Halfogás Berlinben, avagy ez zavaros bűnügy krónikája

Volker Kutscher nevével akkor találkoztam először, amikor megnéztem a Babylon Berlin sorozat első részét. Szeretem a könyvadaptációkat, legyenek akár egész estés filmek, akár több évados szériák, és lelkesen vetem bele magam az eredeti művek: regények, színdarabok olvasásába. Így voltam a Tisztázatlan bűnüggyel is. Már a nyitó epizód végén elhatároztam, ezt a könyvet is el fogom olvasni. Nos, megtörtént. Erről szeretnék most beszámolni a magam szemszögéből.

Volker Kutscher: Tisztázatlan bűnügy, 2014, General Press Kiadó, 563 oldal.

Mielőtt belekezdenék, egy dologra azért hadd hívjam fel a figyelmet: bár a regény maga nagyon izgalmas, tele váratlan fordulatokkal, aki még csak most ismerkedne vele, mindenképpen érdemes az olvasással kezdenie, hogy felépíthessen magának egy saját elképzelést a szereplőkről, helyszínekről, történetről, és csak utána megnézni a sorozatot. A készítők ugyanis, bár mindent kihoztak a könyvből, amit csak lehetett, a mai korhoz igazodva meglehetősen ingergazdaggá tették a történetet, „felturbózták” az eredetit, és ezzel több ponton lényegesen el is tértek tőle. Én ebben az ajánlóban kizárólag a könyv bemutatására törekszem.

Nem vagyok ugyan avatott szakértője a Weimari Köztársaság időszakának, sőt, úgy általában a 20. századi német történelemnek, a II. világháború kapcsán mindig érdekeltek az előzmények, a nácik hatalomra jutásának közvetlen vagy közvetett kiváltó okai. Ha ezekkel szeretnénk közelebbről, a szépirodalom felől megismerkedni, mindenképpen érdemes kézbe venni Volker Kutscher Rath-regényeit. Eddig három kötet jelent meg magyarul, így ezeket bárki nyelvi nehézségek nélkül olvashatja. Igaz, több mint egy évtizedig tanultam németül, nem merészkedtem odáig, hogy eredeti nyelven vegyem kézbe és olvassam végig az első kötetet. Talán majd egyszer ennek is eljön az ideje. Azért is érdekelt egyébként a magyar változat, mert több interjút olvastam a fordítóval, Csősz Róberttel, aki felhívta a figyelmet a nyelvi finomságokra, arra, milyen nehézségeket okozhat egy más nyelven íródott regényt átültetni a saját nyelvünkre. Bizony, még a műfordítók is küzdenek ilyen problémákkal.

Volker Kutscher portréja a Goethe Intézet holnapján megjelent interjúból

Olvasva a végeredményt, joggal állapíthatja meg bárki, hogy Csősz remek munkát végzett. A kor német kifejezéseit, gyakran a tolvajnyelvben használt fogalmakat kellett átültetnie magyar nyelvre úgy, hogy az történelmileg hiteles, a korba illő legyen, mintha Kutscher akkor és ott írta volna a regényt, a fordítás pedig szintén akkor, a húszas évek végén jelent volna meg nálunk. Rengeteget kutatott tehát, hogy megtalálja az egyes beszédhelyzetekhez az odaillő szavakat. Ezek a nyelvi eszközök segítik az olvasót belehelyezkedni a kor hangulatába, hogy kívülállóból, ha nem is bennfentessé, de legalábbis közeli szemlélővé váljon.

Ennyit az irodalomkedvelő történész dilettáns nyelvi fejtegetéseiről. Nézzünk bele az adott korba, először az író segítségével. Volker Kutscher egy rövid interjúban nyilatkozott történelmi krimisorozatáról. Ebben elmondta, hogyan választotta ki főhőse, Gereon Rath keresztnevét. A fiatal bűnügyi nyomozó névadója egy Köln környékén – ahonnan Rath származik – népszerű katolikus szent. Már maga a névadás és Rath római katolikus volta is egyfajta sajátos helyzetet teremt, hiszen a történetek, így a Tisztázatlan bűnügy helyszíne is a protestáns Berlin, ahol minden, nem a Rajna-vidékről a fővárosba, Poroszországba érkező ember számára a név és viselője furcsa alak, igazi outsider.

Volker Bruch Gereon Rathként a Babylon Berlinben (Kép forrása)

A történet 1929. április 28. és június 21. között játszódik, központi helyszíne a Mitte kerületben elterülő Alexanderplatz, a berlinieknek röviden csak Alex, azon belül is a rendőr-főkapitányság hatalmas téglaépülete, a Vörös Vár. Ide, az E ügyosztályra, azaz az erkölcsrendészethez érkezik a fiatal kölni nyomozó, akit egy szerencsétlen haláleset után apja kapcsolatai mentenek meg a lefokozástól. Az áthelyezést büntetésként éli meg, de továbbra is bűnügyi nyomozóként tekint magára, nem alaptalanul. Kollégája, Bruno Wolter főfelügyelő, akit mindenki csak az Öregnek nevez, a szárnyai alá veszi. Egy razzia során nem várt akadályokba ütköznek, fegyvert is kell használniuk, ami az E-n nagyon ritkán fordul elő. Hamarosan kiderül, hogy az ügy korántsem olyan egyszerű, mint gondolják, annál sokkal összetettebb. A szálak a berlini alvilághoz vezetnek, és megjelennek a képben az oroszok is, akik éppen a fővárost választották ki arra, hogy egymással leszámoljanak. Persze itt nem a klasszikus maffiaösszecsapásra kell gondolni. Kommunisták és az októberi forradalom után elmenekült emigránsok között folyik a harc, fegyveres összecsapások helyett módszeres kínzásokkal, brutális gyilkosságokkal.

Az Alexanderplatz a sorozatban – háttérben a Rote Burggal. (Kép forrása)

Amikor már úgy tűnik, hogy a rendőrség minden részlegét megmozgató eset megoldatlan marad, és bekerül a tisztázatlan bűnügyek, azaz a nedves halak közé – innen a regény eredeti címe: Der nasse Fisch –, jön egy újabb csavar. Rath megint gyilkol, bár nem előre megfontolt szándékkal. Nem akarja, hogy a kölni meghurcoltatása megismétlődjön, ezért el kell tüntetnie a nyomokat, köztük a holttestet is. Persze meglepődnénk, ha a test nem kerülne elő, s ha ennyivel véget érne a történet. Rathnak az igazság kiderítése érdekében hazudnia kell, miközben valaki megpróbálja őt befeketíteni, és kapcsolatba hozni a korábbi halálesetekkel. Ehhez a rejtélyes tettes egy olyan tárgyat próbál felhasználni ellene, amelyet még az említett razzia során koboztak el a nem éppen önkéntes alapon informátorukká vált lengyel Krajewskitől. A gyilkos ráadásul a fiatal segédnyomozó, Stefan Jänicke megölését is a felügyelőre akarja ráhúzni.

Rath számára hamarosan világossá válik, mi is áll az ügy hátterében, hogyan fonódnak össze a különböző szálak. Egy beszélgetés során tudomást szerez az orosz emigráns gróf Szorokin család vasúton Németországba menekített aranykincséről, amiért kíméletlen hajsza folyik. Nemcsak a szovjetek akarják megszerezni maguknak, hanem a világháborús veteránokból álló Stahlhelm félkatonai szervezet is, hogy fegyvereket vásároljon belőle a birodalmi hadsereg, a Reichswehr megerősítésére. Velük együtt az ekkor már felvonulásairól és a politikai ellenfelek elleni fegyveres támadásokról ismert SA is képbe kerül. Az aranyat végül sikerül megtalálni, de hogy miként bukkannak a nyomára, azt mindenki maga derítse ki a regényből.

A Véres május (Kép forrása)

Az eredeti történetben nem kap olyan hangsúlyos szerepet, a sorozatban annál inkább az a valóságban is megtörtént esemény, amely Véres májusként terjedt el a köznyelvben. A német kommunista párt, az Ernst Thälmann vezette, a sztálini Szovjetunióhoz lojális KPD a szociáldemokrata Zörgiebel rendőr-főkapitány tiltása ellenére felvonulást szervez a fővárosban. A kivezényelt rendőrök provokálják a tüntetőket, lövöldözésbe kezdenek, amely halálos áldozatokkal jár, és utcai harcokhoz vezet. Az eset jól mutatja, milyen konfliktus feszült ekkor a szocdemek és a kommunisták között.

Karl Friedrich Zörgiebel a sorozatban (Thomas Thieme alakította) és a valóságban (Kép forrása)

Karl Friedrich Zörgiebel, Engelberth Rath tanácsos jó barátja, akinek az ifjú Rath az áthelyezését köszönheti, létező személy volt. 1922-1926 között Köln, 1926-1929-ben Berlin, majd ideiglenes nyugállományba helyezése után 1930-tól egészen az 1933-as náci hatalomátvételig Dortmund rendőr-főkapitányaként szolgált. A történetben gyakran gúnynevén, Dörrzwiebelként emlegetik, ami szárított hagymát jelent, ezzel utalva meglehetősen érdes stílusára.

Szintén valós személyt takar a kollégái által Testes Ernstként vagy Buddhaként emlegetett Ernst Gennat, az A ügyosztály, azaz a bűnügyi nyomozók vezetőjének figurája. A regényben gyakran fogyaszt el tekintélyes mennyiségű süteményt, és nyomozóit, sőt, a kihallgatásra érkező tanúkat is megkínálja. Nem éppen egészséges életmódjának nyomai a valódi Gennatról készült portrékon is láthatók.

Udo Samel Ernst Gennat szerepében, jobbra az igazi Gennat (Kép forrása)

A fiktív személyek sem lényegtelenek persze. Charlotte Ritter, a rendőrnek készülő fiatal gyorsírónő a kor karrierépítő nőtípusát jeleníti meg. Rath nagy riválisa, az elismert Böhm főfelügyelő a sikeres rendőrnyomozó megtestesítője, az újságíró lakótárs Weinert figurája pedig jól mutatja, milyen fontos szerepe volt akkoriban a sajtónak, és milyen kölcsönös előnyök származtak a rendőrséggel való jó kapcsolatból.  

A kötet terjedelme kissé szokatlan lehet a krimi műfaját kedvelőknek, de a Tisztázatlan bűnügy nem egy szimpla gyilkossági történet. A regényt végig belengi egyfajta komorság, ami a noir stílus jellemzője, mint ahogy a makulátlannak nem nevezhető, gyakran törvénytelen eszközökhöz folyamodó, magával vívódó nyomozó figurája is. A nyomozás során Gereon Rath lelkének mélyére is eljutunk. 

Az ügy megoldása persze csak az aktuális történet végét jelenti. A sorozat a Csendes halál című kötettel folytatódik. Én biztosan elolvasom. És te?

Váczi Márk

Ezt olvastad?

A Debreceni Egyetem „Magyarország a középkori Európában” Kutatócsoport 2015-ben és 2016-ban az Eperjesi Állami Levéltár, a MTA BTK Művészettörténeti Intézet