Emily Brontë (1818 – 1848) portréja

Oszd meg másokkal is:

Portré

Emily Brontë angol írónő sokak számára valószínűleg az Üvöltő szelek (Wuthering Heights) című, mára klasszikusnak számító regényéről ismert, de költő is volt, és másik két lánytestvérével, Charlotte és Anne Brontë-vel együtt Currer, Ellis, and Acton Bell írói álnéven publikálták regényeiket és verseiket.

Bár mindegyik lány tehetséges volt, nagyrészt anyagi okok vezérelték őket, amikor írni kezdtek, ugyanis igen nagy szegénységben élt a család, és emiatt is halt meg két testvérük, míg mindannyian gyenge egészségnek örvendtek. Emily maga is viszonylag fiatalon hunyt el.

Bár ő publikált a legkevesebbet a három Brontë lány közül, mégis úgy tartják, hogy ő volt köztük a legkiemelkedőbb, legtehetségesebb és legszenvedélyesebb

(bár a legkevesebb üzleti érzékkel és életrevalósággal megáldott is egyben). Ezen felül az ő életét övezi a legtöbb homály és rejtély, melyek felfedésén sok életrajzíró dolgozott már, többnyire sikertelenül: például mert sem naplóbejegyzések, sem fennmaradó levelek nem állnak rendelkezésre. A legnagyobb problémája valószínűleg az volt, hogy túl zseniális volt nőként a viktoriánus Anglia közönsége és társadalma számára.

Az egyetlen autentikusnak számító kép Emily Brontë-ról (Forrás: Wikimedia Commons)

Emily Brontë 1818. július 30-án látta meg a napvilágot Thorntonban, Yorkshire-ben. Ő és három másik, életben maradt testvére (Charlotte, Branwell és Anne) a Yorkshire lápvidéken töltötték idejük nagy részét a viszonylag rövid, de egyben életre szólóan tragikus, bentlakásos iskolai tartózkodásukon kívül a Clergy Daughters’ School at Cowan Bridge-ben, Lancashire-ben. Anyjuk korán meghalt, és, bár apjuk igyekezett megfelelő oktatást biztosítani nekik, és amennyire lehetséges foglalkozni a gyerekekkel, az otthonuk rideg volt és szegényes (a nem megfelelő táplálkozás már kis koruktól egész életükre és egészségükre kihatott).

Emily különösen kedvelte a magányt ebben az egyébként sem túl szívélyes légkörben.

Később próbálkoztak munkavállalással: Charlotte Miss Wooler’s school at Roe Head-ben, később Emily pedig Miss Patchett’s school at Law Hill-ben, de mindketten feladták a tanítást, majd nevelőnői állásokat, és saját iskola indítását tervezték, ami aztán nem valósult meg, hiába mentek még Brüsszelbe is nyelveket és iskolavezetést tanulni.

Az első publikációik versek voltak, melyek egy verseskötetben jelentek meg együtt 1846-ban a fent említett álneveken, viszont nem arattak nagy sikert. Majd 1847-ben hiába fogadta el egy kiadó Emily Üvöltő szelek című és Anne Agnes Grey című regényeit publikálásra, addig nem jelentek meg, míg Charlotte Jane Eyre című regénye nagy sikerre nem vitte a család nevét annak ellenére, hogy bár a konkrét név nem jelent meg a címlapon, általában úgy reklámozták a műveket, hogy egy előző sikeres könyvhöz kötötték. Mindezek ellenére,

az Üvöltő szelek, amikor 1847. decemberében végre megjelent, igen rossz kritikákat kapott (vulgárisnak, állatiasnak, ízléstelennek tartották), és csak sokkal később vált az egyik legnagyobb angol klasszikus regénnyé.

Az írónő egészsége egyébként sem volt soha kiváló, de valószínűleg a regénye negatív fogadtatásának köszönhetően rohamosan elkezdett romlani állapota, és végül, sok szenvedés után, Emily Brontë 175 éve, 1848. december 19-én hunyt el tuberkulózisban Haworthben, Yorkshire-ben.

Az Üvöltő szelek viszont azóta is velünk van, míg Catherine és Heathcliff vad gyűlölettel vegyült szerelme ikonikus részévé vált nemcsak az angol, de a világirodalomnak is. A regény struktúráját, narratív technikáit, irodalmi eszközhasználatát tekintve mind különlegesnek és szokatlannak számított az adott korban. E mellett az is megkülönböztette például testvérei regényeitől, hogy nem volt önéletrajzi írás, és nem merengett a vénlány vagy a tanítónő szerepkörökön. Ezen felül a szenvedély és az erőszak olyan erővel tört fel a lápvidék mélyéről a regény lapjain, mely terület annyira fontos volt Emily számára és az identitása szoros részét képezte, hogy az sokakat megrettentett és döbbenettel töltött el. Valamint a szabadság gondolatának központi szerepe is különlegessé tette a művet, amellett, hogy időtálló és univerzális üzenete van. Nagyon innovatív és eredeti volt, mely megosztotta az embereket; a legtöbb kritikus „strange”-nek, furcsának nevezte.

Tóth Zsófia Anna

Források:

Bloom, Harold (szerk.): Bloom’s Guides. Emily Brontë’s Wuthering Heights. New York: Bloom’s Literary Criticism, 2008.

Britannica: Emily Brontë.

Pykett, Lyn: Women Writers. Emily Brontë. London: Macmillan Education, 1989.

Rogers, Pat (szerk.): The Oxford Illustrated History of English Literature. Oxford: Oxford University Press, 1987.

Winnifrith, Tom és Edward Chitham: Charlotte and Emily Bronte. Literary Lives. London: The Macmillan Press, 1989.

Ezt olvastad?

„Itt nyugszik az, kinek nevét vízre írták” – olvasható John Keats sírján, Róma protestáns temetőjében, a Cimitero Acattolicoban. Úgy tudjuk,
Támogasson minket