Az Egyháztörténészek VII. Országos Találkozója

A Magyar Egyház- és Teológiatörténeti Akadémia (META) Egyesület és a Történészcéh Egyesület 2021. május 27–28-án immár hetedik alkalommal rendezte meg az Egyháztörténészek Országos Találkozóját. A 2014-ben Pécsről induló egyháztörténeti konferencia legutóbbi eseményére 2019-ben a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán került sor. A konferencia idén visszatért Pécsre, ahol a helyszínt a Zirci Ciszterci Apátság pécsi látogatóközpontja biztosította. A járványhelyzetben kialakult szokás szerint a konferencia online is követhető volt a META Egyesület Facebook-oldalán, illetve Teams-en keresztül.

A kétnapos konferenciát Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára nyitotta meg. A nehézségekben is meglátva a jót elmondta, hogy tapasztalata alapján a járványhelyzet miatti karantén alatt a tudományos tevékenység akár meg is sokszorozódhatott, amit a délután folyamán tartott könyvbemutató panel is megerősített. A megnyitót követő bevezető előadást Gárdonyi Máté (PPKE HTK Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszék) tartotta, aki az egyháztörténelem történelemtudományba való betagozódásáról fejtette ki véleményét. Kiemelte, milyen fontos az egyháztörténet beintegrálása a társadalomtörténetbe, hiszen a vallási hovatartozás fontossága csupán a 20. század második felében redukálódott a társadalom sok jellemzőjének egyikévé, azt megelőzően sokkal szervesebb részét alkotta a történelemnek.

Gárdonyi Máté előadásában az egyháztörténeti kutatások három fő irányát vázolta fel. Az első a hagyományos politikatörténeti kutatásokban is alkalmazott intézménytörténeti megközelítés, mint például a pápaság, az egyházmegyék, a szerzetesrendek története, valamint a pápa és a magyar államegyház kapcsolata.

A második kutatási irány az alulnézetből való megközelítés, a megélt hit története. Itt a népi vallásosság kutatása áll a középpontban, amit lokális kutatásokkal, interjúkkal, valamint az eddigi források „másként kérdezésével” érdemes megvalósítani. Fontos és hasznos feladat a néprajz módszertanának és eredményeinek bevonása a kutatásba, így még teljesebb képet kaphat a kutató a megélt vallásosságról.

A harmadik irány pedig az egyházi identitás, a belső önvizsgálat kérdése. Itt leginkább a közelmúlt eseményeire kerül a hangsúly; olyan „ellenpárokra”, mint a „régi, hagyományos”, trienti zsinat által meghatározott liturgia szemben a „modern és újító” második vatikáni zsinati döntésekkel, a kommunista diktatúra idején az egyházi ellenállás szemben az együttműködő magatartással, vagy legújabban a pápai tekintély elismerésének kérdése. Záró gondolatként a kutatási eredmények idegen nyelven való közlésének fontosságát hangsúlyozta.

Gárdonyi Máté Az új és jelenkori egyháztörténeti kutatások perspektívái című bevezető előadásának felvétele

A megnyitó előadást egy Forgó András (PTE BTK Újkortörténeti Tanszék) által moderált könyvbemutató követte, melyen különböző egyháztörténeti műhelyek számoltak be frissen megjelent köteteikről. Elsőként Balogh Margit (ELKH BTK TTI) és Dénesi Tamás (Pannonhalmi Főapátsági Levéltár) a 17 kötetet tartalmazó zsinati sorozat legújabb kiadványát, A pannonhalmi egyházmegye zsinatai című kötetet mutatta be. A történettudományi érték mellett a kiadványt a bencés rend gyakorlati okokból is várta, hiszen egy most összeállítandó lelkipásztori programhoz hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek belőle. Balogh Margit hozzáfűzte, hogy a zsinati sorozat következő állomása az erdélyi magyar zsinatokról, valamint az 1848–1849-re tervezett, de elmaradt nemzeti zsinatról szóló munka elkészítése lesz.

Dénesi Tamás A pannonhalmi egyházmegye zsinatai (2021) című kötetének borítója (forrás: tti.abtk.hu)

Dénesi Tamás a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár három kiadványának bemutatásával folytatta az egyháztörténeti műhelyek könyvbemutatóját. A Collectanea Sancti Martini, a Főapátsági gyűjtemények értesítője a bencés rend kutatóinak írásait foglalja magában, Dénesi ennek a sorozatnak a 7. (tavalyi) és 8. (idei) számát, valamint a Vallis Sanctorum – Fejezetek a bakonybéli monostor ezeréves történetéből című munkát ismertette. A META Egyesület részéről Csibi Norbert (PTE BTK Újkortörténeti Tanszék) a 2016-ban indult, az egyházi társadalom vizsgálatát a 16. századtól kezdve századonként bemutató éves konferenciák összegyűjtött tanulmányainak legfrissebb, 19. századról szóló kötetét mutatta be. A kötet a 2019-ben tartott, Katolikus egyházi társadalom Magyarországon a 19. században című konferencia előadásainak szerkesztett tanulmányait tartalmazza.

Ezt követően Horváth István az Egri Érseki Gyűjtemények kiadványai című sorozat tavaly megjelent második és harmadik kötetét mutatta be, melyek alapvetően az érsekségi levéltár által szervezett konferenciák előadásainak tanulmányaira épülnek. A második kötet Népi vallásosság és hitélet az Egri Egyházmegyében címmel a 2017-ben hasonló címmel megtartott konferencia, valamint a 2019-ben Zsasskovszky Ferenc egri zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés anyagát foglalja magában. A harmadik kötet Az Egri Főegyházmegye érsekei voltak: Pyrker János László és Szmrecsányi Lajos címmel az egri érsekek tiszteletére szervezett konferenciák előadásait mutatja be, kiegészítve még egy témába vágó tanulmánnyal.

Tusor Péter (PPKE BTK Újkori Történeti Tanszék; MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) a 2020 májusában megjelent Die Bischöfe der Donaumonarchie 1804 bis 1918: Ein amtsbiographisches Lexikon című püspöklexikont mutatta be. A 2012-ben megalakult Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport egyik első programja volt az életrajzi lexikon munkálatainak fellendítése, aminek alapötlete 2005–2006 folyamán vetődött fel, maga a program pedig 2009-ben született meg. A kiadvány a berlini Duncker & Humblot kiadó gondozásában jelent meg német nyelven, a magyar nyelvű változat kiadása pedig folyamatban van.

Tusor Péter bemutatójának felvétele; a Die Bischöfe der Donaumonarchie 1804 bis 1918 Lexikon című püspöklexikon bemutatása

A Die Bischöfe der Donaumonarchie 1804 bis 1918 című püspöklexikon borítója (forrás: duncker-humblot.de)

A következő programpont a Vigilia-Est címet kapta, melynek keretében Görföl Tibor, a Vigilia főszerkesztője, a pécsi bölcsészkar Filozófia Tanszékének egyetemi docense beszélgetett Várszegi Asztrik Szent Benedek-rendi emeritus pannonhalmi főapáttal az 1935-ben megalapított Vigilia folyóirat múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A találkozót Varga Szabolcs (ELKH BTK TTI) moderálta. A beszélgetés egyik fő témája a folyóirat különböző politikai környezetben betöltött szerepének bemutatása volt (a megalakulástól kezdve a Rákosi- és Kádár-korszakon át egészen napjainkig), valamint a folyóirat fogadtatása a katolikus egyház részéről.

A Vigilia folyóirat legújabb, 2021 júniusi száma (forrás: vigilia.hu)

A pénteki program a Görögkatolikus örökség címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött. A találkozót Véghseő Tamás (MTA–SZAGKHF Lendület Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport) moderálta, résztvevői pedig Dobos András és Janka György, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanárai, valamint Terdik Szilveszter, az Iparművészeti Múzeum Ötvös Főosztályának főmuzeológusa voltak, akik egyúttal mindannyian tagjai a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoportnak.

Véghseő Tamás bevezetőjében a liturgikus nyelv kérdésével foglalkozott. Mint elmondta, a magyar liturgikus nyelv igénye már a 18. században megjelent a görögkatolikusok között, amely a román és az ószláv nyelvet váltotta volna fel. A mozgalom alulról, egyes egyházközségek kezdeményezésére indult, hamar megnyerték a püspököket is, de az ügyet a Szentszék nem támogatta. Az 1880-as évekre már magyar állami politikai támogatással bírtak a magyar liturgikus nyelv ügyéért harcoló görögkatolikus püspökök, de a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1881-ben az ügy ellen foglalt állást, így a helyzet érdemben nem változott. 1912-ben megalakult az első magyarországi központú görögkatolikus egyházmegye, ami ugyan fontos lépés volt többek között a liturgikus nyelvért folytatott harcban, de Trianon után, részben annak hatására kezdett megváltozni Róma hozzáállása is. A hivatalos engedély azonban csupán a második vatikáni zsinaton született meg. Az első jóváhagyott magyar nyelvű liturgiát Dudás Miklós püspök 1965. november 19-én tartotta Rómában.

A nyelv kérdéséhez Dobos András hozzátette, hogy a magyar görögkatolikusok esetében a Kárpát-medence periférián való elhelyezkedése is jelentős befolyásoló tényezőnek tekinthető, hiszen itt együtt volt jelen az archaizmus és az idegen hatások. A vallási periféria további jellemzője a bizánci rítusú egyházak különböző felekezeteinek megléte. Ebben a kérdéskörben a nemzeti nyelv használata az új nyelv bevezetésének problémáit is felhozta: az eredeti liturgikus szövegek fordítása, interpretálása közben ugyanis „romlik” a szöveg intaktsága, idegen elemekkel egészül ki, vagy elvész az eredeti jelentés egy része. Arra, hogy a nyelv és a felekezetiség kérdése mennyire összefonódik, Dobos András példaként felhozta, hogy az első magyar nyelvű nyomtatott liturgikus könyv egy moszkvai misekönyvet vett alapul.

Janka György az 1945 utáni görögkatolikus történelem kutatásáról beszélt, kiemelve, hogy a protestáns egyházakhoz hasonlóan a görögkatolikus családos papok életútjának kutatása is ugyanabba a nehézségbe ütközik: lehetnek ma is élő leszármazottaik. Éppen ezért elég későn kezdődött a belsős, egyházi tényfeltárás, 2008 előtt csak „világi” kutatók foglalkoztak az adott témával. Janka György előremutatónak tartja az evangélikus példát, Mirák Katalin és társai munkásságát és módszertanát. További eredményként könyvelhető el, hogy a görögkatolikus kutatócsoport együttműködési szerződést kötött az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával, melynek keretében megindult a főpásztorok anyagainak kutatása, a második vatikáni zsinat görögkatolikus vonatkozásainak vizsgálata, valamint egy-egy nőtlen görögkatolikus pap életútjának feltárása.

Terdik Szilveszter a görögkatolikus püspöki központok és kisebb egyházközségek művészetének kutatásáról beszélt. Kiemelte, hogy a görögkatolikus püspökségeken belül már nagyon korán kialakult az egyházmegyei piktor titulusa, aki az egész egyházmegye művészeti képéért felelt. Emellett érdekességként megemlítette, hogy a kisebb városokban a görögkatolikus templomokban alkotó művészek ennek ellenére legtöbbször római katolikus vallásúak voltak.

Terdik Szilveszter bemutatta a 2021 szeptemberében Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából a Vigadó épületébe tervezett görögkatolikus kiállítás katalógusát is. A kiállítás 2020-ban a Kongresszussal együtt áttolódott 2021-re, de a katalógus 16 tanulmánnyal és 200 műtárgy fényképes bemutatásával már megjelent.

A katalógus értékét tovább emeli, hogy angol nyelven is teljes egészében kiadták. Az „Orcád világossága” című kiállítás 2021 augusztusában és szeptemberében lesz megtekinthető a Vigadóban. A kerekasztal-beszélgetést a jelenlévők hozzászólásai, kérdései zárták.

Az „Orcád világossága” című, 2021 márciusában megjelent kiállítási katalógus borítója (forrás: gorogkatolikus.hu)

A program egy ebédszünetet követően Az alsópapság helyzete a 18–20. században című kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. A panel résztvevői Fazekas István (ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszék), Bárth Dániel (ELTE BTK Néprajzi Intézet, Folklore Tanszék; MTA–ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport), Bednárik János (ELKH BTK NTI Történeti Néprajzi Osztály) és Rétfalvi Balázs (Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár; MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) voltak, a beszélgetést pedig Gőzsy Zoltán (PTE BTK Újkortörténeti Tanszék) moderálta.

Rétfalvi Balázs az alsópapság mint fogalom definiálásának fontosságát emelte ki; véleménye szerint az alsópapság a zárt közösségben működő vidéki papok csoportját takarja, amely közösségben a pap szerepe megkerülhetetlen. Ennek eltűnése csupán az 1960-as évek urbanizációjakor történt meg. Bárth Dániel hozzátette, hogy a néprajz számára ez a fogalom az 1945 előtti éveket vizsgálva kiegészül a szerzetesekkel és a protestáns lelkészekkel is.

Bednárik János mindezt azzal egészítette ki, hogy az alsó jelző a pap egyházi hierarchiában betöltött szerepét jelzi, ami együtt jár az általa elfoglalt szolgálati hellyel, így egy rendkívül tanult, művelt pap is beletartozhatott az alsópapságba, amennyiben egy vidéki, zárt közösségben teljesítette szolgálatát. Felhívta a figyelmet emellett a kategória átjárhatóságára is, hiszen egy adott életút alatt kilépni és bekerülni is lehetett ebbe a csoportba.

Gőzsy Zoltán kérdésére, hogy miért is fontos a téma kutatása, Fazekas István elmondta, hogy mivel az általa vizsgált 16–18. században az egyház jelentős társadalomszervező intézmény volt, így a plébános volt az egyik legfontosabb személy a faluban. Bárth Dániel kifejtette, hogy a néprajz csak újabban kezdett el foglalkozni a papsággal, felfedezve annak közvetítő szerepét a népszokások és népi vallásosság kapcsán. Emellett fontos szempont, hogy a helyi értelmiség képviselőjeként a papoktól fennmaradt források sokszor az egyedüli emlékek az adott falvak történetéről. Rétfalvi Balázs az alsópapság vizsgálatának segítségével történő, a nagy országos folyamatok alulnézetből való megismerésének lehetőségét emelte ki. Bednárik János a papi forrásokban felhalmozódó belső tudás szerepét hangsúlyozta, ami sok mindent megmagyaráz, ami a „szekuláris” néprajzban nem lenne érthető.

Az alsópapság helyzete a 18–20. században című kerekasztal-beszélgetés teljes felvétele

Az eltérő időszakok forrásadottságainak tárgyalása közben felvetődött az a fontos szempont is, hogy a források bősége esetén van lehetőség kifejezetten részletes esettanulmányok megírására, de fontos szem előtt tartani a nagyobb léptékű folyamatokat is. A moderátor végül jövőbeni ajánlásokat kért a résztvevőktől az alsópapság témakörében.

Fazekas István a 16–17. századi történeti névtárak feltárását vetette fel, Bárth Dániel pedig a minél sokszínűbb vallási és etnikai összetételű térségek kutatását ajánlotta. Bednárik János a gazdasági környezet, a jövedelmek, illetve a templomi és papi hitelezés intézményének kutatásában vár izgalmas eredményeket. Rétfalvi Balázs a világháborúk, illetve a Trianon hatására megnövekedett számú papi jelentkezések hátterében álló indokok kutatását említette.

A kerekasztal zárásaként Gőzsy Zoltán felkérte Bednárik Jánost, hogy röviden mutassa be a 2020-ban megjelent Falusi plébános a polgári korban: Egyház és helyi társadalom a 19. század második felében a Buda környéki falvakban című, 2020-ban megjelent kötetét.

Bednárik János Falusi plébános a polgári korban: Egyház és helyi társadalom a 19. század második felében a Buda környéki falvakban (2020) című könyvének borítója (forrás: histfolk.elte.hu)

A hozzászólásokat követően Bánkuti Gábor (PTE BTK Modernkori Tanszék) moderálásában kezdődött meg a következő kerekasztal A vidéktörténet kutatásának egyháztörténeti aspektusai címmel. A panel résztvevői Csikós Gábor (ELKH BTK TTI), Horváth Gergely Krisztián (MTA BTK–NEB Vidéktörténeti Kutatócsoport), valamint Ö. Kovács József (PPKE BTK Jelenkortörténeti Tanszék; MNL Országos Levéltár; BTK TTI Vidéktörténeti Kutatócsoport) voltak. Bánkuti Gábor bevezetőjében röviden bemutatta a Vidéktörténeti témacsoport 2014-es magalakulása óta tartó munkásságát és a témacsoport kutatásainak köszönhetően eddig megjelent számos kötetet. A panelbeszélgetés fő témája ezt követően a vidéktörténet-kutatás és az egyháztörténet kapcsolódó pontjainak bemutatása volt. Ö. Kovács József a kutatócsoport kezdeteiről tartott beszámolót. Kiemelte, hogy – mivel vidéken minden nagyobb léptékű országos történés lecsapódik – a vidék kutatása nem lehet marginális tényező a történeti kutatásokban sem, megemlítve a kezdeti heves elutasítást, amit ez a szemlélet kiváltott.

Csikós Gábor a szakmák közti párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet, amire a vidéktörténeti kutatások során igyekeznek nagy hangsúlyt fektetni: a történettudomány, a néprajz, az egyháztörténet és a pszichológia módszertanát és eredményeit összegezve minél teljesebb képet szükséges alkotni. Bánkuti Gábor ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy az alulnézeti nézőpont vizsgálatához, a társadalmi tapasztalatok konkrét eseményeken keresztül történő megragadásához új forrástípusok is szükségesek. Itt kifejezetten hasznosak az egyházi források részéről például a „háztörténetek”, a historia domusok. Ö. Kovács József szerint a tapasztalattörténet eszközeként nagy és új típusú forrásbázis bevonásával – interjúk, visszaemlékezések kutatásával – elérhető, hogy a korábbi, ideológiai megközelítéssel szemben minél pontosabb kutatási eredmények születhessenek. Horváth Gergely Krisztián elmondta, hogy ugyan a vallási identitás súlytalanodása jellemző napjainkban, azonban az egyházak normaközvetítő szerepe egészen az 1980-as évekig rendkívül jelentős volt, főleg a vidék tekintetében. Így akár egy olyan belső, helyi egyházi problémának látszó kérdés, mint az 1950–1960-as évek hittanbeíratásai is egyszerre az országos társadalmi ellenállás példája lehet.

A vidéktörténet kutatásának egyháztörténeti aspektusai című kerekasztal-beszélgetés teljes felvétele

A nagyszámú kérdéseket és hozzászólásokat követően a fenti gondolat tökéletes átvezetés volt a következő kerekasztal-beszélgetésre, amely Vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás címmel zajlott. Ezt a panelbeszélgetést Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke moderálta, amelyen a NEB tudományos kutatói közül Soós Viktor Attila, Wirthné Diera Bernadett és Erdős Kristóf vettek részt. A moderátor a kerekasztal fő céljaként egy, a NEB által koordinált széleskörű intézményközi műhely bemutatását nevezte meg. Röviden ismertette az együttműködéshez vezető utat, aminek célja a szocializmus alatti vallási ellenállás kutatása a felekezeti sajátosságok figyelembevételével, de mégis egységesen, mint a vallás és a pártállam konfliktusa.

A Vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás című kerekasztal-beszélgetés résztvevői; balról jobbra Erdős Kristóf, Földváryné Kiss Réka, Wirthné Diera Bernadett és Soós Viktor Attila

Wirthné Diera Bernadett a Magyar Tudományos Akadémia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem között 2019-ben létrejött együttműködést mutatta be, kitérve a résztvevő kutatókra is. Az aktuális kutatások két jubileum köré szerveződnek; az 1951-es Grősz-per, valamint az 1961-es Fekete Hollók fedőnevű letartóztatások köré.

Soós Viktor Attila a Grősz-per és a hozzá kapcsolódó perek köré szerveződő kutatói együttműködést ismertette. Kiemelte, hogy fontos számszerűsíteni a persorozatban megvádoltak és elítéltek számát, valamint definiálni, hogy mit értünk vallásgyakorlás – mint kulturális ellenállás, vagy a „klerikális reakció” kifejezés – alatt.

Érdekes vizsgálat továbbá, hogy egy-egy vallásos tevékenységet, akár a szerzetesi fogadalmak mindennapi megélését mennyire tekintette a pártállam államellenes tevékenységnek, és ezzel maga a vallást gyakorló személy mennyire volt tisztában. Távlati tervként Soós megemlítette, hogy célravezető lenne a környező országok hasonló kutatásaival is összevetni a kutatócsoport eredményeit, ezzel egy tágabb képet adva a kérdésről.

A kutatócsoport református vonatkozású vizsgálatairól Erdős Kristóf számolt be, ismertetve a résztvevők szűkebb kutatási területeit. Fontos kutatási irányként nevezte meg a protestáns ifjúsági egyesületeket, amiket a kommunista párt világnézeti szempontból rendkívül veszélyesnek ítélt, és betiltotta működésüket. Rejtett módon azonban tovább működtették ezeket, ami elvileg illegális tevékenységnek minősíthető. Földváryné Kiss Réka az eddigi tapasztalatokat összefoglalva elmondta, hogy a vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás sosem volt teljesen egyértelmű, mivel egyrészt nagyon szerteágazó tevékenységet fedett le, másrészről sosem lehetett benne biztos a vallását gyakorló hívő, pap, lelkész vagy szerzetes, hogy a párt éppen hogyan ítéli meg az adott vallási cselekedetet, és annak milyen következményei lesznek a jövőre nézve.

A Vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás című kerekasztal-beszélgetés teljes felvétele

Az 1960-as évek vizsgálata az ifjúság és a közösségek köré szerveződött, melyet Wirthné Diera Bernadett részletezett. Bemutatta a kutatókat összefogó online teaházat is, amelynek célja a kapcsolat fenntartása mellett egy-egy részletkérdés közös megbeszélése, több szempontból való megközelítése. Zárásként Földváryné Kiss Réka a 20. század második felében világszintű folyamatként jelen lévő szekularizáció és a kommunista párt vallásellenes tevékenységének összefüggéseit, Magyarországra vonatkozó együttes hatásának kérdését vetette fel.

Az Egyháztörténészek VII. Országos Találkozója ezzel a kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Összességében elmondható, hogy mind a könyvbemutatókat, mind a panelbeszélgetéseket nagy érdeklődéssel követték a konferencián személyesen résztvevők, valamint az online térből bekapcsolódó nézők is, melyet a kérdések és hozzászólások nagy száma is jól érzékeltetett.

Varga Mátyás Gábor

Az Egyháztörténészek VII. Országos Találkozójának megnyitója, könyvbemutatói és legtöbb kerekasztal-beszélgetése YouTube-ról visszanézhető.

A konferencia plakátja (forrás: Facebook)

Ezt olvastad?

A náci Németország bukását a kortársak jelentős része egy új, békés korszak kezdetének tekintette. A második világháború alatti jaltai megállapodás