Kutatni terepen, könyvtárban és térképtárban – interjú Polgár Balázzsal
Polgár Balázs régész-muzeológus 2013 óta a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadirégészeti gyűjteményének vezetője, 2020 óta pedig a múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztályának osztályvezető-helyettese. Fő kutatási területe a konfliktusrégészet, 2019-ben megvédett doktori disszertációját pedig a törökkor összecsapásainak régészeti kutatásából írta, melynek alapján 2020-ban kötete jelent meg Csata a Harsány-hegynél (1687) – Háború, régészet és kulturális örökségvédelem címmel. Polgár Balázzsal Szuromi Kristóf beszélgetett.

Újkor.hu: Honnan jött a történelem iránti érdeklődésed?
Polgár Balázs: Még az általános iskolában kezdett el érdekelni a történelem. A családomnak a Nógrád megyei Szandán volt egy kis háza, a nyári ott tartózkodások állandó programja volt a középkori vár romjainak meglátogatása, illetve a családi nyaralások, utazások alkalmával is előszeretettel kerestük fel a helyi várakat, templomokat.
Minek a hatására döntötted el, hogy régész szeretnél lenni?
Nehéz megmondani, hogy hol és mikor kezdődött a régészet iránti érdeklődésem, de a gimnáziumban kezdett el jobban foglalkoztatni az archeológia. Több régészet témájú könyvet is kaptam ajándékba a családomtól, a legnagyobb hatást a Helikon Kiadó A múlt születése című könyvsorozata gyakorolta rám akkoriban.
Hogyan kerültél kapcsolatba a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, ahol jelenleg is dolgozol? A múzeum volt az első munkahelyed?
Szerencsésnek mondhatom magam, a Hadtörténeti Múzeum az első munkahelyem. 2010-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régészet és történelem szakon, majd 2011 májusában vettek fel a Hadtörténeti Múzeumba a Hadirégész, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztályra. Az osztály átszervezése után átkerültem a Tárgyi Gyűjteményi Osztályra, majd 2013-tól vezetem a múzeum régészeti gyűjteményét.
A hadtörténeti régészet iránti érdeklődésed már ekkor megvolt? Mikor döntötted el, hogy ezzel a régészeti területtel szeretnél komolyabban foglalkozni?
A hadtörténeti régészet vagy a konfliktusrégészet iránti érdeklődésem a Hadtörténeti Múzeumban kezdődött. Azonnal megragadott ennek a tudományterületnek az interdiszciplinaritása. A hadtörténeti régészet rendkívül sokrétű, széles kronológiai keretekkel rendelkező tudományterület, amely egyaránt irányul csata- és hadszíntér-, építmény, roncs- és hadisírkutatásra. Az 1980–1990-es években kiformálódó, angolszász gyökerekkel rendelkező kutatásmódszertanát az írásos, képi és tárgyi források együttes elemzése jellemzi, segédtudományai között pedig ott találjuk az igazságügyi régészetet és a tájrégészetet. A hadtörténeti régészet ma már egy népszerű, egyre nagyobb publicitásnak örvendő kutatási terület Magyarországon. (Érdemes megjegyeznünk, hogy az első magyar nyelvű, a hazai és a nemzetközi kutatási eredményeket bemutató monográfia 2010-ben jelent meg Négyesi Lajos tollából, Csaták néma tanúi címmel.)
A Hadirégészeti gyűjtemény vezetőjeként milyen feladatokat látsz el?
A gyűjteménnyel kapcsolatos feladataim alapvetően a tárgyi emlékek feldolgozására, a közgyűjteményi gyarapítást kísérő adminisztrációra, illetve adatbázisépítésre irányulnak, emellett a múzeum régészeti vonatkozású terepi kutatásait koordinálom.
Maga a gyűjtemény hivatalosan 2013 óta működik, de a régészeti szemlélet és kutatások bizonyos értelemben az alapításig visszavezetnek.
Igen, ez sok tekintetben így van. A régészeti gyűjtemény a 2013. évtől szerepel a múzeum működési szabályzatában, de az intézmény komolyabb régészeti vonatkozású előzményekkel is rendelkezik. A Magyar Királyi Hadimúzeum első vezetője, Aggházy Kamil a régészet iránt érdeklődő, illetve régészeti kutatásokat is folytató polihisztor volt. (Aggházy például közreműködött az 1848/1849-es forradalom és szabadságharchoz köthető tabáni honvéd tömegsír feltárásában is.) A modern értelemben vett hadtörténeti régészet intézményi keretei később a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban jöhettek létre, nem véletlenül, hiszen az intézményhez tartozó könyvtár, levéltár és térképtár ehhez optimális szakmai kereteket teremtett.
Mindemellett több kiállítás is a nevedhez köthető. Ezek közül melyik volt számodra a legkedvesebb?
Eddig hat időszaki kiállítás társrendezője, illetve rendezője lehettem. Ezek közül a legkedvesebb számomra talán a 2020 februárjában, a Hadtörténeti Múzeumban megnyílt Csata a Harsány-hegynél 1687–2020 című tárlat volt. Kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt: a látványterveket Molnár Ferenc készítette, a grafikai munkákat Korda Zoltán Tamás végezte, a kiállítást Csáti Csaba és Kertész Attila építette, a múzeumpedagógiai játék Hidvégi András ötleteként valósult meg, a közvetlen segítő munkatársak pedig Élesné Ilyés Gabriella és Kulcsár Viktor voltak. A kiállítás tematikája alapvetően a harsány-hegyi csatatér újabb régészeti, illetve emlékezettörténeti vizsgálatára, valamint a hazai csatatérrégészeti kutatásokra reflektált. A Hadtörténeti Múzeum Képzőművészeti-, Korai Lőfegyver- és Hidegfegyver-gyűjteményének műtárgyai mellett a pécsi Janus Pannonius Múzeumból kölcsönözött, a csatatér területén 2019-ben talált fegyverleletek, ruházati emlékek, lószerszámok, pénzérmék és személyes tárgyak is helyet kaptak a tárlókban.

Sportvívás-történettel kapcsolatos kiállításokat is jegyzel társkurátorként, ez a témakör is közel áll hozzád?
Valóban. 2016-ban Jekelfalussy (Piller) György olimpiai bajnok kardvívóról és vívómesterről, valamint a korai magyar vívósportról, 2017-ben pedig Borsody László vívómesterről készült időszaki tárlat a Hadtörténeti Múzeumban. Mivel magam is vívtam, ezért igazán nagy öröm volt az ezekben a kiállításokban való közreműködés.
Egyetemi órák tartásában is részt vettél.
Igen, az ELTE BTK Régészettudományi Tanszékén Nagy Szabolcs Balázzsal tartottam 2019-ben és 2020-ban Bevezetés a hadtörténeti régészetbe címmel közép- és kora újkoros szaktárgyi segédtudományt. Nagy Szabolcs a várostromok régészetének kérdéskörét mutatta be, én a konfliktusrégészet általános témaköréről és a csatatérrégészet módszertanáról beszéltem. A témakör kronológiai keretei nem egyszer átlépték az 1711. év által jelentett régészeti korszakhatárt. Fontos szempont, hogy a régészetnek mint módszertannak van létjogosultsága az újkor és modernkor vizsgálatában. Például egy világháborús hadifogolytábor mindennapjai kapcsán a memoárok, hadifogoly-emléktárgyak mellett az ott eltemetődött, később megtalált „leletek” is jelentős forrásértékkel bírnak.
Fiatal kutatóként igen eseménydús életed van: az elmúlt években több projektben, így a „Mohács-kutatásban”, a harsány-hegyi csatatér vizsgálatában, illetve számos, a 19–20. századra irányuló feltárásban vehettél részt. Ezekről tudnál kicsit mesélni?
Bekapcsolódhattam a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem 2018-ban kezdődő Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet, valamint a Hadtörténeti Múzeum 2020-ban elkezdődő, Az Osztrák–Magyar Monarchia épített katonai öröksége elnevezésű programjába. A Maros Megyei Múzeummal (Marosvásárhely, Románia), a Petőfi Irodalmi Múzeummal, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetével, illetve a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal részt vehettem az 1849. évi segesvári ütközet kutatásában 2018–2019-ben. Szintén 2018–2019-ben én vezethettem a Hadtörténeti Múzeum és a Türr István Múzeum együttműködésében a második világháborús bajai hadifogolytábor régészeti kutatásait. 2018–2019-ben még a Komáromi Klapka György Múzeum, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Kuny Domokos Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum kooperációjában a komárom-herkálypusztai „ulánus temető” területén folytatott próbafeltárásban, 2019-ben pedig a pécsi Janus Pannonius Múzeum koordinációjával, a harsány-hegyi csatatéren végbemenő újabb fémkereső műszeres terepbejárásokban vehettem részt. 2019-ben még egy jelentős magyarországi csatatér, az 1809. évi kismegyeri összecsapás helyszínének régészeti kutatása indulhatott el, illetve ugyanebben az évben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságával a lengyelországi Przemyślnél vehettem részt háborús kegyelettel összefüggő, hitelesítő terepi kutatásokban.
Ezek közül melyik volt számodra a legemlékezetesebb (ha lehet ilyet mondani)?
Nehéz megmondani, hogy melyik volt a legemlékezetesebb kutatómunka, amiben részt vehettem. Jó kutatni a terepen, a könyvtárban és a térképtárban egyaránt. A terepmunkák során több kiváló kollégával volt lehetőségem együtt dolgozni és barátságot kötni.
A korábban elmondottak fényében elmondható, hogy továbbra is a kora újkori kutatások állnak legközelebb hozzád?
Alapvetően közép- és kora újkoros régésznek gondolom magam. Viszont a múzeumi munka során elengedhetetlen, hogy más történelmi korszakokhoz kapcsolódó helyszínekkel is dolgozzon az ember – szerencsére. Ezekben az esetekben természetesen mindig teammunkáról van szó. Meglátásom szerint nem igazán lehetséges, hogy valaki mindenhez magas fokon értsen. Ideális esetben egy-egy kutatás több kolléga közös munkájára alapul, ilyenkor mindenki az általa képviselt tudományterületet és tudást integrálja a csoport munkájába
A Hadtörténeti Múzeum gondozásában 2020 decemberében jelent meg az első könyved. Hogyan esett a választásod az 1687. évi harsány-hegyi összecsapás, vagy ismertebb nevén, a „második mohácsi csata” kutatására?
A harsány-hegyi csata a magyarországi visszafoglaló háborúk egyik leggazdagabb írásos és képi forrásbázissal rendelkező összecsapása. A disszertációm az 1526. és az 1687. évi mohácsi összecsapás csatatérrégészetéről szólt. A két csata kutatását és régészeti perspektíváit is alapjaiban határozta (és határozza meg ma is) a rendelkezésre álló forrásbázis. A harsány-hegyi csatával kapcsolatos első nagy forrásközlések és hadtörténeti szintetizálások 1987–1989-re tekintenek vissza. Érdemesnek tartottam a rendelkezésre álló ismeretek újabb összefoglalását, egyes, korábban nem ismert vagy nem felhasznált források bemutatását és a 2015/2016. és 2019. évi régészeti kutatások ismertetését. A csata eseménytörténete, a hazai kutatástörténet, a képi, illetve írásos források bemutatása, a tájtörténeti és régészeti kutatás mellett a csata, valamint a csatatér emlékezettörténete és egyes kulturális örökségvédelmi vonatkozások is helyet kaptak a monográfiában. Izgalmas – Seaton nyomán kiválóan vizsgálható – kérdés, hogy egy csata vagy ütközet emlékezettörténete hogyan alakul az idők folyamán. Hogyan és hol jönnek létre emlékhelyek, emlékművek, kialakul-e országos emlékezet, vagy „csak” lokális/regionális kultusz formálódik ki adott esetben? A harsány-hegyi csata kapcsán alapvetően lokális, illetve regionális kultuszról beszélhetünk, viszont az összecsapás emlékezete bővelkedik emlékhelyekben és emlékművekben.
Milyen forráskutatásokat emelnél ki a könyved megírásához kapcsolódóan?
Az elmúlt években három szekunder forrással foglalkoztam hangsúlyosabban. A francia Mercure galant 1687. évi híradásaival, Sir Paul Rycaut a The History of Turks… című 1700-ban megjelent munkájának, valamint Berwick hercege 1778-ban kiadott memoárjának csataleírásával. A Mercure galant tudósításai hitelesen informálták az olvasóközönséget az 1687. évi magyarországi törökellenes hadjárat történéseiről. Paul Rycaut szintén nagy hitelességgel – nagyon jelentős forrásanyag felhasználásával – írt a magyarországi visszafoglaló háború 1687. évi esztendőjének eseményeiről. Az 1686–1687-ben Magyarországon önkéntesként megforduló James Fitz-James, Berwick hercegének (későbbi francia marsallnak) a visszaemlékezése szintén sok tekintetben értékes forrása a harcoknak. A harsány-hegyi csata írásos forrásokkal jól adatolható. A bemutatott ismertetések nem írják újra az eseménytörténetét, ugyanakkor tovább árnyalhatják a csatához kapcsolódó ismereteinket.
A kötetben írsz maga a csatatér kulturális örökségi helyszínként való kezeléséről is. E tekintetben mit tartasz Magyarországon az egyik legnagyobb kihívásnak?
Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az urbanizáció és az illegális fémkereső műszeres kincskeresés jelenti ma a legnagyobb veszélyt a történelmi csataterek területére. Ha végig tekintünk a történeti vagy a mai Magyarország területén folytatott fémkereső műszeres csatatérkutatások során, akkor a muhi, mohácsi, harsány-hegyi, koroncói, romhányi, kismegyeri csatákat (1241, 1526, 1687, 1704, 1710, 1809) és a segesvári ütközetet (1849) említhetjük meg. Nagy jelentőségű lenne egy hazai csatatérrégészeti topográfia összeállítása. Sok, a történelmünket formáló középkori, illetve kora újkori csatatér lokalizációja ma is bizonytalan.
2020-ban elismerésben is volt részed, hiszen a Pulszky Társaság neked ítélte a Pulszky Károly-díjat.
A Pulszky FIAT jelölése után a Pulszky Társaság elnöksége Mlakár Zsófiának és nekem adományozta a Pulszky Károly-díjat 2020-ban. Nagy elismerésről van szó, ugyanakkor azt gondolom, hogy a díj inkább a hadtörténeti régészetnek és a társadalmi hasznosság lehetőségeinek szól. Természetesen nem kaphattam volna meg ezt a szakmai elismerést a múzeumvezetés és a kollégák támogatása nélkül.
Milyen lehetőségekkel bír véleményed szerint a hadtörténeti régészet társadalmi hasznosság szempontjából?
A hadtörténeti régészet nem öncélú tevékenység. A kutatási eredményekből sok esetben a kulturális örökségvédelem és az örökségbarát turizmus egyaránt meríthet. Fontos szempontnak gondolom, hogy egy történeti esemény a képi és írásos források mellett in situ tárgyi emlékekkel emelhető fizikai közelségbe. Akkor eredményes (és társadalmilag hasznos) egy terepi kutatás, ha az eredmények és tárgyi emlékek utat és teret találnak a múzeumi térben, konferenciákon és tárlatokban egyaránt.
Szintén az aktualitásoknál maradva: hogyan élted meg a tavaly kitört világjárványt és milyen hatással volt ez a kutatásaidra?
Mint mindenki életére, úgy az enyémre is nagy hatással volt és van is a pandémia. Azt gondolom azonban, hogy a mostani időszaknak a felkészülés és az építkezés időszakának kell lennie. Alapkutatásokat végzünk, projekteteket készítünk elő, a szükséges óvintézkedések megtartásával kisebb terepi munkálatokat folytatunk, valamint konferenciát szervezünk a digitális térben. Utóbbi terén már komoly tapasztalatok állnak rendelkezésre, 2020 novemberében a digitális keretek között tartott Kutatók Éjszakája elnevezésű rendezvény szervezésében működhettem közre.

Jelenleg milyen projekten dolgozol? Mik a további terveid?
2019-ben kezdtük el az 1809. évi kismegyeri csata kutatását. A kismegyeri csatatér a napóleoni háborúk egyetlen magyarországi összecsapásának helyszíne, a kutatását reméljük 2021-ben is tudjuk folytatni. 2019–2020-ban fémkereső műszeres terepbejárásokat végeztük, reméljük idén a győri cs. kir. tábor még megmaradt sáncműveinek átvágással történő vizsgálatát is elvégezhetjük egy terepszakaszon. (Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a kismegyeri csatatér nemcsak a napóleoni háborúk helyszíne, hanem érdekes második világháborús vonatkozásokkal is bír.) 2021-ben kezdtük el a volt cinkotai hadifogoly-ipartelep és barakktábor vizsgálatát, reméljük, hogy a térképművek, légi felvételek és írásos források vizsgálatán alapuló kutatásokat fémkereső műszeres terepbejárásokkal is ki tudjuk egészíteni a jövőben a 21. századra jelentős mértékben megváltozott helyszínen. A hadifogolytáborok régészete különösen fontos kutatási téma számomra, remélem a Budapest XVI. kerületében tervezett kisebb terepbejárások jól kiegészítik majd a Hadtörténeti Múzeumnak az első világháborús ostffyasszonyfai hadifogolytáborhoz kapcsolódó vizsgálatait. 2020-ban indult el a múzeum közösségi régészeti programja. A ma már figyelemre méltó előzményekre visszatekintő – jellemzően itthon a múzeumokhoz kapcsolódó – közösségi régészet biztosan új perspektívát hoz több terepi kutatásunkhoz. Jelenleg a Háború, régészet és kulturális örökségvédelem elnevezésű konferenciasorozat 2021. évi, immáron IV. (digitális) ülését szervezzük a kollégákkal.
Végezetül milyen tanáccsal, üzenettel tudnál szolgálni a leendő régész kollégáknak?
Ha javasolnom kéne valamit, akkor a feltárásokon – a racionalitás keretein belül – próbálják meg majd minél jobban dokumentálni az új- és modernkori jelenségeket és a nem régészeti korú tárgyi emlékeket, mert nem mindig lehet azonnal megítélni, hogy egy, az 1711. év utánra datálható objektum vagy tárgyegyüttes milyen értékes néprajzi, ipartörténeti vagy hadtörténeti vonatkozásokkal rendelkezhet.