Magyar és francia trikolór alatt szolgálva. Egy magyar származású francia idegenlégiós életútja

A főként külföldi zsoldosokból álló Francia Idegenlégiót 1831-ben hozták létre és már a 19. század végétől fokozott érdeklődés középpontjában állt. Legendás katonai alakulatként nem csak Franciaország ellenségeinek okoztak megannyi alkalommal fejfájást, hanem számos írónak is témát szolgáltattak könyveik megírásához. Rejtő Jenő – aki P. Howard álnéven is alkotott – a magyar társadalom széles csoportjaiban ismert, könyveiben bűnözőkként és kalandorokként ábrázolja az idegenlégiósokat. Az Újkor.hu olvasói azonban nem csupán ezekből a regényekből és más popkulturális alkotásokból ismerhetik a Francia Idegenlégió történetét. Már e portálon is több cikk foglalkozott a magyarok idegenlégiós részvételének kérdéskörével. Palócz Márk tollából az első világháborús szerepvállalásról lehet olvasni, míg a Nóvé Béla által az 1956-ban emigrált magyar légiósokról tartott előadásról Bolcsó István tudósítása érhető el. Ezek a közlemények is jól jelzik a magyar származású idegenlégiósok történetére irányuló kutatói érdeklődés növekedését. A kutatók célja a romantikus ábrázolás helyett a történeti forrásokon alapuló hiteles feltárás. A mostani írás is ebbe a sorba kíván illeszkedni, mivel közgyűjteményi forrásra alapozva, egy konkrét személy (katonai) életútja és az Idegenlégióban eltöltött évei kerülnek bemutatásra gazdag illusztrációval kiegészülve.

Slapsi Lajos (1926–1961) Pécsről származott, szerény anyagi háttérrel rendelkező családból. Magyar honvédként harcolt a második világháborúban, nyugati hadifogságba esett, majd belépett a Francia Idegenlégió kötelékébe. Megjárta az indokínai háborút és szolgált az algériai háborúban is, melynek során életét vesztette. Szüleivel – elsősorban édesanyjával – folytatott levelezése, fotóalbuma, katonai és egyéb hivatalos dokumentumai 2022-ben adomány útján kerültek be a Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabbkori Gyűjteményi Osztályára. Ez az egyedülállóan részletes forrásbázis teszi lehetővé életútjának rekonstruálását, motivációinak és az emigrációban eltöltött évek alatt átélt nehézségek bemutatását. 

Slapsi Lajos gyermekkori képe (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Származás és gyermekkor 

Slapsi Lajos hajadon anya gyermekeként 1926. november 11-én született Pécsett, így vezetéknevét édesanyja után kapta. A mosónőként és mindenesként dolgozó Slapsi Katalin 1930-ban házasságot kötött Stermeczki Mihállyal, aki napszámosként kereste kenyerét. Ezt követően szerény anyagi körülmények között együtt nevelték Lajost, élelmezésüket nem egyszer a Mecseken folytatott gombászással próbálták kiegészíteni. Családja baranyai illetőségű volt, rokonai többek között Lánycsókon, Mohácson és Pécsett éltek. Tanulmányait az 1933/1934-es tanévben kezdte meg és az elemi iskola nyolc osztályát végezte el. Az iskolaévek során magaviseletét többször is tűrhetetlenre értékelték. Ellenben testnevelésből rendszerint jó vagy kitűnő minősítést kapott, tehát remek fizikai adottságokkal rendelkezett. 

Slapsi Katalin portréja, Slapsi Lajos édesanyja (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Tanulmányait befejezve a közelben helyezkedett el bányamunkásként, majd rövid ideig csillésként dolgozott egy Veszprém vármegyei bauxitbányában. Ekkor kezdett levelezni szüleivel, mely szokása mellett egész életében kitartott. Korai üzeneteiben beszámolt arról, hogy bár a bányában a munka megterhelő, de állítása szerint hamar hozzászokott. Később a pécsi Zsolnay porcelángyárban gyári munkásként dolgozott, ahonnan 1944-ben hívták be katonai kiképzésre.

Stermeczki Mihály portréja, Slapsi Lajos nevelőapja (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Hadifogság és belépés az Idegenlégióba

Slapsi Lajos életútjának második világháborús szakaszáról meglepő módon kevés információ áll rendelkezésre – összehasonlítva a Francia Idegenlégiós szolgálati időszakával –, nagyvonalakban azonban mégis bemutatható. Katonai kiképzését megelőzően a leventeintézményben szerzett alapvető honvédelmi ismereteket, melyeket 1944 nyarától a pécsi Ferencz József laktanyában a 8/3. zászlóalj kiképző századának kötelékében mélyített el. A legénységi állomány legalacsonyabb rendfokozatának birtokosaként, azaz honvédként kezdte meg és fejezte be szolgálatát a magyar honvédségben. Frontszolgálatra 1944. augusztus végén indult el a Kárpátok felé. A világháborús események forgatagában szolgálati helyszínei ismeretlenek, de annyi bizonyos, hogy végül nyugati hadifogságba esett. 

Amerikai hadifogságban éjjeli munkán a legénységi konyhán 1945 júliusában, München (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

A második világháború során 600.000 magyar állampolgár, javarészt katona került szovjet és 300.000 nyugati hadifogságba. Az utóbbi csoportba tartozott Slapsi Lajos is, aki először a müncheni amerikai hadifogolytáborba, majd később feltehetően a franciák felügyelete alá került. Itt a más nagyhatalmak irányítása alatt álló övezetekhez viszonyítva a legrosszabb körülmények között tengette életét, mégis ezt írta szüleinek: „Életben vagyok jelenleg amerikai hadifogságban egészséges vagyok cimem az alanti kérem a lapot azonnal visszaküldeni

Kevés élelem, a fűtés és a megfelelő ruházat hiánya, továbbá járványok keserítették meg az ottani hadifogolytáborok lakóinak életét. Köztük számos kiskorú leventeköteles fiatal volt, akiket akaratuk ellenére hurcoltak el magukkal a nyilasok nyugatra. Bár Slapsi Lajos ekkor húsz éves kora körül járt, a leventék mellett, akik közül sokan léptek be a Francia Idegenlégióba, őt is elérte a francia hatóságok toborzási hulláma. 

Képeslap a hadifogságból (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

A Francia Idegenlégió létszáma igencsak lecsökkent a második világháborús események következtében. De az idegenlégiós egységeket fel kellett tölteni, mert Franciaországnak szüksége volt rájuk, hogy a gyarmati konfliktusok kezelésére bevethesse őket. Ezért a hadifogolytáborok lakóit megcélozva, gyakran nem etikus módon, kiéheztetést is alkalmazva folytatták a toborzást. A koplaló hadifoglyoknak azonnali élelmet, ellátást és ötévi szolgálat után francia állampolgárságot ígértek, amennyiben belépnek az Idegenlégió kötelékébe. Több ezer magyar állampolgár élt a lehetőséggel és közülük számosan estek el a francia trikolór alatt szolgálva. 

Ezek között volt Slapsi Lajos is, aki a források alapján már 1945-ben aláírta az ötéves szerződését. Pontosan nem lehet tudni, hogy mi állt döntése hátterében, ugyanakkor számos indok tűnik kézenfekvőnek. Láthatta és átélhette a kiéheztetésen alapuló toborzási technikát, félthette életét a hadifogolytáborban terjedő járványoktól, vagy csupán az éhhaláltól való megmenekülés reménye is nyomós érv lehetett a csatlakozás mellett. Másrészről Magyarországon óriási pusztítást okozott a háború, sőt családjának anyagi nehézségei is a Légió felé lökhették a fiatal férfit. Zsoldosként megvolt rá a lehetősége, hogy anyagilag támogatni tudja az otthoniakat, pénzt hazaküldve nekik. A magyar honvédségben szerzett tapasztalatot arról, hogy milyen is katonának lenni, ennek tudatában sejthette, hogy idegenlégiósként szolgálni nem olyan romantikus életforma, mint amit a regényekben olvashatott.

Idegenlégiós
Slapsi Lajos egyenruhában fiatal idegenlégiósként (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Katonai szolgálat és hétköznapok Indokínában

Idegenlégiós alapkiképzését követően Slapsi először az indokínai háborúban (1946–1954) került bevetésre. Ez a háború egyszerű helyi konfliktusként indult, hiszen a második világháborút követően a Viet Minh azért küzdött, hogy kivívja függetlenségét a gyarmatosító Franciaországtól. De a régió hamarosan a hidegháború helyettesítő háborúinak helyszínévé alakult. A térségbe a pécsi önkéntes az idegenlégiós alapkiképzést követően egy gyalogsági alakulat tagjaként 1947 elején érkezett meg. Ázsiába való utazása során egy képet küldött haza szüleinek, melynek hátoldalára ezt írta: 

Emlékül Szüleimnek. Evel a Hajóval tettem meg az utat Europátol Indó-

Kináig. Kolombó kikötöje Cejlon szigetén Karácsony Szent estéjén. Hajó neve: Pasteur.” 

A Pasteur az Idegenlégió egyik legismertebb hajója volt, Slapsi Lajos számára is kedves lehetett a jármű, hiszen több ilyen témájú képet és képeslapot is küldött haza szüleinek. Ezzel a hajóval Port Szaid, Áden, Colombo és Tonkin érintésével érkeztek el végül Hanoi városába.

Pasteur – az idegenlégió legismertebb hajója (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Indokínai szolgálata alatt folyamatos levelezésben állt több magyarországi rokonával és ismerősével. Ezeken a levélváltásokon keresztül – melyek útja egy–másfél hónapig tartott – tájékozódott az otthoni politikai és gazdasági helyzetről. Bár kritizálta a Rákosi-rendszert, erős honvággyal küszködött és nehezen viselte szüleinek otthoni nehéz körülményeit. Eleinte kimondottan magányos volt, több ízben utalt arra, hogy hiányzik neki a magyar nyelvi környezet. Franciául ekkor még nem beszélt tökéletesen, így több ízben kérte az otthoniakat; küldjenek számára újságot vagy regényt, megemlítve, hogy az sem baj, ha idegenlégiós témájú az olvasmány, amit küldenek. Idővel azonban egyre inkább megszokta új körülményeit, mely folyamatban meglepő módon az állattartás is szerepet játszott. Úgy tartja a mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja, és a források alapján az idegenlégiósok sem nélkülözték teljesen a négylábúak társaságát.  Slapsi Lajos 1951-ben arról számolt be, hogy fél éve van egy ebe, amit “kínai hegyi kutya”-ként határozott meg és Szultánnak nevezett el. Érdekesség, hogy kutyájával kizárólag magyarul beszélt.  

Slapsi Lajos francia nyelvű kitüntetési dokumentuma a Dien Bien Phu-i csatában végrehajtott tevékenységeivel (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Slapsi Lajos leveleiben megfogalmazta, hogy az európai kultúrát és környezetet kimondottan hiányolja. Az indokínai háborús körülményekről fotóalbumának képei is sokat mesélnek, míg katonai hétköznapjairól – néhány nyelvtani szabályt figyelmen kívül hagyva – így számolt be édesanyjának írt levelében:

Jelen pillanatba reggel fél-kilenc az idő és már hajnal 4 órától fekszem rajjommal egy kisebb hegy-tetőn előre tolt álásban biztosíto feladattal. A tiszta tropusi reggelen írom levelem a természetbe. Napjaim elég mozgalmassan telnek el, munka rengeteg van, bambúsz erdő írtástól a ház építésig mindennel foglalkozom. Búnker épités, futóárok ásás, őrjárat-őrség egyszóval kemény elfoglaltságban van részem. Egyáltalán nincs idő ujságot olvasni. Igazat megvalva nincs is még egy árva regényem se. Tiszta-vad tropusi életet élek egy héten egyszer esetleg kétszer van idő borotválkozni, nagymosás ugyancsak ritkán van. Az idő hól meleg, erős napsütéssel hól ugyancsak hideg borongós, esős. Jelenleg rossz az időjárás, igaz hogy itt ez a tél! Zászlóajam még fiatal itt és nincs rendesen felszerelve ami nagyon megérezhető! De azért nem veszéjes, például rám nézve hisz már három éves tropusi szolgálatban vettem részt! Fele anyi időt pedig könyedén kibirom! Haza tértemkor bizony a téli időszakban keményen kell fűteni, mert megszerettem a meleget.”

A trópusi időjárás megszokása egy erős tüdőgyulladásába került, de ettől eltekintve valóban hozzászokott a körülményekhez. Egy rövid marokkói szabadságot leszámítva Slapsi Lajos egészen a háború 1954-es lezárásáig szolgált Indokínában. Ötéves szerződését meghosszabbítva példásan helytállt és számos katonai kitüntetést érdemelt ki. A Dien Bien Phu-nál lezajló veszteségteljes döntő csatában is harcolt, ahol számos magyar származású légiós vesztette életét. A harcok során ő is megsérült, ám előtte elfoglalt egy ellenséges lövészárkot és megfutamította az ellenséges csapatokat. Majd mikor százada támaszpontját erős tüzérségi támadás érte, becsületesen kitartott. Erről a tevékenységéről francia nyelvű katonai dokumentumok számolnak be. Slapsi Lajos őrmesterként (Sergent) példamutató katonai teljesítményéért végül A Külföldi Hadműveleti Színterek Háborús Keresztje (La Croix de guerre des théatres D’opérations extérieurs avec palme) kitüntetés harmadik fokozatát érdemelte ki és ezzel hagyta maga mögött a lezáruló indokínai háborút.

Idegenlégiós
Slapsi Lajos Szultán nevű kutyájával (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Katonai szolgálat és hétköznapok Algériában

Algériában a gyarmatosításból adódó konfliktus felszínre kerülése már 1945-ben emberéletekbe került, amikor is egy független Algériáért folyó tüntetésen a rendőrök tüzet nyitottak a tömegre. Ezt követően az ellentét több ezer halálos áldozattal járt, melyben a francia hatóságok megtorló akciói is jelentős szerepet játszottak. Az ellentétek tovább folytatódtak, egyre több áldozatot szedve, míg 1954. november 1-jén megalakult a Nemzeti Felszabadítási Front (Front de libération nationale – FLN) nevű párt, mely Algéria függetlenségét követelte. Ezzel vette kezdetét az 1962-ig elhúzódó háború, az Idegenlégió és annak soraiban Slapsi Lajos részvételével. Aki bár korábban nem tervezte a tiszthelyettesi képzés elvégzését, Algériába érkezve mégis megkezdte azt. 1955 nyarán elégséges minősítéssel tette le a szakaszvezetői (sergent-chef) vizsgát, ami arra utal hogy már hosszútávon elköteleződött a francia idegenlégiós szolgálat mellett. A 15 éves szolgálat után elérhető nyugdíj és a francia állampolgárság elnyerése lett a célja, mert hazatérése a politikai helyzet miatt nem lett volna biztonságos.

Idegenlégiós
Slapsi Lajos egyenruhában az algériai háború idején (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Az 1950-es évek közepére már egy évtizede szolgált légiósként, így megszokta a körülményeket. Algériában már viszonylag jó francia nyelvtudása lehetett és ez segítségére volt a beilleszkedésben. Korábban beszámolt arról, hogy szabadidejében unatkozott, de Algériából írt üzeneteiben erre már utalást sem tett. Nagy megkönnyebbülés volt számára a hadszíntér megváltozása és az algériai szolgálat. Indokínában az időjárás, az infrastruktúra és a háború jellege teljesen eltérő volt, ami megterhelőbb életkörülményeket jelentett számára. Viszont továbbra sem tudott anyagi támogatást nyújtani szüleinek, pedig zsoldjából jelentős megtakarítást képzett erre a célra. Észak-Afrikában jobban érvényesültek az európai hatások, s habár haza nem mehetett, a kemény munka mellett a szabadság eltöltésére jobb lehetőségei adódtak. 

Forró Afrikai Nyár tombol fellettünk 45-50 fokos meleg van. De mindezt már megszoktam, volt már melegebb idő járás is! Sajnos az évi szabadságomat vagy Franciaországban vagy Afriki egyik városában tölthetem el. Az volna a legszebb szabadságom amejet othon tudnák eltölteni. De erről csak álmodozni lehet mert hogy ez megtőrténjen talán lehetetlennek kell mondani.

Idegenlégiós
Slapsi Lajos sátra szélén ülve levelet ír (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Levelezni Algériából már jóval gyorsabban lehetett, mint korábban Indokínából. Levelezését még az 1956-os eseményeket követően is fenn tudta tartani magyarországi rokonaival, miközben a Francia Idegenlégióban szolgáló magyarok állambiztonsági megfigyelése felerősödött. Talán ennek is köszönhető, hogy az Algériából írt leveleiben sokkal kevesebb részletet közöl a háborús hétköznapokról. Ellenben további kitüntetések azt igazolják, hogy példás szolgálatot végzett. A hazatérés kérdésköre vált központibb témává, illetve szülei köszöntése azok születésnapján. Gyakran utal arra, hogy nem egyszerű az élete, hogy napi szolgálata többnyire megterhelő és sok idejét veszi igénybe, de a katonai cselekmények érdemben nem kerülnek szóba. Egyik utolsó levelében így ír helyzetéről:

A katonai tevékenykedés fárasztó de kibirható és jó magam már megszokttam. Csontos vihar vert arcom nem a fáradságot jelképezi, hanem egy “Légiós” akiben erő és egészség  van, és akinek nem nő meg a pocakja. Egy méter hetven és 70. kilogram, amejben nincs egy gram zsiradék felesleg. Jól érzem magam és telnek a napok  hól vidáman, hol keserű izzel ahogy egy Légiósnak megirták!”

Idegenlégiós
Slapsi Lajos kitüntetési oklevele az algériai háború idejéből (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Hazatérés vagy mégsem?

Slapsi Lajos kezdetben átmeneti időszakként tekintett az idegenlégiós szerepvállalására. Eleinte erős honvággyal küszködött, amit jól szemléltet, hogy a hazatérés kérdése állandóan fel-felbukkant édesanyjával folytatott levelezésében. Egyik legkorábbi levelében, melyet Indokínából írt, így fogalmazott: 

Igen Édesanyám haza fogok meni ha lejárt az 5. évem ezt már itt is megmondtam, mert nem akarok nagyzolni, de már akartak altiszti iskolára küldeni de én megmondtam hogy ugyis leszerelek 5. évem letelte után, s meg mondtam hogy itt két évig maradok inkább mesterlövész századnál semhogy én tovább maradjak 5. évnél. Ojasmi itt nincs hogy, na te most még 5 évig foksz it maradni, hanem az lejárt az időd akarsz tovább maradni vagy leszerelsz.” 

Mikor levelét írta 1947-ben, Magyarországon még csak formálódott a szocialista állami berendezkedés, Rákosi Mátyásék hatalomátvétele nem zajlott le teljesen. Idegenlégiósként az otthoni körülményekről újságok olvasásával minden bizonnyal tájékozódott, emellett levelezésében is érintette a hazai politikai helyzetet. Ekkor még úgy gondolta, hogy hazatérésének nem lehet akadálya. A Rákosi-rendszer megszilárdulásával azonban a helyzet megváltozott. Látva hazatérésének esélytelenségét, 1955-re mégis elvégezte a tiszthelyettes képzést és a 15 éves szolgálati idő teljesítése lebegett szeme előtt, mely után jogosulttá válhatott a légiós nyugdíjra. Az 56-os forradalom leverését követő években a francia állampolgárság megszerzését is elhatározta, melyet végül 1961 februárjában sikerült elnyernie. Nem sokáig viselhette azonban a francia állampolgárságot, hiszen 1961. december 25-én a az algériai Bufarik városában katonai szolgálata alatt – de nem háborús esemény következtében – elhunyt. A jelenlegi források alapján nem lehet megállapítani, hogy mi okozta a háború szelében messzire sodródott pécsi származású férfi halálát.

Idegenlégiós
Algériából 1957-ben hazaküldött levél borítékja (JPM ÚLGYO Gy.sz. 588)

Összegzés

Magyar állampolgárok nagy számban teljesítettek önkéntes katonai szolgálatot a vegyes megítélésű Francia Idegenlégióban. Egy volt közülük a cikkben bemutatott Slapsi Lajos, akinek életútjára nagy hatással voltak a háborúk és államközi konfliktusok. Gyermekkorában az első világháború következményeként leventeképzésben kellett részt vennie, a második világháború alatt pedig a magyar honvédségbe sorozták be. Honvédként szolgálva hadifogságba esett és 1945-ben innen lépett be a Francia Idegenlégió kötelékébe. A piros-fehér-zöld zászló mellett a francia trikolór színei is egyre fontosabbá váltak számára, hiszen egészen élete végéig harcolt az Idegenlégió szolgálatban. Bár eleinte rövid távra tervezte a különleges külföldi munkavállalást, azonban a történelmi körülmények eltérítették eredeti szándékától. A Rákosi Mátyás, majd a Kádár János vezette rendszer nem szívesen látta volna itthon az imperialista tábor zsoldosát. Noha tervezte a hazatérést és erről édesanyját leveleiben rendszeresen tájékoztatta, az 1950-es évekre mégis egyre inkább belátta, hogy biztonságban nem térhet haza. Így időközben megtanult franciául, felvette a francia állampolgárságot és folyamatosan meghosszabbította idegenlégiós szerződését. Katonaként megállta a helyét, számos kitüntetést érdemelt ki és a legénységi állományból indulva, a ranglétrán felfelé lépdelve egészen a törzsőrmester rangig jutott. Végül 1961-ben, az algériai háború befejeződése előtt vesztette életét, azonban nem katonai bevetés során. Ámbár hazatérni nem tudott, végül mégis tudta támogatni szüleit azzal, hogy jelentős pénzügyi megtakarítását édesanyja örökölte. 

Várdai Levente

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata közötti együttműködés keretében született, míg a cikk képanyaga az Újkor.hu és a Janus Pannonius Múzeum együttműködésében kerül közlésre.

Felhasznált irodalom:

Alejandro Acosta López: Los voluntarios españoles de la Primera Guerra Mundial en la historiografía, Revista de historiografía 37. 2022. 303–326. o. https://e-revistas.uc3m.es/index.php/REVHISTO/article/view/6207/5566 

Bába Viktória: Francia lobogó alatt hadakozó spanyolok az algériai háborúban. In: Bene Krisztián – Kiss Márton – Sarlós István (szerk.): Fejezetek a Hadtörténelemből 10., Magyar Hadtudományi Társaság, Pécs–Budapest, 2022. 15–42. o.

Bene Krisztián: Vereségtől győzelemig. A Francia Idegenlégió a második világháborúban. Mediterrán Világ, 2021. 49. sz. 73–95. o.

Bene Krisztián: Az indokínai háború során elesett magyar idegenlégiósok. Mediterrán Világ, 2022. 51. sz. 22–38. o.

David Jordan: Francia Idegenlégió 1831-től napjainkig. Ventus Libro Kiadó, Budapest, 2006. 

Harangi-Tóth Zoltán: Az indokínai háború kutatásának sajátosságai. Hadtudomány, 2020/4. sz. XXX. évf. 123–132. o.

Hahner Péter: Franciaország története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2002.

Nóvé Béla: PATRIA NOSTRA, ‘56-os menekült kamaszok a Francia Idegenlégióban. Doktori disszertáció. Eger, 2016. http://disszertacio.uni-eszterhazy.hu/17/1/N%C3%B3v%C3%A9_B%C3%A9la_disszert%C3%A1ci%C3%B3.pdf 

J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása: De Gaulle visszatérése a hatalomba. Századok, 2011/6. 1499–1523. o.

Joaquín Mañes Postigo: Añoranzas Hispanas De La Legión Extranjera. Magase, La Palma del Condado, 2013.

Palócz Márk: Osztrák–magyar légionáriusok az első világháborúban, In: Bene Krisztián – Kiss Márton – Sarlós István (szerk.): Fejezetek a Hadtörténelemből 10., Magyar Hadtudományi Társaság, Pécs–Budapest, 2022. 187–212. o.

Steven T. Tom: First to Fight. An American Volunteer in the French Foreign Legion and the Lafayette Escadrille in World War I. Stackpole Books, Guilford, 2019.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-03-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Ezt olvastad?

A valaha készült talán leghitelesebb történelmi sorozat. Ezzel az egy mondattal jellemezhető legjobban a 2001-ben az HBO által bemutatott Az
Támogasson minket