A hajdúnánási Vidék és város konferenciasorozat legfrissebb tanulmánykötete

A Történeti emlékezet és rendszerváltások. Hatalmi és politizálási alternatívák a 20. századi Magyarországon címet viselő, 2020-ban megjelent kötet a 2012 óta rendszeresen megrendezésre kerülő hajdúnánási Vidék és város történelmi konferenciasorozat soron következő tanulmánykötete, mely a 2019. május 31-én tartott nyílt tudományos ülés előadásait tartalmazza. A Barta Róbert és Csiszár Imre által szerkesztett kötet a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa.

Barta Róbert – Csiszár Imre (szerk.): Történeti emlékezet és rendszerváltások. Hatalmi és politizálási alternatívák a 20. századi Magyarországon, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, Debrecen, 2020, 312 oldal.

A könyv tartalmára asszociáló, Pintér Zoltán Árpád által tervezett borító érdekes színfoltja a kötetnek, mely első ránézésre felkelti az érdeklődő olvasó figyelmét. A fekete és szürke átvágásokkal szabdalt háttér előtt a 20. századi magyar történelem nagyobb töréseit szimbolizáló, darabokra tört címerek mutatkoznak meg. Megjelenik az Osztrák-Magyar Monarchia, és a Magyar Királyság szétesett címere, valamint az ún. Kádár-címer.

A kötet szerzői között történészek, és néprajzkutatók foglalnak helyet, akik különböző szempontokra fókuszálva (politika-diplomácia, gazdaság- és társadalomtörténet, helytörténet, hadtörténet) nemcsak a nagypolitikára, és a köztörténetre helyeznek hangsúlyt, de – amint azt az Előszóban is olvashatjuk – „fontosnak tartják a helyi viszonyok áttekintését, a személyes történeti emlékezet aspektusait, ezzel is jelezve, hogy a megélt történelem vizsgálatát a lehető legszélesebb spektrumba kell helyezni.” (7. o.)

Kerepeszki Róbert politikai-diplomáciai témát bemutató tanulmánya a kötet első szövege. A szerző az első világháború után koronás uralkodó nélkül maradt Magyar Királyságban felmerülő lehetséges, reális és illuzórikus „király-jelölteket” veszi sorra az azokat támogatókkal, ellenzőkkel, kilátásaikkal, reflektálva az aktuálpolitikára. Mivel az uralkodó nélküli trón kérdése nemcsak a hazai sajtó számára volt permanens téma, számos korabeli külföldi forrás rendelkezésre áll a kutató számára, mely forrásokból – a vonatkozó szakirodalom mellett – a tanulmány szerzője jó néhányat hasznosított a reprezentatív közlés érdekében.

Püski Levente tanulmánya lokális – Hajdúság és Debrecen – politikával, az 1920-as nemzetgyűlési választások lezajlásának kérdéseivel foglalkozik az ellenforradalmiság jegyében. A leginkább korabeli sajtóanyagra forrásként támaszkodó tanulmány a kampány időszakától a választások kimenetelén át az eredmények felvázolásával bezárólag mutatja be Debrecen és Hajdú vármegye néhány nagyobb településének politikai viszonyait.

Pintér Zoltán Árpád szintén helyi politikával foglalkozik. Karcag 1919-es állapotainak bemutatása során rávilágít az aktuális politikai és társadalmi problémákra, a város románok általi megszállásának körülményeire, veszteségeire. Ezt követően a 1920. évi nemzetgyűlési választásokról és az ellenforradalmi rendszer kiépülésének karcagi esetpéldájának részleteiről olvashatunk. 

Nagygyűlés Karcag főterén (1919. március 22.). (Kép forrása: mandadb.hu)

Uzonyi Anita az első világháború utáni magyar külpolitika diplomáciai helyzetét, az új diplomáciai kar kiépülésének menetét mutatja be. Az ekkor porondra kerülő diplomaták közül Újpétery Elemér (1911-2001) életpályájáról kapunk részletesebb leírást, melyen keresztül nemcsak a személyével, de a korabeli hivatásos diplomaták tevékenységeivel is megismertet a szerző.

Ezt követően egy hosszabb forrásidézést olvashatunk, melyet bevezetőjével és jegyzeteivel Nyakas Miklós tette közzé. A forrás Fráter Tibor (1889-1963) első világháborús csapattiszt hadinaplójából való, aki az orosz fronton szolgálva szinte minden nap eseményeit rögzítette naplójában 1914 és 1919 között. A regényes forrásszövegen keresztül közelről ismerhetjük meg a világháborús katonák napjait, de a naplószerző kritikus gondolkodásából kifolyólag „rámutatott a frontszolgálat és a hátországi szolgálat különbözőségeire” (136. o.) és sok esetben a vezérkar döntéseit is bírálatokkal illette.

A főként levéltári anyagokat felhasználó Kaló József tanulmánya a második világháború idején a magyar 2. hadsereg frontra küldését megelőző német-magyar tárgyalások körülményeit hivatott bemutatni. A részletes forráshasználatnak köszönhetően reális képet kapunk a magyar fél korlátozott lehetőségeiről, valamint a mozgásterek és az alternatívák szinte teljes hiányáról. 

Hitler és Ribbentrop fogadja Horthyt. (Kép forrása: Origo)

Szonda István egy endrődi parasztfiú és „szárnypróbálgató költő”, Tímár Máté (1922-1999) életrajzát, műveit, hagyatékát, és főként az 1944-1946 között keletkezett verseit és a második világháború alatt írt jegyzeteit bemutatva árnyalja a háború eseményeit. A vers- és jegyzetidézetek a személyes sors ábrázolása mellett betekintést nyújt a világháborúban szolgáló katonák életébe, mindennapjaiba.

Bráda Ferenc tanulmánya a magyarországi kereszténydemokrácia meggyökerezésének korlátozott lehetőségeit, aspektusait ismerteti Barankovics István (1906-1974) pályaképén, politikai nézetein és főként 1945 utáni politikai szerepvállalásán keresztül.

Csiszár Imre munkája betekintést enged a rendszerváltásnak az agrártársadalomban eredményezett változásaira, és az agrárszerkezet felbomlására. A gyakorlati problémák mellett, az 1989 utáni gazdasági és társadalmi szinten mutatkozó konfliktusokra is rávilágít. A tanulmányból megismerjük az akkoriban működő pártok gazdaságpolitikai programjait, valamint az agrárium szerkezeti átalakulásának folyamatát, majd az összegzésben a mezőgazdaság és a politika napjainkban is jellemző, egymástól függetleníthetetlen kapcsolatára utal.

Munkanélküliség elleni tüntetés Ózdon (1989). (Kép forrása: MNM)

A kötet utolsó szövege az időrendi sorrendnek megfelelően Pallai László tanulmánya, aki a 20. század második felében vita tárgyát képező Közép-Európa fogalmának differenciált értelmezéseit ismerteti. A második világháború után vált problémássá a Közép-Európa megnevezés, ugyanis német hatásra a faji alapon történő értelmezés fonódott köré. A későbbi években megmutatkozó, sokszor személyenként, tudományterületenként, vagy művészetenként eltérő Közép-Európa-értelmezéseket, és a „közép-európaiság” lényegét ismerhetjük meg a tanulmányból.

Összességében elmondható, hogy a tanulmányszövegek olvasmányosak, a laikus érdeklődő számára is érthetők, a tartalmi szálak logikailag követhetők. Hiányérzetet mindössze a tanulmányok végéről kimaradt irodalomjegyzék hiátusa válthat ki a tudományos indíttatású olvasóból. A szerkesztők által megfogalmazott célok, remények, hogy e kötettel hozzájáruljanak „Magyarország 20. századi történelmének alaposabb, sokrétű, többféle kutatási irányt, szempontot és újszerű megközelítéseket érvényesítő értelmezéséhez, elősegítve ezzel közelmúltunk jobb megismerését” (8. o.), minden bizonnyal beteljesültnek mondhatók. A tanulmánykötet izgalmas darabként foglalhat helyet a történelem iránt érdeklődők könyvespolcán, tekintve, hogy online elérhetősége miatt bárki gyűjteményének részét képezheti.

 

Ezt olvastad?

„Le a magyar revizionizmussal – vigyük végig az antiimperialista, antirevizionista harcot!”, „A Kína-ellenesség kudarcra van ítélve!”, „[…] tiltakozunk a magyar