Hadtörténelmi kirándulás az 1866-os osztrák-porosz háború helyszíneire

Németh Balázs vezetésével ez évben először szervezett önálló tematikus túrát az osztrák-porosz háború helyszíneire a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtörténelem Tanszéke. A kiránduláshoz a kar biztosította a buszt, a Hradec Kralove Egyetem pedig kedvezményes szálláslehetőséggel segítette a program megvalósulását. Németh Balázs mellett Lázár Balázs, a HM HIM Kutató Intézetének vezetője és Nagy-L. István, a HM HIM kutatója biztosította a szakmai programot.

Zászlók, piros és kék négyzetek, pontok, nyilak, nevek és számok a térképen. Gót betűvel, kézírással papírra vetett jelentések, összegyűrt, néha koszos, véres parancsok. Rég kiadott, poros visszaemlékezések. Veszteséglista. Apró kis mozaikok, melyekből igyekszünk összeállítani a teljes képet a háborúról, hadműveletről, harcról. Az íróasztal mellett ásunk egyre mélyebbre, keressük az igazságot míg teljesnek nem látszik a kép.

Aztán egy nap felkerekedünk és meglátogatjuk a háború helyszíneit. És az esetek legnagyobb részében az előzetes kép módosul, de legalább is erősen kiegészül. Szintvonal helyett tüdőszaggató emelkedő, erős kőfal helyett golyó ellen alig védő alacsony mellvéd, út helyett úttalan terep, vékony patakocska helyett ágyúval átszeghetetlen árok. És sírok, tömegsírok, emlékoszlopok mindenütt. S térkép jelei mögött lassan arcok, emberek, sorsok jelennek meg, miközben a győztes és vesztes közötti különbségek elenyésznek. A diadalmas és a bukott parancsnok feletti ítélet sem lehet ezek után annyira éles.

A hadtörténelmi kirándulások elsődleges célja az, hogy az egész éves elméleti felkészítés gyakorlati oldalát is megtapasztalják a hallgatók. Erre pedig nem adódhat jobb lehetőség, mint meglátogatni a vizsgált háború helyszíneit, és ott, az adott pontban elmondani milyen szerepet játszottak az itt küzdő katonák a háború kimenetelében.

Az 1866. évi osztrák-porosz háború mostoha pontja a magyar hadtörténet kutatásának, hiszen alig találunk tanulmányt, monográfiát mely ezt dolgozná fel. Ugyanakkor Magyarország és az egyetemes hadművészet történetében a konfliktus komoly szerepet játszik, a Cseh- és Morvaországban küzdő császári-királyi északi hadsereg és az Itáliában küzdő déli hadsereg legénységének 25-30% származott a Magyar Királyság területéről. Hiába szolgáltak fekete-sárga zászló alatt, emlékeznünk rájuk kötelesség.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszéke évtizedek óta szervez hasonló túrákat hazai és külföldi helyszínekre, ahol magyar katonák szolgáltak.

Május 27-én az utazás első állomása a Brünn melletti Zuran domb volt. Itt volt Napóleon első harcálláspontja az 1805. évi austerlitzi csatában. A nemrég megjelent Napóleon film blődségeit javítandó, itt Nagy-L. István tartott előadást a hallgatóknak a hadműveletek és a csata lefolyásáról, kiemelve a katonai vezető attitűdje, vezetési stílusa jelentőségét.

Következő állomásunk már Hradec Kralove, ismertebb nevén Königgrätz volt, ahol a porosz-osztrák háború döntő csatáját vívták 1866. július 3-án. Halottakban, sebesültekben, eltűntekben, foglyokban a megközelítőleg 240.000 fős északi hadsereg több mint negyvenezer katonát veszített, ami addig példátlan volt a birodalom történetében. Lipa mellett fogadott minket a Hradec Kralove Múzeum régész csapata Holas Matous vezetésével, akik bemutatták nekünk a csatatér feltárásával kapcsolatos tevékenységüket. Sajnos a harctér kellős közepét hamarosan autópálya szeli majd át, az annak nyomvonalán található számos egyéni és tömegsírt kell szeptemberig feltárniuk, s antropológiai vizsgálat után, tiszteletadással az elesetteket újra temetni. A feltárás éppen azon az arcvonal szakaszon folyt, ahol a III. hadtest Kirschberg dandárja nyomult előre. Ennek kötelékébe tartozott a kapsovári cs.-kir. 44. gyalogezred, akiket ma „rosseb bakaként” ismerünk. Mivel az testeket ott hantolták el, ahol a katonák elestek, akár az is meglehet, hogy a csatatér földjében itt magyar származású katonák nyugszanak. A genetikai vizsgálatok erre választ adnak majd.

Másnap a Hradec Kralove Múzeumban indítottuk a napot, ahol a történeti kiállítás termeiben Lázár Balázs és Nagy-L. István tartottak izgalmas előadást Benedek Lajos táborszernagy és Gideon von Krismanic vezérőrnagy életéről. A kiállítás kicsi, ugyanakkor igen informatív. Az 1866. évi háború eseményei, relikviái a 19. századot bemutató teremben jelennek meg. Mindenképpen érdemes itt megállni.

Ezután észak felé indultunk, hogy a június 27-i trautenaui ütközet helyszíneit látogassuk meg. Ez volt a háború egyetlen olyan összecsapása, melyet az északi hadsereg megnyert. A 2. porosz hadsereg jobb szárnyát képező, Adolf Bonin által vezetett I. hadtest a Ludwig Gablenz altábornagy parancsnoksága alatt álló X. osztrák hadtesttel vívott egész napos, váltakozó sikerű harcot a várostól nyugatra és délre elhelyezkedő dombokon. Az összecsapás jó példája a pürrhoszi győzelemnek, hiszen bár a harctér az osztrák hadtest kezén maradt, közel 4700 katonát veszítettek, míg a poroszok csak ennek negyedét. Különösen izgalmas részét képezi az összecsapásnak Georg Grivicic ezredes dandárjának rohama Alt Rognitz falu ellen, mely során a porosz lövészharcászat és a hátultöltő Dreyse puska fölénye tisztán megmutatkozott az osztrák rohamharcászattal és elöltöltő Lorenz puskával szemben. A Szent János kápolna mellett elmesélve, térképre helyezve a történetet, az egészen másképpen cseng, mint a könyvek lapjain. Hirtelen elevenedik meg, és ébreszti rá civilt és katonát, milyen fontos szerepe van a terepnek.

Hazafelé a königgrätzi csata középpontjában, Chlumban álltunk meg először. Itt dőlt el a nap sorsa. Benedek itt tartózkodott, amikor dél körül jelezték távírón, hogy északról hamarosan újabb porosz hadsereg érkezik a csatatérre. Addig a túlerőben lévő osztrák csapatok kiegyenlített küzdelmet folytattak a Prím, Hola és Swiep erdőkért. A hír hallatára indította támadásra a IV. és II. hadtesteket, hogy utolsó esélyt tegyen a porosz balszárny átkarolására. Az előrenyomuló egységek azonban véres közelharcba bocsátkoztak a Swiep erdőben, a támadás elakadt. A 2. porosz hadsereg pedig szinte ellenállás nélkül hatolt be a III. osztrák hadtest mögé, káoszt okozva a harcrendek mögött.

A Swiep erdő peremén, Cistowes falu mellett található a csatatér talán legszebb emlékműve. A császári-királyi 8. tábori vadászzászlóalj emlékműve alatt tömegsír rejtőzik, mely az alakulat tisztjeinek, vadászainak ad örök nyugodalmat. Alig pár méterre mögötte egy porosz hadnagy sírja áll. Jól megférnek egymás mellett. Nagyszerű hely arra, hogy elgondolkodjunk azon, mennyire értelmetlen is a háború.

A 2. porosz hadsereg támadása miatt két tűz közé került csapatok visszavonulását a tüzérség tette lehetővé. August von Goeben százados 4 fontos lovasütege (VIII. tüzérezred, 7., üteg) szinte utolsó katonájáig harcolva kartácsolta a Chlumbol kitörni készülő porosz gyalogságot, nyitva tartva az utat testvérütegjei, és a III. hadtest csapatai számára. Az üteg legénysége részben magyar, részben morva katonákból állt. Utolsó lövegje helyén áll most az emlékoszlop, mely előtt a csapat fejet hajtott, mely lábánál koszorút helyezett el.

Követtük a József Károly főherceg által vezetett IV. hadtest útját a Swiep erdő keresztül, hogy eljussunk valószínűleg a legtávolabbi pontig, ahová császári-királyi katona ért. Itt áll a 12. komáromi gyalogezred 294 katonáját és tisztjeit őrző tömegsír. Hallgatóink itt a hadtest parancsnoka, Festetics I. Tasziló és József Károly főherceg pályájával ismerkedhettek meg. Miközben koszorúzással emlékeztünk meg a katonahősökről, a hallgatók egy különlegességet is kézbe vehettek. Festetics Tasziló, Benedek Lajos diszpozícióját korrigálva kedvezőbb terepen vett fel állást hadtestével július 3-án reggel 9-kor. Felismerve, hogy a parancsban kapott állás alkalmatlan a tüzérség számára, valamint látva, hogy csak gyönge porosz erők foglaltak állást a Swiep erdőnél ekkor még, támadást indított Karl von Thun II. hadtestével egyetemben. Előrenyomulásukat Benedek határozott parancsa állította meg, mely szerint vissza kellett vonulniuk eredeti pozíciójukba.

A harc közben Festetics bal lábfejét egy porosz gránát szakította le, a parancsnokságot először Anton Mollinary altábornagy, majd Habsburg József Károly főherceg, a Magyar Királyi Honvédség későbbi főparancsnoka vette át. A sebesült altábornagy később poggyászát – köztük pisztolyait is – elveszítette. A pisztolypár 2. számú példánya tavaly került vissza Magyarországra, levéltári és fegyvertörténeti kutatások, valamint heraldikai vizsgálatok igazolták eredetét. 158 év után tért vissza a helyszínre.

Kirándulásunk utolsó napján Pardubicét látogattuk meg. Csodálatos ékszerdoboz a városka, mely informatív, modern kiállításokat kínál a vár falai közt. Izgalmas adalékként itt a várban kialakított fegyvertár megtekintésével kezdtük a túrát, ahol I. Miksa fegyvertárának darabjaival ismerkedhettek meg hallgatóink. A kiállítótérben a múzeumpedagógiai céllal bemutatott vérteket, sisakokat fel lehetett próbálni, a kardokat, arkebuzokat, pikákat, paveseket, szemszeríjakat kézbe lehetett venni. A bemutatott működőképes múzeumi másolatok a mohácsi csata korát idézték, ami lehetőséget adott arra is, hogy a hadügyi forradalom hadművészetéről is elmélkedjünk.

Ez úton szeretném megköszönni minden kedves kollégának, akik támogatták, segítették az út megszervezését. Hiszünk benne, hogy ahogy eddig is, úgy a jövőben is fontos részét képezik majd az ilyen események karunk életének, a hadtörténelem és hadművészet történet oktatásának.

Németh Balázs

Ezt olvastad?

Egy populista amerikai elnökjelölt. William J. Bryan pályája

A 2000-es években sok olyan amerikai elnökjelölt indult, akik megkapták a „populista” bélyeget: a demokrata párti Barack Obama és Bernie

X