Gene Deitch – egy amerikai animátor sikerei a vasfüggöny mögött

2020. április 16-án prágai otthonában elhunyt Gene Deitch Oscar-díjas amerikai animációs filmrendező, aki meghatározó szerepet játszott a közép-európai animációs filmgyártás és az ún. harmadik filmipar történetében. Leginkább a Tom és Jerry, valamint a Popeye sorozat felélesztését szokták érdemei közül kiemelni, holott nem ezek életművének legmeghatározóbb állomásai.

Egy amerikai cseh fiatalember

Eugene Merril Deitch 1924. augusztus 8-án született Chicagóban cseh bevándorló szülők gyermekeként. 5 éves volt, amikor Kaliforniába költöztek. Los Angelesben nevelkedett, középiskolai tanulmányait is ott végezte. Érettségit követően a North American Aviation repülőgépeket gyártó vállalatnál helyezkedett el, tervrajzokat készített. A második világháború idején a légierőnél szolgált, amíg 1944 májusában olyan súlyos tüdőgyulladást nem kapott, hogy felmentették. Korán érdekelni kezdte a grafika, különösen Walt Disney és Jim Flora voltak rá nagy hatással.

Marketingesből animátor

1945 és 1951 között a reklámszakmában dolgozott, több alkalommal ő tervezte a The Record Changer jazz magazin borítóját. Ebben a magazinban jelent meg egypaneles gagje, The Cat címmel, amellyel kivívta magának a szakma figyelmét.

1941-ben Walt Disney több animátora „fellázadt”, mert megelégelték az alkalmazott „ultrarealisztikus” ábrázolási stílust. A távozók között volt John Hubley is, aki Walt Disneynél rajzfilmrendező és forgatókönyvíró volt. Korábbi kollégáival együtt hívták életre a United Productions of America (UPA) céget. Miután megismerkedett Hubleyval, Deitch kreatív tanácsadóként vett részt a Gerald McBoingBoing és a Mr. Magoo rajzfilmek készítésében. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, rajzolóként kezdte majd rendezőként, producerként is kipróbálhatta magát. Rendezői debütálása a Howdy Doody és mágikus kalapja (1954) volt. Párhuzamosan pedig a United Features számára is gyártott képregényt (The Real-Great Adventures of Terr’ble Thompson!, Hero of History, 1955–1956).

Kudarcba fulladt reform és Oscar-jelölés

1956-ban felkérték a Terrytoons animációs vezetőjének. Célkitűzése volt szakítani a korábbi családi sorozatokkal és új karaktereket életre hívni. Ilyen volt Gaston Le Crayon a francia festő (1957), Clint Clobber az érzékeny kalóz (1957) és a kétbalkezes Sidney, az elefánt (1958). A Sidney családfája című epizódot Oscar-díjra jelölték legjobb animációs rövidfilm kategóriában. Újdonságban és eredetiségben tehát nem volt hiány, de a nézőket nem igazán érintették meg az új karakterek, ezért Deitch-t leváltották. Visszahozták a régi karaktereket, egyedül Sidney elefántot tartották meg egészen 1964-ig.

Sidney, az elefánt (Forrás: youtube.com)

Az animációgyártás új, kelet-európai központja

Deitch nem bánkódott sokáig, hiszen már 1959-ben létrehozta saját animációs stúdióját, Gene Deitch Associates Inc. néven. A vállalatot a William L. Snyder Rembrandt Films finanszírozta, amely előszeretettel importált külföldön készült animációs filmeket amerikai terjesztésre. Snyder felkérte Deitch-t, hogy koordinálja egy prágai alkotói műhely létrehozását. Az eredetileg 10 naposra, 1 hónaposra tervezett útból 1965-től végleges letelepedés lett. Megérintette a gyökereit jelentő cseh közeg és nem mellesleg beleszeretett Zdeňka Neumannova animátorba, aki később második felesége lett.

A Snyder–Deitch megállapodás része volt, hogy Deitch Snyder finanszírozásában filmesíthette meg Terrytoonsnál megismert kollégájának, Jules Feiffer Munro című történetét. A háborúellenes történet sikerének kulcsát az adta, hogy nem agresszíven kívánta lenyomni mondanivalóját az olvasó, néző torkán. A főszereplő egy 4 éves fiúcska, aki a katonatiszteket és a többi besorozott katonát próbálja meggyőzni arról, hogy ő még csak egy gyerek. Feiffer katonai szolgálata alatt átélt frusztrációját ültette át a történetbe. A mű kedvesen és viccesen tudja összeszorítani a befogadó gyomrát és elgondolkodtatni a hatalommal való visszaélésről és a hadsereg tekintélyéről. 1961-ben első nem amerikai alkotásként tudta elnyerni animációs rövidfilm kategóriában az Oscar-díjat.

A díj nagyobb szakmai elismertséget, a gyakorlatban pedig több megbízást eredményezett. (Ezzel együtt 1969-es Obri (Óriások) című háborúellenes alkotása 20 évig nem kerülhetett a nézőközönség elé.) Cége az első nemzetközileg elismert és sikeres kelet-európai animációs cég lett. Olyan animátorokkal dolgozott együtt, mint Eli Bauer, Larz Bourne, Štěpán Koníček, Vaclav Lidl és Allen Swift. Tekintettel arra, hogy a térség a náci rezsimet követően a kommunista érdekszférához tartozott, az animációs stúdió munkatársainak a semmiből kellett megtanulniuk a szakmát és kidolgozni a gyártási metódust. Tanulmányozták például Disney Hófehérkéjét és Pinocchioját, de a filmkészítés egy teljesen más módját fejlesztették ki.

Gene Deitch munkájának és amerikai összeköttetéseinek köszönhetően még a hidegháborús években is szabadon utazhatott, ami nagy kiváltságnak számított. A cseh kormány folyamatosan szemmel is tartotta, de mivel nagy pénzforgalmat nem bonyolított, nem háborgatták. Ugyanakkor az amerikaiak is gyanakodva szemlélték, hiszen kommunista szimpatizánsnak tartották. Hogy a forgalmazók szemét ne bántsa az alkotók idegen neve, latinizálták a stáblistákat (Štěpán Koníček= Steven Konichek, Vaclav Lidl= Victor Little, Zdenka Neumannová= Zdenka Newman).

Új utak az animációs filmgyártásban

Az első filmpiacon természetesen a mozikat értjük. Az animációs filmek már igen korán önálló művészi értéket kaptak (Walt Disney, Fox) és a rajzfilmek figuráit mintázó játékok rövidesen ott sorakoztak a boltok polcain. A televízió jelentette a második piacot, ami már az 1950-es évekre válságba sodorta a mozikat. 1958 és 1972 között sok stúdió tönkrement és az animációkészítők kénytelenek voltak a televíziós piacra gyártani. Olcsóbbá kellett tenni a gyártási folyamatot, ami sokszor a figurák kidolgozatlanságában mutatkozott meg. Az 1960 és 1980 közé eső időszakot az animáció történetében sötét kornak nevezik. Morton Schindel az új piaci rést az utólagos eladásokban látta, vagyis a „házi mozik” részére máshol meg nem szerezhető és nem látható műveket, külön alkotásokat kell létrehozni. A háztartásokra és az oktatási, valamint közművelődési intézményekre, illetve a korábban kevésbé megcélzott 12 év alatti korosztályra épített. Az így formálódó harmadik filmpiac, pedig valóban hatalmas keresletet jelentett (1975-re félmillió  megrendelő). A híradástechnikai forradalom, különös tekintettel a miniatürizálásra, ugyancsak nekik kedvezett. Ismert mesekönyveket ültettek át filmre.

Gene Deitch az Új Szó 1976/2. számában

Schindel az angol ifjúsági irodalom újdonságait küldte Deitchnek, aki a jóváhagyott forgatókönyveket Prágában megvalósította. Az 1970-es évek közepéig közel 100 könyvet filmesítettek meg. A siker lényegét az jelentette, hogy Deitchnek bele kellett helyezkednie a könyv grafikai világába (pl.: Tomi Ungerer: Három rabló). Olykor lehetőség adódott arra, hogy tovább gondolja a történetet és mély tartalommal egészítse ki pl.: Ed és Barbara Emberley: Dobos, Maurice Sendak: Ahol a vad dolgok vannak. Az afrikai kultúra sajátosságaiba kellett elmerülnie, hogy megfilmesítse Gail E. Haley Jó történet című kötetét. Egy 1970-es évek közepén adott interjúban a kedvencei között sorolta még fel Celestino Piatti Boldog Baglyok kötetét, valamint a Mr. Koumal gagsorozatot. Olykor egy dalból született film, mint ahogy Pete Seeger Bolondos béka című alkotásából is. Deitch saját fiatalkori botladozásai ihlették a 13 részesre gyarapodott Nudnik sorozatot. 1964-ben Oscar-díjra jelölték Here’s Nudik és a How to Avoid Friendship című alkotásait is. Erről az időszakról azt nyilatkozta: „Nem érint az amerikai és nyugat-európai filmvilág válsága, nem kell többé a hazug anyagi szimbólumok birodalmában élnem. Prágában boldog vagyok.”

Sikersorozatok újraélesztése

A Tom és Jerry sorozat 1940-ben kezdődött a Puss Gets the Bott című animációs filmmel és az utolsó rész az 1967-es Surf-Bored Cat volt. A producer Fred Quimby volt, majd halála után Hanna–Barbera. 1958-ban, költségessége miatt az MGM leállíttatta a sorozat gyártását. Mikor meggondolta magát, megállapodott Rembrandt Films vállalattal egy 13 részes évad elkészítésében. Gene Deitch nyerte el az írásra és rendezésre vonatkozó megbízást. Szakmai díjat nem nyert a széria, de a közönség elismerését igen. Sikerült a Bolondos dallamok által 16 éven át őrzött elsőségét is megszerezni az animációs rövidfilmek között.

Popeye már az 1930-as években népszerű volt képregényként, színházdarabként egyaránt. Az 1950-es években felhagytak azzal, hogy mozi-képernyőre vigyék. 1960 és 1962 között hét animációs cég koprodukciójaként megkezdődött televíziós feldolgozása. Deitch rendezőként vett részt a munkában. Visszahoztak eredeti hangszereplőket, a képregényben korábban előforduló karaktereket. A siker nem maradt el.

Cseh kommunista képregény

1962-ben felkérték, hogy készítsen amerikai típusú képregénysorozatot a Cseh Kommunista Párt hetilapja számára. A Maly Svet (Kis világ) sorozat mindössze 12 epizódot élt meg, mert a párt felismerte benne a burkolt, de egyértelmű felbujtó jelleget. Kedvesen és humorosan, de olyan témákat érintettek az egyes részek, mint az élelmiszerhiány, a primitív vagy hibás technikai eszközök, a televíziós propaganda vagy éppen a sorban állás. Nem kapott büntetést, de sokáig úgy tűnt, hogy minden nyomatot eltüntettek, míg 2014 nyarán publikáltak belőle egy képregény-ritkaságokkal foglalkozó oldalon.

Öröksége

Munkássága több, mint 200 díjat eredményezett. Az 1990-es évektől visszavonult a filmkészítéstől. 1989-ben a prágai bársonyos forradalmat követően jelentette meg életrajzi kötetét, amely a For the Love of Praga címet viseli (dokumentumfilm is készült ezzel a címmel). Pályafutását 2004-ben Winsor McCay-díjjal ismerték el. Első házasságából fiai (Kim és Simon) mindketten animációs filmesek és illusztrátorok lettek. 95 éves korában, 2019. április 16-án prágai lakásában hunyt el.

Árvai Tünde

Ezt olvastad?

Elfelejtett diadalok – avagy ismeretlen katonai sikerekről szakszerűen

Számos olyan hadiesemény, ütközet, csata akad a magyar hadtörténelemben, ami annak ellenére, hogy méltó lenne rá, nincs benne a történeti

X