A háborúról művészien – 1917

Az 1917 című filmet az elmúlt évtized egyik legjobb alkotásának kiáltották ki, amelyet igazol a tény, hogy a film bezsebelt két Golden Globe-díjat, tarolt a Brit Film– és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) díjátadóján 7 győzelemmel, és 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra, amelyből végül hármat nyert meg.

A film plakátja (Forrás: wikipedia)

A National Board Review és az American Film Institute 2019 tíz legjobb filmje közé választotta az első világháború idején játszódó alkotást. A rendező Sam Mendes, akit az utóbbi évtizedben elsősorban a James Bond sorozat két filmjének rendezőjeként ismerhetnek legtöbben, családi kötődése miatt alkotta meg a filmet. Apai nagyapjától, a veterán Alfred Mendestől hallotta a film alapjául szolgáló történetet, és egyúttal az ő álmát valósította meg a film elkészítésével. Azonban nem a rendező az egyetlen, akinek kötődése van egy első világháborús veteránhoz. A főszerepek egyikét játszó Dean-Charles Chapman, hogy jobban átélje szerepét, egy David Henry Peers nevű géppuskás katona memoárját olvasta, aki a háborúban szerzett sebesülése miatt megbénult. Chapman csak később tudta meg, hogy a veterán nem más, mint anyai ükapja. 

Sam Mendes instruál (Forrás: variety.com)

A film előzetese remek képi világot ígért a nézőknek – egyúttal sajnálatos módon el is árulta a cselekmény nagy részét. 1917 közepén két Franciaországban harcoló angol őrvezetőt rendel maga elé Erinmore tábornok (Colin Firth), és azzal a küldetéssel bízza meg őket, hogy az elhagyott német vonalakon keresztül jussanak el egy másik alakulathoz. A zászlóalj ugyanis visszavonuló németek megtámadására készül, nem sejtve, hogy az ellenség csapdájába sietnek. 1600 ember élete forog kockán, köztük Blake őrvezető bátyjáé, aki hadnagyként szolgál a másik zászlóaljnál. Blake (Dean-Charles Chapman) nem habozik nekiindulni, míg társa, Schofield (George McKay) megfontoltabb, és egyúttal vonakodóbb is. Útjuk a lövegek által okozott bombatölcséreken és a tájat keresztül-kasul szabdaló lövészárkokon keresztül vezet. Számos veszély leselkedik rájuk a kihalt tájon, és saját maguk kétségeivel is meg kell küzdeniük, hogy célba érhessenek.

Blake és Schofield (Forrás: crosswalk.com)

A film kevés vágással operál, ezzel kívánja a nézőt belevonni a háborús élménybe, amely kellőképpen nyomasztóra sikerült a lövészárkok, vagy a pusztulást jeleit magán viselő francia tájon. Mendes szereplői nem legyőzhetetlen James Bondok, hanem egyszerű fiatalemberek, akik megtapasztalták a háború borzalmait. Schofield emberközeli figura a maga félelmeivel, Blake pedig vakmerőségét testvére féltéséből meríti. A történet a britekre koncentrál, olyannyira, hogy németek és franciák szinte alig akadnak a filmben.

Amellett hogy a film vizuálisan kiváló, és történetre sem lehet panasz, akad néhány epizód, amely okot ad a kritikára. (Ezen a ponton spoilerveszélyt hirdetek). A német vonalakon átjutva Blake és Schofield egy elhagyott francia tanyára érnek. Drámai események után szinte a semmiből előbukkan egy brit alakulat néhány katonája. Rövidesen látszik, hogy alakulatuk teherautókkal érkezett. Közeledésük gyakorlatilag fel sem tűnt a főszereplőknek. Nem tudom, mennyi esély van egy beomló bányaszerű alagútrendszerből kijutni, de azt irreálisnak tartom, hogy egy támadásra készülő brit harci alakulat ne állítana őrséget, még akkor is, ha nappal van. A film harci jelenetei váltakoznak az egyszerű feszültségkeltés, valamint az akció között – sajnos utóbbiak furcsán sikeredtek. Ezek közül a bemutatóban látható egyik jelenet volt megmagyarázhatatlan: miért nyitna be valaki egy szobába, ahonnan korábban az ellenség rálőtt, kockáztatva ezzel az életét? Főleg, ha van nála gránát… Elgondolkodtató, hogy ezekben az esetekben drámai feszültségkeltésről van szó, vagy valós epizódról. Jóindulatúan feltételezem, hogy sok helyen a művészi szabadság írta felül a logikát.

Erinmore tábornok szerepében Colin Firth (Forrás: port.hu)

Fontos film az 1917, de elsősorban képi világa és üzenete miatt. Művészi szempontból maradandót alkotott Sam Mendes, eddig elnyert díjait nem hiába kapta meg. Megrendítő és megdöbbentő a gyilkolásra kész német, akit éppen megmentettek ellenségei, vagy a mindenre elszánt brit ezredes, aki alig képes elfogadni, hogy nem támadhat tovább. Érdemes megtekinteni, annak ellenére, hogy a történet kidolgozása erősebb is lehetett volna. 

Gyönki Viktória

Ezt olvastad?

A Nagy Háború és Olaszország: Az olasz front 1917 őszén

Az olasz front 1917 őszén történelmileg meghatározó események színtere volt, melynek során az olasz hadsereg és azzal együtt az olasz

X