Delphoi: Hallucinált jóslatok vagy a hírszerzés centruma?

A jóslásnak mindig is különleges szerepe volt az ókori görög társadalomban, illetve azon kívül is. Több elképzelés született arról, hogy a jóshelyek minek köszönhették népszerűségüket. Nem volt ez másképp a híres-neves delphoi jósda esetében sem. A mítoszoktól kezdve, a hely ökológiai-földrajzi környezetén át, a jósda politikai célú működéséig több magyarázatot is körüljárunk a cikkben.

Jósdák és jóslatok megítélése az ókori világban

Több forrás is beszámol arról, hogy a jóslatokat nemcsak a közemberek, hanem a vezető szerepet betöltő hadvezérek, sőt még az uralkodók sem vonták kétségbe. Erre kiváló példa Kroiszosz lüd király története, akinek jóslatkéréséről és annak következményeiről lentebb olvashatunk.

A korban a jóslás általánosan elfogadott volt, nagy köztisztelet övezte a papnőket és jövendöléseiket, melyek hatása elvitathatatlan az ókori történelemben, legalábbis annak kultúráiban biztosan. Azonban a jósdák – köztük is a delphoi – talán sokkal többet jelentettek közvéleményt formáló kultuszhelyeknél. Ezeknél jóslatokat kértek egyes sportversenyek eredményéről, csaták végkimeneteléről, illetve áldozatokat is mutattak be az isteneknek jobb sors reményében.

A delphoi jósda korai története és elhelyezkedése

A delphoi jósda az aranykorában Apollón isten nevét viselte, aki a jóslás mellett a költészet, a zene, a művészetek, illetve a gyarmatosítás istene is volt. A delphoi Apollón-jósda így az egyik legnevesebb jóshellyé vált a jövendölések miatt. A hely népszerűsége a többi jóshelyét, sőt, még Zeusz főisten dodóniai jóshelyét is megelőzte.

A jósda földrajzi elhelyezkedését tekintve magaslaton fekszik, a Parnasszosz-hegy délnyugati lejtőjén. A római kori források szerint azért létesíthették itt a szentélyt, mert a talaj töréseiből vulkáni gázok áramoltak fel, melyek hatására a papnő extázisba eshetett. Ezzel szemben a mitológia úgy tartja, hogy Apollón megküzdött a környéket rettegésben tartó kígyóval, Püthónnal:

,,(…) majd elment Delphoiba, ahol ekkortájt Themisz adott jóslatokat. A jósdát őrző Püthón kígyó elzárta a jósszakadékhoz vezető utat, Apollón azonban megölte, és birtokba vette a jóshelyet.” (Fordította: Horváth Judit)

A hagyomány szerint a kígyó testét elnyelte a föld és annak rohadásából keletkeztek különböző gázok, melyek hatására a jósnő képes volt kapcsolatba lépni az istenekkel. A jóslatok – ezen mitológia alapján – feltehetően ebből az állapotból származó hallucinációk voltak. A szentély a régebbi időkben Gaia földistennő nevét viselte, mielőtt még a Kr. e. 8. században Apollónról nevezték volna el. Ezt követően Gaia lányának a nevét kapta a jósda, aki Themisz volt. Az előbb idézett részlet forrásul szolgál arra is, hogy mikor kapta a jóshely az Apollón-jósda nevet.

Bár hibás feltételezés, az ókorban mégis úgy vélték, hogy a gázok a Föld ,,méhéből” áramlanak a felszínre. A már említett római kori forrásokban leírt talajtörésekre ugyanakkor nem találtak régészeti bizonyítékokat. A hiedelem mindenesetre a különleges törés miatt tartja úgy, hogy Delphoi nem más, mint a Föld a köldöke (= Omphalos), vagyis a középpontja. A jósda központi elhelyezkedését Zeusz, a legfőbb isten állapította meg. A mitikus hagyomány szerint Zeusz két sast – más mítoszváltozatban két hollót – indított el a föld két ellentétes pontjáról, és a madarak a Föld közepéhez érve Delphoiban találkoztak.

Kroiszosz jóslatkérése

Mint már utaltam rá, a jóshelyre a társadalom minden szintjéről érkeztek áldozatot bemutató, jóslatot váró emberek. A jóslatot kérők kérdéseiket írásban nyújtották be a mindenkori jósnőnek, vagyis a Püthiának. A delphoi jósda egyik leghíresebb ,,ügyfele” Kroiszosz lüd király volt. Kroiszosz a perzsa birodalommal került konfliktusba és tanácsot szeretett volna kérni a jósdáktól, hogy indítson-e háborút Kürosz perzsa király ellen.

Kroiszosz nem bízott meg feltétel nélkül akármelyik jóshelyben. Ahhoz, hogy kiderítse, melyikbe jut el a legtöbb és legpontosabb információ, egy szokatlan jóslatot kért a kiszemelt helyekről. Kérdése az volt a jóshelyek felé, hogy vajon ő maga mit csinálhatott aznap. Kroiszosz a szóban forgó napon egy érc üstben teknősbékát és bárányhúst főzött, erről pedig szinte csak a delphoi jósda volt képes pontos leírást adni:

,,Jól tudom én a föveny számát, s hogy míly nagy a tenger, értem a némát is, meghallom a szótalan embert, Érzem a csontpáncélos teknősbéka szagát is, fő az az ércüstben, bárányhús fő körülötte érc van alája terítve, fölébe borítva is érc van.” (Fordította: Devecseri Gábor)

A delphoi Apollón-jósda mellett Amphiaraosz jóshelyétől is hiteles jóslat érkezett, de ennél több információval még maga Hérodotosz sem rendelkezett. A lüd király ezáltal megbizonyosodott, hogy mind közül a delphoi jóshely a legmegbízhatóbb. Bizalma jeléül és a jóslatkérés feltételeként rengeteg áldozati állatot és temérdek arany és ezüst ajándékot küldetett Delphoinak.

Erről az esetről a Hérodotosz által leírt ,,Kürosz és Kroiszosz története” szolgál forrásként. Ahogy más történetírók, úgy Hérodotosz sem jelenti ki vagy írja le az ,,információkereskedés” lehetőségét, azonban elképzelhető, hogy a jósda központi szerepe miatt Püthiához jutott el a legtöbb információ. Ebben az olvasatban a jóshelyek hitelessége, illetve a jóslatok pontossága abban rejlik, hogy többen is megfordultak náluk. Ezáltal olyan információk birtokába jutottak, amelyeket további jóslatkérések során fel tudnak használni. Senki nem jelentette ki a működésük valódi mechanizmusát, ezt a kor egyfajta nyílt titokként kezelhette. Azonban a fontosabb pozíciókat betöltő személyek – ez esetben a lüd uralkodó is – tisztában lehetett a jóshely adta lehetőségekkel és funkciójával.

Miután Kroiszosz meggyőződött a delphoi Püthia szavahihetőségéről, megkérdezte küldöttjei által, hogy indítson-e hadat Kürosz és a perzsák ellen. Kérdésére azt a jóslatot kapta, hogy ha háborút indít a perzsák ellen, akkor nagy birodalmat fog megdönteni. A Phütia szavait verses formában írták le és adták át az ,,ügyfélnek”. Nem volt ritka eset, hogy a jóslat szövege eléggé kétértelmű volt, így valódi jelentésük csak az események bekövetkeztével vált világossá. Nem volt ez másképp Kroiszosz helyzetében sem, mert utólag kiderült, hogy a jóslatban említett nagy birodalom a sajátja volt, melyet tizennégy év uralkodás és tizennégy nap ostrom után megdöntöttek.

Kroiszosz mélységesen megvetette a vereség után az isteneket, amiért becsapták. Kürosz perzsa király – engedve legyőzött ellenfele kérésének – lüdöket küldött Delphoiba, hogy számonkérjék a Püthiát. A Püthia így magyarázta meg a lüd királynak adott jóslatát:

,,Ami pedig a jóslatot illeti, Kroiszosz szemrehányása nem jogos. Előre megmondta ugyanis Loxiasz (=,,Kétértelmű”; Apollón mellékneve), hogy ha a perzsák ellen hadat indít, nagy birodalmat dönt meg. Ezután, ha jól meggondolta volna a dolgot, újra követet kellett volna küldenie Delphoiba és megkérdeztetnie, vajon a saját vagy a Kürosz birodalmát érti az isten. Minthogy a mondottakat nem értette meg, és mégsem tett föl új kérdést, magát okolja.” (Fordította: Devecseri Gábor)

A lüd király azt remélte, hogy a jóslat egyértelműen az ő győzelmét jövendöli meg, így teljes magabiztossággal támadta meg a perzsákat. Egy valamit azonban figyelmen kívül hagyott, mégpedig a delphoi jósda épületén olvasható feliratok egyikét, miszerint ,,Ismerd meg önmagad!”. Jóslás előtt az embernek tisztának kellett lennie, ami sokáig csak a testi tisztaságot jelentette. Megmosdással és tiszta ruha felvételével rituálisan megtisztulhattak. Azonban a Kr. e. 6. századtól a ,,tisztaság” részévé vált a lelki feddhetetlenség is. Ez a tisztaság az isteneket sértő cselekedettel veszhetett el, azaz például a gyilkosság, a gőg és a nagyravágyás által, amelyik Kroiszoszt is elvakította. Egyre inkább az a nézet terjedt el a hellének között, hogy a jóslatkérésnél nem elég csupán a bőkezű ajándékozás és az áldozatbemutatás. Az istenek az ember lelki állapotát és annak megnyilvánulását is figyelemmel kísérik. Ezért többek között önismeretre és mértékletességre intenek a delphoi jósda bejárata fölé írt tanácsok.

Delphoi jelentősége

A polisok – ez esetben Delphoi is – nemcsak politikai-, de kultuszközösségként is működtek, ugyanis minden polisnak volt egy-egy városvédő istene. Delphoi istene egyértelműen Apollón volt. A Püthián keresztül tőle kértek tanácsot, útbaigazítást az érdeklődők. Azonban Delphoi szerepe – ahogy olvashattuk – a politikában sem volt jelentéktelen. Például a Kr. e. 8–6. században a görög városok gyarmatosítása során az újonnan létesített polisokat a delphoi jósda szentesítette. Emellett Lükurgosz, a spártai állam alkotmányának megalkotója is a jósda által erősítette meg törvényeit. Rengeteg információ mutatja, hogy Delphoi jelentősége elvitathatatlan mind vallási, mind közéleti téren, a görögök közti kapcsolatokban jelentős szerepet játszott. Mindemellett Kroiszosz példája is bizonyítja, hogy nem csak Hellász területéről, hanem messzi tájakról is vonzotta az érdeklődőket Apollón jósdája, így a távoli népekkel is létrejött egyfajta kapcsolatlétesítés. Ezáltal megannyi információ áramlott a városba, ami még több érdeklődőt vont maga után.

A kultusz hajtotta a sok-sok látogatót Delphoiba, majd a népek közti politikai kapcsolatok virágoztatták fel a polis jóshelyét. A kultuszt és a növekvő idegenforgalmat gerjesztette továbbá az Apollón tiszteletére rendezett pythó, mely – a Zeusz tiszteletére rendezett olympiai játékokhoz hasonlóan – egy ,,szent sportverseny” volt. Bármekkora is volt a jóshely diplomáciai befolyása, vitathatatlan, hogy a hely nagy szakrális jelentőséggel rendelkezett, a görög világ egyik legbefolyásosabb és legjelentősebb vallási centruma volt. A Püthia jóslatai sem voltak tudatosan politikai indíttatásúak. Jövendöléseit az extázis hatására nem is kerek egész mondatokban, hanem szavakkal, mondat töredékekkel fejezte ki. Feltehetően semmi tudatosság és/vagy megjátszás nem volt az egészben. A mindenkori Püthia talán maga is hitt a talajból áramló gázok bódító hatásában – amennyiben azok valóban léteztek. Így valóban már-már önkívületi állapotba kerülhetett akár a hely kultusza és atmoszférája miatt.

Delphoi nem csupán egy vallási köntösbe bújtatott ,,diplomáciai központ” volt. Az ókori városok, államok, birodalmak közti információáramlás és a tényleges szakrális kultusz ezen jóshely esetében nem zárta ki egymást.

Dávida Eszter

Felhasznált irodalom:

Hegyi Dolores: Polis és vallás. Bevezetés a görög vallástörténetbe. Budapest, Osiris Kiadó, 2002.

Hérodotosz: Kyros – Xerxész. Kyrosz és Kroisos története. (Fordította: Devecseri Gábor, Szabó Árpád). Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989.

Németh György – Ritoók Zsigmond – Sarkady János – Szilágyi János György: Görög művelődéstörténet. Budapest, Osiris Kiadó, 2006.

Ezt olvastad?

A „genius loci” nyomában – Bede Béla: Emlékhelyek Magyarországon

„[…] Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része […]” –

X