„Et ita inceptum est concilium” − 600 éve ült össze a konstanzi zsinat

Az I. világháború centenáriuma mellett idén egy másik fontos európai esemény évfordulóját is ünnepelhetjük: a 600 éve megnyitott konstanzi zsinatét, amely az európai egyháztörténet egyik kiemelkedő eseménye volt. Miért volt ez az esemény ennyire fontos? Az 1414. november 5. és 1418. április 22. között ülésező konstanzi zsinat jelentőségét nem csak az iránta tanúsított érdeklődés, a magas részvételi arány, hanem a megtárgyalt ügyek jellege és az eljárás módja is adta. Ahhoz, hogy a zsinat ilyen meghatározóvá váljon, több tényező egyidejű fennállása volt szükséges. A zsinat nemzetközi elismerését biztosította, és ezáltal a résztvevők számát is növelte, hogy Luxemburgi Zsigmond magyar és német király kiállt a gyűlés mellett: a zsinat megszervezésének korai szakaszától diplomáciai befolyását latba vetve igyekezett rávenni az európai uralkodókat és a három pápát követeik elküldésére. Zsigmond a későbbiek során is igyekezett minél határozottabban (és többnyire sikeresen) kézben tartani a különféle nézőpontok összehangolását. XXIII. János pápa 1415. márciusi szökése és az ennek következtében a küldöttek körében kialakult nyugtalanság is erősítették a király pozícióját, aki−1415. júliustól 1417 januárjáig tartó távollétét leszámítva−gyakran az üléseken is elnökölt.


Husz János a konstanzi zsinat előtt. Forrás: Wikipedia.org

Másrészt az egyházszakadás megszüntetése iránti igény ekkor már rendkívül erős volt, hiszen a kettős, illetve 1409-től hármas pápaság, a XIV. század végétől jelentkező eretnekség és az egyházi hivatalokban mindennapossá vált szimónia negatívan befolyásolták a katolikus egyház megítélését. Hozzájárult még a zsinat működéséhez a korszakban dinamikusan növekvő egyetemi értelmiség, amely nemzeti hovatartozástól függetlenül, önálló társadalmi csoportként is érvényesíteni próbálta érdekeit, ezért sokan önállóan, saját költségükön jelentek meg Konstanzban. Szintén hatással volt a zsinatra a korszak meghatározó fegyveres konfliktusa, a százéves háború. A XV. század elején Franciaországban fellángolt polgárháborús helyzet, amelyben Burgundia és az armagnac-orléans-i párt vetélkedett az ország irányításáért, megfelelő alkalmat adott V. Henriknek a katonai beavatkozásra, így az évszázados harc újabb szakaszba lépett. A hadszíntéren zajló események kiválóan tükröződtek a zsinat menetében, ugyanis a gyűlés mintegy nemzetközi fórumként szolgált a harcoló felek számára, ahol saját álláspontjukat próbálták igazolni. Ezek a viták, a szembenállásban kialakult határozott ellenségkép és saját álláspont védelme érdekében megfogalmazott öndefiníció a történészek szerint jelentős szerepet játszottak az angol és a francia nemzeti identitás alakulásában, továbbfejlődésében.


Luxemburgi Zsigmond bevonul a konstanzi zsinatra. Forrás: Wikipedia.org

A korabeli elgondolás szerint a konstanzi zsinat mindenekelőtt három kérdés megoldására törekedett, ezek a causa unionis, a causa fidei és a causa reformationis voltak. Az első kettő, az egyházszakadás megszüntetése (causa unionis) és az eretnekség elítélése (causa fidei) esetében a kutatók többsége egyet ért abban, hogy ezt a két ügyet a zsinat sikeresen zárta le és valós megoldás született. A zsinat hatékonysága a harmadik ügyben, az egyház megreformálásának kérdésében azonban már jobban megosztja a történészeket: van, aki szerint a zsinat eredménytelensége vezetett később a reformációhoz, mások viszont sokkal pozitívabban vélekednek, és ha nem is teljes mértékben, de részben sikeresnek tartják a konstanzi zsinaton véghezvitt egyházi reformokat.

A minores causae a zsinaton tárgyalt másodlagos jelentőségű ügyek összefoglaló elnevezése. Minor causa-ként tartották számon például a zsinat működésével kapcsolatban felmerült szervezeti kérdéseket, valamint az olyan elszigeteltebb ügyeket, amelyek csak egy-egy ország számára bírtak jelentőséggel (például Johannes Parvus ügye). Ezeken kívül ide sorolhatnánk még azokat a kérdéseket is, amelyek bár nagy jelentőségűek voltak és szóba is kerültek, de Konstanzban elodázták a megoldásukat (például görög unió ügye).

A konstanzi gyűlés több szervezeti kérdésben is nagyon „modern” utat követett. Egyfelől ilyen volt a felmerült kérdésekben való szavazás módja. A pisai zsinatot megelőzően az egyházi gyűléseken a személyenkénti szavazás volt a bevett, de 1409-ben ezt az eljárásmódot a nemzetenkénti szavazás váltotta fel, ami az egyetemi rendszerből átvett „nációkon” alapult. Konstanzban 5 zsinati nemzetet különböztettek meg, amelyek esetenként több ország követeit is magukba foglalták: itáliai, angol, francia, német (amelybe a magyar követek is tartoztak) és a zsinathoz később csatlakozó Ibériai-félszigetről érkezett követekből alakult spanyol nemzeteket. Konstanzban XXIII. János és az itáliai nemzet per capita akart szavazni, hiszen így számbeli fölényüket könnyedén kihasználhatták volna. A szavazás módjáról szóló vita azonban már 1415 februárjában eldőlt, ugyanis a francia, német és az angol nemzet egyet értett abban, hogy a szavazásnak az általános gyűléseken per nationes kell történnie. Tehát a nemzetek először külön tárgyalták meg az ügyeket: saját üléseiken eldöntötték, hogy milyen szavazatot fognak leadni a sessio generalis-on (vagyis az általános gyűléseken), ahol minden zsinati résztvevő megjelent. Hamarosan felmerült, hogy hogyan kezeljék a bíborosi kollégiumot. 1415 májusában hiába kérvényezték a bíborosok, hogy a kollégium testületileg kapjon egy szavazatot, ezt a zsinat elutasította. Ebben az esetben elsősorban a graduáltak szava volt döntő, hiszen a bíborosokat a reformok ellenzőinek tekintették, ezért igyekeztek csökkenteni a kollégium befolyását. A bíborosoknak ezt követően származásuk szerint kellett a nemzetek ülésein részt venniük. A nemzetek egyenlőségére került a hangsúly a különböző ügyek kezelésében is: a legtöbb esetben vizsgálóbizottságokat nevezett ki a zsinat, amelyekben minden nemzet egyenlő arányban képviseltethette magát. A bizottságok lefolytatták az eljárást és az eredményeket az általános gyűlés elé tárták.

 

A konstanzi zsinat történelmi jelentősége nem csak a nagy nyugati egyházszakadás megszűntetésében rejlik. Kulturális és diplomáciai fórum volt a katolikus egyház égisze alatt, mondhatni összeurópai jelleggel, ahol érdekek és értékrendek feszültek egymásnak, szövetségek szövődtek, időnként elszabadultak az indulatok; egy olyan gyűlés, mely új korszakot nyitott a pápai hatalom megítélésében.

Maléth Ágnes

Ezt olvastad?

2023 tavasszán mutatták be Székesfehérvárott a Varga Mátyás bevezető tanulmányával és az általa végzett forrásválogatással elkészült A Szittyay-eset címmel megjelenő
Támogasson minket