Ez a múzeum kész csatatér!

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum időszaki kiállítása egy olyan korba repít vissza minket, amelynek sztárjátéka az ún. Schenk figura, a mozgatható emberke volt. Élet az okostelefonok és a 3D-s akciójátékok előtt. A tárlat már csak szeptember legelejéig látogatható – kiváló program lehet gyerekeknek és nosztalgikus szüleiknek.


A kiállítás tárlói házilag eszkábált és “hivatalos” tereptárgyakkal

Ha ma arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy mivel játszik a legifjabb generáció, minden bizonnyal azonnal rávágnánk, hogy számítógépes játékokkal. S noha nem tévednénk nagyot, mégis el kell töprengenünk azon, hogy a nagy játékboltok (s a mögöttük álló játékipar) ma is létezik, sőt, mondhatni sokadik virágzását éri. A nagy bevásárlóközpontok játéküzletei tömve vannak plüss- és akciófigurákkal, társasjátékokkal, fantáziadús kártyajátékokkal s még ki tudja milyen, gyerekeknek szóló szórakoztató termékekkel.


A magyar gyártmányú figurák történelmünk egy-egy korszakát idézik

A játékoknak pedig egy idő után történetük van. Aminek pedig története van, arról előbb vagy utóbb kiállítás is születik – s mivel a játékok múltja az ókorig nyúlik vissza, a külföldi és a hazai múzeumok is nem egyszer próbálkoztak meg olyan tárlatok létrehozásával, melyek különféle népi jellegű vagy komoly gyűjteményi értékű tárgyakat vonultattak fel. A Hadtörténeti Múzeum 2017. szeptember 3-áig látogatható időszaki kiállításán ezzel szemben az 1970-es évektől kezdve jelentkező trafikjátékok kaptak helyet, melyek a gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendtek – s nyugodtan mondhatjuk, talán még ma is. Könnyű előállíthatóságuk, hozzáférhetőségük, s nem utolsó sorban olcsóságuk tette őket igazán keresetté. Talán még olvasóink közül is sokan emlékeznek a „trafikvilágra”, amikor ezek a kis üzletek valódi virágkorukat élték, s a kirakataikban elhelyezett dömpingáruk csalogatták az óvodába vagy éppen iskolába igyekvő legkisebbeket. A szülők a városba utazva szinte törvényszerűen úgy tértek haza csemetéikhez, hogy a pályaudvaron még gyorsan beszereztek nekik egy kis „vásárfiát”.


Így játszottak ők – össznépi családi program mozgatható “mini emberkékkel”

A német Geobra cég Playmobilra keresztelt játékfigurái az 1970-es és 80-as években még jószerivel megfizethetetlenek voltak a Kárád-kori Magyarországon. Ahogy a nyugati filmeknek és zenéknek, úgy ezeknek a játékoknak is megjelentek a „nem hivatalos másolatai”, s ezek már valóban megfizethetők voltak, s a korszak gyermekeinek játékos polcán (különösen a fiúkén) minden bizonnyal több ilyen emberfigura is megtalálható volt – jelen cikk szerzője is fellelt néhány darabot jó mélyre elásva.


Indiános terepasztal Schenk-figurákkal

A Playmobil figurákat „utánzó” Schenk-játékok neve valószínűleg csak keveseknek csengene ismerősen első hallásra – ezeket a korszakban mindenki jobbára csak a hivatalos „mini emberkékként”, de inkább „öltöztetős” vagy „mozgatható katonaként” emlegették.


Ki Schenkkel száll fölébe…

De hogyan is indult be a magyarországi gyártás?

Amikor a Playmobil gyár 1974-ben piacra dobta a figurákat, egy csapásra óriási sikert arattak. Nem egy kelet-közép-európai ország kezdte el a „nem hivatalos másolatok” készítését. Csehszlovákiában az Igra cég gyártott a kor mindennapjaiból merítő játékokat Igracsek néven (a közelmúltban újra gyártják), s Romániában is készült hasonló kertész és szakács, illetve űrhajós kiegészítőkkel. A környező országokkal összhangban Magyarország is egészen az 1990-es évekig gyártotta német „mintára” a figurákat.


Várostrom

Szó sem volt a német Playmobil sokféleségéről, arról a rengeteg kiegészítőről, mait ott lehetett kapni. De gyártottunk mi magunknak: autókat, repülőket, házat, sátrat, kalapácsot, fúrógépet, búvárruhát, szóval minden elképzelhető tartozékot. (Papucs András)

Annyi bizonyos, hogy a kelet-közép-európai országok közül Magyarországon készült a legtöbb Playmobil-másolat. Többen is foglalkoztak különféle játékok nagyüzemi gyártásával, de ezek közül a Hadtörténeti Múzeum kizárólag az 1975-től Schenk Károly üzeme által gyártott figurákat állította ki szóban forgó tárlatán. Ennek oka, hogy a magyar gyártó előszeretettel merített hazánk történelmének különböző korszakaiból, így a játékfigurák között megtalálhatók voltak Mátyás király fekete seregének katonái éppúgy, mint az 1848-49-es honvédek és az ellenük harcoló osztrák katonák.


1848-49-es honvédek.

Voltak olyan játékboltok, még itt a lakótelepen, ahol felnőttem, amelyekben a kínálat 80%-a Schenk volt, a forgalma meg 90%-ban, ha nem árult újságot meg cigarettát. Az első váramat én is itt kaptam meg 1985-ben 510 Ft-ért. Annak idején csak úgy lehetett legálisan koronás címerhez jutni Magyaroeszágon, hogy vett az ember egy Schenk-huszárt. (Csörgő István)

Persze vannak más témák is, például vadnyugatos, modern háborús, rendőrös vagy épp jövőbeli űrhajós széria is. Az eredeti Playmobil-darabokhoz képest voltak apróbb módosítások, de a honi üzleti siker titka éppen abban rejlett, hogy a német és a magyar modellek „átjárhatók” voltak, tehát egy Playmobil-kard beleilleszthető volt egy magyar gyártmányú „mini emberke” kezébe.


Ezt a figurát vajon kiről mintázhatták?

Érdekesség, hogy az egykori rajongók, mai gyűjtők egyike honlapot is készített a számára minden bizonnyal sok kellemes órát szerző Schenk-figuráknak, ahol a különféle figurák, kiegészítők mellett az épületeknek a katalógusát is megtaláljuk fotók formájában.

A „mini emberkék” visszavonulnak

Schenk Károlyék 2000-ben azt az engedményt kapták a Playmobiltól, hogy a meglévő készleteket még eladhatják. Hozzátartozik ugyanakkor a történethez, hogy akkoriban 660 négyzetméteres üzlettel és hozzá tartozó műhellyel rendelkeztek, melyhez hét fröccsöntő gép tartozott. A gyártási költsége egyre emelkedtek – egy visszaemlékezés szerint tízezer katona legyártásáért (!) már egyszerűen nem érte meg bekapcsolni a gépeket. Ennyi figurát pedig képtelenségnek tűnt már akkoriban eladni. A berendezések időközben el is koptak, modernizálni kellett volna a gyárat. Sok pénzt emésztett fel a marketing, és az is megdöbbentő, hogy a dobozolás és a fóliázás többe került, mint a csomagolásban található fröccsöntött műanyag katonák.


A tárlókban eredeti csomagolásban is láthatjuk a Schenk-figurákat, vagyis a “mini emberkéket”

A gyárat felszámolták, a legyárott játékalkatrészek nagy része szeméttelepre került. A fröccsöntő gépeket először meghirdették, de mivel senki nem jelentkezett értük, 20 Ft / kg áron egy vastelep zúzta be őket. A játékgyártás leállt, s rövidesen, 2009-ben a Schenk játékbolt is örökre bezárta kapui. A megváltozó körülményekkel és a multinacionális játékiparral nem lehetett versenyezni. Szormorú, hogy magáról a gyárról vagy a gyártási folyamatról mindeddig egyetlen fénykép sem látott napvilágot.


Korabeli “cukiság” a “kedves jó Mesterbácsinak”

Ez a múzeum kész csatatér!

Ennek folyományaképpen a Hadtörténeti Múzeum kiállításán elsősorban maguk a játékok kaptak helyet – szédületes mennyiségben. Eleinte csak kisebb vitrinekben szemlélhetjük meg a különféle tematikájú darabokat, a későbbiek során azonban egész terepasztalokat csodálhatunk meg, s egy kicsit visszarepülhetünk saját gyerekkorunkba, mikor egy vár köré felállított ostromló sereggel töltöttük meg – szüleink nagy örömére – a nappalinkat.


Korabeli újságcikk

A középkori lovagi világtól a vadnyugaton át egészen a huszadik századi hadviselésig vagy épp a jövő katonáiig repít minket az időben a tárlat, s külön érdekességként helyet kaptak a „nem hivatalos Playmobil-másolathoz” készített „nem hivatalos kiegészítők” – például egy akkori gyerek által készített, jobbára katonpapírból összeeszkábált vár.


Gyereksarok a kiállítás végén

A múzeum gyerekbarát voltát jól jellemzi, hogy a kiállítás végén létrehoztak egy gyereksarkot, így a legkisebbek szüleikkel nem csupán végignézhetik a vitrinekben elhelyezett figurákat, hanem pár játékot ki is próbálhatnak, rajzolhatnak vagy éppen társasjátékozhatnak. A szerző jó szívvel ajánlja a Hadtörténeti Múzeum időszaki kiállítását mindazoknak, akik kicsit szeretnék felidézni gyermekkorukat, esetleg megmutatni csemetéiknek, hogy bizony volt olyan történelmi kor, amikor a gyerekek még nem az okostelefonnal vagy Playstationnel múlatták az időt.

Maróti Zsolt Viktor

Ezt olvastad?

Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) Sorsfordítók címmel nemrég olyan rövid, pár perces animációs kisfilmeket mutatott be, melyeket azok főszereplői kötnek össze:
Támogasson minket