Fattyú volt-e Borisz? Viták Kálmán király állítólagos fiának származásáról

Könyves Kálmán (1095–1116) a 12. század elején kötött házasságot Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem (1113–1125) lányával, Eufémiával. A magyar–orosz kapcsolatok e korai megnyilvánulásából adódott később a vita, hogy Borisz kettős származású (orosz és magyar) volt vagy sem. Kálmán és Eufémia házassága közel sem volt nevezhető felhőtlennek. Az uralkodó felesége ugyanis hamar elkerült a magyar udvarból, mivel a boldogtalan királynőt hűtlenséggel vádolták. A hűtlenség elegendő indok volt Kálmán számára, hogy felbontsák a frigyet, így Eufémiát szülőhazájába, a Kijevi Rusz területére száműzték. Az addig mit sem sejtő Kálmán ekkor még nem tudta, hogy később fia születik. Azonban tényleg Kálmán fiát hordta hasában Eufémia? A kérdések megválaszolásához mélyebben bele kell ásnunk magunkat a témába. Az biztos, hogy a gyermek fiú lett, aki a Borisz nevet kapta, és akit Kálmán sosem ismert el jogos utódjának. Ennek ellenére Borisz élete végéig Árpád-házi hercegnek tartotta magát, illetve folyamatosan igényt tartott a Szent Koronára.

A történetről a Képes Krónika is megemlékezik:

„(149.) Az Úr ezeregyszáztizenkettedik évében Kálmán király N. fia [László – D. B.] meghalt, és a király másodszorra Rusciából [Kijevi Rusz területéről – D. B.] vett feleséget. Ezt házasságtörésen kapta, és mint vétkest elbocsátotta. De nem erőszakos vakmerőségből, mert tudta, hogy meg van írva: ’Akiket az Isten egybekötött, ember szét ne válassza.’ – Tudniillik a törvény ellenére és ok nélkül. Tehát nem is vált el tőle, hanem a törvény választotta el őt attól, akit a vétke vádolt, a bűne elítélt, és gonosztette sodort keserves helyzetbe. A törvény küldte hát vissza az asszonyt hazájába. Házasságtöréséből egy Borith [Borisz névalak változata – D. B.] nevű fiú született; Borith pedig Kálmánt nemzette.”[1]

Törvénytelen származását csak a magyar krónika tartalmazza, más források úgy vélekednek róla, hogy Borisz valóban Kálmán törvényes fia volt. Borisz mivel a Kijevi Rusz területén született, valószínűleg ott is nevelkedett, majd csak 1130-ban jelenik meg Bizáncban, a császár udvarában.

Könyves Kálmán szobra és ábrázolása (forrás: Hősök tere, Budapest; Thuróczy krónika)

Harc a koronáért

Kálmán halálával nehéz helyzetbe került a magyar korona kérdése, mivel II. Istvánnak (1116–1131) több trónkövetelővel, köztük a száműzött Borisszal kellett szembenéznie. István esetében immár biztosra mondható, hogy Kálmán törvényes fia volt, aki uralkodásának éveiben jelentős számú ellenséget szerzett magának. Borisz 1130-as bizánci látogatása kedvező helyzetben következett be, mivel a magyar–bizánci viszony feszült volt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a császár segítséget tudott számára nyújtani, mivel neki a szeldzsukokkal kellett keleten rendet teremtenie. Egyes feltételezések szerint Borisz nem Bizáncba, hanem Magyarországra ment beváltani trónra való igényét. Így tehát vannak olyan kutatások, amelyek az 1128-as eseményeket neki tulajdonítják. Ez valószínűleg abból fakadhat, hogy az 1128-as Bors nevű trónkövetelőt Borisszal azonosítják.

A Képes Krónika így mutatja be az eseményeket:

„(158.) Mielőtt pedig a király tudomást szerzett volna Béláról, összeesküdött az ország, hogy a király után nővérének, Zsófiának Saul nevű fia uralkodjék. Történt pedig, hogy a király Agriában súlyosan megbetegedett, már mindenki a halálát látta. Az árulók – hiú reménytől vezettetve – Bors ispánt és Ivánt[2] királlyá választották. Mikor azonban Isten akaratából meggyógyult a király, Ivánnak fejét vétette, Bors ispánt pedig csúfosan Görögországba száműzte a királyi udvarból, és úgy határoztak, hogy az ő nemzetségéből többé senki ne legyen méltó arra, hogy a királyi udvarba belépjen. Ezért merészelték a főemberek értesíteni a királyt Béláról, a király ugyanis nagyon szomorkodott amiatt, hogy nincs, aki kövesse a trónon.”[3]

Borisszal kapcsolatban több feltevés is van. Ha valójában Bors ispánnal azonosítjuk, akkor feltételezhető, hogy II. István tudatában volt, hogy Borisz jelen van Magyarországon, sőt a királyi udvar tagja. Nevével kapcsolatban magyarosítást végzett, a fejedelmi kíséretben pedig a comes elnevezést vette fel. Mivel II. Istvánnak nem volt fiú örököse, így ő várta a trónt halála után, mivel testvérek voltak.

II. István halálát megelőzően Borisz Lengyelországba ment, ahol szövetséges reményében III. Boleszláv támogatását kérte, aki immár orosz támogatással rendelkezett. Közben Magyarországon II. (Vak) Béla (1131–1141) lett az uralkodó, aki hozzákezdett az ellenzék megtöréséhez.

Sajó menti csata

A csatára 1132 nyarán került sor, ahol a szembenálló felek, Borisz lengyel–orosz csapatai sorakoztak fel, Béla osztrák–magyar erőivel szemben. Makk Ferenc részletesen leírja, hogy a csata előtti még mennyire kételkedett Béla a saját embereiben:

„Az összecsapás előtt II. Béla királyi tanácsot tartott, és ezen feltette a kérdést a nagyuraknak: véleményük szerint Borisz fattyú vagy pedig Kálmán király fia? […] A király nyílt kérdésére Borisz emberei kitérő, felemás választ adtak, mire az uralkodó hívei rájuk rontottak, és kíméletlenül lemészárolták őket. Az aradi gyűlés véres eseményei ismétlődtek meg ekkor, s a Borisz-párt a vérfürdő során érzékeny veszteséget szenvedett.”[4]

A csata végkimenetele II. Béla győzelmével zárult, Boriszt pedig a későbbiekben a lengyel király nem támogatta. Béla azonban továbbra is folytatta a harcot Boleslaw ellen. Ezzel a győzelemmel biztosította uralmát, ám mindenképp nagy hatást gyakorolt Borisz a külpolitikájára.

Az aradi országos gyűlés (forrás: Képes Krónika)

Borisz további sorsa

Borisz további sorsát 1132 és 1145 között a források nem említik. Ezzel kapcsolatban több feltételezés is született: lehetséges, hogy Kijevbe ment, de az sem kizárt, hogy a Bizánci Birodalom fővárosában keresett menedéket. Először 1145-ben jelennek meg róla információk, amikor III. Konrád német királlyal veszi fel a kapcsolatot, hogy nyújtson számára segítséget a magyar korona megszerzésében. A császár fogékony volt az ötletre, hiszen legfőbb célja egy vazallusi függés kialakítása volt a szomszédban. Ez idő tájt már egy újabb uralkodó ült a magyar trónon, II. Géza (1141–1162).

Borisznak az újabb fellépése azonban a második keresztes hadjárat idejével vágott egybe (1147), ami számára balszerencsés eseményt jelentett. Azonban a hadjáratot megelőző évben, 1146. szeptember 11-én II. Géza vereséget mért az osztrák őrgrófra, Henrikre, amiért Borisz támogatója volt. A keresztesek 1147 során gond nélkül áthaladtak Magyarországon, így a hadak között Borisz feltűnés nélkül bejutott az országba. II. Gézának azonban jelentős összegekért cserébe sikerült Borisz támogatását elfojtani.

III. Konrád után Borisz VII. Lajosnak küldött levelet, melyben segítséget kért tőle a korona megszerzésére. Nehezítette a helyzetet, hogy a francia–magyar viszony szorossá vált, mivel Lajos az újszülött Istvánnak lett a keresztapja. Géza Borisz kiadását akarta elérni Lajosnál, ám ő nem állt kötélnek. A Képes Krónika így írja le a keresztes hadak átvonulását és Borisz helyzetét:

„(166.) Konrád császár Hungarián keresztül Jeruzsálembe megy

Ugyancsak az idő tájt Konrád császár Hungarián keresztül utazott Jeruzsálem felé, Hungariában azonban nem Krisztus zarándokának mutatkozott, mert nem békésen viselkedett, hanem egy zsarnok rabló dühével dühöngött. Mert amikor színlelt kérésére bebocsátást nyert, nem kevés pénzt csikart ki Hungariától, úgyhogy nem volt egész Hungariában egyetlenegy anyaegyház vagy monostor sem, amelytől pénzt ne zsarolt volna, és amely félelmében ne adott volna a zarándokló császárnak.

A császár átvonulása után a frankok jeles királya következett tiszteletreméltóan, ahogy Krisztus zarándokához illik; őt Geysa király tiszteletteljesen fogadta. Egy ideig nála időzött, atyafiságra is lépett Geysa királlyal, és miután a szeretetnek ilyen köteléke fűzte őket egymáshoz, Geysa király sok ajándékkal elhalmozva tiszteletteljesen elkísérte őt Hungaria határáig, ő pedig az ország minden háborgatása nélkül egész seregével Görögország földjére lépett.

Később azután Geysa király egy Gurk nevű vitéz jelentéséből értesült arról, hogy Borith, Kálmán király fattyú fia Franciaország királyának kíséretében van. Ekkor követet küldött hozzá, mondván: ’Nem szép dolog rosszal fizetni a jóért, nem illik hozzád, hogy védelmezed azt, aki az én életemre tör.’ Ennek hallatára vita támadt a frankok főemberei között, a vitézei ugyanis azt kérdezgették, ki az, aki közöttük a király halálán mesterkedik, mert ha megtalálják, megölik. Borith pedig azért jött ide, mert néhány magyar azt tanácsolta neki, ha bejön az országba, sokan urukká fogadják, és a királyt elhagyva sokan hozzá csatlakoznak. Amikor ezeket Borith meghallotta, nyomban a frankok királyának a lábához borult, hogy életéért és kegyelemért könyörögjön neki, és hogy engedje meg: bántódás nélkül távozhassék vele az országból.

És amikor Geysa király hallotta, hogy Borith a frankok királyánál van, megkérte, hogy barátságuk kedvéért adja ki neki Borithot megkötözve. Hallván ezt a frankok királya így szólt: ’Tudja meg a király, hogy a király háza olyan, mint a templom, lába, mint az oltár; hogyan adhatnám ki megkötözve azt, aki a király házába úgy menekült, mint a templomba, és úgy borult a király lábához, mint az oltárhoz?’ Erre a követ azt mondta, a mi tudósaink úgy magyarázzák, hogy az egyház nem fogadja be a fattyút.

Borith pedig – látván, hogy halálos veszedelemben forog – még azon az éjszakán ellopta Lajos király egyik paripáját, és elmenekült. Egy lovász azonban elébe vágott, vissza akarta tartani, de Borith kardjával rásújtott, a feje tetejétől a melle közepéig kettéhasította, és így kiszabadult az üldöző kezéből.”[5]

Borisznak a Szent Korona iránti megszerzés reménye kezdett szertefoszlani. II. Géza a kijevi nagyfejedelem szövetségét megnyerte, mivel házasságot kötött Eufroszina Msztyiszlavnával. Az orosz évkönyvek részletesen bemutatják, hogy Géza a szövetség miatt hat alkalommal is beavatkozott a fejedelmek belháborúiba.

III. Konrád átvonul Magyarországon (forrás: Képes Krónika)

Az utolsó lehetőség reménye

Borisznak az életében még egy utolsó esélye maradt arra, hogy megkoronázzák Magyarországon. Az alkalomra lehetőséget adott a 12. században egyre jobban elmérgesedő magyar–bizánci viszony. Manuel Komnenosz császár (1143–1180) a szerb–magyar seregek tönkreverése után Magyarország ellen vonult, így a magyar történelemben először fordult elő, hogy magyar trónkövetelő bizánci sereggel érkezett Magyarország ellen beváltani követeléseit. Fontos megjegyezni, hogy Manuel nem Borisznak nyújtott segítséget, csupán II. Géza ellen vonult a korábbi lépései miatt. A megtorló háború nem tartott sokáig, a bizánci seregek hamar visszavonulásra kényszerültek. Ezzel a lépéssel le is zárult Borisz sorsa, sosem szerezte meg a magyar trónt. Borisz a 12. század közepén, valamikor az 1150-es évek táján vesztette életét bizánci szolgálatban, valószínűleg a besenyők ellen.

Borisz ellenfele, II. Géza találkozik a francia VII. Lajossal (forrás: Képes Krónika)

Összegzés

Fattyú volt-e Borisz? A források alapján nem tudjuk egyértelműen állítani, mivel azok ellentmondanak egymásnak. Az viszont igaz, hogy Borisz életében többször is megpróbálta megszerezni a magyar trónt, ám próbálkozásai kudarcba fulladtak. Joggal nevezhette magát Árpád-házi hercegnek? Nem tudjuk, mindenesetre a külső hatalmak elfogadták őt Kálmán fiának, bár uralkodáshoz való jogalapja Magyarországon nem volt, csupán kisebb támogatói bázissal rendelkezett, de az alulmaradt ellenfeleivel szemben. Borisz végül úgy halt meg, hogy nem sikerült megszereznie a magyar koronát, ami leginkább abban fogható meg, hogy a nemzetközi helyzet nem kedvezett számára. Ahogy Nyulassy Ágnes fogalmaz: „A bizánci császárok elfogadták szolgálatait, tisztes megélhetést, rangot adtak neki és családjának, de ezen túlmenően – politikai ambícióit – nem támogatták.” Talán ez a mondat írja le igazán Borisz szerencsétlen sorsát.

Dencs Bálint

Felhasznált irodalom és források

Bagi Dániel: Divisio regni. Országmegosztás, trónviszály és dinasztikus történetírás az Árpádok, Piastok és Premyslidák birodalmában a 11. és 12. században. Pécs, Kronosz Kiadó, 2017.

Báling Péter: Az Árpád-ház hatalmi kapcsolatrendszerei. Rokonok, barátok és dinasztikus konfliktus Kelet-Közép-Európában a 11. században és a 12. század elején. Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021.

Bollók János: Képes Krónika. Budapest, Osiris Kiadó, 2004.

Cartledge, Bryan: Megmaradni. A magyar történelem egy angol szemével. Budapest, Rubicon-könyvek, 2016.

Garda Dezső: Borisz a magyar trónkövetelő. Múltidéző, 2017.

Font Márta: Magyar-orosz politikai kapcsolatok a XII. században. Aetas, 1995/3. pp. 53-75.

Font Márta: A középkori Magyar Királyság. Az Árpád-házi királyok kora (970-1301). In: Magyarország története (szerk. Romsics Ignác), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010.

Font Márta: Dinasztikus érdekek nyomában. Árpádok, Piastok, Rurikok az európai politikában. Pécs, Kronosz Kiadó, 2018.

Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez. Századok, 2017/4. pp. 787-809.

Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1986.

Makk Ferenc: Borisz, egy XII. századi trónkövetelő. Link: http://acta.bibl.u-szeged.hu/4068/1/antiqua_suppl_006_061-065.pdf (Letöltés dátuma: 2022. 09. 04.)

Makk Ferenc: Magyarország a 12. században. Budapest, Gondolat Kiadó, 1986.

Nyulassy Ágnes: Borisz a források tükrében. In: Dixit et salvavi animam meam: tanulmányok a 65 éves Szegfű László tiszteletére. pp. 79-98. (2007)

Tarján M. Tamás: Borisz trónkövetelő vereséget szenved a Sajó menti csatában. In: Rubiconline https://rubicon.hu/kalendarium/1132-julius-22-borisz-tronkovetelo-vereseget-szenved-a-sajo-menti-csataban (Letöltés dátuma: 2022. 09. 07.)

Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére. Múlt-kor 2018. január 30. Link: https://mult-kor.hu/t-tronkvetelo-akinek-valoban-volt-eselye-a-magyar-korona-megszerzeserebr-20180129?pIdx=1 (Letöltés dátuma: 2022. 09. 24.)

[1] Bollók János: Képes Krónika. 97.

[2] Valószínűleg Bors és Iván a királyi udvar előkelő főurai voltak. Más feltételezések szerint Bors ispánt Borisszal azonosítják. Makk Ferenc véleménye szerint nincs kapcsolat Bors és Borisz között, inkább előkelőknek tartja Ivánt és Bors ispánt, ám nem tartja kizártnak, hogy még az Árpádokkal is rokonságban álltak. Lásd: Makk Ferenc: Borisz, egy XII. századi trónkövetelő. 62., Továbbá Hodinka Antal lehetségesnek vélte a kapcsolatot, valamint Kristó Gyula sem zárta ki azt, hogy egyazon személy lehet. Lásd: Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez. 802.

[3] Bollók János: Képes Krónika. 103.

[4] Makk Ferenc: Borisz, egy XII. századi trónkövetelő. 63-64.

[5] Bollók János: Képes Krónika. 109-110.

Ezt olvastad?

Március 8. környékén hirtelen nagyobb érdeklődés övezi a nőtörténetet. Ha anno az iskolák szervezésében lehetett közös filmnézéssel megemlékezni az 1848–1849-es
Támogasson minket