Zubovits Fedor, az igazmondó Háry János – interjú Kazareczki Noémivel

Hogyan lehet egy Háry Jánoshoz hasonlított ember mégis igazmondó? Krúdy Gyula minden bizonnyal tudta volna a választ, hiszen ő volt az, aki Zubovits Fedort ezzel a kifejezéssel írta le. A kalandos életű katonatiszt életét dolgozza fel Kazareczki Noémi Igazmondó Háry János. Zubovits Fedor rendhagyó katonai pályája című új könyvében, amely a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg 2024 júniusában.

Újkor.hu: Hogyan kezdtél Zubovits Fedort életével foglalkozni, és miért éppen róla írtad a doktori értekezésedet?

Kazareczki Noémi: Az egyetem befejezése után pályakezdőként a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba (mai neve: Forgách-Lipthay Kastélymúzeum) kerültem mint a történeti gyűjtemény muzeológusa. A raktárban járva felfigyeltem 30 darab nagyméretű, egzotikus témájú fotóra. Fellapoztam a leltárkönyvet, hogy mit ír róla. Kiderült, hogy a szécsényi Zubovits család egyik leszármazottja, Zubovits Tibor adományozta a múzeumnak számos más fotóval és dokumentummal együtt az intézmény megalakulása után nem sokkal. Feltűnt a névegyezés a híres kapitánnyal, így utánanéztem. Kiderült, hogy az adományozó oldalági rokona – a nagyapja unokatestvére – volt Zubovits Fedornak, és az ő afrikai utazásai során készültek a fényképek. Ezt követően elkezdtem feltárni a szécsényi Zubovits család történetét. A kutatás eredményét kiegészítettem a kapitány rövid életrajzával és a múzeumi anyag leírásával, majd tanulmányként közöltem a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében.

Mi volt a következő lépés?

Zubovits Fedor nógrádi kötődéseit kezdtem feltérképezni a helyi sajtóanyag alapján. Ezután a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltárába kerülve elhatároztam, hogy választok egy kutatási témát, amiből disszertáció is születhet. Megvizsgáltam, hogy az országos digitális adatbázisokban mennyi információt találok a kapitányról, és kiderült, hogy óriási anyag áll rendelkezésre. Rengeteg adatot találtam a korabeli sajtóban, és számos rá vonatkozó forrást közgyűjtemények jegyzékeiben. Úgy éreztem, hogy ez olyan bázis, amire alapozva meg lehet írni Zubovits Fedor életrajzát.

Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a kutatómunka, illetve az írás során?

A rengeteg adat kezelése és rendszerezése, illetve a forráskritika elvégzése. Utóbbi alatt főként a sajtóra gondolok, ahol téves adatok is előfordultak. Külön nehézséget jelentett, hogy meghatározzam azt a módszertant, amely a leginkább segítségemre lehet az életrajz rekonstruálásában. Ehhez számba kellett venni az életrajzírás hazai és nemzetközi szakirodalmát. Erről külön módszertani fejezet született a disszertációban, amit a könyvből végül a szerkesztőkkel egyeztetve kihagytunk. A szakirodalom megvizsgálása után úgy döntöttem, hogy Zubovits katonai pályáját lineárisan, egyéb tevékenységeit tematikusan, mozaikszerűen mutatom be.

Térjünk most át a könyv tartalmára. Hogyan lett Zubovits Fedorból katonatiszt?

Atyai ágon lengyel nemesi családból, anyai ágon Hont megyei középnemesi családból származott. Korán, mindössze 15 évesen elvesztette édesapját, akinek foglalkozása – törvényszéki segédbíró volt Balassagyarmaton – alapján a család nem rendelkezhetett túl nagy vagyonnal. A katonai pálya kézenfekvő lehetett, mivel a bécsi Theresianum megfelelő támogatást nyújtott a hasonló családi háttérrel rendelkező fiatalok számára. Itt négy osztályt végzett, majd belépett a császári-királyi 25. gyalogezredbe, ahonnan 1863-ban a 9. számú Liechtenstein huszárezredbe került, és további három év múlva már hadnagyi rangban szolgált. Ebben az időszakban egy csatában vett részt, mégpedig 1866-ban, Königgrätznél, ahol a császári-királyi seregek súlyos vereséget szenvedtek a poroszoktól. Az itt tapasztaltak mélyen az emlékezetébe vésődtek. A kiegyezés után nem az 1867-ben megalakuló honvédséghez, hanem az olasz egységért harcoló Garibaldihoz csatlakozott, s csak az itáliai kaland után lépett be a magyar kir. honvéd lovassághoz.

Miért szolgálhatott Garibaldi mellett?

Nem találtam erre vonatkozó forrást, de feltételezem, hogy Klapka György volt az, aki Garibaldi táborába eljuttatta. Az ő neve Zubovits későbbi „vállalásainál” is rendre felbukkan. Például az orosz–török háborúban 1877-ben, ahol Zubovits egy cserkesz csapatot irányított a törökök mellett, Klapka György is éppen ott tartózkodott a törökök „haditanácsadójaként”.

Mi történt vele Itáliában?

Az olasz egységmozgalom, a Risorgimento befejező szakaszában csatlakozott Garibaldihoz, amikor a hadvezér seregei Rómáig meneteltek. Először 1862-ben kísérelte meg bevenni a várost, de ekkor még nem járt sikerrel. 1867-es, másodszori előrenyomulását a franciák nem nézték tétlenül, a pápai hadsereg segítségére siettek. A csatát Mentana alatt vívta meg a két sereg. Garibaldi három hadtesttel nyomult előre 1867. november 3-án, de a rendkívül heves csatát elvesztette, és kénytelen volt visszavonulni. Ekkor esett fogságba a fiatal Zubovits, akit 1867. december 21-én Rómában 17 társával együtt a Pápai Állam hadbírósága halálra ítélt, majd végül felmentett.

Az ezután hazatérő Zubovits miként kerülhetett később az egyiptomi alkirály szolgálatába?

1872-ben lovas baleset miatt szabadságolt állományban volt. Ezután került Izmail egyiptomi alkirálynak és kormányzójának, a lengyel származású Koscielszky Lászlónak, más néven Sefer pasának a szolgálatába. Sefer eredetileg Abdul Medsid szultán szolgálatában állt, és egyik megbízása Kossuth és a magyar emigráció fogadása, illetve a menekültek segítése volt. Innen ismerhette Klapka Györgyöt is, aki bemutatta Zubovitsot neki. Sefer Abdul Medsid szultán halála után Izmail egyiptomi alkirály kormányzója lett, s pénzügyminisztereként nagyban elősegítette a Szuezi-csatorna kiépítését. Zubovits legfőbb feladata az volt, hogy az Izmail által megvásárolt stájerországi várkastélyba, Bertholdsteinbe szállítsa az alkirály ingóságait. Az eladósodott Izmail ugyanis így szerette volna kimenteni a vagyonát Egyiptomból, mert a Szuezi-csatorna építéséhez felvett kölcsönök kamatait az alkirály nem tudta visszafizetni. Ekkor szerezte meg Anglia a részvények többségét, ezzel együtt a vízi út fölötti uralmat. Az eladósodott khedivét végül 1879. április 2-án mondatták le fia javára.

Zubovits több találmányáról is írsz a könyvben. Mi volt a lényege és jelentősége ezeknek?

Zubovits összesen három találmányt szabadalmaztatott élete során. Az első az 1877-ben a katonaság számára kifejlesztett ún. lovassági úszókészülék volt. Ez az eszköz azt a célt szolgálta, hogy a lovas szélesebb folyókon is képes legyen átkelni lovával, akár a fagypont feletti néhány fokos vízben is. A ló nyergére két tömlőt erősítettek rá, amelyeket a lovas könnyűszerrel fel tudott fújni egy cső segítségével – akár anélkül, hogy leszállt volna.

A második és egyben legjelentősebb találmánya a szárazföldi torpedó volt, amelyet 1882-ben szabadalmaztatott. Ez volt az a találmány, amely megváltoztatta az életét, mivel az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadügyminisztériumán kívül Svájc, Svédország, Dánia, Kína, Szerbia és Törökország is megvásárolta tőle a használati jogot, aminek nyomán jelentős vagyonra tett szert. Az általa kifejlesztett taposóaknát „1885M Land-Torpedo” néven rendszeresítették a császári-királyi hadseregben. 1901-ben továbbfejlesztette találmányát. Az új kiegészítést automata előőrsnek nevezte el, ezzel egy vészjelző berendezéssel ellátott botlódrótos aknát fejlesztett ki.

Harmadik találmányát, az akusztikus vészféket 1907-ben szabadalmaztatta. Abból a célból tervezte meg, hogy kiküszöbölje a szemaforok hibás működése által okozott vasúti szerencsétlenségeket.

Bár az első világháború idején már nem volt fiatal, részt vett az ekkori harcokban. Mit tudunk erről?

68 évesen honvédhuszár századosként tényleges szolgálatot vállalt, és közel 100 főből álló torpedóosztagát 1915 telén már a Kárpátokban találjuk a 17. gyaloghadosztályban. 1915 februárjában a Pesti Napló újságírója tudósított a duklai frontvonalról, ahol interjút készített Zubovits kapitánnyal. Zubovits elmondta, hogy az aknákat a leggyakrabban az éj leple alatt, kúszva, négykézláb, sakktáblaszerűen helyezték el a két lövészárok között, a botlóhuzalokat élő fákhoz erősítették, és levelekkel, bokrokkal takarták el. Az 1915-ös tavaszi kárpáti harcokban Zubovits Eperjesen gyártotta torpedóit, de áprilisban Szemelnyénél megsebesült. Júniusban ismét szolgálatra jelentkezett Hazai Samu honvédelmi miniszternél. Ezt követően az olasz frontra helyezték. Először az Isonzóhoz, majd a Cortinát, illetve a Kreutzberg-hágót védő csapatok közé osztották be. Ezen a frontvonalon a Monte Piano közel 3000 méter magas tetejére kellett följutnia osztályával a keskeny szerpentin-ösvényen. Korábbi sérülése miatt lóháton ment, és 500 kilogrammnyi dinamitot vitt fel csapatával a gránáttűzben. Az 1000 méteres szakadékok és a gránátzápor ellenére sikerült feljutniuk. Tetteiért megkapta a Signum Laudis kitüntetést és a hadidíszítményt a III. osztályú Vaskorona-Rendhez és az őrnagyi rangot. Ezután nyugdíjazták.

Még a világháború előtt az 1911–12-es olasz–török háborúban járt. Hogyan került ide?

Haditudósítói és katonai megfigyelői feladatokat látott el, mivel a 19–20. század fordulójától az Osztrák–Magyar Monarchia is élt azzal a lehetőséggel, hogy tőle független katonai konfliktusokban hivatalos katonai megfigyelők (akár önkéntesek vagy tartalékos tisztek) által tapasztalatokat szerezzen a modern hadviselésről. Négy hónapig tartózkodott a térségben, ahol főként a Monarchia szövetségesének, Olaszországnak a hadviselését figyelte meg. Tapasztalatait hivatalos jelentésben rögzítette, haditudósításait pedig a Pesti Hírlapban közölte. A New York Times is készített vele egy interjút. Megállapította, hogy az olaszok hiába tervezik rövidre a háborút, a sivatagi körülmények és a törzsek gerillaharcmodora miatt csak sokára és nagy áldozattal fogják tudni befejezni, s azt is, hogy az olaszok már nem szövetségesként tekintenek a Monarchiára. Az idő mindkét állítását igazolta.

Hogyan került utána Albániába?

A Balkán függetlenedése az Oszmán Birodalomtól Albánia függetlenedésének újabb állomását hozta el, s Zubovits megbízatása mögött az Osztrák–Magyar Monarchia ezzel kapcsolatos külpolitikai érdekeltsége állt. Zubovits először 1880-ban került Albániába, és ekkor a katolikus miridita és malisszor törzsekkel Montenegró ellen harcolt. Vezetőjüket, Bib Dodát még az orosz–török háború idején ismerhette meg, ezáltal került kapcsolatba az albánokkal. Ez alapozta meg, hogy 1913 végén ismét Albániába érkezzen, hogy ott a császári és királyi vezérkar kiküldetése nyomán megfigyelői és szakértői feladatot lásson el. Négy hónapig, a nagyhatalmak által kinevezett első albán király, Wied herceg megérkezéséig tartózkodott az országban.

Miért volt fontos az Osztrák–Magyar Monarchiának Albánia?

Azért, mert gyarmatpótlékként tekintettek rá, és így egy Bécsbarát, szerbellenes, önálló Albánia létrehozása volt a cél. Ekkor anarchikus állapotok uralkodtak, északon a nagyhatalmakból álló nemzetközi ellenőrző bizottság emberei, délen a görög csapatok állomásoztak, Vlorában a Kemal-kormány ellenőrizte a várost, Durrëst pedig Essad Toptani pasa tartotta a felügyelete alatt. Zubovits nyilatkozataiból kiderült, hogy a szövevényes diplomáciai törekvések között könnyen eligazodott, és a belső hatalmi harcokat is jól rekonstruálta. Hivatalos jelentésében kiemelte, hogy Essad Toptani nem szándékozik együttműködni a Monarchiával, mert saját, „független” hatalmának kiépítésébe kezdett. Jóslatai, amiket a Pesti Hírlapban és hivatalos jelentésében is összefoglalt, itt is beigazolódtak.

Zubovits életében különösen fontos szerepet játszottak a lovak. Milyen rekordok köthetők a nevéhez?

A Bécs és Párizs közötti út 14 nap alatti megtételével, s így a távlovagló rekord felállításával vált Európa-szerte ismertté. 1874. október 25-én délelőtt 10 órakor indult, majd november 8-án délelőtt 9 óra 45 perckor ért célba. Nagyobb európai lovas klubok tettek fogadásokat, amelyek a sajtó szerint elérték a 3 millió frankot, és ebből a lovasnak is jutott 100 ezer frank, 15 ezer forint, valamint Őfelsége „600 db arannyal” jutalmazta. A viszontagságos út után Párizsban díszvacsorával, Apponyi Rudolf osztrák−magyar párizsi nagykövet és Patrice de Mac Mahon francia elnök vendégeként ünnepelték Zubovitsot, A korszakban az ún. „messzelovaglás” mint sportág megteremtőjének őt tekintették. 1885-ben például arról tudósítottak, hogy másfél óra alatt tette meg lóháton a Bécs és Pozsony közti távolságot. A bécsi Praterben is feltűnt fogathajtó versenyeken. 1895 márciusában fogadást kötött valakivel 4000 forintban, hogy a befagyott Dunán, amely olvadásnak indult, áthajt négyes fogatával, vagy szintén megtörtént, hogy Váctól Verőcéig versenyezett a vonattal szintén fogadásból. 1899-ben a Berlin−Tata verseny indulói között − osztrák és német arisztokratákon kívül − a kapitány neve is felbukkant, aki ekkor már 53 éves volt. Sporttevékenységnek tekinthetjük a lovassági úszókészülékével történt bemutatókat, de a 1879-es nagy szegedi árvízi mentést is Zubovits atléta barátjával, Porzsolt Gyulával szervezte meg, az atléta klub és a csónak-egylet tagjaival.

Nemcsak árvízi mentőként tett a közért, hanem a politikába is belefolyt. Hol, hogyan, és milyen sikerrel történt ez?

Közéleti szerepvállalásai lakóhelyeihez kötődtek, elsőként Nógrád vármegyéhez, miután 1890-ben bérleti szerződést kötött Schuster Konstantin váci püspökkel a nógrádverőcei Migazzi-kastély használatára. 1898-ban lett Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának a tagja unokabátyjával, Zubovits Istvánnal együtt. Fontos ügynek tekintette a megyei díjnokok fizetésének megemelését, nyílt levélben, sajtócikkben is kérte Széll Kálmán államtitkár intézkedését.

Alagon (a mai Dunakeszi része) a lóversenyzés megreformálását sikerült elérnie. Memorandumát – amelyben az ott letelepedett angol trénerek és zsokék, bukmékerek és fogadásokat közvetítő irodák megadóztatását és a szabálytalanságok kiküszöbölését kérte – benyújtotta a képviselőházba, amit meg is szavaztak Wekerle Sándor miniszterelnök támogatásával. Ezt követő terve volt a hazai lótenyésztés fejlesztése a községi mének megteremtésével és egy országos lótenyésztő egyesület felállításával, amely segítette volna a gazdákat az exportálásban. Ennek érdekében háromszor tett látogatást Egyiptomban, majd a további utak folytatásához Wekerle Sándor miniszterelnök támogatását is megnyerte. Az apaállatokat az egyiptomi alkirály, Gezira istállójából szerette volna importálni. Az eredményről nincs információnk, de e tárgyú levelezése fennmaradt, Abbas Hilmi alkirállyal.

Visegrádon, utolsó lakhelyén pedig a Budapest−Visegrád villamosvasút kiépítéséért tett erőfeszítéseket a községi tisztségviselőkkel. Az engedélyt csak Szentendrétől Visegrádig adta meg Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter. A pálya végül nem készült el, mert Zubovits szerint Jellinek Henrik, a Szentendre–Budapest vasútvonal tulajdonosa azt megakadályozta.

Az országos politikával is megpróbálkozott?

Igen, de ebben nem járt sikerrel. 1900-ban a szentesi választásokon a korábbi Függetlenségi és 48-as Párt képviselője 80 ezer forintért felajánlotta Zubovitsnak a mandátumot, amit ő nem fizetett ki, s csak 1909-ben lett a Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth-párt kültagja. Parlamenti mandátumhoz nem jutott, közéleti kérdésekkel publicisztikáiban viszont rendszeresen foglalkozott.

Zubovits párbajairól is sokat megtudhatunk a korabeli sajtóból. Melyek voltak Zubovits legfontosabb összecsapásai?

1876 és 1909 között 12 párbajjal kapcsolatos esetéről találtam forrást, de ennél valószínűleg jóval több lehetett. Elenfelei között találunk katonatiszteket, de lapszerkesztőt és országgyűlési képviselőt is. A legnagyobb sajtónyilvánosságot kapott párbaja 1900-ban történt, amikor Rákóczy Istvánnal, a nógrádi járás főszolgabírójával küzdött meg. A kardpárbaj során a felek hevesen támadtak, mindketten megsebesültek. A súlyos kimenetelű párbaj során Zubovits a karján két csontig hatoló éles vágást kapott. Többnapos kórházi ápolásra szorult, sőt gyógyulását a magas láz is nehezítette. Orvosa abban sem volt biztos, hogy meg tudja menteni a karját, de Zubovits ezúttal is felépült. Annak ellenére, hogy kardpárbajai számos alkalommal súlyos sérüléseket okoztak, nem vették el a kedvét a további „mérkőzésektől”.

Zubovits rendszeresen írt cikkeket – milyen témákban nyilvánult meg ilyen módon? Melyek a legfontosabb írásai szerinted?

Országos és vidéki lapok egyaránt publikálták írásait (Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Váci Hírlap, Nógrádi Lapok és Honti Híradó). Nehéz kiválasztani a legjelentősebbeket, mert a nemzetgazdasági és közéleti kérdésektől, a külpolitikai aktualitásokon át a nyílt levelekig, a haditudósításokig, nekrológokig, úti és vadászati beszámolókig terjedt írásainak témája. Publicisztikái nagy műveltségről, széles nyelvtudásról és nem utolsó sorban arról tanúskodtak, hogy a nemzetközi lapokat is olvasta, s nemcsak a politikai eseményeket, hanem a tudományos élet legújabb felfedezéseit is nyomon követte. Szófordulatokban gazdag írásaiból az irónia és a humor szinte sosem hiányzott. Feltételezhetjük, hogy széles olvasói táborral rendelkezhetett.

…ha már írás: Zubovits az irodalomba is bekerült, a kötet címét is Krúdy Gyulától vetted. Milyen módon lett belőle irodalmi hős?

Több tényező hozzájárulhatott ehhez. Nemcsak a vakmerősége, számos párbaja, hajmeresztő vállalkozásai, hanem a sokoldalúsága is arra predesztinálta, hogy már a saját életében irodalmi hőssé, halála után pedig legendává váljon. Mivel a távlovaglás kapcsán számos újságcikk és ponyvafüzet jelent meg róla, megszerette, ha írnak róla, és igyekezett bekerülni az újságokba. Mai szóval azt mondhatjuk, hogy katonacelebbé vált. Nem egy tette – például a szegedi árvízi mentőakció vagy a szudáni magánhadjárat terve – külföldön is hírértékkel bírt. Emellett számos íróval, publicistával baráti kapcsolatot ápolt, aminek legfőbb bizonyítékai azok a levelek, amelyek az Országos Széchényi Könyvtár Levelestárában maradtak fenn. Ezek alapján Zubovits az 1890-es években már biztosan részese volt annak a hírlapírói körnek, amely a Fiume Kávéház törzsvendégének számított.

Kikkel ápolt baráti kapcsolatot közülük?

Például Mikszáth Kálmánnal, aki a Nógrádi Lapokban megjelent tárcacikkeiben is megemlítette Zubovitsot, és a Vahot Imre bácsi című nekrológjába is belefoglalta. Herczeg Ferenc valószínűleg a közös sportnak, a vitorlázásnak köszönhetően lett a barátja. Az író a Szíriusz című regényben a főhőst róla mintázta, a Bolond Tatáry című művében szintén, Zubovits halála után pedig a Gótikus ház című művében név szerint is megemlékezett róla. Krúdy Gyulának főként az 1920-as és 1930-as években volt kedvelt karaktere Zubovits, de egy korábbi, 1914-es írásában szintén felismerhető a kapitány alakja, mégpedig a Háborúk tudósa című műben. Krúdy A cigány bíró emlékére és az Országos becsületbíróság című másik elbeszélésben is róla ír, de a legtöbben Zubovits Fedor, aki Pesten is oroszlánokra vadászott című művéből ismerik. A történetben a kapitány szenvedélyes vadászként megegyezett egy cirkuszigazgatóval, hogy engedje szabadon az oroszlánjait, hogy ő majd a pesti utcákon vadásszon rájuk. Krúdynak ez az írása azért is érdekes, mert tartalmaz egy többé-kevésbé hiteles életrajzi leírást. Innen vettem a könyv címét is, mivel Krúdy ebben a művében nevezte Igazmondó Háry Jánosnak Zubovits Fedort. Az írja, hogy egyetlenegyszer sem lehetett rajtakapni, hogy nagyobbat mondott volna az igazságnál. Ő volt az a legendás férfiú, aki mindig igazat mondott, bár a legcsodálatosabb történetek hangzottak el szájáról. Ő volt az igazmondó magyar Háry János!

Mit tartasz a legfontosabbnak Zubovits Fedor gazdag életpályájából?

Egyrészt azt, hogy saját erejéből, tehetségéből emelkedett a társadalmi ranglétrán olyan magas szintre, hogy a korabeli politikai és katonai elit egyenrangú félnek tekintette. A találmányát is, amelyet az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadserege is alkalmazott, és amelynek használati jogát számos ország megvette, nemcsak anyagi függetlenséget, hanem nagyfokú döntési szabadságot is szerzett. Másrészt a katonai pályáját, mert a legmeglepőbb felfedezés a közös hadügyminisztériummal folytatott levelezéséből derült ki. Addig úgy tűnt, hogy a nagy vagyonra szert tett, szabad mozgáshoz szokott, kötöttségektől mentes éltet folytató, mindig kényszeresen a középpontban lévő Zubovits kapitány élete értelmet nyert a találmányával és az annak eladásából származó vagyonnal, a költséges sportokkal és a közügyek iránti szenvedélyes fellángolásokkal. A leveleiből viszont kiderült, hogy legfőbb életcélja és személyes ambíciója az volt, hogy találmányával békeidőben és háborúban egyaránt a hazáját szolgálja. Láthattuk, hogy idős korában ugyan, de az első világháborúban ez megvalósult. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy önmagára is elsősorban katonaként tekintett. Emellett azonban meg kell jegyezni, hogy minden tevékenységében sikeres és önazonos volt.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

A 143 éve született Bartók Béla portréja

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.

X