobb éves konferenciájához, találkozójához fűződik, hiszen idén júliusban már az 50. Országos Honismereti Akadémiát rendezzük majd meg. Különleges jubileum ez egy ember életében is, de ha az egy közösség körében következik be, akkor még nagyobb ünnepet és örömet jelent, még nagyobb jelentőséggel bír. Jelzi azt is, hogy egy közösség él és élni akar. És az Akadémia mindig is egyik, ha nem a legfontosabb találkozási és összetartó pontja volt a honismerők családjának. Ugyanakkor e rendezvény egyik fontos sajátossága, hogy mindig nyitott volt, nem csak a tagság vehetett részt rajta. Így lesz ez nemsokára, Budapesten is, ahová minden érdeklődőt, lokálpatriótát szeretettel várunk! Legutóbb 1990-ben tartottunk fővárosunkban Akadémiát, itt volt az ideje, hogy újra az ország szívében találkozzunk!

Ha valakik tudják, hogy milyen fontos a hely szerepe, akkor a honismereti munkát, helytörténeti kutatást végzők azok. A Nemzet Fővárosa nekünk nem szlogen, hanem a honismeret által egy bizonyosság. De az is az, hogy a fővárost körbevevő települések, szülőföldjeink elválaszthatatlanok tőle. Erről, a Vidék és a Főváros kapcsolatáról beszélnünk kell majd Akadémiánk folyamán és a történeti, helytörténeti előadások majd segítenek nekünk abban, hogy világosan lássunk ebben a kérdésben is. Nem elvágólag, hanem valóban tisztán látva. A hon értékeit kutató és mentő emberek ugyanis jól tudják azt, amit Babits Mihály így fogalmazott meg:

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”

A honismereti munka számunkra egy erős kapaszkodó, egy folyamatosan megtartó, feltöltő energiaforrás. Viszont az is fontos, hogy e munkában résztvevők időről időre találkozzanak és tanácskozzanak. Erősítsék egymást is, hogy érdemes közösségeinkért dolgozni – ha sok nehézség mellett is kell azt tenni. Beszélni a jó gyakorlatokról vagy arról, hogy mit csinálnánk másképpen legközelebb. A tapasztalatcsere a honismereti mozgalomban is lényeges, használjuk fel az 50. jubileumi akadémiát arra, hogy érdeklődjünk egymás munkája iránt, hogy beszéljünk az eredményekről és a kudarcokról is. De ne csak az utóbbiakról! Egy igazi honismeretes nem süllyedhet a pesszimizmus mocsarába, nem annak megfogalmazására kell fektetnie kreativitását, hogy hogyan nem lehet megoldani, hogy miért lehetetlen szolgálni az ügyet… Ez a vírus sajnos nagyon terjed a társadalmunkban, ami ellen fel kell lépnünk, aktívan, a jó ügyeket szolgálva. A szellemi honvédelmet szolgáló honismeretet nevezhetném e vírus ellenszerének, de az utóbbi évek traumája miatt nem nevezem oltásnak, inkább infúziónak. A nemzet immunrendszerének erősítéséhez kell ez az infúzió, melynek kapcsán azonban nem annyira a kórházi orvoseszközre gondolok csak, hanem inkább a pannonhalmi Infusiora. Nemzeti emlékhelyünkön a legjobb minőségű bort anno infusionak nevezték, s ez a nagy ünnepek, egyedi találkozások, emlékezetes alkalmak díszbora volt. Úgy szolgáltak fel, hogy egy szerzetes testvér a közösség asztalánál körbejárt és a palackból töltötte be a pohárba a bort: az infusio tehát ezt a betöltést jelentette. Így kapta újabban a Pannonhalmi Főapátság borászatának ünnepi tétele az Infusio nevet.

Minket kötelez a szülőföld és a haza szeretete, de szervezetünk, mozgalmunk gazdag múltja is a miénk – a honismereti akadémiák sorával – és aki annak érzi, annak fontos a folytatás. Azt kívánom mindnyájunknak, hogy adjon ez az ünnepi Akadémia szellemi és lelki feltöltődést, hogy jó honpolgárként a hétköznapokban hatékonyan tudjuk szolgálni nemzetünket!

És e két jeles és kerek évforduló hol is érne máshol össze, mint a Honismeretben, mégpedig ebben a számban, hiszen budapesti tematikájú írások dominálnak lapjain Akadémiánk helyszíne miatt. Fogadja szeretettel a Kedves Olvasó a 300. Honismeret-számot. Legyen a záró kívánságunk ez alkalommal is: még legalább ugyanennyit!

Debreczeni-Droppán Béla

Ezt olvastad?

Pécs-Baranya évszázadai – Országos helyismereti konferencia Pécsett

A Pécs-Baranya évszázadai címet viselő konferenciasorozat 2016 őszén indult útjára a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye szervezésében, 2017-től a Pécs

X