A hajdúnánási Vidék és város konferenciasorozat legfrissebb tanulmánykötete

A Történeti emlékezet és rendszerváltások. Hatalmi és politizálási alternatívák a 20. századi Magyarországon címet viselő, 2020-ban megjelent kötet a 2012 óta rendszeresen megrendezésre kerülő hajdúnánási Vidék és város történelmi konferenciasorozat soron következő tanulmánykötete, mely a 2019. május 31-én tartott nyílt tudományos ülés előadásait tartalmazza. A Barta Róbert és Csiszár Imre által szerkesztett kötet a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa.

A könyv tartalmára asszociáló, Pintér Zoltán Árpád által tervezett borító érdekes színfoltja a kötetnek, mely első ránézésre felkelti az érdeklődő olvasó figyelmét. A fekete és szürke átvágásokkal szabdalt háttér előtt a 20. századi magyar történelem nagyobb töréseit szimbolizáló, darabokra tört címerek mutatkoznak meg. Megjelenik az Osztrák-Magyar Monarchia, és a Magyar Királyság szétesett címere, valamint az ún. Kádár-címer.

A kötet szerzői között történészek, és néprajzkutatók foglalnak helyet, akik különböző szempontokra fókuszálva (politika-diplomácia, gazdaság- és társadalomtörténet, helytörténet, hadtörténet) nemcsak a nagypolitikára, és a köztörténetre helyeznek hangsúlyt, de – amint azt az Előszóban is olvashatjuk – „fontosnak tartják a helyi viszonyok áttekintését, a személyes történeti emlékezet aspektusait, ezzel is jelezve, hogy a megélt történelem vizsgálatát a lehető legszélesebb spektrumba kell helyezni.” (7. o.)

Kerepeszki Róbert politikai-diplomáciai témát bemutató tanulmánya a kötet első szövege. A szerző az első világháború után koronás uralkodó nélkül maradt Magyar Királyságban felmerülő lehetséges, reális és illuzórikus „király-jelölteket” veszi sorra az azokat támogatókkal, ellenzőkkel, kilátásaikkal, reflektálva az aktuálpolitikára. Mivel az uralkodó nélküli trón kérdése nemcsak a hazai sajtó számára volt permanens téma, számos korabeli külföldi forrás rendelkezésre áll a kutató számára, mely forrásokból – a vonatkozó szakirodalom mellett – a tanulmány szerzője jó néhányat hasznosított a reprezentatív közlés érdekében.

Püski Levente tanulmánya lokális – Hajdúság és Debrecen – politikával, az 1920-as nemzetgyűlési választások lezajlásának kérdéseivel foglalkozik az ellenforradalmiság jegyében. A leginkább korabeli sajtóanyagra forrásként támaszkodó tanulmány a kampány időszakától a választások kimenetelén át az eredmények felvázolásával bezárólag mutatja be Debrecen és Hajdú vármegye néhány nagyobb településének politikai viszonyait.

Pintér Zoltán Árpád szintén helyi politikával foglalkozik. Karcag 1919-es állapotainak bemutatása során rávilágít az aktuális politikai és társadalmi problémákra, a város románok általi megszállásának körülményeire, veszteségeire. Ezt követően a 1920. évi nemzetgyűlési választásokról és az ellenforradalmi rendszer kiépülésének karcagi esetpéldájának részleteiről olvashatunk. 

Uzonyi Anita az első világháború utáni magyar külpolitika diplomáciai helyzetét, az új diplomáciai kar kiépülésének menetét mutatja be. Az ekkor porondra kerülő diplomaták közül Újpétery Elemér (1911-2001) életpályájáról kapunk részletesebb leírást, melyen keresztül nemcsak a személyével, de a korabeli hivatásos diplomaták tevékenységeivel is megismertet a szerző.

Ezt követően egy hosszabb forrásidézést olvashatunk, melyet bevezetőjével és jegyzeteivel Nyakas Miklós tette közzé. A forrás Fráter Tibor (1889-1963) első világháborús csapattiszt hadinaplójából való, aki az orosz fronton szolgálva szinte minden nap eseményeit rögzítette naplójában 1914 és 1919 között. A regényes forrásszövegen keresztül közelről ismerhetjük meg a világháborús katonák napjait, de a naplószerző kritikus gondolkodásából kifolyólag „rámutatott a frontszolgálat és a hátországi szolgálat különbözőségeire” (136. o.) és sok esetben a vezérkar döntéseit is bírálatokkal illette.

A főként levéltári anyagokat felhasználó Kaló József tanulmánya a második világháború idején a magyar 2. hadsereg frontra küldését megelőző német-magyar tárgyalások körülményeit hivatott bemutatni. A részletes forráshasználatnak köszönhetően reális képet kapunk a magyar fél korlátozott lehetőségeiről, valamint a mozgásterek és az alternatívák szinte teljes hiányáról. 

Szonda István egy endrődi parasztfiú és „szárnypróbálgató költő”, Tímár Máté (1922-1999) életrajzát, műveit, hagyatékát, és főként az 1944-1946 között keletkezett verseit és a második világháború alatt írt jegyzeteit bemutatva árnyalja a háború eseményeit. A vers- és jegyzetidézetek a személyes sors ábrázolása mellett betekintést nyújt a világháborúban szolgáló katonák életébe, mindennapjaiba.

Bráda Ferenc tanulmánya a magyarországi kereszténydemokrácia meggyökerezésének korlátozott lehetőségeit, aspektusait ismerteti Barankovics István (1906-1974) pályaképén, politikai nézetein és főként 1945 utáni politikai szerepvállalásán keresztül.

Csiszár Imre munkája betekintést enged a rendszerváltásnak az agrártársadalomban eredményezett változásaira, és az agrárszerkezet felbomlására. A gyakorlati problémák mellett, az 1989 utáni gazdasági és társadalmi szinten mutatkozó konfliktusokra is rávilágít. A tanulmányból megismerjük az akkoriban működő pártok gazdaságpolitikai programjait, valamint az agrárium szerkezeti átalakulásának folyamatát, majd az összegzésben a mezőgazdaság és a politika napjainkban is jellemző, egymástól függetleníthetetlen kapcsolatára utal.

A kötet utolsó szövege az időrendi sorrendnek megfelelően Pallai László tanulmánya, aki a 20. század második felében vita tárgyát képező Közép-Európa fogalmának differenciált értelmezéseit ismerteti. A második világháború után vált problémássá a Közép-Európa megnevezés, ugyanis német hatásra a faji alapon történő értelmezés fonódott köré. A későbbi években megmutatkozó, sokszor személyenként, tudományterületenként, vagy művészetenként eltérő Közép-Európa-értelmezéseket, és a „közép-európaiság” lényegét ismerhetjük meg a tanulmányból.

Összességében elmondható, hogy a tanulmányszövegek olvasmányosak, a laikus érdeklődő számára is érthetők, a tartalmi szálak logikailag követhetők. Hiányérzetet mindössze a tanulmányok végéről kimaradt irodalomjegyzék hiátusa válthat ki a tudományos indíttatású olvasóból. A szerkesztők által megfogalmazott célok, remények, hogy e kötettel hozzájáruljanak „Magyarország 20. századi történelmének alaposabb, sokrétű, többféle kutatási irányt, szempontot és újszerű megközelítéseket érvényesítő értelmezéséhez, elősegítve ezzel közelmúltunk jobb megismerését” (8. o.), minden bizonnyal beteljesültnek mondhatók. A tanulmánykötet izgalmas darabként foglalhat helyet a történelem iránt érdeklődők könyvespolcán, tekintve, hogy online elérhetősége miatt bárki gyűjteményének részét képezheti.

Ezt olvastad?

Magyar–kínai kapcsolatok 1949–1989

„Le a magyar revizionizmussal – vigyük végig az antiimperialista, antirevizionista harcot!”, „A Kína-ellenesség kudarcra van ítélve!”, „[…] tiltakozunk a magyar

X