Kutatni terepen, könyvtárban és térképtárban – interjú Polgár Balázzsal

Polgár Balázs régész-muzeológus 2013 óta a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadirégészeti gyűjteményének vezetője, 2020 óta pedig a múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztályának osztályvezető-helyettese. Fő kutatási területe a konfliktusrégészet, 2019-ben megvédett doktori disszertációját pedig a törökkor összecsapásainak régészeti kutatásából írta, melynek alapján 2020-ban kötete jelent meg Csata a Harsány-hegynél (1687) – Háború, régészet és kulturális örökségvédelem címmel. Polgár Balázzsal Szuromi Kristóf beszélgetett.

Újkor.hu: Honnan jött a történelem iránti érdeklődésed?

Polgár Balázs: Még az általános iskolában kezdett el érdekelni a történelem. A családomnak a Nógrád megyei Szandán volt egy kis háza, a nyári ott tartózkodások állandó programja volt a középkori vár romjainak meglátogatása, illetve a családi nyaralások, utazások alkalmával is előszeretettel kerestük fel a helyi várakat, templomokat.

Minek a hatására döntötted el, hogy régész szeretnél lenni?

Nehéz megmondani, hogy hol és mikor kezdődött a régészet iránti érdeklődésem, de a gimnáziumban kezdett el jobban foglalkoztatni az archeológia. Több régészet témájú könyvet is kaptam ajándékba a családomtól, a legnagyobb hatást a Helikon Kiadó A múlt születése című könyvsorozata gyakorolta rám akkoriban.

Hogyan kerültél kapcsolatba a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, ahol jelenleg is dolgozol? A múzeum volt az első munkahelyed?

Szerencsésnek mondhatom magam, a Hadtörténeti Múzeum az első munkahelyem. 2010-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régészet és történelem szakon, majd 2011 májusában vettek fel a Hadtörténeti Múzeumba a Hadirégész, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztályra. Az osztály átszervezése után átkerültem a Tárgyi Gyűjteményi Osztályra, majd 2013-tól vezetem a múzeum régészeti gyűjteményét.

A hadtörténeti régészet iránti érdeklődésed már ekkor megvolt? Mikor döntötted el, hogy ezzel a régészeti területtel szeretnél komolyabban foglalkozni?

A hadtörténeti régészet vagy a konfliktusrégészet iránti érdeklődésem a Hadtörténeti Múzeumban kezdődött. Azonnal megragadott ennek a tudományterületnek az interdiszciplinaritása. A hadtörténeti régészet rendkívül sokrétű, széles kronológiai keretekkel rendelkező tudományterület, amely egyaránt irányul csata- és hadszíntér-, építmény, roncs- és hadisírkutatásra. Az 1980–1990-es években kiformálódó, angolszász gyökerekkel rendelkező kutatásmódszertanát az írásos, képi és tárgyi források együttes elemzése jellemzi, segédtudományai között pedig ott találjuk az igazságügyi régészetet és a tájrégészetet. A hadtörténeti régészet ma már egy népszerű, egyre nagyobb publicitásnak örvendő kutatási terület Magyarországon. (Érdemes megjegyeznünk, hogy az első magyar nyelvű, a hazai és a nemzetközi kutatási eredményeket bemutató monográfia 2010-ben jelent meg Négyesi Lajos tollából, Csaták néma tanúi címmel.)

A Hadirégészeti gyűjtemény vezetőjeként milyen feladatokat látsz el?

A gyűjteménnyel kapcsolatos feladataim alapvetően a tárgyi emlékek feldolgozására, a közgyűjteményi gyarapítást kísérő adminisztrációra, illetve adatbázisépítésre irányulnak, emellett a múzeum régészeti vonatkozású terepi kutatásait koordinálom.

Maga a gyűjtemény hivatalosan 2013 óta működik, de a régészeti szemlélet és kutatások bizonyos értelemben az alapításig visszavezetnek.

Igen, ez sok tekintetben így van. A régészeti gyűjtemény a 2013. évtől szerepel a múzeum működési szabályzatában, de az intézmény komolyabb régészeti vonatkozású előzményekkel is rendelkezik. A Magyar Királyi Hadimúzeum első vezetője, Aggházy Kamil a régészet iránt érdeklődő, illetve régészeti kutatásokat is folytató polihisztor volt. (Aggházy például közreműködött az 1848/1849-es forradalom és szabadságharchoz köthető tabáni honvéd tömegsír feltárásában is.) A modern értelemben vett hadtörténeti régészet intézményi keretei később a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban jöhettek létre, nem véletlenül, hiszen az intézményhez tartozó könyvtár, levéltár és térképtár ehhez optimális szakmai kereteket teremtett.

Mindemellett több kiállítás is a nevedhez köthető. Ezek közül melyik volt számodra a legkedvesebb?

Eddig hat időszaki kiállítás társrendezője, illetve rendezője lehettem. Ezek közül a legkedvesebb számomra talán a 2020 februárjában, a Hadtörténeti Múzeumban megnyílt Csata a Harsány-hegynél 1687–2020 című tárlat volt. Kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt: a látványterveket Molnár Ferenc készítette, a grafikai munkákat Korda Zoltán Tamás végezte, a kiállítást Csáti Csaba és Kertész Attila építette, a múzeumpedagógiai játék Hidvégi András ötleteként valósult meg, a közvetlen segítő munkatársak pedig Élesné Ilyés Gabriella és Kulcsár Viktor voltak. A kiállítás tematikája alapvetően a harsány-hegyi csatatér újabb régészeti, illetve emlékezettörténeti vizsgálatára, valamint a hazai csatatérrégészeti kutatásokra reflektált. A Hadtörténeti Múzeum Képzőművészeti-, Korai Lőfegyver- és Hidegfegyver-gyűjteményének műtárgyai mellett a pécsi Janus Pannonius Múzeumból kölcsönözött, a csatatér területén 2019-ben talált fegyverleletek, ruházati emlékek, lószerszámok, pénzérmék és személyes tárgyak is helyet kaptak a tárlókban.

Sportvívás-történettel kapcsolatos kiállításokat is jegyzel társkurátorként, ez a témakör is közel áll hozzád?

Valóban. 2016-ban Jekelfalussy (Piller) György olimpiai bajnok kardvívóról és vívómesterről, valamint a korai magyar vívósportról, 2017-ben pedig Borsody László vívómesterről készült időszaki tárlat a Hadtörténeti Múzeumban. Mivel magam is vívtam, ezért igazán nagy öröm volt az ezekben a kiállításokban való közreműködés.

Egyetemi órák tartásában is részt vettél.

Igen, az ELTE BTK Régészettudományi Tanszékén Nagy Szabolcs Balázzsal tartottam 2019-ben és 2020-ban Bevezetés a hadtörténeti régészetbe címmel közép- és kora újkoros szaktárgyi segédtudományt. Nagy Szabolcs a várostromok régészetének kérdéskörét mutatta be, én a konfliktusrégészet általános témaköréről és a csatatérrégészet módszertanáról beszéltem. A témakör kronológiai keretei nem egyszer átlépték az 1711. év által jelentett régészeti korszakhatárt. Fontos szempont, hogy a régészetnek mint módszertannak van létjogosultsága az újkor és modernkor vizsgálatában. Például egy világháborús hadifogolytábor mindennapjai kapcsán a memoárok, hadifogoly-emléktárgyak mellett az ott eltemetődött, később megtalált „leletek” is jelentős forrásértékkel bírnak.

Fiatal kutatóként igen eseménydús életed van: az elmúlt években több projektben, így a „Mohács-kutatásban”, a harsány-hegyi csatatér vizsgálatában, illetve számos, a 19–20. századra irányuló feltárásban vehettél részt. Ezekről tudnál kicsit mesélni?

Bekapcsolódhattam a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem 2018-ban kezdődő Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet, valamint a Hadtörténeti Múzeum 2020-ban elkezdődő, Az Osztrák–Magyar Monarchia épített katonai öröksége elnevezésű programjába. A Maros Megyei Múzeummal (Marosvásárhely, Románia), a Petőfi Irodalmi Múzeummal, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetével, illetve a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal részt vehettem az 1849. évi segesvári ütközet kutatásában 2018–2019-ben. Szintén 2018–2019-ben én vezethettem a Hadtörténeti Múzeum és a Türr István Múzeum együttműködésében a második világháborús bajai hadifogolytábor régészeti kutatásait. 2018–2019-ben még a Komáromi Klapka György Múzeum, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Kuny Domokos Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum kooperációjában a komárom-herkálypusztai „ulánus temető” területén folytatott próbafeltárásban, 2019-ben pedig a pécsi Janus Pannonius Múzeum koordinációjával, a harsány-hegyi csatatéren végbemenő újabb fémkereső műszeres terepbejárásokban vehettem részt. 2019-ben még egy jelentős magyarországi csatatér, az 1809. évi kismegyeri összecsapás helyszínének régészeti kutatása indulhatott el, illetve ugyanebben az évben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságával a lengyelországi Przemyślnél vehettem részt háborús kegyelettel összefüggő, hitelesítő terepi kutatásokban.

Ezek közül melyik volt számodra a legemlékezetesebb (ha lehet ilyet mondani)?

Nehéz megmondani, hogy melyik volt a legemlékezetesebb kutatómunka, amiben részt vehettem. Jó kutatni a terepen, a könyvtárban és a térképtárban egyaránt. A terepmunkák során több kiváló kollégával volt lehetőségem együtt dolgozni és barátságot kötni.

A korábban elmondottak fényében elmondható, hogy továbbra is a kora újkori kutatások állnak legközelebb hozzád?

Alapvetően közép- és kora újkoros régésznek gondolom magam. Viszont a múzeumi munka során elengedhetetlen, hogy más történelmi korszakokhoz kapcsolódó helyszínekkel is dolgozzon az ember – szerencsére. Ezekben az esetekben természetesen mindig teammunkáról van szó. Meglátásom szerint nem igazán lehetséges, hogy valaki mindenhez magas fokon értsen. Ideális esetben egy-egy kutatás több kolléga közös munkájára alapul, ilyenkor mindenki az általa képviselt tudományterületet és tudást integrálja a csoport munkájába 

A Hadtörténeti Múzeum gondozásában 2020 decemberében jelent meg az első könyved. Hogyan esett a választásod az 1687. évi harsány-hegyi összecsapás, vagy ismertebb nevén, a „második mohácsi csata” kutatására?

A harsány-hegyi csata a magyarországi visszafoglaló háborúk egyik leggazdagabb írásos és képi forrásbázissal rendelkező összecsapása. A disszertációm az 1526. és az 1687. évi mohácsi összecsapás csatatérrégészetéről szólt. A két csata kutatását és régészeti perspektíváit is alapjaiban határozta (és határozza meg ma is) a rendelkezésre álló forrásbázis. A harsány-hegyi csatával kapcsolatos első nagy forrásközlések és hadtörténeti szintetizálások 1987–1989-re tekintenek vissza. Érdemesnek tartottam a rendelkezésre álló ismeretek újabb összefoglalását, egyes, korábban nem ismert vagy nem felhasznált források bemutatását és a 2015/2016. és 2019. évi régészeti kutatások ismertetését. A csata eseménytörténete, a hazai kutatástörténet, a képi, illetve írásos források bemutatása, a tájtörténeti és régészeti kutatás mellett a csata, valamint a csatatér emlékezettörténete és egyes kulturális örökségvédelmi vonatkozások is helyet kaptak a monográfiában. Izgalmas – Seaton nyomán kiválóan vizsgálható – kérdés, hogy egy csata vagy ütközet emlékezettörténete hogyan alakul az idők folyamán. Hogyan és hol jönnek létre emlékhelyek, emlékművek, kialakul-e országos emlékezet, vagy „csak” lokális/regionális kultusz formálódik ki adott esetben? A harsány-hegyi csata kapcsán alapvetően lokális, illetve regionális kultuszról beszélhetünk, viszont az összecsapás emlékezete bővelkedik emlékhelyekben és emlékművekben.   

Milyen forráskutatásokat emelnél ki a könyved megírásához kapcsolódóan?

Az elmúlt években három szekunder forrással foglalkoztam hangsúlyosabban. A francia Mercure galant 1687. évi híradásaival, Sir Paul Rycaut a The History of Turks… című 1700-ban megjelent munkájának, valamint Berwick hercege 1778-ban kiadott memoárjának csataleírásával. A Mercure galant tudósításai hitelesen informálták az olvasóközönséget az 1687. évi magyarországi törökellenes hadjárat történéseiről. Paul Rycaut szintén nagy hitelességgel – nagyon jelentős forrásanyag felhasználásával – írt a magyarországi visszafoglaló háború 1687. évi esztendőjének eseményeiről. Az 1686–1687-ben Magyarországon önkéntesként megforduló James Fitz-James, Berwick hercegének (későbbi francia marsallnak) a visszaemlékezése szintén sok tekintetben értékes forrása a harcoknak. A harsány-hegyi csata írásos forrásokkal jól adatolható. A bemutatott ismertetések nem írják újra az eseménytörténetét, ugyanakkor tovább árnyalhatják a csatához kapcsolódó ismereteinket.

A kötetben írsz maga a csatatér kulturális örökségi helyszínként való kezeléséről is. E tekintetben mit tartasz Magyarországon az egyik legnagyobb kihívásnak?

Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az urbanizáció és az illegális fémkereső műszeres kincskeresés jelenti ma a legnagyobb veszélyt a történelmi csataterek területére. Ha végig tekintünk a történeti vagy a mai Magyarország területén folytatott fémkereső műszeres csatatérkutatások során, akkor a muhi, mohácsi, harsány-hegyi, koroncói, romhányi, kismegyeri csatákat (1241, 1526, 1687, 1704, 1710, 1809) és a segesvári ütközetet (1849) említhetjük meg. Nagy jelentőségű lenne egy hazai csatatérrégészeti topográfia összeállítása. Sok, a történelmünket formáló középkori, illetve kora újkori csatatér lokalizációja ma is bizonytalan. 

2020-ban elismerésben is volt részed, hiszen a Pulszky Társaság neked ítélte a Pulszky Károly-díjat.

A Pulszky FIAT jelölése után a Pulszky Társaság elnöksége Mlakár Zsófiának és nekem adományozta a Pulszky Károly-díjat 2020-ban. Nagy elismerésről van szó, ugyanakkor azt gondolom, hogy a díj inkább a hadtörténeti régészetnek és a társadalmi hasznosság lehetőségeinek szól. Természetesen nem kaphattam volna meg ezt a szakmai elismerést a múzeumvezetés és a kollégák támogatása nélkül.

Milyen lehetőségekkel bír véleményed szerint a hadtörténeti régészet társadalmi hasznosság szempontjából?

A hadtörténeti régészet nem öncélú tevékenység. A kutatási eredményekből sok esetben a kulturális örökségvédelem és az örökségbarát turizmus egyaránt meríthet. Fontos szempontnak gondolom, hogy egy történeti esemény a képi és írásos források mellett in situ tárgyi emlékekkel emelhető fizikai közelségbe. Akkor eredményes (és társadalmilag hasznos) egy terepi kutatás, ha az eredmények és tárgyi emlékek utat és teret találnak a múzeumi térben, konferenciákon és tárlatokban egyaránt. 

Szintén az aktualitásoknál maradva: hogyan élted meg a tavaly kitört világjárványt és milyen hatással volt ez a kutatásaidra?

Mint mindenki életére, úgy az enyémre is nagy hatással volt és van is a pandémia. Azt gondolom azonban, hogy a mostani időszaknak a felkészülés és az építkezés időszakának kell lennie. Alapkutatásokat végzünk, projekteteket készítünk elő, a szükséges óvintézkedések megtartásával kisebb terepi munkálatokat folytatunk, valamint konferenciát szervezünk a digitális térben. Utóbbi terén már komoly tapasztalatok állnak rendelkezésre, 2020 novemberében a digitális keretek között tartott Kutatók Éjszakája elnevezésű rendezvény szervezésében működhettem közre.

Jelenleg milyen projekten dolgozol? Mik a további terveid?

2019-ben kezdtük el az 1809. évi kismegyeri csata kutatását. A kismegyeri csatatér a napóleoni háborúk egyetlen magyarországi összecsapásának helyszíne, a kutatását reméljük 2021-ben is tudjuk folytatni. 2019–2020-ban fémkereső műszeres terepbejárásokat végeztük, reméljük idén a győri cs. kir. tábor még megmaradt sáncműveinek átvágással történő vizsgálatát is elvégezhetjük egy terepszakaszon. (Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a kismegyeri csatatér nemcsak a napóleoni háborúk helyszíne, hanem érdekes második világháborús vonatkozásokkal is bír.) 2021-ben kezdtük el a volt cinkotai hadifogoly-ipartelep és barakktábor vizsgálatát, reméljük, hogy a térképművek, légi felvételek és írásos források vizsgálatán alapuló kutatásokat fémkereső műszeres terepbejárásokkal is ki tudjuk egészíteni a jövőben a 21. századra jelentős mértékben megváltozott helyszínen. A hadifogolytáborok régészete különösen fontos kutatási téma számomra, remélem a Budapest XVI. kerületében tervezett kisebb terepbejárások jól kiegészítik majd a Hadtörténeti Múzeumnak az első világháborús ostffyasszonyfai hadifogolytáborhoz kapcsolódó vizsgálatait. 2020-ban indult el a múzeum közösségi régészeti programja. A ma már figyelemre méltó előzményekre visszatekintő – jellemzően itthon a múzeumokhoz kapcsolódó – közösségi régészet biztosan új perspektívát hoz több terepi kutatásunkhoz. Jelenleg a Háború, régészet és kulturális örökségvédelem elnevezésű konferenciasorozat 2021. évi, immáron IV. (digitális) ülését szervezzük a kollégákkal.

Végezetül milyen tanáccsal, üzenettel tudnál szolgálni a leendő régész kollégáknak?

Ha javasolnom kéne valamit, akkor a feltárásokon – a racionalitás keretein belül – próbálják meg majd minél jobban dokumentálni az új- és modernkori jelenségeket és a nem régészeti korú tárgyi emlékeket, mert nem mindig lehet azonnal megítélni, hogy egy, az 1711. év utánra datálható objektum vagy tárgyegyüttes milyen értékes néprajzi, ipartörténeti vagy hadtörténeti vonatkozásokkal rendelkezhet.

Szuromi Kristóf

Ezt olvastad?

A történetírásnak segíteni kell önmagunk megértését – interjú Petrás Évával

A katolikus egyház 20. századi története iránt érdeklődők számára bizonyára ismerős lehet Petrás Éva neve, hiszen több mint két évtizede

X