Éremművészet és pénztörténet – emlékezés Huszár Lajosra

Huszár Lajost – munkásságát értékelve – a magyar pénz- és éremtörténet legeredményesebb magyar kutatójának tartja a tudománytörténet. Huszár Lajos azonban több, sokkal több volt ennél: életével, munkásságával példázva tett eleget a magyar értelmiségtől elvárt feladatnak: értelmet adni a nemzetnek.[1] Pedig életútja nagyon göröngyös volt; göröngyös és nehéz, mint azoknak, akik minden körülmények között képviselték a keresztény, magyar értékrendet és eszerint éltek, dolgoztak, alkottak.

Forrás: Numizmatikai Közlöny 1987-1988. 3.

Huszár Lajos 1906. január 29-én született Erdélyben, a Maros-Torda megyei Nyárádszeredán (ma Románia), magyar református kisnemesi családban. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, itt tett érettségi vizsgát 1924-ben. Továbbtanulás – egyetem – azonban csak Magyarországon volt lehetséges számára; így Magyarországra jött és a kecskeméti Református Főgimnáziumban megismételte érettségijét; így ezzel a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán történelem-földrajz szakos tanárjelölt lett. Ám az alapvizsga után a művészet- és művelődéstörténet felé fordult, ebből doktorált. Kialakult jövőjének útja: a numizmatika. Disszertációja a körmöcbányai éremvésőkkel foglalkozott és további kutatásainak is elsődleges témája a magyar éremművészet lett. Érdeklődésének elsődleges területe mindenkor az éremművészet volt, de magyar pénztörténeti kutatási mellett más múzeumi feladatokat is el kellett látnia, csupán 1966-ban nevezték ki mellé e sorok íróját. Nevezetes munkája a Habsburg-házi királyok magyar pénzei, ami akadémiai doktori értekezése volt, valamint az Erdélyi Fejedelemség Pénzei. Az antik numizmatika feladatait mindenkor más numizmatikus látta el: időrendben egymást követve: Alföldi András, Jónás Elemér, Alföldi Mária, Kerényi András, Biróné Sey Katalin.

Huszár Lajos tudományos és emberi megbízhatósága közismert volt. Jellemző történet az olasz király Magyar Nemzeti Múzeumban tett hivatalos látogatása. Hóman Bálint összehívta az osztályok munkatársait, hogy melyik osztály mit ajánl a királynak adandó múzeum-jellegű ajándéknak. Többnyire nagy, látványos tárgyakat ajánlottak; Huszár Lajos pedig egy körömnyi nagyságú kis pénzt. A kollegák kissé gúnyosan javallották ezt elutasítani. Hóman Bálint azonban azt mondta, hogy „ha Lajos ezt ajánlja, fogadjuk el”. Úgy lett. A királynak látogatása végén átadták az osztályok ajándékait. A király mindegyiket elfogadva, megköszönve átadta a segédtisztjének. Amikor a kis dénárt kézbe kapta a numizmatikai érdeklődésű és tudású, nagy magángyűjteménnyel rendelkező uralkodó (gyűjteményét ma is külön őrzik az olasz múzeumban) rámeredt, és a saját zsebébe csúsztatta. (A történetet, Huszár Lajos „mesélte” el, de más, akkori munkatárs is megerősítette, mint emlékezetes eseményt.)

A Hóman Bálint irányításával létrehozott Országos Magyar Gyűjteményegyetem kereteiben az 1934. évi VIlI. tc. alapján az országos múzeumok Magyar Nemzeti Múzeum néven a szakmúzeum megjelölésével működtek tovább. A Gyűjteményegyetem elnöke Hóman Bálint lett, az ezen belüli Történeti Múzeum (azaz a tulajdonképpeni Nemzeti Múzeum) főigazgatója gróf Zichy István, aki 1944-ig volt a Történeti Múzeum főigazgatója; ő nevezte ki Huszár Lajost az Éremtár vezetőjévé.

1944 után Zichy visszavonult és – ideiglenesen – új főigazgatót választottak a Történeti Múzeum (azaz a Magyar Nemzeti Múzeum) osztályai. A „rangidős” Fettich Nándor elhárította magától, közismert „németbarátsága” miatt és Huszár Lajost ajánlotta főigazgatónak. Így a múzeum munkatársainak javaslatára Keresztury Dezső kultuszminiszter Huszár Lajost kinevezte a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának.

A háború utáni években kialakult kommunista hatalomnak azonban Huszár Lajos nemzeti, keresztény értékrendje nem felelt meg, vezetésre alkalmatlannak minősítették. Leváltották a főigazgatói székből, és visszakerült az Éremtárba 1955-től osztályvezetőnek.

Huszár Lajos nemzeti, keresztény értékrendje még egyszer felvillant. Az 1956-os forradalom alatt az Intézmény dolgozói a kommunista hatalom alatt kinevezett főigazgató helyett mást kívántak választani. Az összehívott gyűlésen a köztiszteletben álló idős Mihalik Sándor főigazgató-helyettes a gyűlés megnyitása után elsőként szólt: „felesleges a választás, mivel közöttünk van az utolsó jogszerűen kinevezett főigazgató: Huszár Lajos”. Ezek után már csak a taps volt, és Huszár Lajos a néhány forradalmi napra ismét főigazgató lett; a forradalom leverése után pedig ismét az Éremtárban folytatta munkáját 1987. december 23-án bekövetkezett haláláig. A budapesti farkasréti temetőbeli sírját a „Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság” a virtuális nemzeti sírkertbe sorolta.

Huszár Lajos tudományos és közművelődési munkáját szakmai és társadalmi elismerések és kitüntetések (1941: Signum Laudis, majd 1945 után – Munka Érdemrend arany fokozata), díjak: Társulatok jutalomérmei, magyar és külföldi tiszteletbeli tagságok hosszú sora idézi és bizonyítja.

Gedai István

Irodalom

Baloghné Ábrányi Hedvig: Huszár Lajos műveinek bibliográfiája. Numizmatikai Közlöny. LXXXVI–LXXXVII. (1987–1988). 21–36.

Gedai István: Huszár Lajos (1906–1987). Numizmatikai Közlöny. LXXXVI–LXXXVII. (1987–1988). 3–6.

Tóth Csaba: Huszár Lajos. In: Bodó Sándor–Viga Gyula (főszerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, Pulszky Társaság–Tarsoly Kiadó, 2002. 404–405.

 

[1] Ujházy György (1895–1971) írónak, Nagy Géza régész-történész (1855–1915) nevelt fiának, László Gyula régész professzor (1910–1978) barátjának baráti társaságban hangoztatott véleménye.

 

[Ez a cikk nem jött volna létre Tóth Csaba szíves segítsége nélkül. Ezúton is köszönöm! – a főszerkesztő]

Ezt olvastad?

A 2004-ben boldoggá avatott utolsó magyar király, IV. Károly 1921. október 22-e és 24-e között újból megpróbálta magyarországi hatalmát visszaszerezni,