Rekonstruált múltunk: a Digitális Legendárium

Ha egy animáción felbukkan a vörös griff, az a minőség biztos jele. A logóhoz tartozó vállalkozás, a Digitális Legendárium ugyanis indulása óta rengeteg, korszerű videóanyagot tett közzé, amely az oktatásban is jól használható. Hogyan dolgoznak az alkotók? Mit érdemes tudni a Digitális Legendáriumról? Milyen tartalmakat kínálnak a történelemrajongóknak? Hajnal Ödön válaszolt kérdéseinkre.

Újkor.hu: Miért dönt úgy valaki, hogy a történelmi eseményeket nem írott szövegekkel, hanem audiovizuálisan meséli el? Hogyan lesz a motivációból vállalkozás?

Hajnal Ödön: Bár az építészmérnöki karon végeztem, mindig érdekelt a történelem, hadtörténelem, amit sokfelől közelítettem meg. Először a könyveken, filmeken keresztül, majd Somogyi Győző festőművész hagyományőrző csapatában huszárként testközelből is megtapasztaltam egy nagyon apró részletét. Az ő személye, és az a mesébe illő környezet, amit megteremtett maga körül, nagyon inspirálólag hatott rám minden szempontból. Azt hiszem, ha ez az időszak nincsen, akkor talán most mi sem beszélgetnénk erről. Eközben a játékszoftverek egyre szebb grafikával jelentek meg, bár természetesen elég felületesen jelenítették meg a régió államait, hadseregeit. Az egyik ilyen játékban lehetőség volt saját készítésű katona figurák, zászlók, térképek beemelésére. Az egyik barátommal elkészítettük a Magyar Királyság csapatait, amihez rengeteget olvastunk, kutattunk, konzultáltunk szakemberekkel, akik valami csoda folytán nem küldtek el minket, sőt nagyon segítőkészek voltak. Valahonnan innen indult.

Végvári karakterek az Dobó István Vármúzeumból (Forrás: Digitális Legendárium)

Számos karaktert megformáltak már digitálisan. Melyikük bőrébe bújna legszívesebben? Melyik Önök által bemutatott eseményt/korszakot élné át legszívesebben testközelből?

Ez jó kérdés, mert az utókor megszépíti, romantizálja a régmúltat. Úgy fogalmaznék, hogy az Árpád-házi királyok vagy Nagy Lajos királyságát szívesen megnézném.

Ha magunk elé képzeljük a Digitális Legendárium munkacsoportot, kikkel találkozunk? Mennyire nehéz összeverbuválni egy csapatot digitális rekonstrukciókra Magyarországon?

Nehéz összeverbuválni olyan embereket, akik értik ennek a nagyon speciális területnek a szabályait. Nem elegendő az, hogy valaki kiváló 2D vagy 3D szakember legyen, kell, hogy az illető érezze és értse a műfajhoz szükséges finomságokat. Nem mennék bele a technikai részletekbe, de általánosságban egy digitális rekonstrukcióhoz, legyen az 2D vagy 3D, szükség van grafikusokra, modellezőkre, animátorokra (egyszerűsítve: ők mozgatják meg a karaktereket), utómunkásokra, zeneszerzőre, hangmérnökre, narrátorra, és ha kell, szinkronhangokra. Ez természetesen egy felületes lista, sok részfeladatot ellátó ember van, de az ő speciális feladatrészük nem annyira közismert, és ezek bemutatása túlmutatna az interjú keretein. Nem szabad megfeledkezni emellett a történész szakértőkről sem. Ők azok, akik a nevüket és a tudásukat adják a filmjeinkhez, biztosítva azt, hogy a nézők mindig alaposan átgondolt tényekkel, állításokkal találkozzanak. Nélkülük a filmek csak mutatós, de megalapozatlan alkotások lennének. Összességében egy munkán 6-15 ember dolgozik, függően annak bonyolultságától. Ha kapunk egy megbízást, felvesszük a kapcsolatot a már „bevált” szakemberekkel, és elkezdjük egyeztetni a feladatokat.

Részlet az SMS Szent István c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

Hogyan néz ki a történeti-régészeti háttérmunka? Szakembereket kérdeznek vagy könyvtáraznak? Esetleg kézhez kapnak egy dokumentációt?

Minden esetben kérjük a megbízót, hogy jelölje ki azt a történészt, aki a filmen dolgozni fog. Ha nem ismer ilyet, akkor mi vesszük fel a kapcsolatot a téma, a korszak valamelyik szakértőjével. Ezt követően kérünk tőle egy rövid összefoglalót, ami alapján elkészítjük a forgatókönyvet. Ennek elfogadása után elkezdjük feltölteni adatokkal a tervezett filmet, mint például ruházat, térképek, épített környezet. Ehhez az információkat szintén a felkért történész biztosítja, vagy olyasvalaki, aki szakértője egy részterületnek, például viselettörténész, páncélkovács stb.

Részlet Az Őrség története c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

Nagy különbség van például az Őrségről és a limanovai csatáról szóló filmjük közt. Mi alapján dől el, hogy milyen vizuális megoldásokkal dolgoznak fel egy témát? Meg kell felelni a megrendelői igényeknek vagy szabad kezet kapnak?

A megjelenítés módját a megrendelővel közösen szoktuk kialakítani. Megvizsgáljuk, hogy mi az, ami leginkább szolgálja a téma feldolgozását. Ez sokszor pénzügyi kérdés, mivel a 3D-megjelenítés elég drága mulatság. Előfordul az is, hogy rövidítünk a játékidőn, hogy egy kedvezőbb, de drágább módszert választhassunk, ami szerintünk könnyebben megtalálja az utat a nézőkhöz. A két kiragadott példához visszatérve: A limanovai csatáról szóló film egy hadműveletet és egy csatát is bemutat, sok apró részlettel. Ezeket leglátványosabban 3D segítségével lehetett bemutatni, míg az átfogó képet a térképes részletek jelenítik meg. A némafilmet imitáló elemmel pedig megpróbáltuk a kor hangulatát megragadni. Ebben egyébként kulcsszerepe volt a zenének is.

Ezzel szemben az Őrség-filmeknél inkább mesélnünk kellett ezer év eseményeiről, amire a rajzfilmes környezet abszolút megfelelő volt. Nekem mindeddig ez az egyik legkedvesebb alkotásunk a zentai csata mellett.

Részlete A zentai csata c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

A Rákóczi-szabadságharcot bemutató film egyik epizódjában német és magyar nyelven is „kommandírozzák” a katonákat: „Kompanie, Halt!”, „Tartsátok az sort!”. Mi a könnyebb? Megteremteni az egységes, korhű összképet, hangulatot vagy apró, életszerű részletekkel feltölteni a díszletet? Melyik a nagyobb szakmai kihívás? Van olyan apró részlet valamelyik anyagukban, amelyiket „telitalálatnak” érzi, de talán kevésbé tűnik fel a nézőknek?

Bevallom, nekem ez az egyik legkedvesebb része a munkának. Az összkép létrehozása és izgalmassá tétele a legfontosabb feladatunk, de a kis „mütyűrök” teszik szerethetővé az eredményt. Nem drágább helyesen megrajzolni, modellezni, mozgatni egy-egy részletet, mint átsiklani felette. Ha ezek a részek stimmelnek, akkor az is elégedett lesz vele, akit pont ezeknek a részleteknek a hiánya zavar. Ilyenek a filmek alatt hallható zenék, az ábrázolásmódok korhűsége, a betűtípusok használata. Sokszor adaptálunk egy-egy híres festmény vagy szobrot a filmekbe, például a Kövy esetek című filmben. Említhetném még a komáromi csatát is, ahol a kis sematikus huszárfigurák színei megfeleltek az akkor és ott bevetett ezredek egyenruha színeinek. A legutóbbi filmünkben („Az elrejtett hadsereg”) például előkutattuk a korabeli KRESZ-táblákat, és azokat rajzoltuk be az út mellé. Persze ezeket kevesen veszik észre, mégis úgy gondolom, ha a néző egyből a helyes interpretációt látja, akkor ez fog vizuálisan megragadni benne, nem pedig a felületes, pontatlan feldolgozás.

Részlet Az elrejtett hadsereg c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

Ugyanide sorolnám az említett hangokat is. Ahol csak lehet, a korabeli vezényszavakat használjuk, külföldiek esetén anyanyelvi szinkronokkal. Ugyanez igaz a dob, kürt vagy más hangszerek megszólaltatására is: például a Rákóczi-filmekben régizenészekkel, szakértőkkel próbáltuk rekonstruálni a kuruc sereg parancsjeleit, amit aztán az akkori tárogató hangzásához hasonló hangszerrel játszottak fel nekünk. A császári oldalnál szerencsére elő tudtuk keríteni a kottákat, azonban ezek sem voltak túl részletesek, sok mindenre nem tértek ki, így ezzel is volt feladata az azokat feljátszó zenésznek. Említhetném még a különböző fegyverek hangjait is, de azt már tényleg csak a vájtfülűek szúrják ki.

A felmérésünk azt mutatta, hogy a tanároknak nagy igénye van digitális rekonstrukciókra, animációkra. A digitális rekonstrukció látványos, de mint említette, költséges műfaj, a tanártársadalom biztosan nem jelent fizetőképes keresletet. Kik keresik meg Önöket leggyakrabban?

Általában múzeumok, önkormányzatok, alapítványok, de készítettünk már színpadképet is különböző rendezvényekhez.

Négyesi Lajos nemrégiben azt nyilatkozta, hogy „Hajnal Ödön munkái, a Pazirik 3D rekonstrukciói általánosan elfogadottak történész körökben.” Jankovics Marcell pedig a szentgotthárdi csatáról szóló anyagot dicsérte. Azt gondolom, hogy a nyilvánosságban fellángolt, digitális rekonstrukciókról szóló diskurzusban jó ezt olvasni. A gyakorlatban is érzékelik ezt az elismerést?

Természetesen nagyon örültünk ennek az elismerésnek, és szerencsére ebben eddig sem volt hiány. Sokszor mondtak köszönetet megrendelői részről e-mailen, telefonon, vagy látogatói részről a közösségi médiában.

Részlet A szentgotthárdi csata c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

Ritka az olyan történelemmel kapcsolatos YouTube-csatorna, ahol a kommentfolyam inkább pozitív, elismerő. Az Önöké ilyen. Melyik anyagukra a legbüszkébb? Miért épp erre?

Igen, ez engem is mindig meglep. A történelem is egy olyan tudomány, amiről mindenkinek van véleménye, mi pedig sokszor kényes témákat dolgozunk fel, ahol egy-két szó is szitokáradatot válthatna ki. Ha van is ilyen komment, azt szerencsére sikerül higgadt válaszokkal ellensúlyozni.

Nehéz kiemelni egy filmet az elmúlt évekből, mert mindegyiket sok odafigyeléssel, szeretettel készítettük. Nem is tudnék egyet megnevezni, mindegyik másképpen kedves számomra. Ha mese, akkor az említett Őrség-filmek és a zentai csata, ha 3D, akkor a Szent István csatahajó története, a dokumentumfilmekből pedig a tavaly készített, Budapest 1944-45 évi ostromát bemutató Magyarország – Hadszíntér sorozatot mondanám. A művészeti érték szempontjából pedig a 40 gályarab történetét bemutató Hitnek tengerén c. filmünket tartom a legjobbnak, amelynek narrációját egy vers adja, amit a felkérésünkre írtak.

Részlet a Hitnek tengerén c. filmből (Forrás: Digitális Legendánrium)

Fordítsuk meg: melyiken változtatna utólagos szemmel? Mi ennek az oka?

Ez egy nehéz kérdés, mert a filmek nagy részét már „jóra néztük”. Persze látjuk a hibákat is: néhány filmnél túlságosan sok információt próbáltunk belezsúfolni a játékidőbe, ami nehezíti a befogadást. Ha ma csinálnánk ezeket, biztos, hogy jobban átgondolnám, miből és mennyi mutatunk. Ez gyakran okoz fejtörést, mert a munka során annyi érdekesség előkerül, hogy úgy érzem magamat, mint gyerkőc a cukorkaboltban, aki hirtelen nem tudja, hova kapjon. Más esetekben pedig nem feltétlenül a legjobb grafikai megoldást választottuk szerintem. Utólag persze itt is könnyű okoskodni, de ez egy ilyen munka: csak a végeredmény számít, hiszen a néző csak azt látja. Az odáig megtett út csak az alkotóknak fontos.

A videómegosztókra alighanem a kész munkák töredéke kerül fel, a szentgotthárdi csatáról szóló filmjüket pedig például a Vasvári Múzeum osztotta meg, de a Hadtörténeti Múzeum csatornáján is felbukkannak. Hol találkozhatunk a munkáikkal?

Mivel a filmjeink a megrendelők tulajdonát képezik, ezért többnyire az ő saját csatornájukon jelennek meg. Mi ilyenkor felvesszük a lejátszási listáinkra, hogy aki benéz hozzánk, az is megtalálja. A filmjeink előfordulnak a Református tananyagfejlesztő csoportnál, a Hadtörténeti Múzeumnál, a Magyar Nemzeti Múzeumnál, a Vasvári Múzeumnál, és vannak közös munkáink a Pazirik stúdióval.

Én heti szinten használom az elérhető videókat mind az általános, mind a középiskolai oktatásban. Hogyan változott a nézettség a járványnak köszönhetően?

Kétségtelenül növekedett a nézettségünk ez alatt az időszak alatt (külön csatornába gyűjtöttük az oktatási anyagokat), de az az érzésem, hogy sokakhoz még így sem jutottunk el.

Részlet az SMS Leitha monitor története c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

Sokan azt gondolják, hogy önmagában elég digitálisan bemutatni egy eseményt ahhoz, hogy az oktatásban hasznosuljon. Én ezzel tanárként nem értek egyet. Az viszont tapasztalat, hogy az Önök anyagai terjedelemben és kivitelezésben is jól passzolnak az oktatáshoz. Kimondottan cél, hogy a diákoknak fogyasztható, de informatív tartalom készüljön? Segíti Önöket ebben pedagógus?

A pedagógiai kérdésekben én nem akarok állást foglalni, mivel nem vagyok tanár, és nem hiszem, hogy a véleményem releváns lenne. A filmek hosszával kapcsolatban pedig szerencsés az egybeesés a múzeumi szektorral, mivel egy kiállításban csak rövid filmeket érdemes bemutatni, amelyek 2-5 perc hosszúságúak. Ennél hosszabbakat a látogatók csak akkor néznek végig, ha le tudnak ülni. Kimondottan pedagógus nem segít minket, de a velünk dolgozó történészek egy része tanít is, így az ő tapasztalatuk jó szolgálatot tesz. Emellett a rosszcsont unokaöcséimmel töltött idő is segít abban, hogy bele tudjak helyezkedni a fiatalabbak gondolkodásmódjába.

Részlet A komáromi csata c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

Évről évre hiányolok például egy március 15-ről szóló, az oktatásban használható, rövid, animált összefoglalót. Ön mit valósítana meg legszívesebben? Melyik magyar történelmi eseményt kellene leginkább „legendáriumosan” megfilmesíteni?

Úgy látom, hogy nagyon sok eseményt kellene röviden, lényegre törően bemutatni. Tudomásul kell vennünk, hogy a 21. században már kevesebbet olvasnak az emberek, sőt kifejezetten elriasztja őket a sok szöveg. Nincs ebben semmi rossz szerintem, hiszen annyi írott információ ömlik nap közben a neten keresztül, hogy sokszor már nincs igénye az embernek további szövegek olvasására. Ilyenkor maradnak a hanganyagok és a videók. Én biztosan a kicsit elfeledett Árpád-házi és Anjou uralkodók korszakát mutatnám be alaposabban. Ezekről nagyon kevés tartalom érhető el, nem tartoznak a politika szempontjából könnyen „hasznosítható” időszakok közé. Érdekes lehet a várrendszer kialakulása, vagy az Árpád-házi uralkodók háborúi a Bizánci Birodalommal, a véres trónutódlások (a magyar Trónok harca), vagy Nagy Lajos itáliai hadjáratai… Toldi Miklós története is megérdemelne egy kicsivel több figyelmet.

Részlet A szabadságharc hadszervezete c. filmből (Forrás: Digitális Legendárium)

Az első videóik 2014-ben kerültek fel a YouTube-ra. Mit gondol, mennyire tartósak ezek a filmek? A nemzetközi versenyben hogy állunk? Követik a trendeket?

Főleg a 3D-s tartalmakat érinti az avulás, mivel ott többnyire igyekszik az ember minél realisztikusabb megjelenítést létrehozni. A technika pedig rohamosan fejlődik, és a különböző játékok szinte elérhetetlenül magasra teszik a lécet. Mi azzal igyekszünk kihúzni ennek a méregfogát, hogy absztrakt megjelenítéseket alkalmazunk, amelyek sokszor olcsóbbak, és jellegükből fakadóan időtállóak, hiszen nem köti ezeket a valóságra törekvés szándéka. Ilyen például a Lészen ágyú! című filmünk. Ellenpéldaként pedig a limanovai csatát bemutató alkotásunkat tudom mondani, ami felett már igencsak eljárt az idő. Ennek ellenére, számomra kicsit érthetetlenül, ez a legnépszerűbb filmünk. A rajzfilmek, térképes animációk pedig eleve a valóság egyszerűsítésével jönnek létre, így sokkal jobban állják az idő próbáit.

Amennyire én látom, minőségben az itthon készülő oktató- vagy múzeumi filmek megállják a helyüket a saját ligájukban, sokszor az élmezőnyben vannak. Ez persze nem ad okot arra, hogy a babérjainkon üljünk. Mi folyamatosan figyeljük a külföldi és hazai alkotókat, főleg a művészi céllal készülőket. Ezek látásmódja, technikai megoldásai sokszor segítenek friss szemmel nézni az aktuális feladatainkat.

Néhány hónapja elindult a Griffsider podcast is, vendégük volt mások mellett Ablonczy Balázs, Sudár Balázs és Várkonyi Gábor is. Miért épp ebbe vágtak bele? Hogyan teljesít a sorozat?

Az elmúlt években abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy kiváló történészekkel dolgozhattunk együtt. Emellett számos kézműves, hagyományőrző, régizenész is bekapcsolódott a közös munkába. Az ő tudásuk, lenyűgöző felkészültségük az adott témában méltatlanul kevés teret kap a nyilvánosság előtt. Ezt igyekeztünk a saját szerény eszközeinkkel előmozdítani. Ezeknek a hanganyagoknak a hallgatottsága nem túl magas egyelőre, de bízunk abban, hogy akit érdekel, az előbb utóbb rátalál. Hozzáteszem, itt soha nem volt cél a népszerűség, ezt saját erőből, csak a tudás terjesztéséért, a tudomány népszerűsítéséért tesszük.

Azt hiszem, továbbra is érdemes lesz figyelni a csatornájukat és a Facebook-oldalukat. Mire számíthatunk a Digitális Legendáriumtól a jövőben?

Nem szeretném lelőni a meglepetéseket, de mind 2D, mind 3D filmekkel is jelentkezni fogunk az idén. Ezek készüléséről folyamatosan tájékoztatjuk az oldalaink látogatóit. A legfrissebb anyagunk teaserét pedig az Újkor.hu olvasói láthatják először, ebből már sejteni lehet, hogy a fegyvereké lesz a főszerep…

 

Fekete Bálint

Ezt olvastad?

A Debreceni Egyetem „Magyarország a középkori Európában” Kutatócsoport 2015-ben és 2016-ban az Eperjesi Állami Levéltár, a MTA BTK Művészettörténeti Intézet
Támogasson minket